Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2005. december 7. szerda, 11:55 | 6 hozzászólás
Holnap mikulásünnepség lesz a baba-mama klubban, ahová a kislányom jár, és Tündi néni üzent, hogy hozzanak a gyerekek valami rágcsálnivalót, mert zsúrt fognak rendezni. Tapasztaltabb apukák ilyenkor elküldik Tündi nénit az anyjába a zsúrjával együtt, de én még kezdő vagyok, és így este tízkor nekiállok gyömbéremberkéket sütni.
Kell hozzá:
Allison Pearson könyve jár az eszemben, amelynek emancipált anyuka-főhősnője hasonló helyzetben a TESCOban vásárolt sütiket, és azokat vitte magával a zsúrra, minekelőtte odahaza gondosan „háziasította” őket. (Ujjal összenyomkodta a tetejüket, hogy úgy tűnjön, mintha az ő sütőjéből kerültek volna ki.) Sajnos ilyenkor a környéken már az összes bolt zárva van, így maradok a házi megoldásnál.
Az előírt fűszermennyiséget, jó szokásom szerint, kapásból duplázom, a cukorból viszont visszaveszek, ugyanis nincs idehaza elég. A vajat az ujjammal szétmorzsolom a lisztben, utána vízzel addig higítom, amíg gombóccá nem sikerül gyúrni a tésztát. Ennek állnia kell holnap reggelig, úgyhogy tészta a hűtőbe, én az ágyba be. Folyt köv.
Reggel hatkor ébreszt a drakulafon, akit ilyenkor a szokásosnál is jobban gyűlölök. A sötétben kibotorkálok a konyhába és bekapcsolom a sütőt. (Legalább negyedóra kell neki, amíg bemelegszik a receptben előírt 200 fokra.) Közben kiszedem a tésztát a hűtőből, leszakítok belőle egy darabot, és megpróbálom golyóvá gyúrni. Elég nehezen megy, a benne lévő vaj reggelre teljesen megdermedt. Végül mégis sikerrel járok, és sikerül a sodrófával kb. 4 milliméter vékony lepénnyé nyújtanom az anyagot.
Alkalmas eszköz segítségével kekszeket szaggatok a kinyújtott tésztából - holdakat, gombákat, virágokat és gőzhajókat - és berakosgatom őket egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. Az eredeti recept szerint cukormázzal lehet díszíteni a sütik tetejét, én egy közlekedési balesetet szenvedett mikulást olvasztok be, és azzal rajzolok szemet-szájat a holdacskáknak.
Kritikus lépés következik: a telipakolt tepsit be kell rakni a sütőbe és hat-nyolc percig sütni. Először mindenki elköveti azt a hibát, hogy úgy gondolja, ennyi idő alatt úgysem sül meg a tészta, ezért tizenöt percig feléje se néz, pedig addigra már csak szénné égett maradványok szomorkodnak a tepsi alján. Én most kikerülöm ezt a hibát, és pontosan hat perc után kiszedem a tepsit a sütőből.
A maradék tésztából újabb holdakat, gőzhajókat és gombákat állítok elő, összesen még két tepsire futja az anyag. A végén vérszemet kapok, és ráadásként le akarok gyártani egy-egy gyömbérember-főpolgármestert, -miniszterelnököt és -ellenzéki pártvezért, de végül leteszek a gyerekek politikai nevelésének szándékáról. Azt hiszem, igaza van John O'Farrelnek, amikor azt írja, a mai szülők túl komolyan veszik a gyereknevelést. Nem kell folyton istápolni a gyerekeket, időnként hagyni kell őket unatkozni is, legalább megtanulják elfoglalni magukat. Miközben az elkészült és kihűlt gyömbéres sütiket csomagolom, azon töröm a fejem, hogy jövőre milyen kifogással kéne kimenteni magam.
(#)
, 2005. december 7. szerda, 13:46vagy nagyon rossz izu sutiket kell csinalni, vagy cukor helyett azt az edesitot kell beletenni amit a ragokba.
az ugyanis hashajto hatasu...
ilyen huzas(ok) utan legfeljebb valami uditot fognak kerni a Tundi neni felek :)
(#)
, 2005. december 7. szerda, 15:30Éljenek a gyömbéres süti gyártó apukák! Remélem a kicsi lány felnéz rád! :-)
(#)
, 2005. december 7. szerda, 20:15Nekem ez az elhatározás nagyon tetszett... az egésznek van valami naív bája :)
(#)
, 2005. december 8. csütörtök, 01:46bár nálunk én vagyok az egyetlen gyermek a kapcsolatunkba, de kedvet kaptam: holnap kipróbálom. :) remélem mikulás helyett a nyúl is megteszi majd! ;)
(#)
, 2005. december 8. csütörtök, 16:37stsmork, nem állsz meg a növésben - a szememben. Éljenek a sütit gyártó apukák! :) És természetesen az anyukák is, hiszen az sem kevesebb, amit ők csinálnak. A gyerekek pedig minden tecsós sütivel szembepisilve részesítik előnyben az Anyu-Apu által gyártott bármit is, annyira, hogy felnőttkorra is megmarad szép emléknek a nagy tett. Úgyhogy gratula mégegyszer, én pedig veszek egy nagy levegőt, és gondolotban felkészülök a Pepperkakor elkészítésére - még van egy kis időm a 21-i osztálykarácsonyig :)
(#)
, 2007. december 25. kedd, 10:34mézes süti
zöld almás süti
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork