Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Portugál gasztro

ervin cikke a Bilagit rovatból, 2006. október 8. vasárnap, 08:43 | 14 hozzászólás

Jártál már portugál étteremben? Naugye.

A spanyol vagy a mexikói konyha a világon szinte mindenhol képviselteti magát, ezzel szemben a portugál ételekért az eredeti helyszínre kell utazni. Az alábbiakban azt igyekszem bizonygatni, hogy mekkora pech ez az emberiség nagy részének.

Az utunk előtt egyikünk se hallott a portugál konyháról, márpedig mindketten nagy ínyenceknek gondoljuk magunkat; így logikusan azt feltételeztük, hogy valószínűleg nincs benne semmi különös. Ez így is van. És mégis.

Hogy mi vár itt majd ránk, arra nézve akkor kaptuk az első utalást, amikor odaérkezésünk estéjén vacsorázni indultunk. A kis hegyi városka utcácskáján a valódi faszénen grillezett hal mennyei illata terjengett.

Ételek-italok Portugáliából

Amikor kiválasztottuk az egyik kisvendéglőt és beültünk, az étlap borítójába csúsztatva megtaláltuk a napi ajánlatot is, amelyet nem számítógéppel, hanem írógéppel írtak. Jól illeszkedett ez ahhoz a visszafogott, kicsit ósdi hangulathoz, ami a környékre amúgy is jellemző volt.

Miután a sok ismeretlen portugál halfajta közül nem tudtam választani, megkérdeztem a pincért. Ő ujjával a napi ajánlat alá bökött, ahol a gépelt szöveg alatt kézírással szerepelt még egy sor. Az is egy fogás, és azt ajánlja, mert azt nemrég hozták a 20 kilométerre lévő óceánból: annyira friss, hogy lekéste a napi ajánlatot, amelyet nyitás előtt gépeltek, úgyhogy utólag kellett ráírni.

Ételek-italok Portugáliából

Ezt a jelenetet később is sokszor emlegettük, ahogy fokozatosan megvilágosodtunk. A sok friss alapanyag, amely a portugál ételek jó részéhez szükséges, nem nagyon biztosítható más országokban. Elismerésre méltó az is, hogy bármit rendel az ember, szinte minden étel minden hozzávalóját az országon belül meg tudják termelni.

Nézzük a portugál étkezés néhány jellegzetes vonását. Az első tipikus jegy, amelyet észre fogunk venni, a nyugodt tempó. Miután az asztalunkhoz kísértek bennünket, a pincér elsétál, és jó ideig nem is tér vissza. Ezt nem lustaságból teszi, hanem szemlátomást azért, mert tudja: a vendég sem kapkodni jött, hanem vacsorázni, és illő némi időt hagyni neki, hogy elhelyezkedjen és körbepillantson a helyiségben. Az idegen utazó persze félreértheti a dolgot; nekünk is kellett idő, amíg hozzászoktunk a rendszerhez, de utána annál jobban élveztük.

Ételek-italok Portugáliából

Nemsokára kis tálak jelennek meg az asztalon: megérkezett az előétel. Ezt nem kell rendelni: maguktól hozzák. Alapesetben általában sajtot, kenyeret, vajat és saját kis tartójában olivabogyót kaptunk, amihez néha mindenféle halas és tengeri herkentyűs saláták társultak, Portóban egy helyen még rákkal is előálltak. Csak azért kell fizetni, amit megeszik az ember, az egyes tételek ára rajta van az étlapon.

Szívünknek kedves volt a rendszer, és nagyon rutinos. Habár magunktól talán nem mindig kértünk volna, sose bírtuk érintetlenül hagyni az olivát, de a kenyeret sem, mindkettő mindenhol finom volt.

Az előétellel párhuzamosan rendeljük a bort is. Az útikönyvünk szerint a portugálok nem isznak sört rendes étkezéshez, csak önmagában és esetleg reggelihez, mert azt nem tekintik étkezésnek. Ebédhez és vacsorához bor dukál.

Ételek-italok Portugáliából

A gyakorlatban nem vettük észre, hogy ennyire szigorú lenne a helyiek hozzáállása, de a bor egyeduralma kétségtelen. Minden helyen nagy választékban kapni helyi bort, amiből Portugália rengeteget állít elő, de viszonylag keveset exportál, mert a termés nagy részét a helyiek megisszák. A sok borfajta között meg kell említeni a vinho verdét, azaz „zöld bort”, amely az ország északnyugati vidékének speciális terméke. Könnyű, friss, néha kicsit pezsgő bor, amelyet fiatalon kell fogyasztani. Van belőle fehér, vörös, sőt rosé verzió is, többnyire mi is az ebbe a kategóriába tartozó nedűkkel kísérleteztünk.

A főételek elsősorban a hús- és halrajongókat veszik célba. Vegetáriánus kategóriát nem is láttam portugál étlapon, bár elismerem, a kutatásom a legkevésbé nem tekinthető módszeresnek. Hús és hal viszont van bőven, és bár egyikünk se esküszik a halakra - főleg eszpee szereti, ha lába van az áldozatnak -, egy idő után nem is ettünk mást.

Ételek-italok Portugáliából

Az útikönyvünk egyik másik vonatkozó megjegyzése találóbbnak bizonyult. Azt írták, hogy Portugáliában nem illik sót vagy borsot kérni a kihozott ételhez, mert errefelé komolyan veszik a szakácsmesterséget, és sértésnek tekintik, ha valaki utólag javítani akar a feltálalt fogáson. Nos, a sértődést nem kockáztattuk meg, de tény, hogy soha, egyetlen asztalon sem láttunk sótartót, mindössze egy turistákra is számító helyen volt néhány eldugva egy félreeső polcon.

A fogások elkészítési módja egyébként egyszerű és döbbenetesen hatásos. Még a legurbánusabb kisvendéglőben is ügyelnek arra, hogy igazi faszénen grillezzék-süssék a húst, előfordul, hogy egyenesen a kirakatba helyezik a látványkonyhát. Sokat nem lacafacáznak: a friss alapanyag és a jó illatú fa együtteséhez nem nagyon van mit hozzátenni. A köret saláta vagy a meglepően sokat alkalmazott krumpli; az utóbbiról eddig azt gondoltam, hogy észak-európai étel.

Ételek-italok Portugáliából

A desszertfronton nem emlékszem kiugró alkotásra, de ez talán a jó portugál boroknak köszönhető, amelyekből addigra már mindig elegendő fogyott, vagy esetleg annak, hogy magyarként e téren rendkívül magasra tett léccel indulunk.

Az étkezés során végig kimért tempóban közlekednek a pincérek, és amikor az ember rááll erre a ritmusra, akkor megérzi, hogy mennyivel békésebb és jólesőbb dolog mellőzni a rohanást. Ha egy portugál szembesülne az itthoni kisvendéglőkben néha megfigyelhető, rendkívül idegesítő gyakorlattal, hogy még a levest esszük, de már kihozzák és az asztal szélére helyezik a második fogást, akkor alighanem előtörne belőle a híres portugál melankólia, és egy szívszaggató fadora gyújtva a víz felé indulna.

Ha ízlett az étel, és úgyis fog, akkor zárjunk bátran aguardentével, ez a helyi tüzes víz. Az alapanyaga nem meglepő módon törköly. Egy helyen nagyon érdekes megoldással szolgálták fel: az ital maga szobahőmérsékletű volt, viszont felforrósított üvegpohárban hozták ki, amitől először nem is mertünk hozzányúlni. Az illata viszont így még fenségesebb.

Ételek-italok Portugáliából


Ha szerencsénk van, és a szabad levegőn, egy város valamelyik kis terén áll az asztalunk, akkor étkezés után feledkezzünk bele az emberek figyelésébe. A személyzet nem fog elzavarni, és egyébként is megéri, mert Portugáliában él az utca. Őszintén megvallva mi magunk mit sem tapasztaltunk a fent már említett, híres portugál melankóliából. Egyszerű, jókedvű embereket láttunk mindenfelé a tereken, akik beszélgettek, ettek-ittak, táncoltak, a gyerekek pedig körülöttük játszottak, napszakra való tekintet nélkül. Ebben az életvitelben az étkezés sem valami elegáns, formális túlcicomázott alkalom, hanem természetes része az általános életörömnek. Nem mintha más nem várná az ideutazót - de már csak azért is megéri eljönni, hogy ezt megtapasztaljuk.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (14)

1

Adi, 2006. október 8. vasárnap, 12:13 (#)

"Elismerésre méltó az is, hogy bármit rendel az ember, szinte minden étel minden hozzávalóját az országon belül meg tudják termelni."

Ez más nemzeti konyhánál nincs így? :)

A sok hal miatt kicsit irigykedem. :)

2

Dr. Minorka, 2006. október 8. vasárnap, 13:11 (#)

Ez nagyon jó volt! Bár az édességfronton lett még volna mit tapasztalni. A spanyolokkal együtt a portugálok is nagyon jókat csinálnak (eredetileg apácák készítették egy jó részét). Viszont a családi portugál-szakértőm (a portugál népi ételekről szóló vaskos kötetekig bezárólag minden van nálunk) szerint a legrosszabb ételt is ott ette: forró víz+forróolaj+kenyér (ez egy leves volt).

http://www.leitesculinaria.com/recipes/port/index.html
http://www.searchiberia.com/articles/publish/article_15.shtml
a végén van a sütikről:
http://www.golisbon.com/food/food.html
érdekesség:
http://www.semda.org/info/pyramid.asp?ID=16

3

Author Profile Page ervin, 2006. október 8. vasárnap, 14:36 (#)

Adi, de igen, akkor pontosítok: a csodálat a "bármit rendel" résszel és a viszonylag széles választékkal együtt értendő. Ha mondjuk a Spitzbergákon csak fókapürét lehet rendelni, akkor kevésbé hat meg, hogy ahhoz is helyben megvan minden nyersanyag. :)

4

Author Profile Page NagyGa1, 2006. október 8. vasárnap, 14:52 (#)

Jártam. :)

5

zuzu, 2006. október 8. vasárnap, 20:40 (#)

De ugye a húsokat nem azon a rácson grillezik ahol elötte a halat? :)

6

Author Profile Page ervin, 2006. október 9. hétfő, 07:30 (#)

zuzu, a lefényképezett látványkonyhán én összesen egyetlen nagy rácsot láttam, amelyen egymás mellett sült hal és hús. lehet, hogy valami rendszer szerint meghatározott helyekre teszik őket, és sosem egymás helyére, de meglepődnék. :)

amúgy miért érdekes ez?

7

Author Profile Page eszpee, 2006. október 9. hétfő, 08:55 (#)

Hát gondolom azért, mert így halízű lesz idővel minden étel - amire egyébként független beszámolók is felhívták a figyelmem már, ennyit a rendszerről. :)

8

Author Profile Page ervin, 2006. október 9. hétfő, 10:15 (#)

Olyan halízű felőlem lehet! :)

9

sbodi, 2006. október 12. csütörtök, 22:08 (#)

Mi pont ezért kavartunk többször vissza a tengerpartra - ott lehetett a legjobb halakat enni. Volt, hogy egy órát is autóztunk, csak emiatt (illetve azért, mert Fatima éjszakai élete és étteremkínálata nem tűnt túl ígéretesnek).

10

Author Profile Page ervin, 2006. október 13. péntek, 08:35 (#)

Ja jó, hát Fatimában nem az evilágra gyúrnak :)

11

Author Profile Page stsmork, 2006. október 13. péntek, 09:13 (#)

Nekem a portugál konyháról csak a fertelmes szagú szárított-sózott tőkehal jut az eszembe, amiből valamelyik hagyományos ételük készül (elfelejtettem a nevét). A portugál lakótársam, amikor karácsony után visszajött, orvul telepakolta sózott hallal a konyhaszekrényt; én nem is tudtam róla, és amikor lábost keresve kinyitottam a szekrényajtót, letaglózott a bűz. Emlékszem, hogy tök sokáig kellett kutatnom a szekrényben, amíg végre ráakadtam az ártatlan kinézetű, csomagolópapírba tekert haldarabokra. Nem tudom mihez hasonlítani, talán a hathetes rothadó haltetemeknek lehet ilyen szaga, bár szerencsére ilyet eddig még senki nem tartott a konyhaszekrényünkben, így nincs is megbízható összehasonlítási alapom.

Az étel maga egyébként ehető (lényegében krumplipüré és főtt hal keverékéből gyúrt pép, olajban kisütve), és persze úgy készítik, hogy előtte egy napig vízben áztatják a szárított halat, amitől kioldódik a só nagy része, és a gyilkos bűz is alábbhagy.

12

tmnk, 2006. október 24. kedd, 16:00 (#)

Bacalhau?
http://en.wikipedia.org/wiki/Bacalhau

Btw tavaly ősszel Madeirán lesétáltunk barátaimmal az első funchali napunkon az óceánpartra, majd végigsétálva az éttermek mellett megállapodtunk az egyiknél, mert kellemes menüt találtunk olcsón:
portói (bár ott a boltokban kapható hasonló madeira elnevezésű ital is), sárgadinnye, valamilyen tartalmasabb halétel, és még talán valamilyen desszert.
Aztán kiderült, hogy félreértelmeztük a menüt, amikor kihoztak az első fogásnak egy levest, ami a következőképpen nézett ki: masszív mennyíségű portóiban sárgadinnye darabok. De a hangulatot semmiképpen nem rontotta el, sőt. :)

13

tmnk, 2006. október 24. kedd, 16:03 (#)

(p.s.: ááá, hüje-e vagyok, h a kispad.hu-ra valamiért sosem tudok helyesen írni? (hasonló_,_ madeira, mennyiségű) bocs! :) )

14

Author Profile Page ervin, 2006. október 25. szerda, 09:59 (#)

a meghatottság teszi, tomanek, a meghatottság. nincs azzal semmi baj. :)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork