Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Túlélési gyakorlat

stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2003. december 18. csütörtök, 23:55 | 7 hozzászólás

Amerika az ígéret földje – már amennyiben valaki az ingyenesen újratöltött Coca Colás poharakat, sültkrumpli-hegyeket és king-size-extra-dupla-combo hamburgereket ígéretesnek tartja. Akinél azonban nem jönnek be ezek az élelmiszeripari remekek, az USA-beli tartózkodása során bizony keserves napoknak néz elébe.

A megpróbáltatások az első nap reggelén kezdődnek, amikor finnyás ízlésű európai látogatónk korgó gyomorral, és az egész napos utazástól kissé még kótyagosan letámolyog a szálloda éttermébe reggelizni. A gazdagon megrakott svédasztal már messziről integet. A gyanútlan sápadarcú mohón körbejárja az asztalt, hogy válasszon magának valami kedvére valót. E művelet közben azon veszi észre magát, hogy már a harmadik kört futja, de a tálcája még mindig üres. Miért? Felsorolom, hogy miből lehet választani:

- Kockára vágott sárgadinnye, alma, körte, barack, stb. Ezekről közelebbi vizsgálat során kiderül, hogy PVC habból készült ügyes utánzatok. Bár külsőre megtévesztésig hasonlítanak a valódi gyümölcsre, ízüket viszont a műanyag habszivacstól nyerik.

- Alacsony zsírtartalmú tej, még annál is alacsonyabb zsírtartamú tej, és egészen zsírmentes tej. Ezeket a személyzet desztillált víz és fehér festék megfelelő arányú keverésével állítja elő a konyhán. Garantáltan zsír- és ízmentes.

- Péksütemények. Fánkok, muffinok, bukták, és egyéb finomságok. Egy-egy darab annyi cukrot tartalmaz, amennyi egy kisebb európai város egyhetes fogyasztása, és hiába kapargatjuk le a sütik tetejéről a vastagon rászáradt cukormázat, attól még tészta íze változatlan marad. Bizonyos, véletlenszerűen kiválasztott süteményeket ismeretlen tettesek fahéjjal fecskendeznek tele, ami ellen nem is lenne kifogásom, ha nem használnának megintcsak (minimum) tízszeres dózist.

- Rántottára emlékeztető, halványsárga trutymó, a gyümölcsök készítésénél megmaradt habszivacsból főzve.

- Kávé. De nem ám csak így szimplán, hanem: pörkölt mandulával ízesített kávé, fahéjjal ízesített kávé, marcipánnal ízesített kávé, stb. …Hurrá! Kár, hogy én teát iszom. (Franc a belembe!!!) Teafilterek is vannak, olyan tealevelekkel töltve, amelyeket a kirakodás utáni takarításkor seper össze a raktárak padlójáról a teaszállító hajók legénysége.

Az európai utazó ezek után kénytelen egy pohár narancslével és egy doboz műzlivel kiegyezni, amit tej helyett a kávéhoz kitett tejszínnel önt fel.

Az ebéd még a reggelinél komplikáltabb affér. Nem is annyira az íz- és zsírtartalom jelent gondot (aki dupla hamburgert rendel sültkrumplival, pedig fogyókúrázik, az magára vessen), hanem a vendéglátóipar furcsa szokásai.

Az első mindjárt az adagok mérete. Egy átlagos amerikai étteremben a főételek akkorák, hogy abból két személy simán jóllakik. Soha ne rendeljünk előételt! Egyszer egy étteremben pizzát rendeltem, amit ott sütöttek a helyszínen, fával tüzelt kemencében, és emiatt tizenöt-húsz percet kellett rá várni. A pincér, amikor felvette a rendelést, megkérdezte, hogy nem kérek-e esetleg egy adag rántott hagymakarikákat, amíg a pizzámra várok? „Egye fene” – gondoltam, és igent mondtam. Erre kihoztak egy akkora tállal, hogy az egész étterem nyugodtan nassolhatott volna belőle. A karikák olyan átmérőjűek voltak, hogy simán fel tudtam volna húzni őket a kezemre karkötőnek.

Ekkora méretekkel maguk az amerikaiak sem tudnak megbirkózni, ezért elterjedt szokás, hogy a maradékot becsomagoltatják és magukkal viszik. (Pizzát még csak-csak, de én mi a francot csináltam volna fél kiló hideg hagymakarikával?)

Sok étterem osztja azt a népszerű szemléletet, hogy nem is igazi étel az, amiben nincsen hús. Ennek jegyében mindenbe igyekeznek húst csempészni, oda is, ahová az nem való. Ettem már olyan – egyébként teljesen korrekt – görög salátát, aminek a tetejére, biztos ami biztos alapon, rá volt még dobva egy szelet sült csirkemell.

Az ilyen kiadós kajálások közben lecsúszik egy-két sör is, erre viszont oda kell figyelni, mert az alkohol az ételhez viszonyítva nagyon drága; az italszámlánk könnyen utoléri az ételszámlát, anélkül hogy akár csak szalonspiccesre innánk magunkat.

Nem baj, nyugodtan lemondhatunk az alkoholról, lónyálból elég nagy a választék. Coca Cola, Diet Coke, Fanta, Sprite, Seven Up… egyszóval minden, ami buborékos és teli van cukorral. Én általában jeges teát („ice tea”) szoktam inni, mint az egyetlen olyan alkoholmentes üdítőitalt, amiben se cukor, se buborék nincs. Ennek az az előnye is megvan, hogy nem kell folyton magunkkal hurcolnunk az útlevelünket, hogy a pincérnek bizonyítani tudjuk, hogy elmúltunk tizennyolc évesek. (Étteremben alkoholt csak nagykorúaknak szolgálnak ki, és ezt elég szigorúan is veszik.)

Végül még egy apró nüansz: távozáskor ne a „billt” kérjük, mert azt nem értik, hanem a csekket, vagyis „cheque”-t, Amerikában ugyanis ez a számla neve.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (7)

1

ses, 2003. december 19. péntek, 09:51 (#)

Vegyük csak szemügyre a cikkedet, amelyet gyaníthatóan mély személyes frusztráció motivált. Némi recensio:

- burger: fogyassz bölényburgert. nemcsak finomabb, de fogyókúrás paraméterei az alga és a koplaltatott csirke húsa között helyezkednek el, állítólag tényleg.

- fogyókúra: kaliforniában csinálják a világ messze legjobb salátáit. pont. ezen állításomat csak párbajképes embern vonhatja kétségbe. (indoklás: a föld valamennyi ehető élőlénye és fűszere helyben beszerezhető, a vega- és/vagy biománia őrületes, a lakosság vegyes, pénz van - az eredmény egyértelmű.)

- gigantikus adagok: a megoldás egyszerű. csak meg kell látogatnod valamelyik városi designer-éttermet. igaz, hogy hónapokkal előre kell asztalt foglalni, viszont a hosszú-francia-nevű, ám lilliputi méretű adagok minden sérelmedért kárpótolnak majd.

- sör: nemcsak az árra érdemes figyelni. mainstream sört egyáltalán ne fogyasszunk, mert az - a monty python hasonlatával élve - amerikában olyan, mint kenuban szeretkezni: f***ing close to water. mivel európai sört ott mégse, maradnak a helyi ún. "microbrewery"-k termékei, többségük Seattle környékéről, amelyek nagggyon jók.

- TWIO: a cheque brit (kanadai) írásmód, az amik simán le"check"-kezik, kivéve, ha imponálni akarnak, pl. egy elegáns szállodában.

- Ice tea: ugye, nem reménykedsz, hogy idehaza is találsz olyan ice-tea-t, amelyben nincs cukor? Én még kint se hallottam olyanról, megleptél vele.

- kávé: igen, igen, biztosan ciki vagyok, de akkor is: ott a peet's coffee meg a starbucks (bizony, ők is), meg a rengeteg kics kávézó, ahol vasárnap délelőtt el lehet üldögélni egy kitűnő mochával meg egy könyvvel a cirógató kávéillatban... ah.

elsőre ennyi, de ha lesz időm, kötök még.

ses, az ördög ügyvédje

2

stsmork, 2003. december 19. péntek, 11:59 (#)

Szerintem nem cáfolod meg a cikk állításait, a beszólásodból ugyanaz derül ki, amit én is állítok: Amerikában nem triviális dolog ehető táplálékhoz jutni. Vagy rosszul értelek?

3

Ali, 2003. december 19. péntek, 13:17 (#)

A fentiekbol is latszik, mennyivel konnyebb az elet Finnorszagban. Fejlett salatakultura (talan csak a reggeli kavehoz nem fogyasztanak salatat), mindenfele nemzetek konyhai az orosztol a nepaliig (de foleg torok), melyek a finn szabvanyhoz igazitva nem zsirosak, viszont kellemesen fuszeresek... csak a magyar ettermet keruljetek el. :) :(

A francia konyharol szolo milliard omlengeshez mar nem akarok hozzatenni, a nemet kaposzta-kolbasz-sor szentharomsag pedig nem annyira idegen tolunk, hogy gondot okozna (bar benne nem hagyott maradando emleket ott tartozkodasom honapjai alatt).

Mork hajlik a vegetarianussag fele, igy neki magasabbak az elvarasai. :)

4

ses, 2003. december 19. péntek, 16:24 (#)

Rosszul értesz. Amerikában (legalábbis a partok mentén) iszonyat könnyű jó táplálékhoz jutni, és ugyanilyen könnyű ehetetlen szarhoz. Te valószínűsíthető ottlétedkor az utóbbit demonstráltad, én az előbbit szoktam. :)

A képzeletbeli világválogatottamban simán ott vannak az alábbi, amcsiban elérhető étkek: steak, saláta, kávé(csak a fent leírt, minősített esetben), vörösbor, burger, pizza, és még sokan mások. Ja, meg a las vegasi 3.99 dolláros all you-can-eat homárbüfét is viszonylag nehéz überelni.

a könnyűséget nem rontja az a tény sem, hogy történetesen Amerikában működik a világ legjobb home delivery hálózata: az összes fenti ételt, ahogy minden mást is, gyakorlatilag bármelyik nagyvárosban házhoz is szállíttathatod, a legjobb minőségben.

tessék, most ezt értsd félre! :)

5

stsmork, 2003. december 20. szombat, 00:50 (#)

De én Minnesotában voltam...

6

ses, 2003. december 20. szombat, 11:35 (#)

Traktorversenyen?

7

Timberhohvandi, 2003. december 20. szombat, 16:54 (#)

én attól tettem le a hajam, amikor Friscóban az első reggeli körömnél megtaláltam a kétfajta natúr joghurtot. Az egyik Lite volt, a másik Fat Free. Az egyik 99%-ban volt zsírmentes, a másik 100%. A 99-es egész ehető vol... Amúgy meg életemben nem ettem annál finomabb hamburgert, mint amit a Sizzlerben adnak, de lehet, hogy túl alacsonyra teszem a lécet.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork