M on the Bund, Sanghaj

Orosz Péter cikke a Bilagit rovatból, 2007. december 30. vasárnap, 10:05 | 2 hozzászólás

[Igen, jól látjátok, kiváló vendégmunkásunk tér vissza - kár, hogy csak alkalmilag. Orosz Péter ezúttal kínai étteremtesztjének tanulságait osztja meg velünk.]

„Csak az jut eszembe ezekről az épületekről, hogy Kínát elnyomták" - mondja Eric, és visszanéz az étlapba. Hat emeletet emelkedtünk pár perce, balzsamos novemberi szélben ülünk a teraszon. Piros pötty jelzi:

Fotó: Peter Morgan

Először vág életemben igazán fejbe az euroatlanti provincializmus. Hogy egy sor gyönyörű épület jelentheti egy ország gazdasági és kulturális elnyomását, és nem csak felszínes építészeti onániát.

A terasz, amin ülünk, az M on the Bund terasza. A Bund a sanghaji korzó, urduul sáros folyópartot jelent, az volt ugyanis a tizenkilencedik század második feléig. Az M a bal szélén van, 1999-ben nyitotta a melbourne-i Michelle Garnaut, tíz évvel hongkongi párja után.

Kedvelem a nehéz evőeszközöket, bár tartok tőle, hogy az M villája inkább antikolt, mint antik, de a súly tényleg rendben van. Ide elsősorban az jön, aki villantani akar, következésképp szinte senki nem fizet a saját ételéért. Én sem. Kacsamájat választok előételnek, addig is emelgetem a vajkést, borzongató a tömege.

Senkit nem hallottam még angolt úgy beszélni második nyelvként, ahogy Eric beszéli, választékossága pedig a legtöbb anyanyelvűt is felülmúlja. Délről, a Gyöngy-folyó deltájának környékéről származik, ahol Kanton meg Hong Kong van, hét éve él Sanghajban. Látszólag jól. Persze rákérdezek, de azt mondja, nem volt Amerikában.

Apropó, kacsamáj. Az élő szervezet biokémiai folyamatainak ismerete jól jön, ha meg akarjuk érteni a világot, de egyértelműen hátrány, ha májat rendelünk ebédre. Ennyi erővel rendelhetnénk használt szűrőt is a lefolyóból. De ezen túl lehet lépni, ahogy a dohányzó mellkassebészek is túllépnek a túllépendőn. És a kacsamájba izommunka nélkül, pusztán a gravitációtól süppedő kés már önmagában őrjítő, az első falat pedig minden vélt vagy valós kadmiumdepozitot érdektelenné tesz.

Nagyon finom! Puha, sós, gazdagon rétegzett az íze.

Erickel csodálatos beszélgetni, de pokoli asztaltársaság lehetek. Az utolsó epeútig elpusztított kacsamáj után és közben és előtt felpattanok és a mellvédet támasztom.

Mert hány olyan terasz van, ahol a látóterünk százötven évet fog át?

A Bund a viktoriánus kortól az art decóig ível, az egy mérföld vége felé a bagdadi szefárd fegyver- és drogkereskedő Sir Victor Sassoon bámulatos Cathay szállodájával (zöld piramistető) - itt írta Noël Coward a Magánéletet. A folyó másik oldalán pedig az a fajta jövő, amit a Neurománc olvasói elképzelhettek.

A Kelet Gyöngye torony persze megvolt fejben, bár azt sose gondoltam, hogy igazából létezik, mert ilyen épületek egyszerűen nem léteznek. És olyan sincs, hogy szántóföldből 15 év alatt kinő egy ilyen sziluett, amiben épp a 492 méteres Shanghai World Financial Centert fejezik be, elérhető alapkőzet nélküli földön. A mellette álló Jin Mao toronnyal együtt mélyre nyúló tőkesúlyokon egyensúlyoznak a Huangpu-parti iszapban.

Nyulat enni mindig zavaró. Meleg, puha, szőrös, és elsősorban cuki, de aztán győz a felidézett íz, és az árak nélküli étlapon rábökök egy szír nyúlra. Megérkezik. És az első falat, nos, az első falat érdekes lesz. Figyeljenek!

Az étlap szerint a kuszkuszágyon szervírozott nyúldarabok gyömbérrel, sáfránnyal, mandulával és ribizlivel készültek, és ezek meg is vannak mind, de ez lényegtelen.

Mert van az a pillanat, amikor egy műalkotás rövidre zárja az érzékszerveket. Stendhal-szindrómának hívják. Például amikor rájöttem, hogy Vincent van Gogh miért használt barna festéket is a Saintes-Maries melletti tenger megfestéséhez, holott a tenger közismerten kék. Vagy amikor ötvenes évekbeli verseny-Ferrarikat nézegettem áprilisban - és elment mellettem az ember, aki tervezte őket. Utána döbbent kimerültség marad csak, meg a tudat, hogy valami csodálatos dolog történt, valami olyan, ami tonnaszám mért banalitást semlegesít.

Na ilyen az első darab nyúl. Be kell csuknom hozzá a szemem, annyira elvetemülten tökéletes, csak a folyóparti szél marad, meg a szaglóhámra rakódó sáfrány-, gyömbér- és nyúlrétegek, és nem akarok nyelni soha többé.

Annál nagyobb meglepetés, hogy innen csak hanyatlik minden.

Az ételnek nincs íve. A váratlan fejlövés után nem különösebben jó falatokkal folytatódik. A hús helyenként inas, a csontok helyenként szilánkosak és kellemetlenek. A végére elmegy a kedvem az egésztől.

Az első falatot persze nehéz elfelejteni.

Lehetetlen.

Ott kellett volna abbahagyni, és rettentő asztaltársaságként kiállni a mellvédhez megint, és nézni a hajókat a Huangpun.

Normálisan nem ebben a világban élek, a pompás városok tetején élők világában, normálisan lyuk van a zoknimon, mint Paul Wolfowitzén, de a munkám néha ablakot nyit ide, a világpolgárok csak az űrhajósokénál kevésbé szabad világára, ahol minden falat nyúl olyan, mint az az első.

Rendeljünk édességet! Meglepő módon a desszertlap árazott: a forró rebarbarás-körtés-gyömbéres, vaníliafagylalttal körített torta 84 jüan, ami kétezer forint, ebből nem lenne gond egy hétig jókat enni utcai standokon.

A vaníliafagylaltban látszanak a vaníliavirág termésének apró magvai, ez mindig jó jel, és tényleg rendkívül finom. Visszamegyek a korláthoz. A forró gyümölcsökhöz kanalazott fagylalt csöppet dezorientáló, meg aztán Pudongot nézve egy kelbimbó is űrhajósnak érezné magát.

Ekkor 18 órája vagyok Kínában, és végre észreveszem az első vörös csillagot. Egyben az utolsót. Ahogy ebéd után az 1995 óta itt élő austini Spencer megállapítja, a Kínai Kommunista Párt 2007-ben egyszerűen egy brutális hatékonyságú ingatlanügynökség. Minden épület állami tulajdon: gazdag építőik és lakóik csak bérlik őket.

El kell jönnöm egyszer lakni ide. De remélem, hogy amíg én megtanulok mandarinul, addig ők megtanulnak kávét főzni. Mert amíg az M kávéscsészében is erős, a benne felszolgált izét gondolkodás nélkül öntöttem volna a csapba. Ha nem éppen a hatvanadik ébren töltött óra környékén jártam volna, és ha lett volna nálam koffeintabletta. Carlo fellélegezhet.

Persze a csészéért még így is megérte.

Értékelés (0-7): 5

M on the Bund
7/F, 5 on the Bund
200002 Sanghaj, Kína
+862163509988

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon és Google Readerben

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (2)