A reggelizés fellegvára: Le Pain Quotidien

Chili&Vanilia cikke a Bilagit rovatból, 2006. augusztus 22. kedd, 14:40 | 19 hozzászólás

Milyen kár, hogy Magyarországon nem igazán terjedt el a reggelizés és a brunch kultúrája. Pedig mennyire isteni dolog hétvégén délelőtt, ráérősen, lustán, jó kis vasárnap reggeli zene mellett délig reggelizgetni. A vendégségnek egyenesen egyik legoldottabb, leglazább formája, persze otthon a többség azt gondolná, hogy nem vagyok teljesen komplett, ha reggelizni hívnék magamhoz valakit.

Nyugat-Európában és Amerikában az egyik legelterjedtebb társasági összejöveteli forma, hétvégén délelőtt a jobb helyek előtt kígyózó sorok várakoznak, hogy hozzájussanak a kávéjukhoz és pezsgőjükhöz. Merthogy az igazi brunch-hoz az is jár, és bármennyire bizarrul hangzik a vasárnap reggeli pezsgő, vagy mondjuk bloody mary, azért ha nagyon muszáj, egész kellemes tud lenni, és az ember ugye alkalmazkodik a helyi szokásokhoz:) Az otthoni vendég-reggeliztetés pedig azért kényelmes, mert egyrészt mindent elő lehet készíteni, nem igazán kell stresszelni a menüvel –kávé, kenyér, croissant, sósak, édesek, egy, vagy két saját készítésű különlegesség – liternyi kávé, narancslé, másrészt senki nem rohan haza, mert késő van, ha pedig még dolga van, akkor is még marad a hétvégéből.

A Le Pain Quotidien a reggeli intézményének teremtett fellegvárat. Az 1990-ben elsőként Brüsszelben megnyíló kis étterem azóta meghódította a világot, és ma már franchise rendszerben nemzetközi hálózattá nőtte ki magát. Üzletei vannak a világ 10 országában, Amszerdamban, Párizsban, Londonban, New York-ban, Dubai-ban és számos belga és francia városban. Az alapötlet –a kenyér, mint főszereplő –egy belga séf, Alain Coumont nevéhez kötődik, aki a 80-as években annyira nem talált megfelelő minőségű kenyeret az éttermeibe, hogy inkább maga készítette. Az étterem ötlete ez alapján egy belga fiatal testvérpár fejéből pattant ki, akik Brüsszelben, a hangulatos Sablon negyedben nyitották meg az első helyszínt, amely mai napig ugyanazon a helyen található, és hétvégén mindig teltházas.

A Le Pain Quotidien név jelentése: mindennapi kenyér –ez utal arra, hogy a koncepció középpontjában a legjobb minőségű hozzávalókból készülő, házi sütésű kenyér, ill. pékáru áll. Ez elvitelre is kapható és a reggelihez is fogyasztható. A választék mára természetesen bővült, az ember csak győzzön válogatni a gusztábbnál gusztább croissant-okból, magos kiflikből, baguette-ekből.

A brüsszeli eredeti helyszín (ma már 4-5 van a város különböző pontjain) az egyik legnépszerűbb, hétvégén zsong. Már a hely légköre és kisugárzása is annyira barátságos: természetes anyagok, sok természetes fény. Az étterem egy belső udvarban helyezkedik el, üvegtető fedi, amelyet nyáron teljesen kinyitnak, így olyan, mintha egy teraszon reggeliznénk; esőben pedig kifejezetten hangulatos. A teret a nagy közös rusztikus asztal („communal table”) dominálja, amely olyan érzést nyújt, mintha egy hatalmas család reggelizne körülötte. Akitől ez idegen, az persze választhatja a külön asztalokat is, számítania kell azonban arra, hogy előbb-utóbb mellé ültetnek idegeneket. De itt ez normális.

Az asztalok közepén számos csattos üvegben állnak a házi főzésű, top minőségű lekvárok, dzsemmek, mézek és khm…belga csokikrémek. (ez utóbbi ilyen formában kissé elnagyolt definíció, konkrétan: keserű csoki, tejcsoki, praliné, fehér csoki). Ezek korlátlan mennyiségben fogyaszthatóak, nem kell értük külön fizetni (nyilván be vannak építve az árba). Amit az ember megrendel, az a kávé és a pékáru, amelyből kb. 15 féléből lehet válogatni –a teljes kiőrlésű, magos, rozsos, diós kenyerek, légies croissant-ok, foszlós briósok és ropogós, friss baguette-ek közül az ember csak győzzön választani. Mivel a lekváros tégelyek véletlenszerűen vannak szétosztva, és asztalról asztalra vándorolnak, igen vicces, hol kulturáltabb, hol brutálisabb küzdőjeleneteket lehet elcsípni, amint az egyik asztal megpróbál hozzájutni mondjuk a fehércsokis bödönhöz (merthogy az a legjobb).

Mindenütt jókedvű, nyugodt, mosolygós emberek, akik egymással is társalognak, lepedőnyi újságjuk mögött kávét szürcsölő öregurak, négygyerekes nagycsaládok, külföldiek – a közönség teljesen vegyes, eurokratától és turistától kezdve, nyugdíjas házaspárokig és mindenféle konstellációjú párocskákig bezárólag mindenki jár ide. Vendégeimet szinte mindig elhozom, és kivétel nélkül hatalmas sikere van (főleg az édesszájúak körében) A nagy szám itt persze a reggeli, ebédidőben azonban szintén érdemes betérni, ilyenkor zseniális friss salátákat, szendvicseket, leveseket (és a város legjobb cheesecake-jét) lehet enni. Árban ottani viszonyok között teljesen barátságos, a reggelinél pl. a hatalmas kosár vegyes pékáru és egy kávé 5 Euro körül mozog.

Feltétlenül ajánlom mindenkinek, ha olyan városban jár, ahol van Le Pain Quotidien, hogy próbálja ki, igen kellemes élmény.

Update (Ervin, 2007. 03. 26): Íme, néhány kép a személyes terepszemléről:

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (19)