Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53842 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Zacskósleves

stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2003. augusztus 12. kedd, 00:21

Én, mint öntudatos szakács, igyekszem mindent friss nyersanyagból készíteni, most azonban mégis a zacskósleves védelmére kelek, mert a „természetazonos aromát”, „módosított keményítőt” és egyéb, jobbára csak E betűvel és háromjegyű számokkal jelölt rejtélyes összetevőket tartalmazó levespor adott esetben életet menthet. Például, ha valaki egész napos gyaloglás után beesik egy isten háta mögötti hostelbe.

Konkrétan a Wicklow hegység egyik kies völgyében álló tanyára gondolok. Elhagyatott hely ez, valaha az 1798-as felkelés szabadságharcosai bujkáltak errefelé, amint arról az alkalmas helyen elhelyezett emlékkövek akkurátusan meg is emlékeznek. Ránézésre a hostel épülete is ebből a korból származik.

Egy fiatal német srác a gondnok, épp félmeztelenül napozik, amikor valaki odaér, és készségesen körbevezeti őt a házban. A házba lépve világossá válik, hogy az épület nemcsak hogy az 1798-as felkelés korában épült, de takarítani is akkor takarították utoljára. Újabb meglepetés: a falakra szerelt lámaernyők behatóbb vizsgálat után gázlámpának bizonyulnak; a hozzájuk vezető, villanyvezetéknek látszó kábel valójában vékony gázcső. „Megmutatom az ivóvizet!” – mondja a német srác, és kivezeti valakit a ház mellett csörgedező patakhoz. „Kicsit lejjebb” – így mondja – „kiszélesedik a meder, ott fürödni is lehet!”

Megmutatja a vécéket is, de valaki ide már be sem mer benézni.

Gáz! Még a hűtőszekrény is gázról üzemel. Valaki, korgó gyomrára tekintettel, hamar meggyújtja az egyik gázrózsát, kis híján megpörkölve ezzel őszbe csavarodó fürtjeit; majd egy lábosban patakvizet kezd forralni. Közben előveszi otthonról hozott egy szál répáját, és elkezdi hámozni. Minekelőtte gondosan körülnéz, nehogy valaki fanatikus vegetáriánusnak nézze.

A megpucolt és felszeletelt répát bedobja a forrásban lévő vízbe, utána küld még egy paradicsomot (amit eredetileg nap közben akart megenni, de nem találta meg a hátizsákjában), majd figyelmét a zacskósleves tasakján olvasható használati utasításra fordítja. Közben gyomra tovább zsugorodik, és a milliméteres tartományból átlép a mikrométerek birodalmába. Valaki kibontja a tasakot, a pirosas port beönti egy bögrébe, kis vizet ad hozzá, és kevergetni kezdi. Szakasztott olyan, mint a tapétaragasztó. Közben eltelik tíz perc, a masszát beönti a fazékba, és kis vizet ad hozzá. Alakul!

Újabb tíz perc, kevergetéssel tarkítva, és végre KÉÉÉSZEN VAN! Kezében a lábossal, arcán gondosan leplezve éhségtől remegő szájszélét, valaki bevonul a kandalló elé, és szed magának egy tányérral. (Levesestányér nincs, csak műzlistál – így legalább tovább tart az élvezet.) Valaki kanalazni kezdi a „minestrone soup” fantázianevű, élénkpiros színű lét, és érzi, ahogy elcsigázott testébe kortyonként tér vissza az élet. Eszébe jut, hogy tizenkét éves unokahúga, amikor az iskolában fel kellett sorolniuk kedvenc ételeiket, beírta, hogy „zacskósleves”. Ebben a percben mélyen egyetért vele.

Megosztások Facebookon


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork