Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53842 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Tonhalas tészta

stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2004. szeptember 9. csütörtök, 22:36 | 6 hozzászólás

Gasztronómiai túlélőkészletem fontos részét képzik a tonhalkonzervek. Katonásan bestokizva állnak a konyhaszekrényünkben, hogy aztán veszélyhelyzetben tizenöt-húsz perc alatt elsősegélynyújtó vacsora készüljön belőlük az éhhalál küszöbén küszködő családtagok számára. (Kivéve persze azon rokonaimat, akik behánynak a haltól.) A recept egyszerűségét talán az illusztrálja a legjobban, hogy hajdanán egy csomag tonhalkonzerv oldalára ragasztott promóciós receptkönyvből került be a családi folklórba.

Időmegtakarítás végett két szálon fut a cselekmény: az egyikben felteszünk egy lábos vizet forralni, azzal a szándékkal, hogy a tésztát (fusilli, penne vagy farfalle) "al dente" főzzük. E szándékunkban esetleg az akadályozhat meg, ha a nagy sietségben elfelejtkezünk a vízbe dobott tésztáról, és mire észbe kapunk, a tészta már egészen megpuhult és kétszeres méretűre duzzadt a magába szívott víztől. Legyünk tehát résen, és tartsuk be a technológiai utasításokat.

Ha a tésztafőzést sínre tettük, indítsunk egy másik szálat, és figyelmünket fordítsuk a tonhalkonzerv ("tuna steak") felé. Valószínűleg lesz az alján egy embléma, hogy "dolphin friendly", amely azt hivatott jelezni, hogy a doboz tartalmát képező tonhal lehalászásánál egyetlen delfint sem pusztítottak el. Kinyírtak viszont egy csomó más halat, amelyek a tonhalakkal együtt véletlenül a hálóba kerültek; ezt a halászok szakszóval bycatch-nek nevezik, és bár a dobozon nincs külön embléma, ami felhívná a figyelmünket, ez lényegében ugyanaz, mint az amerikai bombázásoknál a collateral damage, értéke rendesen 40% százalék körül van.

Ha ezután sem döntünk úgy, hogy mától kezdve vegetáriánusok leszünk, akkor vágjunk fel apró kockákra néhány gerezd fokhagymát, pirítsuk meg egy kis olívaolajon, és borítsuk rá a tonhalat. Fakanállal keverjük meg és nyomkodjuk jól össze, hogy apró darabokra essen szét, és jól el tudjuk majd keverni a tésztával. Ha ezzel kész vagyunk (nem tart tovább egy percnél), akkor dobjunk rá két nagy marék mazsolát és keverjük jól össze a hallal. (Ez első hallásra talán kicsit ijesztően hangzik, de ne féljünk, ehető lesz!) Az így nyert elegyet vegyük le a tűzről.

Az elkészült tésztát szűrjük le és keverjük össze a szósszal. A recept szerint itt apróra vágott friss petrezselymet kell szórni rá (bőségesen), amitől tényleg finomabb lesz, de azokban a helyzetekben, amikor e mellett a recept mellett döntök, a legritkább esetben van otthon friss petrezselyem, így ez a lépés rendszerint kimarad. Rájöttem viszont, hogy ha jó minőségű extra virgin olívaolajat öntök a még meleg tésztára, az határozottan jót tesz neki.

Tálaláskor parmezán sajtot lehet reszelni a tetejére, ami mostanában megintcsak nem szokott itthon lenni, mert nem sikerült még kiderítenem, hogy Budapesten hol lehet rá emberi áron szert tenni. Ha valakinek van valami tuti tippje, ossza meg velem!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (6)

1

eszpee, 2004. szeptember 10. péntek, 08:15 (#)

ez jó, én is tonhalas tésztát vacsoráztam tegnap, de a hideg, salátaváltozatot:

amíg megfő a tészta, egy tálba mehet tonhalkonzerv villával összetörve (kibontás után), kukoricakonzerv, salátadarabok, kockázott sajt. a kész tésztát hideg vízben lehűtöm, utána összeöntöm a többi cuccal, bors, olívaolaj, és kész is, isteni.

2

Midaga, 2004. szeptember 10. péntek, 08:33 (#)

némiképp hijack jelleggel:
a) mennyire kell szégyelnem a Panasia makrélafiléi iránti vonzalmamat? Yuppie körökben mennyire számít proletárnak? Különösen a chillis.
b) a magam részéről elítélem a gyümölcsök nemzetközi normákkal összeegyeztethetetlen felhasználását. Akinek hozzám hasonlóan összerándul a tarkóizma az [ananászos %s] említésére, és olyan lencsebuzi mint én, az használjon megtévesztésül ööö... mit is? Lencsét!

3

ses, 2004. szeptember 10. péntek, 15:27 (#)

a "parmezán sajt emberi áron" kifejezés oxymoron ugyan, de ha tényleg korrekt reggianora vágysz és nem vagy hajlandó bedőlni a grana padano nevezetű emuláció csapdájának, akkor menj pl. az auchanba, ahol 8K HUF kilónkénti áron mérve magadévá teheted. ha csak tésztára használod, sokáig eltart - de vigyázz, ne kövesd el azt a hibát, mint én, hogy ráengeded a párodat egy kiskéssel! :)

4

stsmork, 2004. szeptember 10. péntek, 15:37 (#)

A nyolcezer forint, ha jól számolom, harminc euró körül van, ami nem rossz. (Ennyibe került Írországban is, ezek szerint ennél nem adják alább nálunk sem.)

A párom pedig rendelkezik a szükséges sajtászati alapismeretekkel :-)

5

ses, 2004. szeptember 10. péntek, 15:57 (#)

nem ismeretek kérdése ez, hanem önfegyelemé. én is megenném az egészet lábon, csak nem engedem magamnak. túl skót vagyok.

6

Makka, 2009. március 17. kedd, 13:09 (#)

Parmezánt az Aldiból, ha megfelel az előre csomagolt.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork