Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53843 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Paris Budapest Bistro

Ervin cikke a Bilagit rovatból, 2005. november 9. szerda, 00:13 | 11 hozzászólás

A nevében is nemzetközi upmarket helyet adekvát módon nemzetközi csapattal támadtuk. Társam a jóban Erik Pestiside D'Amato volt, aki már előzetesen bonyolult manővereket hajtott végre a kihágásunk külső finanszírozása érdekében. Bármit tett is, utólag kiderült: nagyon jól tette.

Egyetlen kérdés foglalkoztatott, miközben az ismét erőre kapott indián nyárban a Duna-part felé ballagtam: egy ilyen vélhetően drága hely adhat-e egyáltalán méltányos értéket a pénzért?

Vagy inkább hagyjuk a sódert? Valójában egyáltalán nem foglalkoztattak ilyen gondolatok. Késésben voltam, és az Arany János utcán a sportgyaloglók jellegzetesen idióta mozgásával kerülgettem az ebédidőben rajzó, öltönyös banki alkalmazottakat. Annyit tudtam, hogy a Sofitelbe kell mennem, azt pedig sejtettem, hogy az a volt Atrium Hyatt lehet. Ugyanakkor a Sofitel honlapján, amelyet még reggel átfutottam, említést sem tettek a bistro létezéséről, és ez a kétség árnyékát csempészte napsütötte homlokomra.

A szálloda halljában összefutottam kenyeres társammal, majd helyet foglaltunk a nagyrészt üres, de kétségtelenül elegánsnak tűnő étteremben. A helyem elé léptem, és levettem volna a kabátomat; ám a pincér félreértelmezett kötelességtudatból hátulról azonnal alám tolta a széket. Profin célozva, pontosan térdhajlatban rogyasztott meg, így a vetkőzést már ülve voltam kénytelen befejezni.

Kihoztak egy viszonylag korrekt méretű étlapot, amelyről hamar kiderült, hogy nem a választék nagyságától, hanem a tipográfia szellősségétől olyan vastag. Jószerivel kinyitni sem volt időnk, amikor máris feltették az annyira utált kérdést: "Sikerült választani"?

Ez ugyan nem a bistro egyedi jellemzője, de álljunk meg itt egy kicsit. Ti nem csúsztatnátok bele a hamutartót a szájába az összes pincérnek, amikor ezzel jönnek? "Sikerült?" Mintha egy vizeletadással küzdő nyugdíjas bácsit kérdeznének, vagy egy bilin ülő óvodást a szobatisztasági oktatókurzus közepén. Nem tudom, miért terjedt el annyira ez a szerencsétlen forma, és nem fér a fejembe, hogy miért nem lehet egyszerűen megkérdezni, hogy választottunk-e már.

Vissza az ebédünkhöz: választottunk. És azért is húztam idáig a cikk elejét, mert ezután már alig történt említésre méltó. A grillezett rák magabiztosan nyerte az első fogások versenyét, mivel vetélytársa, az amúgy tiszteletre méltó és nemesen küzdő répaleves viccesen sárga volt, és viccesen savanykás. A főételeknél kollégám egy tésztával indult, ami talán jó volt, talán nem; mindenesetre ránézésre nem irigyeltem le a tányérjáról. Én egy steaket rendeltem, amelyet közepesre kértem; csakhogy én az átsütésre gondoltam, nem a minőségére - de ők valahogyan félreérthették a dolgot. Végül a desszertek legalább ütöttek. A gyömbéres-valami fantázianéven játékra jelentkező sütemény és a tortácskának becézett, valójában linzerméretű csokivarázs jóvoltából legalább kitartott dúrharmóniával fejezhettük be az utolsó felvonást.

Ebéd közben újfent megbizonyosodtam róla, hogy nem értem a francia éttermek azon gyakorlatát, hogy orbitális tálakon, grandiózus effektekkel körítve szervírozzák a lilliputi adagjaikat. Miért kell még fokozni is a kontrasztot ahelyett, hogy sunyítanának a rettenetes méretek miatt?

Funny volt a vendégsereg is - már persze tőlünk, a két jó svádájú blogtulajdonostól eltekintve. Kifogástalan öltönyökben olyan arcú és tartású vállalkozók váltották egymást az ajtóban, hogy én nemhogy dolgozni nem szeretnék náluk, de leleplező cikket sem szívesen írnék róluk. Egy-két politikus színesítette a palettát; őket arról véltem fölismerni, hogy ingre vetkőztek, majd sok szövegeléssel igyekeztek pótolni a szemlátomást hiányzó tekintélyüket. Az asztalunkig elhallatszó hangerővel dobálóztak a milliárdokkal.

Indulás előtt egyszer csak Bornai Tibor hangja szólalt meg a fülemben: "hozták a számlát, és azt hittem, rosszul látok". A bevásárlólista jellegű cetlin akkora szám mutatkozott, hogy jószerivel nem is keresztben, hanem hosszában kellett rá felírni. Ezért a középszerűség langyos tavacskáját csak egy-egy rövid villanás erejéig elhagyó, teljesen komolytalan ételsorért, amelynek a legfőbb erénye az volt, hogy mérsékelten kiemelte a desszertek korrektségét, képesek voltak 20 ezer forintot elkérni.

Milyen szerencse, hogy odafele menet nem gondolkodtam az értékarányos kérdésen! Erik felkészültsége révén hamar rendeztük a helyzet finanszírozási oldalát, majd a vállalkozók golyóálló zakóinak sora között kislisszoltunk az egységből. Kedves olvasóm, ezzel a cikkel most rengeteg pénzt spóroltam neked.

Ítélet (0-7): 2.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (11)

1

Gr0, 2005. november 9. szerda, 00:49 (#)

a "Sikerült-e választani?"-problematikához: sztem ez tisztán marketing: azt sugallja, hogy olyan bő és zavarbaejtő a választék, hogy arról választani valóban sikernek könyvelhető el.

OK, csak vicceltem.

2

Pocakos, 2005. november 9. szerda, 00:52 (#)

Eszerint "sikerült (be)választani". ;-))

3

Gr0, 2005. november 9. szerda, 07:57 (#)

Amúgy nemtom, észreveszitek-e a rejtett lényeget:

"kihágásunk külső finanszírozása"

Magyarán ezek ketten bementek egy méregdrága helyre, zabáltak két (per kopf, vagyis összesen négy) pofára, és mégcsak nem is került egy petákjukba se...

Sztem ez teljességgel jogos alap a gyűlöletre, nem? :)))

4

CsasZ, 2005. november 9. szerda, 10:56 (#)

A "sikerült választani" olyan kisebb kommunikációs hiba, ami talán megbocsátható. Ugyanis az elkerüléséhez olyan szintű elkötelezettség, kommunikációs tudás és figyelem szükséges, amire a lakosság nagy része egyszerűen képtelen. A miértet inkább hagyjuk.
Ennyi erővel én is elküldhetném a k**** a***ukba a kollégáim 70%-át, amikor a "zavarhatok" illetve a "nem zavarlak?" fordulattal kezdik mondandójukat. Mind diplomás ember. Máshol sem számíthatok jobbra :)

Egyébként direkt jártok szar/drága helyekre?

5

Gr0, 2005. november 9. szerda, 11:19 (#)

CsasZ,
ha fizetnék, te nem ilyenekbe járnál? :)))

Amúgy a kommunikációs hibák a szolgáltató szférában néha nagyon idegedítőek, ez tény. Az én kjét kedvencem:
- "Tessék kérni!" mondja az eladó a boltban. Vazz, te nekem ne parancsolgassál, másrészt meg mi az, hogy kérjek? Nem én vagyok érted, hanem te értem, pubi!

- "Ezerkettőszáz forint lesz." - Mondja a pénztáros fizetésnél. Én már nagyon régóta incselkedek a gondolattal, hogy visszakérdezek, hogy "OK, ez jó, de most mennyi?"

6

Gr0, 2005. november 9. szerda, 11:21 (#)

Hülye vagyok, a "te nem ilyen helyekre járnál?" felvetésemkor még nem láttam, hogy a "szar" kitétel is szerepelt a mondandóban :)))

Bocsi :)

7

ses, 2005. november 9. szerda, 22:55 (#)

CsasZ (4), meg fog lepni a válasz: nem. Csak, ahogy Pocakos mondta, beválaszottunk. :) Sokkal inkább indokoltan drága helyekre szeretnénk járni!

8

Gr0, 2005. november 9. szerda, 23:05 (#)

Amúgy olcsó de szar helyet sokat tudok, szóljatok, ha ilyenbe is vágytok :)

9

CsasZ, 2005. november 11. péntek, 09:06 (#)

Maligán, ha még nem mondtam volna :)
És tessék végiginni a teljes borlapot. 4 centiben mérik, tehát vállalható. Ha mégnincs kapacitás, akkor a drágábbik végéről kell kezdeni :) - a finanszírozással csak nem lesz gond :)

10

Hex, 2006. november 23. csütörtök, 04:21 (#)

"elkötelezettség, kommunikációs tudás és figyelem"

Mikor legutóbb egy fodrászatba betévedvén szolgáltatásukra tartottam igényt, kértem, hogy vágják le a hajam EGY RÉSZÉT. Az eredmény (szokás szerint) az, hogy bambán néz rám, látszik, hogy nem érti. És ilyenkor az arca azt is elmeséli, hogy ha ő valamit nem ért meg, akkor a helyzetre csak az az egy magyarázat létezik, hogy a másik a hülye.

Az eset talán mutatja, hogy magamat egy kifejezetten precízen fogalmazó embernek tartom, mégis úgy gondolom, hogy még én is az esetek nagyobb részében nem fogalmazok precízen.

11

sic, 2006. november 23. csütörtök, 12:52 (#)

"Ebéd közben újfent megbizonyosodtam róla, hogy nem értem a francia éttermek azon gyakorlatát, hogy orbitális tálakon, grandiózus effektekkel körítve szervírozzák a lilliputi adagjaikat. Miért kell még fokozni is a kontrasztot ahelyett, hogy sunyítanának a rettenetes méretek miatt?"

Ez a "nouvelle cuisine" tendencia, kàbé a Lyon-i szoges ellentéte. Gault&Millau talàlta ki, a mai fejleménye a Ferran Adrià féle molekulàris gasztronomia.
Az otlet lényege hogy ot érzékre hatnak, tehàt a prezentàcio nagyon fontos, nem akarjàk a lényeget koret alà temetni. A liszttel készult szoszok helyett elonyben részesitik a fuszernovényeket, meg àltalàban a nehéz tradicionàlis ételek helyett konnyen emészteheto dolgokat kapsz. Elvben az elo- fo- étel felbontàst is elhagytàk, van hogy egy menu nyolc fogàsbol àll, a pincér mikor kihozza versre hasonlit mikor elmondja mi az, és ettol nem feltétlenul jossz rà mit eszel éppen.
Normàlis ember ilyen helyre sajàt pénzbol nem jàr, munka ebédnél meg jol jon, hogy jol laktàl és nem bobiskolsz délutàn attol amit ettél.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork