Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53843 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A reggelizés fellegvára: Le Pain Quotidien

Chili&Vanilia cikke a Bilagit rovatból, 2006. augusztus 22. kedd, 14:40 | 19 hozzászólás

pain.jpgMilyen kár, hogy Magyarországon nem igazán terjedt el a reggelizés és a brunch kultúrája. Pedig mennyire isteni dolog hétvégén délelőtt, ráérősen, lustán, jó kis vasárnap reggeli zene mellett délig reggelizgetni. A vendégségnek egyenesen egyik legoldottabb, leglazább formája, persze otthon a többség azt gondolná, hogy nem vagyok teljesen komplett, ha reggelizni hívnék magamhoz valakit.

Nyugat-Európában és Amerikában az egyik legelterjedtebb társasági összejöveteli forma, hétvégén délelőtt a jobb helyek előtt kígyózó sorok várakoznak, hogy hozzájussanak a kávéjukhoz és pezsgőjükhöz. Merthogy az igazi brunch-hoz az is jár, és bármennyire bizarrul hangzik a vasárnap reggeli pezsgő, vagy mondjuk bloody mary, azért ha nagyon muszáj, egész kellemes tud lenni, és az ember ugye alkalmazkodik a helyi szokásokhoz:) Az otthoni vendég-reggeliztetés pedig azért kényelmes, mert egyrészt mindent elő lehet készíteni, nem igazán kell stresszelni a menüvel –kávé, kenyér, croissant, sósak, édesek, egy, vagy két saját készítésű különlegesség – liternyi kávé, narancslé, másrészt senki nem rohan haza, mert késő van, ha pedig még dolga van, akkor is még marad a hétvégéből.

A Le Pain Quotidien a reggeli intézményének teremtett fellegvárat. Az 1990-ben elsőként Brüsszelben megnyíló kis étterem azóta meghódította a világot, és ma már franchise rendszerben nemzetközi hálózattá nőtte ki magát. Üzletei vannak a világ 10 országában, Amszerdamban, Párizsban, Londonban, New York-ban, Dubai-ban és számos belga és francia városban. Az alapötlet –a kenyér, mint főszereplő –egy belga séf, Alain Coumont nevéhez kötődik, aki a 80-as években annyira nem talált megfelelő minőségű kenyeret az éttermeibe, hogy inkább maga készítette. Az étterem ötlete ez alapján egy belga fiatal testvérpár fejéből pattant ki, akik Brüsszelben, a hangulatos Sablon negyedben nyitották meg az első helyszínt, amely mai napig ugyanazon a helyen található, és hétvégén mindig teltházas.

A Le Pain Quotidien név jelentése: mindennapi kenyér –ez utal arra, hogy a koncepció középpontjában a legjobb minőségű hozzávalókból készülő, házi sütésű kenyér, ill. pékáru áll. Ez elvitelre is kapható és a reggelihez is fogyasztható. A választék mára természetesen bővült, az ember csak győzzön válogatni a gusztábbnál gusztább croissant-okból, magos kiflikből, baguette-ekből.

A brüsszeli eredeti helyszín (ma már 4-5 van a város különböző pontjain) az egyik legnépszerűbb, hétvégén zsong. Már a hely légköre és kisugárzása is annyira barátságos: természetes anyagok, sok természetes fény. Az étterem egy belső udvarban helyezkedik el, üvegtető fedi, amelyet nyáron teljesen kinyitnak, így olyan, mintha egy teraszon reggeliznénk; esőben pedig kifejezetten hangulatos. A teret a nagy közös rusztikus asztal („communal table”) dominálja, amely olyan érzést nyújt, mintha egy hatalmas család reggelizne körülötte. Akitől ez idegen, az persze választhatja a külön asztalokat is, számítania kell azonban arra, hogy előbb-utóbb mellé ültetnek idegeneket. De itt ez normális.

Az asztalok közepén számos csattos üvegben állnak a házi főzésű, top minőségű lekvárok, dzsemmek, mézek és khm…belga csokikrémek. (ez utóbbi ilyen formában kissé elnagyolt definíció, konkrétan: keserű csoki, tejcsoki, praliné, fehér csoki). Ezek korlátlan mennyiségben fogyaszthatóak, nem kell értük külön fizetni (nyilván be vannak építve az árba). Amit az ember megrendel, az a kávé és a pékáru, amelyből kb. 15 féléből lehet válogatni –a teljes kiőrlésű, magos, rozsos, diós kenyerek, légies croissant-ok, foszlós briósok és ropogós, friss baguette-ek közül az ember csak győzzön választani. Mivel a lekváros tégelyek véletlenszerűen vannak szétosztva, és asztalról asztalra vándorolnak, igen vicces, hol kulturáltabb, hol brutálisabb küzdőjeleneteket lehet elcsípni, amint az egyik asztal megpróbál hozzájutni mondjuk a fehércsokis bödönhöz (merthogy az a legjobb).

Mindenütt jókedvű, nyugodt, mosolygós emberek, akik egymással is társalognak, lepedőnyi újságjuk mögött kávét szürcsölő öregurak, négygyerekes nagycsaládok, külföldiek – a közönség teljesen vegyes, eurokratától és turistától kezdve, nyugdíjas házaspárokig és mindenféle konstellációjú párocskákig bezárólag mindenki jár ide. Vendégeimet szinte mindig elhozom, és kivétel nélkül hatalmas sikere van (főleg az édesszájúak körében) A nagy szám itt persze a reggeli, ebédidőben azonban szintén érdemes betérni, ilyenkor zseniális friss salátákat, szendvicseket, leveseket (és a város legjobb cheesecake-jét) lehet enni. Árban ottani viszonyok között teljesen barátságos, a reggelinél pl. a hatalmas kosár vegyes pékáru és egy kávé 5 Euro körül mozog.

Feltétlenül ajánlom mindenkinek, ha olyan városban jár, ahol van Le Pain Quotidien, hogy próbálja ki, igen kellemes élmény.

Update (Ervin, 2007. 03. 26): Íme, néhány kép a személyes terepszemléről:

Le Pain Quotidien

Le Pain Quotidien

Le Pain Quotidien

Le Pain Quotidien

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (19)

1

Adi, 2006. augusztus 22. kedd, 17:16 (#)

Nálam ott bukna meg a koncepció, hogy utálok tömegben reggelizni, no meg a reggeli kávé nélkül nem tudnék levánszorogni ide kávézni. :)

2

Prof, 2006. augusztus 22. kedd, 17:28 (#)

Én Luxemburgban jártam hasonló hlyen, a vendéglátónk vitt el. Kicsit meglepett, hogy reggelizni visz. Bár az a hely nem ennek a láncnak a tagja, az ötlet hasonló és nekem nagyon tetszett, bár elsőre fura volt. Szóval ha valaki érez indíttatást hasonló hely indítására itthon... :-)

3

Zsolt, 2006. augusztus 22. kedd, 20:52 (#)

Én annak idején (mikor még független pasas voltam) többször hívtam magamhoz ismerősöket (hm) reggelizni. Rendszerint még este. Hogy nehogy véletlenül lekéssék... :-)

4

Author Profile Page eszpee, 2006. augusztus 22. kedd, 21:13 (#)

Nagyon el tudnék viselni egy ilyen helyet a közelemben - vagy gyakorlatilag bármilyet, ahol "otthon érzem magam" jelleggel tudom egy jó (ismétlem, jó!) croissant-tal és kávéval indítani a napot.

Illetve szendvicstéren is a szép próbálkozások ellenére bőven lenne mit behoznunk még... bocadillo de lomo y queso... hajjaj, éhes lettem.

5

doransky, 2006. augusztus 22. kedd, 21:32 (#)

A Jászai környékére, mondjuk a McDonald's helyére valaki bevághatna egy ilyet.

6

haujobb, 2006. augusztus 23. szerda, 00:25 (#)

Kiveszőben van az otthon reggelizés kultúrája? Adiékat kivéve, persze :))))

Én oldom meg a legjobban: nem reggelizek :)

Viccet félretéve: elolvasva a cikket tényleg jó hely leht, biztos szívesen kipróbálnám, ha reggeliznék.

7

Author Profile Page ervin, 2006. augusztus 23. szerda, 01:12 (#)

Reggelire hívni embereket abszolúte jó ötlet, pláne ha brunch gazdagságú az a reggeli :) régebben csináltam, fel kéne újítani. :)

8

Author Profile Page NagyGa1, 2006. augusztus 23. szerda, 05:27 (#)

Jó ötlet, kezdetnek meghívhatnád például a kispad olvasóit!

