Huszársaláta

ervin cikke a Bilagit rovatból, 2007. március 22. csütörtök, 21:55 | 17 hozzászólás

Mivel az olvasók egy jelentős része teljesen komolyan gondolja a dolgot, amikor a receptjeinkre kattint, illő, hogy rögtön az elején leszögezzem: a címben szereplő étel nagy valószínűséggel nem létezik.

Na de pont erről szól a cikk.

Kicsit rossz szájízzel kezdek hozzá, tekintve, hogy a hollandokon fogok élcelődni, akiket pedig nagyon szeretek. Egyszer régen valaki nemes egyszerűséggel kockafejeknek nevezte őket a jelenlétemben, amivel sok szempontból igaza volt, ám nem csökkenthette vele a lelkesedésemet.

A hollandok a szívem egyik csücskében laknak, tartós bérletben. Egy darabig az országukban éltem, tanultam és dolgoztam, sokszor találkoztam velük utazás közben is, és az élményeim rendkívül kedvezőek. A legtöbb holland két és fél méter magas, tök egészséges, a várható élettartama 170 év körül van, vidám, udvarias, minden ismert nyelven beszél, valamint pozitív értelemben internacionalista.

És legfőként megbízható. A hollandok becsületessége a magyar viszonyok ismeretében egészen káprázatos. A márkanév rám gyakorolt hatása akkora, hogy például utazásaim során pusztán a nemzetiségük ismeretében gyakorlatilag bármit hajlandó vagyok rábízni egy hollandra. Eddig még sose csalódtam bennük.

(Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol Ali törzsolvasónk egy önkéntelen, extrapiramidális pályáról vezényelt mozdulattal a hozzászóló ablakhoz görget, hogy ebben a vonatkozásban is előhozakodjon az ő finnjeivel. És előre igazat is adok neki.)

Na de a huszársaláta.

Az elmúlt napok során egy rövid szabadság keretében holland barátaimat is meglátogattuk, és náluk a kezembe akadt az Albert Heijn szupermarket gasztronómiai magazinja. Ez az áruházlánc nem kispályás; itthoni hasonlattal úgy tudjuk elképzelni, hogy összeadjuk a jobb minőségű magyarországi áruházak, mondjuk a Cora, a Match, a Rotschild és a Kaisers összes boltját. Szóval ők a vezetők, ráadásul nem alulról támadják a piacot.

A kiadványuk ezúttal nemzetközi csemegék receptjeit adta közre, persze az áruházban beszerezhető alapanyagokkal. Barátaim nagy büszkén elújságolták, hogy magyar étel is szerepel a gyűjteményben, amitől énbennem azonnal virágba szökkent a büszkeség. Na lássuk azt a magyar receptet! Lecsó? Rakott krumpli? Netán csak nem gulyás?

Huszársaláta.

Lefagyott a mosoly az arcomról. Az meg micsoda? Odalapoztunk a kérdéses oldalra, ahol a következő látványfotó fogadott:

A sokk első pillanataiban csak annyit tudtam kinyögni, hogy ránézésre ez az étel egyáltalán nem ismert Magyarországon, de legalább előttem bizonyosan nem. A kísérőszöveg elolvasása és a hozzávalók tanulmányozása során egyre erősödött bennem a gyanú. A huszárok történelmi szerepének laza ecsetkezelésű bemutatása után elősorolták a szükséges alapanyagokat, és közöttük ott figyelt a kapribogyó is.

Könnyen lehet, hogy nektek jobb gyerekszobátok volt, mint nekem, mindenesetre jómagam - ha jól emlékszem - felnőtt fejjel láttam először közelről kapribogyót, pedig a huszároknál valamivel fiatalabb vagyok. Mosolygásra ingerelt a gondolat, hogy marcona bajszú harcosaink mindig magukkal cipeltek belőle egy kis üvegnyit, hogy alkalmas pillanatban a salátájukra szórhassák, és a szintén maguknál tartott majonézzel elkeverhessék.

No meg egyáltalán: saláta?! Kénytelen voltam elmondani az elképedő holland házigazdáimnak, hogy az igaz történelmi magyar ember, pláne rendes férfi, a salátát csak valami rendes főétel mellé, kiegészítésnek tudta elképzelni; ha pedig valaki főételként próbálkozott volna vele, azt el se vitték volna katonának.

Ekkor vettem észre a fényképen a matrjoska babát. Mégis mit gondolnak ezek?! Hirtelen felindulásomban szerettem volna a fotóra firkálni a Továrisi konyec feliratú plakát skiccét, de eltekintettem ettől. Halkan tudomásul vettem, hogy a jelek szerint semmi gond: teljesen rendben van, ha az itteni legnagyobb áruházlánc szakírója ennyit tud egy másik EU-tagállamról.

Azért szorgosan megörökítettem a bizonyítékokat, hogy elétek tárhassam őket, no meg jól jönnek majd, ha a kormányunk végre komolyan vesz valamit ebben az életben, és az ügy kapcsán külügyminiszteri jegyzéket intéz ezekhez a tudatlan gátépítőkhöz.

Mi több, egy életem, egy halálom, gyorsan ide-tartalmifordítom én a receptet is, hogy az idegenszívűek titokban akár meg is próbálkozhassanak vele:

1. Főzd a krumplit sós vízben, fedő alatt, kb. 20 percig. Hagyd kihűlni, hámozd meg és vágd kockákra.
2. Olvaszd meg a vajat egy serpenyőben, és párold benne a marhahúst 6-8 percig nagy lángon. Ízesítsd sóval és frissen őrölt borssal. Főzd a zöldborsót lobogó vízben 1-2 percig. Vágd az almát kis kockákra, és locsold meg citromlével, hogy ne színeződjön el.
3. A krumplit keverd össze majonézzel és a zöldborsóval, a marhahússal, az almával, valamint a kapribogyó és a petrezselyem felével. Ízesítsd sóval és frissen őrölt borssal. Keverd hozzá a kapribogyó és a petrezselyem másik felét, és azonnal tálald.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (17)