Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Ghána 11: Gasztro

ervin cikke a Bilagit rovatból, 2006. december 17. vasárnap, 19:12 | 7 hozzászólás

Mindenekelőtt egy szolgálati közlemény a vizuális típusoknak: Kingával visszamenőleg képesítettük az összes ghánai tudósításunkat! Az ízek rajongói viszont bátran olvassanak tovább, hiszen gasztronómiai összefoglalónk következik.

Előzmény: Ghána 10: Győzelem hajklinika

Ghánai gasztro

Az általunk látott egyetlen valamirevaló ghánai útikalauz, a Bradt Guide szerint a ghánai főzőmesterség változatos és ízletes sziget az unalmas nemzeti konyhák tengerében, amelyek túl sok fekete-afrikai országra jellemzőek. Személyes tapasztalataink alapján ezzel az állítással csak részben - mégpedig elég kis részben - tudunk egyetérteni.

A ghánai étkek listája első látásra meggyőzően hosszú. Ha viszont közelebbről megvizsgáljuk a megterített asztalt, akkor azt találjuk, hogy a leleményes helyiek tulajdonképpen ugyanazt eszik, csak sokféle néven.

Ghánai gasztroA nemzeti eledel, amelynek a neve fufu, banku, T.Z. és még ki tudja, mi más lehet, 2+1 részből áll. Az alapja egy túlfőzött tejbegrízhez hasonló színű és állagú, viszont azzal ellentétben tökéletesen íztelen gipszkása, amelyet elsősorban különféle növények megfőzött gyökeréből, illetve azok változó arányú keverékéből készítenek. Itt álljunk meg egy pillanatra: a "készítenek" szó ugyanis messze nem fejezi ki azt a fizikai küzdelmet, amelyet a fufu előállítása megkövetel - persze, afrikai szokás szerint a nőktől. A megfőtt növényi rostokat hosszú ideig hatalmas mozsárszerű tárolókban brutálisan ütik-verik hatalmas dorongokkal, mire létrejön a kívánt halmazállapotú étel.

A gipszet persze mi, európaiak is ismerjük, és a ghánaiakhoz hasonlóan üregek kitömésére alkalmazzuk, ám a gasztronómiai értékét csekélynek ítéljük. Magyarországon például a kórházak etetik a betegekkel az izotópos vizsgálatok előtt, és amennyire tudom, ők sem rajonganak érte. A ghánaiak is csak az étkezés mennyiségi aspektusát igyekeznek letudni a fufuval, hiszen a legtöbb szegény országhoz hasonlóan itt is a táplálkozás funkcionális jellege kerül előtérbe - azaz, az evés célja sok ember számára nem a kulináris gyönyörűség, hanem az, hogy legalább egy időre megtömjék az üres gyomrukat.

Az íztelen fufu fogyasztását a ghánaiak különféle szószok hozzáadásával teszik elviselhetőbbé. Ez a szósz a nemzeti eledel másik alapeleme. Ha az országban járva étkező emberbe botlunk, akkor tízből kilenc esetben barnás szósz lesz a tányérjában, amelyből törtfehér sziget emelkedik ki - függetlenül attól, hogy emberünk épp minek nevezi az előtte lévő eledelt. A rendkívül laktató fufut fogyasztó embert egyébként étkezés után is könnyű felismerni: úgy néz ki, mintha egy méretes sziklát műtöttek volna be a gyomrába, és egy ideig csak görnyedt tyúklépésben tud közlekedni.

Ghánai gasztro


Az igényesebb és vastagabb pénztárcájú fogyasztó a fenti kombinációt valamilyen hússal is megfejelheti; ez az opcionális harmadik elem. A ghánai gasztronómiai iskola sajátosan közelít a húsételek elkészítéséhez. Először is, a leölt állat darabjait homogén, egyben fogyasztandó egészként kezelik, a hús és a csont elválasztása általában ismeretlen fogalom. Ha mi netán megpróbáltuk kifilézni a tányérunkban talált húsdarabot, asztalszomszédaink legalábbis rosszallóan néztek, rosszabb esetben udvariasan a hogylétünk felől kezdtek érdeklődni.

Azután a húst nem sütik puhára. Kizárólag félnyersen vagy kétszersült keménységben tálalják. Amikor ennek okát tudakoltuk az egyik házigazdánktól, ő készségesen elmagyarázta: azért cselekszenek így, mert szeretnek rágni. Így már a csontok bent hagyását is értettük. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a fogsoruk egy napon sem említhető a miénkkel: egyetlen emberre sem tudok visszaemlékezni, akinek ne lett volna megalázóan szikrázóan gyönyörű, hetvenfogú mosolya, persze mindenféle fogfehérítés és egyéb trükkök nélkül.

Azért ettünk jót is. Egyik kedvencünk a mpotompoto nevű eledel, ami a szokásos hozzávalókból készül, viszont további adalékanyagok hozzáadása révén narancssárga színű egytálétellé alakul. Feltehető, hogy a kóstolásakor mázlink is volt, mert Ghánában egyetlen alkalommal puha csirkét találtunk benne. Amikor egy ízben más utazókkal a ghánai ételekről beszélgettünk, akkor kiderült, hogy egy másik pár is a mpotompotóra esküszik: a meglepetésünk csak fokozódott, amikor némi pontosítás után kiderült, hogy ugyanabban a városban, sőt ugyanabban a vendéglőben kóstolták meg, mint mi.

Ghánai gasztro

Kinga kedvence a red red volt: igen, a ghánaiak szeretnek kettőzött nevet adni az ételeiknek. Ez egy babból készült fűszeres eledel, amelyet sült banánnal fogyasztanak. Mind a red redet, mind a mpotompotót gyakorlatilag házi körülmények között főzték nekünk, és ez volt a két legjobb étkezésünk Ghánában. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy minden ismerősünk, aki esküdött a ghánai konyhára, főleg házi koszton élt, akkor ezt kell föltételeznünk, hogy a ghánai főzőművészet elsősorban otthoni jellegű; és aki hozzánk hasonlóan jobban rászorul az utcai étkezésre, az talán sohasem tapasztalja meg a műfaj igazi csúcsait.

Ghánai gasztro


Furcsa termék a shea vaj nevű növényi zsiradék. Sokan főznek vele, és az így készített étkek szintén nagyon finomak tudnak lenni. Van azonban egy másik felhasználási területe is, amely mostanában nyugaton is népszerű. Burkina Fasoban az anyukák ezzel kenik az újszülötteket, hogy a bőrük épségét és hamvasságát megóvják - és ahogy az lenni szokott, a nagy illatszermultik is rákaptak a dologra, amitől mostanában minden valamirevaló márka "Új!" feliratú változata sheabutter-származékot tartalmaz.

Az utunk előtt arra számítottunk, hogy a szokásos trópusi gyümölcskánaánba érkezünk majd. Ez nem jött be. A jó hír az, hogy délen és az ország középső részén remek a banán és kiváló az ananász, sőt még a papaja is rendkívül finom, pedig azt Ázsiában sosem sikerült megszeretnem. Ám más nem nagyon van, és északra érve még ez a választék is javarészt eltűnik, legalábbis ilyenkor, a száraz évszakban. Abban a faluban például, ahol ennek a cikknek a jegyzeteit írtam, ottjártunkkor kizárólag görögdinnyét lehetett kapni.

Helyi édességekkel nem nagyon találkoztunk, kivéve a csokit, ami finom, de ez a világ második legnagyobb kakaótermelő országában mégiscsak kötelező gyakorlat.

Végezetül tekintsük át röviden a szeszes italok területét, ami minden nemzetnek szívügye. E téren a ghánaiak sem okoztak csalódást. Korábban már írtunk a választék egyes elemeiről, ezúttal a sört és vidékét szeretném kiemelni. Több hazai márka kapható, a gyengétől az erősig számtalan fokozatban, én mélyreható vizsgálat után a Gulder nevezetűt ajánlom a sörissza utazók figyelmébe. Érdekesség, hogy több nemzetközi gyártó kínál malátasört, ami idehaza alig fellelhető, Ghánában viszont mindenhol kapható: van belőle Beck, Amstel és Guinness verzió is. Utóbbi márka jelenléte egyébként általában meglepően erős az egész országban; vicces, amikor egy isten háta mögötti kis faluban valódi Guinnesst vesznek elő a jégkockák közül.

A helyi specialitások között említsük meg a pitoh nevű italt, ami alacsony alkoholtartalmú szénsavas ital. A pálmabor már valamivel erősebb, a szaga egyenesen penetráns. Itt teszünk említést egy szembeszökő kulturális érdekességről. A pálmabort a finomkodó Délkelet-Ázsiában úgy állítják elő, hogy eret vágnak a fán, és rendszeresen megcsapolják. Ezzel szemben Afrikában sok helyütt nem sokat tökölnek: egyből kivágják az egész fát, aztán jónapot. Egyszer élünk!

Ghánai gasztro

Tovább haladva a röviditalok következnek. Rengeteg ginféleség van, amelyeket különféle aromákkal és gyógynövényekkel ízesítenek. Ha pedig már majdnem mindenen túlvagyunk, akkor fejezzük be kalandozásunkat az akpeteshi nevezetű kerítésszaggatóval, aminek full-extrás verziója kelet-ázsiaiak számára minden bizonnyal halálos, és még azokat a hardcore magyar versenyzőket is meghökkentené, akik pedig minden reggel 6-kor a Móricz Zsigmond körtéri talponállóban kezdik a napot.

Folytatás: Ghána 12: Ghánai C-vitamin

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (7)

1

Chili&Vanília, 2006. december 18. hétfő, 20:04 (#)

Isteni beszámoló, köszi! Sok kedvet persze nem csinált a ghánai gasztronómiával való közelebbi ismerkedéshez:)

2

tmnk, 2007. január 3. szerda, 13:23 (#)

Köszi a beszámolókat, a képesítésüket valamint a photoblog.hu-n és a tiglis.hu-n levő gyönyörű képeket, le vagyok nyűgözve (sokadszorra)!

3

Author Profile Page ervin, 2007. január 3. szerda, 13:33 (#)

tmnk, ugyan, az olvasónépet szolgáljuk.

4

doka, 2007. január 5. péntek, 21:26 (#)

Én is nagyon élveztem a leírást, brilliáns!% Kösz nagyon

5

szigie, 2007. október 31. szerda, 10:31 (#)

Szerintem ennyire nem szörnyű a helyzet, nekem ghánai kintlétem alatt a fufu volt a kendvenc ételem. Kóstoltam sokféle formában (csirkével, kecskével, marhával, nutriával) és sok helyen, de nagyon ízlett. Egyébként az összetétele nem ilyen változatos, főtt cassavát és főzőbanánt dolgoznak össze meghatározott arányban, minden esetben. A banku egy teljesen más étel, erjesztett kukoricakásából, jóllehet hasonló a megjelenése a fufuhoz. A red red tényleg nagyon finom, de ami mégjobban levett a lábamról az a palava szósz volt.
Italok közül nem szabad megfeledkezni a MANDINGOról, ami sörbe öntve nagyon népszerű, de a Herb Afric - MANDINGO kombináció sem utolsó. Az akpeteshi tényleg ütős, de azért a mi házipálinkánk erősebbnek bizonyult, és nagy szimpátiát élvezett a helyiek között.

6

Rosy, 2009. szeptember 22. kedd, 10:19 (#)

Szerintem neked símán csak rossz kaja jutott:-)lehet hogy tudtak vmit... :-)

Szívesen főzök autentikus ghánai vacsorát , ami jó:-)

Légy a vendégem!

7

Author Profile Page ervin, 2009. szeptember 22. kedd, 17:27 (#)

Rosy, egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani. Örömmel elfogadom, és szívesen frissítem a cikket is a tapasztalatok fényében. Lszi írj nekem az ervin(kukac)kispad.hu címre, és megbeszéljük, hogyan tovább. :)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork