Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2004. szeptember 9. csütörtök, 22:36 | 6 hozzászólás
Gasztronómiai túlélőkészletem fontos részét képzik a tonhalkonzervek. Katonásan bestokizva állnak a konyhaszekrényünkben, hogy aztán veszélyhelyzetben tizenöt-húsz perc alatt elsősegélynyújtó vacsora készüljön belőlük az éhhalál küszöbén küszködő családtagok számára. (Kivéve persze azon rokonaimat, akik behánynak a haltól.) A recept egyszerűségét talán az illusztrálja a legjobban, hogy hajdanán egy csomag tonhalkonzerv oldalára ragasztott promóciós receptkönyvből került be a családi folklórba.
Időmegtakarítás végett két szálon fut a cselekmény: az egyikben felteszünk egy lábos vizet forralni, azzal a szándékkal, hogy a tésztát (fusilli, penne vagy farfalle) "al dente" főzzük. E szándékunkban esetleg az akadályozhat meg, ha a nagy sietségben elfelejtkezünk a vízbe dobott tésztáról, és mire észbe kapunk, a tészta már egészen megpuhult és kétszeres méretűre duzzadt a magába szívott víztől. Legyünk tehát résen, és tartsuk be a technológiai utasításokat.
Ha a tésztafőzést sínre tettük, indítsunk egy másik szálat, és figyelmünket fordítsuk a tonhalkonzerv ("tuna steak") felé. Valószínűleg lesz az alján egy embléma, hogy "dolphin friendly", amely azt hivatott jelezni, hogy a doboz tartalmát képező tonhal lehalászásánál egyetlen delfint sem pusztítottak el. Kinyírtak viszont egy csomó más halat, amelyek a tonhalakkal együtt véletlenül a hálóba kerültek; ezt a halászok szakszóval bycatch-nek nevezik, és bár a dobozon nincs külön embléma, ami felhívná a figyelmünket, ez lényegében ugyanaz, mint az amerikai bombázásoknál a collateral damage, értéke rendesen 40% százalék körül van.
Ha ezután sem döntünk úgy, hogy mától kezdve vegetáriánusok leszünk, akkor vágjunk fel apró kockákra néhány gerezd fokhagymát, pirítsuk meg egy kis olívaolajon, és borítsuk rá a tonhalat. Fakanállal keverjük meg és nyomkodjuk jól össze, hogy apró darabokra essen szét, és jól el tudjuk majd keverni a tésztával. Ha ezzel kész vagyunk (nem tart tovább egy percnél), akkor dobjunk rá két nagy marék mazsolát és keverjük jól össze a hallal. (Ez első hallásra talán kicsit ijesztően hangzik, de ne féljünk, ehető lesz!) Az így nyert elegyet vegyük le a tűzről.
Az elkészült tésztát szűrjük le és keverjük össze a szósszal. A recept szerint itt apróra vágott friss petrezselymet kell szórni rá (bőségesen), amitől tényleg finomabb lesz, de azokban a helyzetekben, amikor e mellett a recept mellett döntök, a legritkább esetben van otthon friss petrezselyem, így ez a lépés rendszerint kimarad. Rájöttem viszont, hogy ha jó minőségű extra virgin olívaolajat öntök a még meleg tésztára, az határozottan jót tesz neki.
Tálaláskor parmezán sajtot lehet reszelni a tetejére, ami mostanában megintcsak nem szokott itthon lenni, mert nem sikerült még kiderítenem, hogy Budapesten hol lehet rá emberi áron szert tenni. Ha valakinek van valami tuti tippje, ossza meg velem!
(#)
, 2004. szeptember 10. péntek, 08:15ez jó, én is tonhalas tésztát vacsoráztam tegnap, de a hideg, salátaváltozatot:
amíg megfő a tészta, egy tálba mehet tonhalkonzerv villával összetörve (kibontás után), kukoricakonzerv, salátadarabok, kockázott sajt. a kész tésztát hideg vízben lehűtöm, utána összeöntöm a többi cuccal, bors, olívaolaj, és kész is, isteni.
(#)
, 2004. szeptember 10. péntek, 08:33némiképp hijack jelleggel:
a) mennyire kell szégyelnem a Panasia makrélafiléi iránti vonzalmamat? Yuppie körökben mennyire számít proletárnak? Különösen a chillis.
b) a magam részéről elítélem a gyümölcsök nemzetközi normákkal összeegyeztethetetlen felhasználását. Akinek hozzám hasonlóan összerándul a tarkóizma az [ananászos %s] említésére, és olyan lencsebuzi mint én, az használjon megtévesztésül ööö... mit is? Lencsét!
(#)
, 2004. szeptember 10. péntek, 15:27a "parmezán sajt emberi áron" kifejezés oxymoron ugyan, de ha tényleg korrekt reggianora vágysz és nem vagy hajlandó bedőlni a grana padano nevezetű emuláció csapdájának, akkor menj pl. az auchanba, ahol 8K HUF kilónkénti áron mérve magadévá teheted. ha csak tésztára használod, sokáig eltart - de vigyázz, ne kövesd el azt a hibát, mint én, hogy ráengeded a párodat egy kiskéssel! :)
(#)
, 2004. szeptember 10. péntek, 15:37A nyolcezer forint, ha jól számolom, harminc euró körül van, ami nem rossz. (Ennyibe került Írországban is, ezek szerint ennél nem adják alább nálunk sem.)
A párom pedig rendelkezik a szükséges sajtászati alapismeretekkel :-)
(#)
, 2004. szeptember 10. péntek, 15:57nem ismeretek kérdése ez, hanem önfegyelemé. én is megenném az egészet lábon, csak nem engedem magamnak. túl skót vagyok.
(#)
, 2009. március 17. kedd, 13:09Parmezánt az Aldiból, ha megfelel az előre csomagolt.
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork