Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Magyar pizzát!

Bangkok Charlie cikke a Bilagit rovatból, 2006. szeptember 18. hétfő, 05:19 | 23 hozzászólás

IMG_7438.jpgHa már egy hónap Bangkok, akkor nem maradhat ki a híres thai konyha sem. Bizony, bizony, bármennyire büszkék is vagyunk a magyar konyhánkra, úgy érzem, csak a Kárpát-Medencén belül világhírű. Pedig itt (is) tanulhatnánk valamit a thaioktól.

Természetesen nem az étel elkészítésre gondolok, mert azon kívül, hogy a magyar konyha is szereti a csípőset, nem sok közös metszetet találok a két szakácsművészetben. Sőt, éppen ellenkezőleg, nekem sokszor nagyon hiányzik a sós, mert a thai konyha azért az édes-savanyú-csípős koordinátarendszerben mozog. Ráadásul ez a csípős messze van a mienktől, az ebéd felér egy nukleáris töltettel, óvatosan mosolygok utána, derék jó magyar Erős Pistánk csak kezdő ipari tanuló a thai chilipaprika mellett. A másik lényeges különbség számomra, hogy a kenyeret meg a krumplit azért az európai gyomornak jó darabig nem fogja helyettesíteni a rizs, így ha kvantitatív felméréseket végeznék, kiderülne, hogy bár 80 százalékban thai kaján élek, de az a 20 százalék farang food is fontos a bangkoki túlélés szempontjából. Mindenkinek vannak azért saját kedvencei a thai konyhából, segítségül ajánlom ezt az oldalt, ahol a Thai Étel Top 10 szerepel, jórészt receptekkel & fényképekkel.

De nézzük, mit is tanulhatnánk a thaioktól!

Nem panaszkodhatnak, hiszen eddig is szépen terjedt az országhatárokon túl a thai konyha, köszönhető ez a nyaraláson nosztalgiázó turistáknak, no meg a külföldön szerencsét próbáló thai szakácsoknak. A kormányzat azonban nem bízza most a véletlenre ezt az országimázs ügyet, szép kis projektet indítottak, melynek részleteiről már a blogomban írtam. A lényeg, hogy azt szeretnék, ha 2008-ban már 20 ezer minőségi thai étterem működne a világban. A projekt jól átgondoltnak tűnik, elsősorban thai vállalkozásokat finanszíroznak, nem feledkeznek meg a szakácsképzésről, no és franchise formátumokat kreáltak, hogy azért szabványosak legyenek azok a vendéglátó üzemegységek, ne rontsák, hanem öregbítsék az ország hírnevét.

Itt az ötlet el lehet lopni, csak ne magyarítsuk, ne legyen belőle sógor-koma-lenyulós-itt-midenki-jól-jár parti (tudom, úgyis az lesz).

Sokszor töprengtem már azon, hogy mit kellene még csinálnunk ahhoz, hogy a magyar konyha valóban olyan világhírű legyen, mint amilyennek otthon hisszük. Nem tudom hol olvastam, vagy hallottam évekkel ezelőtt azt a kivagyi felmérést, melyek szerint a magyar konyha a világon a harmadik a francia és a kínai mögött – érdekes lenne kideríteni ennek az urban legendnek az eredetét -, de a nagyvilágban járva-kelve azért nem sok magyar étterembe, vagy magyar ételbe botlottam. Az egyetlen darab gulyáslevesünket leszámítva, ami néha felbukkan európai vagy német éttermek kínálatában. Ha pedig magyar étterem nyílott itt Ázsiában, akkor annak több esetben is érdektelenség és gyors csőd lett a vége.

IMG_9032.jpgDe idéznék néhány példát a szerintem valóban világhírű, pontosabban elterjedt konyhákra, vagy éppen ételekre, s a mikéntekre. Az eddig említett thai konyha egyik előnye szerintem az ízvilágon, a speciális keveredésen – indiai és kínai elemek bukkannak fel rendesen -, valamint fűszerezésen túl, hogy minden étel viszonylag gyorsan elkészül, 5-10 percnél többet nem nagyon kell várni. De ugyanígy világhírű szerintem az olasz konyha, legalábbis azt veszem észre, mondjuk Ázsiánál maradva, hogy ha nyugati stílusú éttermet nyitnak, akkor az nagy valószínűséggel olasz. Nem beszélve persze a pizzériákról. Mit nem adnék, ha lenne egy magyar pizzánk! Ezt ugyanis minden országban el lehet sütni, kicsit csavarnak a feltéteken a helyi szokásoknak megfelelően, de a pizza pizza marad. Az olasz konyha egyik erénye szerintem a rugalmasság, hiszen azért a pizzák mellett a standard tészék mellett is mindig elkészülnek a lokális jellegzetességek. Maradva a népszerű étel fronton, érdekes lenne egy dörner kebab és girosz párbaj, nálunk az utóbbi terjedt el, micsoda megaláztatás lehet a személyzetnek, amikor a török éttermekben giroszként rendelik! Márpedig a törökök életrevalóbbnak tűnnek, Bangkok és Tokyo utcáin több török dörner kebabos kocsit láttam, friss, olcsó, egyszerű és tápláló étel, ennyi a trükk.

Szóval én elhiszem, a magyar gasztronómia világhírű, tradíciók, szakács olimpiák és a többi, de lehet, hogy kis aktuális innovációval, valami okos befektetési segítséggel, egy magyar pizzáva/dörner kebabbal végre elérhetnénk, hogy nemcsak udvariasságból bólogatnának a külföldiek, igen, persze ismerik, létezik magyar konyha.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (23)

1

Ali, 2006. szeptember 18. hétfő, 09:59 (#)

Helsinkiben volt (van?) egy darab magyar étterem, a kiérkező magyaroknak az elején lelkére kötötték a már kint élők, hogy messze kerüljék el. :) Ugyanakkor az egész város tele török étkezdékkel (ott és akkor a kínaiak alig voltak jelen), de olasz, orosz és nepáli is akadt, utóbbi a kedvencem volt, bár finn mértékkel sem volt olcsó hely.

A gyorsaság valóban fontos.

A másik, hogy mennyire guszta az étel. Helsinkiben kaptam rá a török konyhára, brutális mélyütés volt ezek után ugyanezt Nürnbergben is kipróbálni... khmm... A környezethez igazítás eredménye a nem környezetbe valónak lehet negatív. :) Na, szóval Helsinkiben imádtam, hogy mindenhez van saláta, hogy égés, ha nincs legalább nyolcféle dolog, amiből azt össze lehet válogatni és hogy a taco meal is több "felvonásból" áll össze, más ízélményt ad, ha más sorrendben eszegetem. :)

Nagyjából arra is emlékszem, mi az, ami egy idő után hiányzott: a palacsinta, a túrós-töpörtyűs csusza a bevezető Jókai bablevessel :), a gombapörkölt jó kagylótésztával, meg a sonka-tojás-zöldhagyma szentháromság, tormával, de ennek itthon is egy ünnephez kapcsolódó az ideje -- csak épp baleset miatt kihagytam akkor egyet.

Nem tudom, erre milyen világhálózatot lehet felépíteni...

2

katmandu, 2006. szeptember 18. hétfő, 10:18 (#)

A kenyérlángos (langalló) nem lenne autentikusabb? (nem tudom, csak kérdezem, nálam szinte minden bejön, ami ilyen kenyértésztaféle és ehető :) )

3

katmandu, 2006. szeptember 18. hétfő, 10:40 (#)

Azért gondoltam a langallóra, mert az pont egy jóízű átmenet a pizza meg a lángos között, hazai gyökerei is vannak bőven (ne felejtsük el, hogy a klasszikus olasz pizza valsz csak a XVI. században alakult ki, korábban nem volt ideát se paradicsom, se mozarella :) )

A tejfeles-fokhagymás vonalon markánsan megkülönböztethető lenne a sokfelé uniformizált pizzától, felteszem hogy feltétekkel is felpakolható lenne. Attól, hogy egy pizzára sokfelé csípős-kolbászos-paprikás dolgokat tesznek, nem lesz magyar, csak egy furcsa pizza :)

A fő gond inkább az, hogy a pizzáéhoz hasonló ismertségre nehéz ma szert tennie egy magyar kajának, mert hiányzik mögüle az a majd' évszázadnyi spontán marketing, amit a kivándorlók és a kolóniák konyhái jelentettek. Little Italy negyedek voltak mindenfelé jó száz éve, saját közösséggel, szokásokkal, konyhákkal, keresztapákkal, filmekkel, klisékkel, a lövések után szerteguruló narancsokkal stb.

Magyar vonatkozásban ilyesmi nincs, és így hiányzik az az összkulturális, beépülő alap, amire akár ételek, akár más dolgok ismertségét építeni lehetne. Ezért maradnak a hungarikuomk a "levegőben lógva". De ez csak a saját véleményem, nem biztos, hogy így van.

4

gargoyle, 2006. szeptember 18. hétfő, 12:30 (#)

pedig ha maskent alakult volna a tortenelem most barmely vilagvaros utcajan lehetne arusoktol venni kis velos pacalt gombaperkelttel es falatozni egy konnyedet :D

5

katmandu, 2006. szeptember 18. hétfő, 13:28 (#)

De miért ezt a rémes pacalt? :) A paprikás csirke v. csirkepaprikás sokkal jobb :)

Offolok: itt a kulcskérdés az, hogy a magyar bármi egyszerűen nincs benne a világ köztudatában. Ha azt mondod a világnak, hogy olasz, török, görög, francia, távol-keleti kaja, akkor nagyjából tudja, mire gondoljon, és a népnév is beindít egy sor asszociációt.

De a magyaroké sajnos nem sok mindent indít be. Szerintem ehhez erősen hozzájárul az is, hogy pont a háborúk utáni gazdasági, kommunikációs és kulturális pezsgés idején minket kvázi elfeledtek. Egyike lettünk a háborút elvesztő és vasfüggöny mögé szorult szatelit országoknak, kb ennyi. Bécs után minden valami szocialista egyformaság ködébe veszett, ebből nemigen ugrott ki senki, magukat a ruszkikat leszámítva.

40 évre elszürkültek ezek a népek, országok, közben a világ tovább lépett, és más népek és kultúrák alaposan megerősítették magukat. 1989 után mint amikor felszakadt a köd, vagy visszahúzódott az ár, hopp kiderült, hogy jé, egy csomó ország van itten még Európában, és mind azt mondja, milyen ősi és milyen értékes.

Oké elhisszük, de hogy annyira közismertek legyenek, mint pl. az olaszok, ahhoz idő kell. Hiába lobogtatnak itt mindenféle feltalálókat, focistákat, itókákat, ezek nem átütően ismertek.

Ezen nem gyorsít semmiféle Országimázs meg fesztiválok meg ilyesmik. Kell jó 20-30 év, és akkor már ismertebb lesz az ország meg a nép - mármint arról, amit ezalatt az idő alatt megismertet magáról a világgal.

Világhír, ugyan. Ne legyenek illúzióink, gondolom: még Nyugat-Európában is csak ködös ismeretek keringenek az ex-szoci országokról, ezek történelméről, népeiről, kultúrájáról. Amerikában meg John Doe jó ha annyit tud hazánkról, hogy kb akkora mint Maine, és valahonnan onnan van a Rubixkjúb meg a Bájró :) Sokan 1989 előtt is próbálkoztak, a legbizarrabb talán a Hungaroton kísérlete volt a "magyar világsztárok" koncepcióval (aka. "homokot a Szaharába") :)

6

Author Profile Page Zuzu, 2006. szeptember 18. hétfő, 14:07 (#)

Töki pompos: hungaricum maximum.

Amúgy pedig nagyon óvatosan közelítek olyan konyhákhoz ahol halszósszal sóznak. Borzasztó.

7

katmandu, 2006. szeptember 18. hétfő, 15:05 (#)

Koreában halszósszal sóznak?
Közben elasszociáltam magam és a régi római garum jutott eszembe, annak lehetett még ravasz kis íze :)

8

katmandu, 2006. szeptember 18. hétfő, 15:11 (#)

Korea helyett Thaiföld is érthető, csak ugráltok a postok között :)

9

Bkk Charlie, 2006. szeptember 18. hétfő, 17:55 (#)

#6 És ahol ráadásul a halszósz mellé őrölt mogyorót szórnak a csirkelevesbe ;-)

10

katmandu, 2006. szeptember 18. hétfő, 18:36 (#)

Mondjuk engem már a mézes mustár is elgondolkoztat kicsit, pedig biztosan nagyon finom. Halhoz kizárólag cukrozatlan meggylekvár dukál :)

11

zuzu, 2006. szeptember 18. hétfő, 20:11 (#)

Nemrég láttam valamelyik gasztronómiai csatornán egy thai nénit aki a csónakjában ült, elötte egy csomó gőzölgő edény, és csak gyártotta a gyanúsabbnál gyanúsabban kinéző ecetes-halas leveseket, tésztás, disznóhusos ételeket.

Persze lehet, hogy a koreai konyha nem használ halszószt, de én azért kissé szkeptikusan közelítek a témához.

12

methan, 2006. szeptember 19. kedd, 21:18 (#)

eléggé off, elnézést, de gondoltam még bkk charlie postjába passzol a leginkább: a thai hadsereg éppen most mutatja meg, hogy kell rendesen miniszterelnököt buktatni. megvárjuk míg elrepül valahova (eddig ugye stimmel), és távollétében átvesszük a hatalmat (itt a magyar verzió már erősen deficites). ennyi.
ez az akció egyszersmind le is nyomta a világ hírcsatornáin a magyar kopaszoperettet a második ligába. kiváncsian várom bkk ch friss beszámolóját; aggódni, gondolom, nem kell érte, mert erőszak eddig még nem volt (a bbc szakértője szerint: ha a ma éjszakát megússzák, amire jó esély van, nem is lesz).

13

Ali, 2006. szeptember 19. kedd, 21:21 (#)

Ronda egy évnek kezdi kinőni magát 2006. :(

14

katmandu, 2006. szeptember 19. kedd, 22:11 (#)

Jobb lenne, ha maradnánk a búvárkonyháknál :)

15

Dr. Minorka, 2006. szeptember 19. kedd, 22:54 (#)

re: (12)
http://thai.blog.hu/2006/09/19/allamcsiny

16

Bkk Charlie, 2006. szeptember 20. szerda, 09:08 (#)

Ervinék tudnak valamit, mikor és honnan kell vendégmunkást verbuválni :-)) Egyébként 1932 óta, az alkotmányos monarchia kezdete óta 20 katonai puccs volt, a többségük szeptember-október környékén. Igyekszem jelentkezni, most elmegyek a városba tankokat fotózni.

17

Author Profile Page ervin, 2006. szeptember 20. szerda, 09:17 (#)

Charlie, igyekszünk, sőt, mi már Chilinél is reménykedtünk, de sajnos a belgák tohonyáknak bizonyultak.

18

Ali, 2006. szeptember 20. szerda, 09:19 (#)

Ervin,
akkor a következő vendégmunkás Oroszországból lesz, szerettel?... :D

19

Author Profile Page ervin, 2006. szeptember 20. szerda, 09:21 (#)

Ali, korántsem biztos, hogy októberben nem lesz elég egy itthoni is! :)

20

katmandu, 2006. szeptember 20. szerda, 09:34 (#)

Gyerekek, ördögöt a falra graffitizni nem bölcs. A thai puncs se tréfadolog, reméljük Charlie is óvatos.

21

Raggi, 2006. november 7. kedd, 11:26 (#)

Ahhoz, hogy a magyar konyha világhírű tudjon lenni, nagyon sok kéne. Pont a napokban húztam fel maga a TV Paprika egyik sorozatán, az Izes hagyományaink vagy valami ilyen címe van. Mindenhol pörköltöt csinálnak, mint hagyományos ételt, lehetőleg tocsogjon az olajban (mert az egészséges főzésnek is adni kell, holott szerintem lecsót, perkeltet tipikusan nem lehet olajjal készíteni, az megkívánja a disznózsírt, szalonnazsírt csak nem kell bele sok), csak az alapanyag változik. Az édesség meg rétes. És ez nem igaz. Nem tudom, miért merülnek feledésbe a régi ételek vagy miért kell például olyanokat kihagyni, mint a tökfőzelék. Én a külföldi vendégemnek tökfőzeléket, tejfölös karfiollevest vagy szimpla zöldborsólevest biztosan készítek és el vannak ragadtatva tőle. És a "magyar pizza" is biztos siker, amikor lángosra lecsót halmozok, reszelt sajttal (amiben füstölt sajt is feltétlenül van) beszórom és összesütöm a sütőben. A lángos ropogós lesz, isteni borkorcsolya :))

22

Ali, 2006. november 7. kedd, 11:59 (#)

Raggi,
nálad éhen maradnék, mert inkább az Újházy tyúkhúsleves, Jókai bableves, túrós csusza, Brassói aprópecsenye vonalon tudom elképzelni a hazai ízeket, a tejfölös csirke vagy gombapörkölt galuskával szintén "a trón biztos támasza", édességként almás-fahéjas palacsintával. Ez teljesen egyéni, ki nem állhatom a főzelékeket, úgy általában a pürésített dolgokat; ám a zsíros ételeket sem bírom. Utóbbival az európaiak többsége is így van.

23

Raggi, 2006. november 7. kedd, 12:32 (#)

Hát ez az, hogy nem kell zsírosan csinálni. Nyilván, mindenki izlése egyéni, a bablevesek is nagyon finomak, a brassóit én is imádom, meg mindent ami fokhagymás, vasi pecsenye a másik biztos befutó. Ha palacsinta, akkor tejfölös-diós vagy Gundel, de az almás fahéjas se hangzik rosszul.
És a tojásos leves? Nem az ecetes, hanem tulajdonképpen rántott leves köménymaggal és bele a tojás? Első pillanatra sok külföldi számára gusztustalannak tűnik, de szokták szeretni.
Én soha nem ettem menzán, ezért nem utáltam meg a tipikus menzakajákat, mint pl. a főzelékek. A férjemet ki lehet kergetni a világból a krumplis tarhonyával, paradicsomos káposztával, almapüré főtt/sült hús kombóval.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork