Hattyúdhal

Madbal cikke a Bilagit rovatból, 2005. március 16. szerda, 10:20 | 9 hozzászólás

Kajával kezdtem, kajával végezném. Búcsúzóul Keacher receptjével örvendeztetnélek meg benneteket, lencsefőzelék tibeti módra. És egyéb mások.

Elérkezett az idő, hogy átadjam a stafétabotot, így tehát újra vacsoravendégség jön, ezres alatt. Ez a recept a dhal, Nepálból, könnyen elkészíthető közösségi étel. Közösségi, hiszen a másnapos illathatásokat icqn megbeszélve a társasági kötelékeket szorosabbra lehet fűzni.

Pofonegyszerű. A tál lencsét kurkumás vízben megfőzöd, aztán olívaolajon hagymát fonnyasztasz, abba teszed bele. Együtt főzöd tovább, porított kardamonmaggal, római köménnyel, sóval, sőt, a csípős kedvelői fokozhatják gatyarohasztó csilivel is. Feltétlenül is jó, de rádobott tükörtojással vagy hurkakolbásszal magyarítható, már ha a büdzsé engedi. Kiváló vacsora, teát mellékelhetsz hozzá, hogy autentikus legyen.

Ez volt tehát az utolsó bejegyzésem a sesblogba, köszönöm a vendégséget, igazán otthon éreztem magam. Viszont annyira megszoktam, hogy elképzelhető, hogy a blogomat is újraélesztem, ott majd elregélem mindazt, ami innen kimaradt, hogy miért is vagyok szerelmes a nokia 5510-esembe, milyen más, ezres alatti kajákat tudok még, vagy hogyan áll a tudomány. De addig is osztom a zenészt meg sok más blumival és ebsikkel megmondjuk, mi a jó a megasztárban. Szevasztok!

Ui.: A GMail most már elérhető butaböngészők alól is, igaz, csak alapfunkciókkal, de ahogyan ők is mondják: semmi nem akadályoz meg innentől, hogy a GMailt elérd, még egy kazah opera sem.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (9)