Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53848 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Bohém étterem

eszpee cikke a Bilagit rovatból, 2006. november 8. szerda, 17:56 | 14 hozzászólás

Erről az étteremről egyszer már írtunk, igaz, akkor csak a helyesírási hibáktól terhelt szórólapjáról ejtettünk szót. A Kispad megkerülhetetlenségét mutatja, hogy az éttermet üzemeltető társaság marketingigazgatója erre udvarias levélben keresett meg bennünket, Magyarországon meglehetősen szokatlan módon teljes felelősséget vállalt a rettenetes kiadványért, egyúttal meghívott, hogy az étterem főztjét is próbáljuk ki, hátha az némileg árnyalja a képet.

A meghívást nem fogadtuk el, mert az a most következő cikkünk objektivitására is árnyat vethetett volna; ehelyett némi spéttel a saját zsebünkre, inkognitóban látogattunk el a helyre.

stsmork: Mindjárt a bejáratnál elbizonytalanodunk: az étterembe vezető ajtónyílás egy félreeső sarokban, közveltenül a lift mellett van, megtévesztésig úgy néz ki, mintha ez lenne a teremgarázsba vezető lépcsőház bejárata. Mi azonban bátran belépünk és lemegyünk a lépcsőn, kikerüljük az üres ruhatárat, és így végre az étterembe jutunk.

Nem tudtuk előre, hogy mire számítsunk; vajon ez egy olyan hely, ahová a komolyzenei koncertek után előkelő hölgyek és urak szmokingban meg estélyiben járnak pezsgős vacsorákra, vagy az épületben dolgozó zenészek üzemi menzája, e két véglet között valami, esetleg egyszerre mind a kettő. Első ránézésre nem tudjuk eldönteni, nekünk úgy tűnik, hogy az étterem némi identitászavarral küzd. A termen mindenesetre látszik, hogy nem étteremnek szánták: a tervezés során valahogy fennmaradt pár négyzetméternyi hely, amiről azután valakik utólag úgy döntöttek, hogy ez étteremnek pont jó lesz.

Észrevetetjük magunkat az egyik pincérrel, és vezényletével leülünk egy szabad asztalhoz. (Eddig ugyanis tétován ácsorogtunk.) Elhelyezkedés után a szomszéd asztaltársaságban felfedezzük a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Főzeneigazgatóját (nehezen ismerem meg, a CD-k borítóján sokkal fiatalabbnak látszik); ez egyértelműen a művész büfé irányába pozícionálja a helyet.

Levesként egészen figyelemre méltó szoljankát kapok: hús, kolbász, virsli, káposzta, ecetes uborka karikák, masszív ízek, ahogy kell. Igazi gyomortöltő, álmosító táp. Az étlap szerint ez a főzeneigazgató úr kedvence, és könnyen lehet, hogy a főzeneigazgató úr kedvencéből a díszvendégeket is megkínálják, mert amikor egyszer egy előadáson láttam, hogy ott volt a főpolgármester is, a szünet utáni részben szegény már igencsak küzdött az ámosság ellen.

Főételnek valami könnyűt szeretnék, ezért csirkemellbe göngyölt miegymást rendelek, párolt zöldségekkel. Nem csalódom, a csirkemell-tekercsek finomak, és a friss brokkolit is úgy főzték, hogy az íze megmaradt.

Mindent egybevetve azt kell mondanom, hogy a konyhában kellemesen csalódtunk, bár azt nem tudtuk eldönteni, hogy a hely pontosan hová is szeretné pozícionálni magát, mindenesetre további sikereket kívánunk nekik!

Értékelés (0-7): 5.

ervin: az stsmork által garázslejáratnak, eszpee által pedig vécéajtónak titulált, és mindkét hasonlatnak megfelelő bejárat előtt egy kihelyezett menü segíti a hozzánk hasonlóan elbizonytalanodott vendégeket. Szomorú ez a kezdés, mert egyfelől az ételek minőségét nyilvánvalóan nem befolyásolja, másfelől viszont rendkívül kínos megoldás, hogy egy ilyen reprezentatív helyre, mint a Művészetek Palotája, úgy helyeztek el egy éttermet, hogy előtte nem találták ki a helyét (ha ez ki van találva, akkor kérem a felelőst, hogy ezt viszont utólag ne vállalja fel).

A menü áraiból egyértelműen az derül ki, hogy az étterem a külcsín terén jelentkező kihívásokkal dacolva jóval a kantinkategória fölé árazza magát. Odabent nemcsak a szomszéd asztalnál találunk egy Kocsis Zoltánt, hanem az étlapon is még kettőt: az egység ugyanis figyelemre méltó konformitással egy fogást Kocsis Zoltánnak, egy másikat pedig "a főzeneigazgató úrnak" dedikált.

"Itt a legkifinomultabb ízlésűek is megebédelhetnek vagy megvacsorázhatnak" - állítja a Művészetek Palotája honlapja. A szerkesztőségi csordaeffektust leküzdve én nem szoljankát, hanem töklevest rendelek, ami nem egetverő, de egyértelműen finom. A már meghozott italok is egytől egyig a megfelelő hőmérsékletre vannak lehűtve. Főételnek egy drága mulatság mellett döntök: kíváncsi vagyok, mi történik, ha a végletekig élezzük a kontrasztot a tányéron érkező elit finomság és a körülöttünk uralkodó, paravánnal-leválasztott-általános-iskolai-előtér hangulat között.

ervin borjúja

A borjú, mert azt rendeltem, remekül van elkészítve. Menet közben a felszolgáló is leküzdi a kezdeti bénázását, és immáron gördülékenyen szolgál föl. Mi több, a fizetési szándékunk jelzése után iziben ott terem a kollégája is a mobil kártyaelfogadóval, pedig ez a művelet néhány másik hazai étteremben hosszas előkészületeket szokott igényelni.

Felemás érzésekkel távozom. Azt hiszem, egy fizikai értelemben véve rendes étteremben kifejezetten elégedett lennék, mert a szakácsok kitettek magukért. Viszont egy ilyen impozáns épület proletár alagsorába száműzve még szépen terített asztal mellett sem lehet 7 pontosat enni. A borzasztó széket tekintve még hatosat se.

Értékelés: 5.

eszpee: azok az átkozott székek. Nem tartom magam kimondottan túlsúlyosnak, és nem is szeretem, ha egy étteremben erre próbál célozni egy ülőalkalmatosság - pedig most pont ezt teszi, a két karfa eleje úgy kanyarodik vissza, szinte egészen elém, hogy csípőtájon beszorulok, felállni nem lehet belőle könnyen, így szereptévesztetten helyettem ő ül rá az egész étkezés hangulatára. A desszertrendelést simán bukták emiatt.

Kóser szilvával próbálom kényelmesebbé tenni a helyzetet, de semmi maradandó élmény, persze legalább van. Csapolt sör is ha jól emlékszem négyféle, ez is ritka, és igen, ezt is kár, hogy említeni kell. Minegy, ez messzire vezet, menjünk inkább tovább. A szoljankáról stsmork már megírta amit lehetett, nekem is nagyon rendben volt, tiszteletem a főzeneigazgató úr ízlésének.

A főétellel viszont gondban vagyok. A kritika írásához képest alig egy hete jártunk az étteremben, és az a szomorú igazság, hogy semmire nem emlékszem belőle. Mondjuk ez is információ: azt mindenképpen kizárhatjuk, hogy maradandó élményt okozott volna az étel - bármilyen előjellel. A köretet sikerült rekonstruálni szerzőtársaim segítségével, kicsi kerek krokettek voltak - pommes dauphines, ha ez mond valakinek valamit -, de az előzőek fényében ez talán mindegy is. Igérem, legközelebb jegyzetelek.

Értékelés: 5, a leves miatt még akár vissza is mennék, ha lecserélnék a székeket.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (14)

1

attacs, 2006. november 9. csütörtök, 16:11 (#)

borjú, szoljanak ha kész a szoljanka: jó választások. A Lehel Ízéről írtatok már? Nagyon kiváncsi lennék! Itt az én véleményem: http://href.hu/x/1xez

2

methan, 2006. november 9. csütörtök, 16:34 (#)

attacs, ez a véleményed véletlenül nem a http://kispad.hu/torokgeek/200602/le-az-oncelu-urlroviditgetokkel.html
cikkre vonatkozik? ;)

3

attacs, 2006. november 9. csütörtök, 16:41 (#)

methan, köszönöm okosságod, webes policym újabb elemmel bővült, untam én is a hrefet ám, tehát az öreg linkecske: http://www.szv.hu/csordas-attila/blog/20051123/lehel-ize-gyorsetterem-lehel-teri-piac
Kajára fel.

4

Author Profile Page eszpee, 2006. november 9. csütörtök, 16:49 (#)

attacs, az ízében nem, csak a kürtjében, lassan egy éve, be is zárt utánunk izibe:

http://kispad.hu/bilagit/200512/lehel-kurtje.html

kösz a tippet - csak aztán nehogy ez is úgy járjon, mint a kürt.

5

attacs, 2006. november 9. csütörtök, 17:01 (#)

Nem mernék fogadni a menza mostani állapotjára, lévén külföldön, de az ottani kaja a legmélyebb benyomásokat tette rám, a szülinapomra is oda cipeltem a barátnőmet múlt évben ünnepelni. Na most van ott egy barnácska kiszolgáló néni, aki ha rossz passzt kapott, akkor elviselhetetlen sajnos. Ja és hagy mondjam el itt a cikkem sztoriját, tehát akkori narancsos újságíróként rendesen utánajártam a sztorinak, interjú góréval, és elküldtem a csillagosrovatba-ba (mi is a neve, elfelejtettem) ahonnan nagygondolatú, műveltségben megöregedett mindentiszteletem szerkesztőnk azzal dobta vissza, hogy túl pozitív, jóllehet láttam én már ott olyant. A menzavezető pedig amiatt kérte hogy mégse közöljem le, mert Fideszes a Mancs de a világ az más. Ezek után benyomtam a Szabad Változókba, és végleg elment a kedvem a bagóért cikkírástól meg a politikai gasztronómiától.

6

gargoyle, 2006. november 9. csütörtök, 19:17 (#)

namost varjunk de itt mintha ugy ereznem feluletes velemeny alapjan (bocs, eppen rohanok nincs idom elolvasni az irasod de igerem kesobb potlom) hogy ez a kritika pozitiv volt :o a lehel ize gyorsetterem kb az egyetlen hely a varosban ahova nem merek bemenni egyszeruen, es elkepzelni se mereszelem az alapanyagokat. egeszen konkretan romlott kajakat szolgaltak fel nem egyszer-ketszer, de merheto es 2 szamjegyu szazalekokban, pedig nem vagyok az a kiallhatatlan vendeg...

ervin en a helyetekben a szomszed kutyajat is csak mergezesi cellal vinnem oda :P

szulinapra oda not vinni o_O ez remelem abszurd humor volt (: akkor mar az arany kaviar is jobb valasztas ;)

7

Author Profile Page eszpee, 2006. november 9. csütörtök, 19:26 (#)

gargoyle, pusztán logikailag érdeklődöm, hogy ha nem mersz bemenni, akkor hogy kaphattál - ráadásul ha a százalék kétszámjegyű, és az alkalom kettőnél több, akkor minimum háromból háromszor :) - romlott kaját? :)

8

Author Profile Page eszpee, 2006. november 9. csütörtök, 19:27 (#)

Ehh, négyből háromszor, így kell okoskodást elrontani. :)

9

attacs, 2006. november 9. csütörtök, 19:30 (#)

gargoyle: először is érdemes megnézni, hogy ugyanarról a 2 helyről beszélünk-e.
Másodszor, hogy nem valami csúf pechszériád volt-e, nem pikkelnek-e ott rád valamiért, nincsenek-e a szakácsok között esküdt ellenségeid. Harmadszor pedig az is lehet, hogy az egyik nap én fölséges csülköt ettem ott, te másnap pedig romlott halászlevelet. Az említett eset pedig az én szülinapom volt és köszönöm kérdésed, tök jól sikerült.

10

gargoyle, 2006. november 9. csütörtök, 19:31 (#)

egyszeru, egy idoben sokat jartam oda mert egyreszt hiszek az emberisegben, masreszt javithatatlan optimista vagyok, harmadreszt a melohelytol 1 kopesre volt negyedreszt a kornyeken kb a legolcsobb a meleg kaja.
de ez mind nem volt eleg veluk szemben :D

azert az jelent valamit amikor mar megismert a pultosneni es azt ajanlotta hogy ma es ugy altalaban ne egyek a rantott csibecombbol, mert azt ugy 416odszorra melegitik ujra usque az elmult ket honapban, hanem csakis ojat amit muszaj minden nap ujat sutni :P

de nyugodtan probaljatok ki, a torzskozonseg komplett szociologiai disszertacio idonkent galambokkal dusitva (:

11

gargoyle, 2006. november 9. csütörtök, 19:33 (#)

egye pipacs megse megyek haza megszakertem a cikked mielott tovabb osztom az eszt itt felinformalva :D

azert elnezest, kicsit sem megserteni akartalak amugy, remelem ez latszott azert :o

12

gargoyle, 2006. november 9. csütörtök, 19:36 (#)

atolvastam, ugyanaz a hely. sok pozitivitassal egyetertek (azokat igyekeztem korabban is leirni), de bennem akad jopar tuske, igaz en nem csak a felsorolt specialitasokat ettem hanem barmit amit hirdettek es megkivantam (:

mondjuk pont 1.5 oraja _majdnem_ bementem oda vacsorazni. de rolam mar lemondhatnak sajna :P (:

13

attacs, 2006. november 9. csütörtök, 19:45 (#)

Az utolsó 3-4 alkalommal én sem éreztem annyira jól magam a Lehelben ebben az évben, ez hozzátartozik. Megállapításaim a 2005-ös és azt megelőző időszakra vonatkoztak. Legemlékezetesebb szociológiai tárgyú képem, amire a cikkben is próbálok célozni az, ahogy egymás mellett ülnek és békésen eszegetnek az aluljáróban feltöltőkártyát áruló (ez ma már nem business asszem) cigányasszonyok és a rendőrök, emésztési békeszünetben. Ez nekem nagyon tetszett, és akkoriban sokszor keveredtem ott beszélgetésbe mindenféle emberekkel, ilyesfajta teljes szociológiai összképet még a csocsóasztal mellett szereztem.

14

gargoyle, 2006. november 9. csütörtök, 19:52 (#)

az a baj, hogy a csocsoasztal mellett en bar nagyon baratsagos vagyok amde kisse illuminalt (: legutobb egy alkalmi jatekpartnerrol ugy kellett leemelni az asztalt amikor megprobaltam kicsit lenditeni a tul statikus golyo palyajan, de szerencsere nem lett baja es 1 kiskorte mellett megbeszeltuk a dolgot ;)

a fenti peremfeltetelekkel meg ugye a megfigyeles es tanulmanyozas nehezkes (:


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork