Tonhalas tészta

stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2004. szeptember 9. csütörtök, 22:36 | 6 hozzászólás

Gasztronómiai túlélőkészletem fontos részét képzik a tonhalkonzervek. Katonásan bestokizva állnak a konyhaszekrényünkben, hogy aztán veszélyhelyzetben tizenöt-húsz perc alatt elsősegélynyújtó vacsora készüljön belőlük az éhhalál küszöbén küszködő családtagok számára. (Kivéve persze azon rokonaimat, akik behánynak a haltól.) A recept egyszerűségét talán az illusztrálja a legjobban, hogy hajdanán egy csomag tonhalkonzerv oldalára ragasztott promóciós receptkönyvből került be a családi folklórba.

Időmegtakarítás végett két szálon fut a cselekmény: az egyikben felteszünk egy lábos vizet forralni, azzal a szándékkal, hogy a tésztát (fusilli, penne vagy farfalle) "al dente" főzzük. E szándékunkban esetleg az akadályozhat meg, ha a nagy sietségben elfelejtkezünk a vízbe dobott tésztáról, és mire észbe kapunk, a tészta már egészen megpuhult és kétszeres méretűre duzzadt a magába szívott víztől. Legyünk tehát résen, és tartsuk be a technológiai utasításokat.

Ha a tésztafőzést sínre tettük, indítsunk egy másik szálat, és figyelmünket fordítsuk a tonhalkonzerv ("tuna steak") felé. Valószínűleg lesz az alján egy embléma, hogy "dolphin friendly", amely azt hivatott jelezni, hogy a doboz tartalmát képező tonhal lehalászásánál egyetlen delfint sem pusztítottak el. Kinyírtak viszont egy csomó más halat, amelyek a tonhalakkal együtt véletlenül a hálóba kerültek; ezt a halászok szakszóval bycatch-nek nevezik, és bár a dobozon nincs külön embléma, ami felhívná a figyelmünket, ez lényegében ugyanaz, mint az amerikai bombázásoknál a collateral damage, értéke rendesen 40% százalék körül van.

Ha ezután sem döntünk úgy, hogy mától kezdve vegetáriánusok leszünk, akkor vágjunk fel apró kockákra néhány gerezd fokhagymát, pirítsuk meg egy kis olívaolajon, és borítsuk rá a tonhalat. Fakanállal keverjük meg és nyomkodjuk jól össze, hogy apró darabokra essen szét, és jól el tudjuk majd keverni a tésztával. Ha ezzel kész vagyunk (nem tart tovább egy percnél), akkor dobjunk rá két nagy marék mazsolát és keverjük jól össze a hallal. (Ez első hallásra talán kicsit ijesztően hangzik, de ne féljünk, ehető lesz!) Az így nyert elegyet vegyük le a tűzről.

Az elkészült tésztát szűrjük le és keverjük össze a szósszal. A recept szerint itt apróra vágott friss petrezselymet kell szórni rá (bőségesen), amitől tényleg finomabb lesz, de azokban a helyzetekben, amikor e mellett a recept mellett döntök, a legritkább esetben van otthon friss petrezselyem, így ez a lépés rendszerint kimarad. Rájöttem viszont, hogy ha jó minőségű extra virgin olívaolajat öntök a még meleg tésztára, az határozottan jót tesz neki.

Tálaláskor parmezán sajtot lehet reszelni a tetejére, ami mostanában megintcsak nem szokott itthon lenni, mert nem sikerült még kiderítenem, hogy Budapesten hol lehet rá emberi áron szert tenni. Ha valakinek van valami tuti tippje, ossza meg velem!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (6)