9

Author Profile Page stsmork, 2006. augusztus 23. szerda, 08:22 (#)

A vasárnap reggeli, egész délelőttöt kitöltő reggelizés szerintem alapvetően éghajlatfüggő jelenség. Dublinban számtalanszor előfordult, hogy amikor reggel felkeltem és kinéztem az ablakon, odakint olyan barátságtalan idő volt, hogy ahhoz is komoly erőfeszítés kellett, hogy a paplan alól kibújjak a rosszul fűtött szobában, nemhogy még az orromat is kidugjam a házból. Ha mégis megtettem, akkor csak azért, hogy a sarki újságosnál vegyek egy Observert, amit aztán egy jó erős fekete tea és melegszendvicsek társaságában egész délelőtt olvasgattunk.

Magyarországon ilyesmi még nem fordult velem elő, nem mintha nem lenne időnként itt is rossz idő, de friss Observert sajnos nem lehet kapni, anélkül pedig nem teljes az élmény :-)

10

Adi, 2006. augusztus 23. szerda, 09:51 (#)

haujobb: biztosan mondták már :), de az összes étkezés közül a reggelit kihagyni a legegészségtelenebb. Én legföljebb csak akkor teszek ilyet, ha valahova nagyon korán kell mennem, de az obligát tejeskávé akkor is lecsúszik. :)

11

Author Profile Page NagyGa1, 2006. augusztus 23. szerda, 10:36 (#)

Adi, biztos mondták már, de ha én dél körül kelek fel akkor általában még nem is vagyok éhes, viszont roppantul kipihent.
Nem tudom hogy ez is egészségtelen-e, de mindenképpen kellemes.

12

haujobb, 2006. augusztus 23. szerda, 13:08 (#)

Adi,
persze, mondták már, de mit tegyek: már jó 20 éve leszámoltam azzal az illúzióval, hogy egészségesen élek. Sajna nem. Túlsúlyom van, nem nézem, mit, mennyit és mikor eszem, és nem is mozgok eleget. Azzai, hogy elkzdek reggelizni, nem javítanék sokat a helyzeten :)
A két fő ok, amiért nem regglizem az, hogy egyrészt egyszerűen nem vagyok éhes reggel, másrészt már nagyjából az iskolábajárás óta nagy műgonddal csoszolgatom a felkeléstchnikámat, aminek lényege, hogy másodpercre pontosan kelek, hogy a minimális idő teljen el indulásig (vagyis maximalizáljam az ágyban töltött időt :), és, hát vannak halaszthatatlanabb dolgok is reggel, mint a kaja: perszonálhigiénia, öltözés, ébredés, stb :)))
Na, szép kis off lett, bocsi.

13

haujobb, 2006. augusztus 23. szerda, 13:09 (#)

NagyGa,
szívemből beszéltél, tezsvér :))))

14

Adi, 2006. augusztus 23. szerda, 13:37 (#)

NagyGa: irigyellek kicsit, de majd ha lesz gyereked, akkor te is lemondhatsz erről a luxusról. :)

15

Author Profile Page NagyGa1, 2006. augusztus 23. szerda, 17:46 (#)

Adi: Majd az asszony... ;)

16

Timi, 2006. szeptember 26. kedd, 22:06 (#)

En is voltam hasonloban Svajcban, azota annak orulok hogy itthon nincs ilyen, mert ennek a csabitasnak nem lehet ellenallni!! Persze ha mar ott van az ember nem lehet nem enni a csokikremekbol, lekvarokbol stb. Nagyon nagyon finomak, es szuper a hangulat. Azert nyithatna valaki itt is, majd fogyozok :)

17

Author Profile Page ervin, 2007. március 26. hétfő, 13:23 (#)

Update: további fényképek a Chili és Vanília által ajánlott reggelizőhelyről a cikk végén. Nem hazudtolják meg a szerző állításait. :)

18

methan, 2007. március 26. hétfő, 16:12 (#)

expat akarok lenni. vagy a le pain jöjjön ide (nem az).

19

Eszter, 2012. július 15. vasárnap, 00:55 (#)

Mi itt, Párizsban szerettünk bele a Pain-be. Eddig is a reggeli volt a kedvenc étkezésem, mert akkor bármit lehet enni, nincs benne a "valami rendeset enni" kötelezettsége, mint az ebédnél, vagy az "ehhez már túl késő van" bűntudata, mint a vacsoránál. És ezt a szabadságot emeli luxussá a Pain. Kombinálva az egészségeset (bio alapanyagok), az otthon-érzést (kopott, koptatott bútorok vidéki bája a fővárosban) és az "elmegyek reggelizni" eleganciáját, Párizshoz képest meglehetősen elérhető áron. Mindenkinek ajánlom!! :)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork