Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A Férfiak, vagy a Nők főznek jobban? –Nem(i) kérdés

Chili&Vanilia cikke a Bilagit rovatból, 2006. augusztus 17. csütörtök, 15:28 | 15 hozzászólás

fakanal.jpg

„ A férfiak jobban főznek, ízletesebben, kreatívabban, bátrabban, a nők nagy része mereven ragaszkodik a szakácskönyv, recept...leírásaihoz, nem kóstolnak főzés közben, és ami a legfontosabb: nem örömmel és szívvel főznek, hanem kötelességből, mert azt érzik (ha érzik ezt egyáltalán) hogy nekik "kell" főzni, sütni” Igaz?

Félreértés ne essék, nem egy ilyen „miért alszanak el a férfiak szex után” típusú Cosmopolitan stílusú írást szeretnék, remélem nem sikerül félre. Dióhéjban végiggondoltam ezt a kérdést, és megosztanám mire jutottam. Titkos personal background: nálunk a családban mindig Apukám főzött –zseniálisan-, az egyetlen feltétel az volt, hogy csak akkor lehet porszívózni, amikor ő nem tartózkodik otthon. A 84 éves Nagypapámnak, aki a világ legzseniálisabb csirkepörköltjét főzi, pedig az a mottója, hogy ő (férfi) főz, mi (fehérnépek) pedig főzőcskézünk.

Az talán vitathatatlanul igaz, hogy a férfiak másképp főznek. A férfiak, ha rászánják magukat a főzésre, akkor általában csak arra koncentrálnak, nyugodtan, fókuszálva csinálják. Nem foglalkoznak más dologgal egyszerre, nem összeütnek egy gyors ebédet vagy a vacsorát, hanem FŐZNEK és alkotnak. Egy férfi számára a főzés többnyire nem kötelesség, munka, hanem kreativitása kibontakozása, kikapcsolódás. Azzal, hogy ösztönösen érzik, hogy mit tegyenek a kajába és mennyit, a nők meg ragaszkodnak a leírtakhoz, nem értek egyet, ez egyáltalán nem függ a nemtől. Azzal viszont azért egy picit egyetértek, hogy rendetlenebbül főztök.

Óriási különbség van az otthoni és az éttermi főzés között, ezt mindenki tudja. Más a célja, a célközönsége, a technikai/nyersanyag-/személyzeti háttere. Ezzel pedig el is érkeztünk a lényeghez: a főzés, mint szakma. Nem azért van több híres férfi szakács, mert jobban főznek, mint a nők, hanem azért, mert ez egy férfias szakma. Persze teljesen kívülállóként gondolkodom, úgy, hogy soha életemben nem főztem étteremben, de az elég egyértelműnek tűnik, hogy ennek alapvetően két oka van: a kemény fizikai munka (20kg marhacsontból nyilván picit más húslevest főzni, mint 1kg-ból) és a munkaidő, amely mindennek elmondható, csak családbarátnak nem (a hét minden napján mondjuk éjfélig dolgozni..)

Más kérdés a férfiséfek attitűdje –ez talán mára sokat változott -, de pl. a franciáknál (naná) mai napig nem igazán jellemző, hogy szívesen engednének nőt a profi konyhába. Fernand Point, tekintélyes francia séf, a nouvelle cuisine előfutára (ugyan 1950-ben, de), ezt mondta:

csak a férfiak rendelkeznek azzal a technikai készséggel, fegyelemmel és szenvedéllyel, amely a főzést következetesen a művészet szintjére emeli

Aztán 1954-ben, egy évvel a halála előtt ráerősített egyet a következő kijelentésével:
"A nők a profi konyhák díszítőelemei. Főzni azonban nem kellene őket engedni bennük".

Egyik legjobb tanítványa, a francia gasztronómia nagymestere és Istene, Paul Bocuse, pedig ezt nyilatkozta 1988-ban a Le Figaro-nak:

„Az a séf, aki egy nőről nevez el egy ételt, úriember és diplomata. Az, aki ugyanezt a nőt felveszi a konyhájába munkatársként, bolond”

A férfiséfek leggyakrabban a következő érveket nevezik meg, hogy miért nem igazán alkalmasak a nők erre a szakmára:
-A szakmához kapcsolódó fizikai munka túl nehéz egy nőnek (lehet benne igazság)
- Mivel a nők gyermekeket nevelnek, nem alkalmas számukra a késő éjszakába nyúló munkaidő (igaz)
-A nőknek nem ugyanolyan intenzív az ízlelőkészsége, ezért nincsenek rá hitelesítve, hogy magasfokú konyhaművészetet műveljenek (hülyeség)
- A nők számára a főzés személyes dolog, fontos számukra, hogy kinek főznek, míg a férfiak teljesen el tudnak vonatkoztatni a fogyasztó személyétől, és az ételt önmagában, mint olyat nézik (érdekes, lehet benne valami)
- A nők nem rendelkeznek a megfelelő menedzsment-készségekkel, hogy irányítani tudjanak egy nagyforgalmú, profi konyhát (hülyeség)

(Forrás: Daniel Rogov: Why so few women are great chefs)

Lehetne még tovább bogozni, de ettől megkímélek mindenkit, és levonom a konklúzióimat a címben szereplő kérdéssel kapcsolatban, azaz, hogy a férfiak, vagy a nők főznek-e jobban:

1. Kit érdekel (ha valami finom, nem mindegy, hogy férfi, vagy nő főzte-e?)
2. Egyik sem, mert a főzés egyéniség, tehetség, szenvedély, technika és rutin kérdése, nemtől független.
3. A kérdés hülyeség, mert nincs rá válasz –ami válasz, az pedig nem kompatibilis a kérdéssel


PS. Egyébként pedig nagyon erotikus, ha egy férfi tud főzni.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (15)

1

Ali, 2006. augusztus 17. csütörtök, 15:44 (#)

A kép tetejéről hiányzik a halálfej. :) Vagy akkor Éjfélkapitány postja lenne? :D

2

Chili&Vanília, 2006. augusztus 17. csütörtök, 15:48 (#)

:)))

3

Author Profile Page ervin, 2006. augusztus 17. csütörtök, 18:09 (#)

A szerkesztőség három, főzni tudó tagja keményen küzd, hogy ne magára vonatkoztassa az utóiratot :) remek cikk!

4

Adi, 2006. augusztus 17. csütörtök, 18:39 (#)

Szerintem a női szakácsok lekicsinylése a férfi séfek kisebbségi komplexusából ered, legalábbis nem tudok rá elképzelni más logikus magyarázatot. Az meg egyenesen a legnagyobb baromság, hogy a nők ízlelőképessége nem elég intenzív: a nők _minden_ érzékszerve kifinomultabb, mint a férfiaké (tessék utánanézni!).

Én mindenesetre már mind férfi, mind női szakács konyhájából ettem igen finom dolgokat, szerintem nincs különbség a nemek között ilyen téren. :)

5

Author Profile Page stsmork, 2006. augusztus 17. csütörtök, 19:10 (#)

Én eredetileg kikapcsolódásként kaptam rá a főzésre; az egész napos monitor előtti ücsörgés után üdítő volt végre valami becsületes kétkezi munkát csinálni, amit ráadásul állva kell végezni, ezt-azt kevergetni közben, stb. Aztán hamar rájöttem, hogy ha az alapanyagok jók, akkor azzal már szinte a célegyenesben vagyunk; meglepően kevés munka, idő és pénz befektetésével sokkal jobbat lehet főzni, mint bármi, amit a szupermarketben előre elkészítve, műanyag dobozba csomagolva vagy konzervdobozba töltve kapni lehet. Most ott tartok, hogy ugyan szívesen megeszem bárhol és bármit, de huzamosabb időn át csak a saját, illetve az édesanyám főztjét bírom elviselni :-)

Egyébként a párom is jól főz, mégsem engedem a konyha közelébe, mert ritkán főz, és ezért minden műveletet sokkal lassabban csinál, én meg közben éhenhalok, mire elkészül az ebéd. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy még ha pontosan ugyanazt az ételt főzi is meg, ugyanannak a receptnek az alapján, mint én, a végeredmény akkor is teljesen más lesz. Aki ezt megérti, nagy dolgoknak bukkanhat nyomára.

6

BaBe, 2006. augusztus 17. csütörtök, 22:06 (#)

(...szerintem az is erotikus, ha egy nő jól tud főzni. Ja, és ha követem a gondolatmenetet, és visszájára fordítom, nincs izgalmasabb egy csavarkulcsos nőnél. Pedig lehet, hogy csak titkos gyilkos mama... :)

Amúgy valóban meg lehet unni a mindennapos főzést, és előfordulhat, hogy csak a robotika három alaptörvényét figyelembe véve készített, lélektelen (rosszabb esetben ízetlen) vacsora kerül a család elé. Annál rosszabb meg egyáltalán nincs, amikor a teljesen kiürült aggyal feltett kérdésre, mely szerint mi legyen a vacsora, egy másik, teljesen kiürült aggyal elkövetett válasz hangzik el: nekem mindegy... Boaaa.

Nyaralni voltunk a múlt héten, a lehető legegyszerűbb kajákat kaptuk, hagyományos, unalomig ismert magyar konyha, és mégis, már az is dobott rajta, hogy az egyszerű kaják egyszerűen és jól voltak elkészítve. Plusz pont volt, hogy minden tészta frissen gyúrott volt, és minden, desszertnek készített süti is - no, ha lenne egy saját szakácsnőm, ilyen egyszerűt szeretnék. Biztos ez is számított - hogy más készítette el, és csak oda kellett ülni elé - üdítő élmény volt.

Pasi, nő, nekem mindegy, ki főz, egy darabka a szívéből és az agyából legyen benne.

(Hannibal Lecter;)

7

Ali, 2006. augusztus 18. péntek, 08:12 (#)

"...nincs izgalmasabb egy csavarkulcsos nőnél"

Autóhoz, focihoz nem értek, de PC-t szédszedni és ezt-azt beépíteni boldogult fiatalkoromban tanítgattam tankörtársnőket... Mmmm... Régi szép emlékek... :)

8

Timi, 2006. augusztus 18. péntek, 13:32 (#)

Pozitiv példa egy mesterszakacstol: Egyszer Bernard Loiseau azt fejtegette egy riportban, hogy igazabol nincs kulonbség a nok és a férfiak kozott. Ha a nok rosszabbul foznek, akkor az csak azért van, mert a csalad élelmezojeként a praktikumra, a gazdasagossagra kell helyezniuk a hangsulyt. A férfiak pedig altalaban kedvtelésbol ragadjak magukhoz a fakanalat, tehat inkabb teret engednek a szarnyalasnak. Mig a nok fozése inkabb szaraz mérnoki, addig a férfiaké muvészi tevékenység.

9

gargoyle, 2006. augusztus 18. péntek, 21:29 (#)

biztos vagyok benne hogy a kromoszomaknak ehhez SEMMI koze, itt csakis kulturalis es szemelyisegi elemek jatszanak szerepet (ja meg a tehetseg, szorgalom stb)

eroltetett a kerdes is, pont ennyi osszefugges lehet fozes es vallas kozt (a buddhistak nem jok steakben es egyebkent is moralizalva foznek nem elvezetbol) vagy a fozes es foldrajzi/tarsadalmi/kulturalis helyzet kozt (bugyi kozseg mesterszakacsa bar verhetetlen orjalevesben valoszinu langusztaban kisse gyengebb

azt sem igazan ertem hogy lehet a noknek en bloc jobb MINDEN erzekuk mint a ferfiaknak :o

10

myownblog, 2006. augusztus 19. szombat, 10:31 (#)

főzés = az egyik legmagasabb fokú örömködés

a nemi vitához:
"Ha egy nő jó kenyeret sütött, ez azt példázta, hogy miként bánik a benne lévő szakácsnővel, s hogy ennek megfelelően hogyan bánjanak vele mások mint gazdasszony-nővel. Csak egy férfi tudott magáért a kenyérért jó kenyeret sütni."
(John Berger - G.)

egyébként tényleg igaz, hogy tökmindegy ki csinálta, ha egyszer jó:)

11

Deansdale, 2006. augusztus 19. szombat, 11:16 (#)

A magyar népi bölcsesség szerint az a legjobb étel, amit férfiak szabad tűzön csinálnak.
A vendéglátóiparon kívül gondolkodva talán azt is figyelembe lehetne venni, hogy míg a legtöbb nő főz (tehetségtelenek is "kényszerből"), addig a férfiak közül csak a tehetségesek. Szóval a női "átlag" tényleg gyengébb, de ez a statisztika igazságtalan :)

12

t3v, 2006. augusztus 20. vasárnap, 00:05 (#)

"According to Yale University researchers, some people are genetically programmed to have more taste buds and, as a result, taste more flavors in a particular food." ... "They have also found that women tend to have more taste buds than men and, as a result, are often better tasters."

De az ízlelőbimbók mennyisége nem minden. Folyt.:
health.info.com/galecontent/taste (csak google cache-ből)

13

TomCatFort, 2006. szeptember 30. szombat, 11:40 (#)

Az is fontos, hogy kinek főzünk, mert ha valaki hozzá van szokva egy konyhához, akkor az attól eltérő ételek, lehet, hogy nem ízlenek neki. Pl.: Énnekem eltartott egy időbe míg megtudtam enni anyám főztjét, mert előtte a mama főzött rám, és ő teljesen máshogy csinálta az ételeket. Hmm… a pöfetegpörköltje… Igaz olyan csípős volt hogy minden falat után egy vödör vizet kellet inni rá, és úszott az olajban, De számomra isteni volt. Valaki meg rosszul lesz a gondolatától is…

14

johi, 2007. november 26. hétfő, 21:05 (#)

szuper, konszenzusos kis írás lett :)

15

Cseri, 2007. december 1. szombat, 22:31 (#)

Sziasztok!
Tök véletlen keveredtem a C&V-ra, és teljesen ittragadtam :) Írtó jóóóóó :)
Hogy ne jöjjek üres kézzel, a ffi-női szakács problémakörhöz engedjetek meg egy idézetet, mely az én tapasztalataimat támasztja alá. Az idézet Haas Anna: Nem vagyok a cseléded című könyvéből való... :)

"Klasszikus eset, amikr a házimunkák döntő többségét magára vállalja a nő. A párkapcsolat elején a nő bevet mindent: mandulakrémes thai csirkeleves, hűtött sör a tévé elé a meccs idejére, heveny viszketést okozó csipkés harisnyatartó, tiszta ing, vasalt zokni, uzsi a táskába, csillogó szem minden mondatra. A gáz az, hogy mire a nő eléggé biztonságban érzi párkapcsolatát ahhoz, hogy mindezeket elhagyja, a férfi már meg is szokta, és elvárja. Ezt erősíti természetesen, hogy otthon anyu is megfőzte a pacalt hányingere ellenére, és kikészítette apu ruháját minden reggel a székre. (A csipkés harisnyatartóról nem tudunk biztosat.)

Amikor a nő rájön, hogy nem fogja életete párja átvállalni most már tőle a fele mosogatást és a bevásárlást, akkor bedurcizik. Felveszi a mártíranya-álcát (redőzött homlok, mélabús tekintet, megtört derék, kilúgozott kezek), és rendületlenül kivasalja a nylon zoknikat is, naponta kétszer felmos, négyfogásos ebédet készít hétköznapokre, ha a férj elsóhajtja magát, hogy elfogyott a sör/szotyi/csoki, már szalad is a kisboltba, és közben csak sóhajtozása rendületlenebb. Az erkölcsi fölény mindenképp az övé, férjéé a pihenés és a szabadidő. Jó vásár.

Aki nem egy mártírtípus, az könnyen lehet kis cseléd: Cselédanya leteszi a másodszor melegített levest férje elé az asztalra, majd tisztes távolból lesi, hogyan kanalaz a párja, és minden arcrezdülését kiértékeli, miszerint elég ízletesre sikeredett-e a gulyás. Ha kap egy elégedett dörmögést, annyira hálás, hogy tánclépésben mosogat el evés után.

Ezzel szemben, ha - nagy ritkán - a férfi adja főzésre a fejét - bográcsgulyás, halászlé - amit csak ő tud -, akkor ő meg van róla győződve, hogy kiváló ételt főzött, még véletlenül sem vár felesége elismerésére. A feleség örüljön, ha ehet belőle, és tanulhatna férjétől, hogyan kell gyorsan finomat főzni. A konyhában a férj után maradt csatateret a feleség az ebéd elkészítését kétszer meghaladó idő alatt tudja csak rendbehozni. De mi ez ahhoz az élményhez képest, hogy láthatott egy profit főzni és ehette művét. "

Nos ennyi lenne az idézet :D

Ilyen provokáló kijelentésre, miszerint mi nők bénábbak lennénk genetikailag a főzéshez, muszáj volt hozzájárulnom ezzel a kis szöszenettel.

Most megyek vissza olvasgatni, már most korog a gyomrom :)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork