Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Svéd húsgolyók

stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2006. január 22. vasárnap, 00:02 | 6 hozzászólás

Svéd húsgolyók az IKEA éttermébenHosszúra nyúlt al- és társbérlői pályafutásom során a legkülönfélébb nemzetek fiaival és lányaival laktam egy fedél alatt. Mindegyikükről őrzök egy-egy kedves emléket, de a legélénkebben mégis egy svéd srácra emlékezem, pontosabban az ő harmincadik születésnapjára.

(Kép: IKEA Étterem)

Hans külsőre jól közelítette az etalonsvédet: magas, vékony, szőke hajú, kék szemű, Volvóval járt és az első hónapokban úgy vedelte a sört, mint a gödény. (Az Írországba költözött svédek eleinte mind azt hiszik, hogy a mennyországba kerültek: ahol ilyen olcsó az alkohol, az csakis a földi paradicsom lehet. Hans egyszer azt mondta, hogy az otthoni árakhoz képest ő itt nemhogy megtakarít, de szinte már pénzt is keres minden egyes korsó sör után.) Aranyos srác volt, és jópofa, amikor részeg: ilyenkor svéd nyelven káromkodni tanította a környezetét és nagyokat kacarászott azon, ahogyan az ő fülének mulatságosan hangzó, suta akcentussal elismételtük a számunkra érthetetlen szavakat.

A jelek szerint a harmincadik születésnap a svédek számára olyan jelentős mérföldkő, hogy arról méltó módon kell megemlékezni, időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve. Hans is ennek a hagyománynak a szellemében járt el, amikor egy hónappal a jeles esemény előtt elkezdte kidolgozni a terv részleteit: hosszú asztalokat és hozzájuk tartozó lócákat bérelt, meg egy nagy ponyvát, amit majd a kertben felállított asztalok fölé feszítenek ki, arra az esetre, ha esne az eső.

Mindez a hangzatos nevű „Silver Pines” lakópark egyik ikerházában történt, ahol a helyi építészeti szokásoknak megfelelően egy darab nappali, egy konyha-étkező, az emeleten három cipősdoboz nagyságú hálószoba, a ház mögött meg egy kertnek csúfolt zsebkendőnyi nagyságú füves terület található, szóval az tisztán látszik, hogy az épületet nem harmincadik születésnapok méltó megünneplésére méretezték.

Nem emlékszem már, hogy hány vendég volt, de lehettünk vagy negyvenen. Csak úgy fértünk el a kertben, hogy a lócák egy részét a szomszéd kertjében állítottuk fel. (Még szerencse, hogy a két kert közötti elválasztó fakerítést gondos kezek már évekkel ezelőtt eltávolították, alighanem hasonló célzattal.)

Aztán persze egész este esett az eső (hol essen, ha nem Írországban?), áztak a vendégek, a ponyva ellenére is. Aztán meg a sáros lábukkal hajnalig táncoltak a nappali szőnyegpadlóján, de addigra a hangulat már olyan fokra hágott, hogy ez senkit sem érdekelt. (Másnap a lakótársak barátnőkkel megerősített katasztrófaelhárító csapata – az ünnepeltet leszámítva – az egész napot azzal töltötte, hogy mosószeres súrolókefével megpróbálta jóvátenni a jóvátehetetlent, miközben Hans az emeleten az előző este elfogyasztott vodkát próbálta kialudni a fejéből.)

A svéd születésnapok kedves epizódja, hogy a meghívott vendégek – tehetségük függvényében – dalszöveget költenek az ünnepeltről, amelyben versbe szedik az illető viselt dolgait, és valamilyen közismert sláger dallamára énekelik. A meghívottak soraiban ott volt az összes svéd munkatársunk, akik annyira szervezettek voltak, hogy magukkal hozták kinyomtatva a szöveget, több példányban is, és kiosztották a jelenlevőknek. A „Waterloo” című ABBA sláger dallamára kellett gajdolnunk valamit, de a pontos részletekre már nem emlékszem, csak arra, hogy a társaság kb. fele – akik értették a dalszövegben elejtett célzásokat – nagyon jól szórakozott, a többiek udvariasan mosolyogtak.

Node, svéd húsgolyók. A menü természetesen csupa svéd specialitásból, valamint kereskedelmi mennyiségű vodkából állt. Az est kulináris fénypontját Hans svéd húsgolyói jelentették, amelyeket áfonyalekvárral és valami gyanús barna színű, egyébiránt ártalmatlan szósszal szolgált fel. A svéd húsgolyók azt a szerepet töltik be a svéd szakácsművészet berkeiben, mint a gulyás a magyaréban: a külföldiek erről hiszik azt, hogy a svédek heti öt alkalommal ezt ebédelnek, a maradék kettőn meg reggeliznek és vacsoráznak. Mármost, Hans konyhai rutinját ismerve, a húsgolyók alighanem úgy készültek, hogy tíz doboz svédhúsgolyóport összekevert fél liter vízzel, de akárhogy is csinálta, jól sikerültek, erre máig tisztán elmékezem.

Ha mi is élvezni akarjuk ezt a specialitást, akkor nincs más dolgunk, mint hogy kizarándokolunk az IKEÁ-ba, ahol az étteremben decens svéd húsgolyókat lehet kapni. Családi menüt kell kérni, mert ahhoz külön kis csészében adják az áfonyalekvárt meg a barnaszószt; minden más esetben kiszúrják a szemünket egy kávéskanálnyi lekvárral és két löttyintés szósszal.

Mindig Hans meg a születésnapja jut az eszembe, amikor az IKEÁ-ban svéd húsgolyókat eszem. Ilyenkor mosolygok belül, és arra gondolok, milyen jó, hogy ahol most lakom, a nappaliban parketta, és nem szőnyegpadló van.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (6)

1

monika, 2006. január 22. vasárnap, 00:24 (#)

Én határozottan emlékszem, hogy Hans kérésére hatvan szelet kenyeret sütöttem ki vajban az előételként feltálalt rákfarkak mellé, úgyhogy szerintem kicsit alábecsülted a vendégek számát :-).

2

Zuzu, 2006. január 22. vasárnap, 00:44 (#)

Most, hogy Lali Punát hallgatom a sesblográdión elmerengek azon, hogy meg kéne keresni a barnaszósz alapjául szolgáló tasakos port... Ugyanis aki nagyon rákattant erre a svéd specialitásra az Ikea élelmiszer boltjában bundle-ban vehet 1 kg mélyhűtött fasírtot, hozzá azt a bizonyos barnaszószos port és a lekvárt.

3

Zs., 2006. január 22. vasárnap, 01:11 (#)

Párom a svéd konyha másik specialitását imádja: valami fűszeres lazacot póréhagyma-szósszal. Persze az IKEÁ-ból ismeri: a hagymaszószt ötösével szoktam venni, mert ha rájön, mindenhez ezt eszi, legyen az hal, sajtos ropi vagy épp parizer... :-)
(Szerintem viszont a svédek "nehézfémben" a legjobbak: szinte minden jöhet az Arch Enemytől Vintersorgig! :-) )

4

mr m, 2006. január 22. vasárnap, 05:38 (#)

Hans néger volt.

5

szu, 2006. január 23. hétfő, 14:32 (#)

Amikor Svédországban voltam, akkor nekem egy sárgásbarnás mártás volt a kedvencem és nekem olybá tűnt, hogy a svédek mindenhez azt eszik, a húsgolyóhoz, a pizzához, a sült krumplihoz. Az a neve, hogy Bernaise szósz, de szerintem ez inkább francia specialitás lehet a neve alapján. Mindenesetre a svéd Mekdóban ezt ugyanúgy lehetett kapni, mint nálunk a kecsapot vagy a majonézt. Sajnos ezt az Ikeában nem árulják, pedig isteni íze van. Szerencsére jól betankoltam belőle kint és azóta már egyszer hozattam is egy kollégámmal. Egyébként az is porból készül.

6

Deandale, 2006. január 26. csütörtök, 14:38 (#)

Meglátogattam az IKEA-t. Nem rossz a konyha, amolyan jó iparosmunka. Érződik rajta hogy mérleggel, vonalzóval és stopperrel csinálnak mindent. Meglepődtem, hogy az áfonya mennyire megy a kajához (általában nem vagyok híve a sós-édes keverésnek).
Ja, a húsgolyük egyébként tényleg egész ehetőek voltak :)))


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork