Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53843 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


M on the Bund, Sanghaj

Orosz Péter cikke a Bilagit rovatból, 2007. december 30. vasárnap, 10:05 | 2 hozzászólás

[Igen, jól látjátok, kiváló vendégmunkásunk tér vissza - kár, hogy csak alkalmilag. Orosz Péter ezúttal kínai étteremtesztjének tanulságait osztja meg velünk.]

„Csak az jut eszembe ezekről az épületekről, hogy Kínát elnyomták" - mondja Eric, és visszanéz az étlapba. Hat emeletet emelkedtünk pár perce, balzsamos novemberi szélben ülünk a teraszon. Piros pötty jelzi:

Puxi (Sanghaj régi oldala) Pudong felől. Piros pötty jelzi az M on the Bund éttermet. Fotó: Peter Morgan
Fotó: Peter Morgan

Először vág életemben igazán fejbe az euroatlanti provincializmus. Hogy egy sor gyönyörű épület jelentheti egy ország gazdasági és kulturális elnyomását, és nem csak felszínes építészeti onániát.

A terasz, amin ülünk, az M on the Bund terasza. A Bund a sanghaji korzó, urduul sáros folyópartot jelent, az volt ugyanis a tizenkilencedik század második feléig. Az M a bal szélén van, 1999-ben nyitotta a melbourne-i Michelle Garnaut, tíz évvel hongkongi párja után.

Az M on the Bund evőeszközei

Kedvelem a nehéz evőeszközöket, bár tartok tőle, hogy az M villája inkább antikolt, mint antik, de a súly tényleg rendben van. Ide elsősorban az jön, aki villantani akar, következésképp szinte senki nem fizet a saját ételéért. Én sem. Kacsamájat választok előételnek, addig is emelgetem a vajkést, borzongató a tömege.

Kenyér és vaj az M on the Bundban

Kacsamáj közelről az M on the Bundban

Senkit nem hallottam még angolt úgy beszélni második nyelvként, ahogy Eric beszéli, választékossága pedig a legtöbb anyanyelvűt is felülmúlja. Délről, a Gyöngy-folyó deltájának környékéről származik, ahol Kanton meg Hong Kong van, hét éve él Sanghajban. Látszólag jól. Persze rákérdezek, de azt mondja, nem volt Amerikában.

Apropó, kacsamáj. Az élő szervezet biokémiai folyamatainak ismerete jól jön, ha meg akarjuk érteni a világot, de egyértelműen hátrány, ha májat rendelünk ebédre. Ennyi erővel rendelhetnénk használt szűrőt is a lefolyóból. De ezen túl lehet lépni, ahogy a dohányzó mellkassebészek is túllépnek a túllépendőn. És a kacsamájba izommunka nélkül, pusztán a gravitációtól süppedő kés már önmagában őrjítő, az első falat pedig minden vélt vagy valós kadmiumdepozitot érdektelenné tesz.

Kacsamáj az M on the Bundban

Nagyon finom! Puha, sós, gazdagon rétegzett az íze.

Kacsamáj utáni tányér az M on the Bundban

Erickel csodálatos beszélgetni, de pokoli asztaltársaság lehetek. Az utolsó epeútig elpusztított kacsamáj után és közben és előtt felpattanok és a mellvédet támasztom.

Mert hány olyan terasz van, ahol a látóterünk százötven évet fog át?

A Bund Sanghajban

A Bund a viktoriánus kortól az art decóig ível, az egy mérföld vége felé a bagdadi szefárd fegyver- és drogkereskedő Sir Victor Sassoon bámulatos Cathay szállodájával (zöld piramistető) - itt írta Noël Coward a Magánéletet. A folyó másik oldalán pedig az a fajta jövő, amit a Neurománc olvasói elképzelhettek.

A Kelet Gyöngye torony az M on the Bund ablakán keresztül

Az épülő Shanghai World Financial Center

A Kelet Gyöngye torony persze megvolt fejben, bár azt sose gondoltam, hogy igazából létezik, mert ilyen épületek egyszerűen nem léteznek. És olyan sincs, hogy szántóföldből 15 év alatt kinő egy ilyen sziluett, amiben épp a 492 méteres Shanghai World Financial Centert fejezik be, elérhető alapkőzet nélküli földön. A mellette álló Jin Mao toronnyal együtt mélyre nyúló tőkesúlyokon egyensúlyoznak a Huangpu-parti iszapban.

Nyulat enni mindig zavaró. Meleg, puha, szőrös, és elsősorban cuki, de aztán győz a felidézett íz, és az árak nélküli étlapon rábökök egy szír nyúlra. Megérkezik. És az első falat, nos, az első falat érdekes lesz. Figyeljenek!

Az étlap szerint a kuszkuszágyon szervírozott nyúldarabok gyömbérrel, sáfránnyal, mandulával és ribizlivel készültek, és ezek meg is vannak mind, de ez lényegtelen.

Gyömbéres-sáfrányos-mandulás-ribizlis nyúl az M on the Bundban

Mert van az a pillanat, amikor egy műalkotás rövidre zárja az érzékszerveket. Stendhal-szindrómának hívják. Például amikor rájöttem, hogy Vincent van Gogh miért használt barna festéket is a Saintes-Maries melletti tenger megfestéséhez, holott a tenger közismerten kék. Vagy amikor ötvenes évekbeli verseny-Ferrarikat nézegettem áprilisban - és elment mellettem az ember, aki tervezte őket. Utána döbbent kimerültség marad csak, meg a tudat, hogy valami csodálatos dolog történt, valami olyan, ami tonnaszám mért banalitást semlegesít.

Gyömbéres-sáfrányos-mandulás-ribizlis nyúl az M on the Bundban

Na ilyen az első darab nyúl. Be kell csuknom hozzá a szemem, annyira elvetemülten tökéletes, csak a folyóparti szél marad, meg a szaglóhámra rakódó sáfrány-, gyömbér- és nyúlrétegek, és nem akarok nyelni soha többé.

Annál nagyobb meglepetés, hogy innen csak hanyatlik minden.

Az ételnek nincs íve. A váratlan fejlövés után nem különösebben jó falatokkal folytatódik. A hús helyenként inas, a csontok helyenként szilánkosak és kellemetlenek. A végére elmegy a kedvem az egésztől.

Gyömbéres-sáfrányos-mandulás-ribizlis nyúl után az M on the Bundban

Az első falatot persze nehéz elfelejteni.

Lehetetlen.

Ott kellett volna abbahagyni, és rettentő asztaltársaságként kiállni a mellvédhez megint, és nézni a hajókat a Huangpun.

Hajók a Huangpun, a háttérben Pudong

Normálisan nem ebben a világban élek, a pompás városok tetején élők világában, normálisan lyuk van a zoknimon, mint Paul Wolfowitzén, de a munkám néha ablakot nyit ide, a világpolgárok csak az űrhajósokénál kevésbé szabad világára, ahol minden falat nyúl olyan, mint az az első.

Rebarbarás-körtés-gyömbéres torta az M on the Bundban

Rendeljünk édességet! Meglepő módon a desszertlap árazott: a forró rebarbarás-körtés-gyömbéres, vaníliafagylalttal körített torta 84 jüan, ami kétezer forint, ebből nem lenne gond egy hétig jókat enni utcai standokon.

Rebarbarás-körtés-gyömbéres torta az M on the Bundban

A vaníliafagylaltban látszanak a vaníliavirág termésének apró magvai, ez mindig jó jel, és tényleg rendkívül finom. Visszamegyek a korláthoz. A forró gyümölcsökhöz kanalazott fagylalt csöppet dezorientáló, meg aztán Pudongot nézve egy kelbimbó is űrhajósnak érezné magát.

Rebarbarás-körtés-gyömbéres torta maradványa az M on the Bundban

Vörös csillag a sanghaji önkormányzat épületének tetején

Ekkor 18 órája vagyok Kínában, és végre észreveszem az első vörös csillagot. Egyben az utolsót. Ahogy ebéd után az 1995 óta itt élő austini Spencer megállapítja, a Kínai Kommunista Párt 2007-ben egyszerűen egy brutális hatékonyságú ingatlanügynökség. Minden épület állami tulajdon: gazdag építőik és lakóik csak bérlik őket.

El kell jönnöm egyszer lakni ide. De remélem, hogy amíg én megtanulok mandarinul, addig ők megtanulnak kávét főzni. Mert amíg az M kávéscsészében is erős, a benne felszolgált izét gondolkodás nélkül öntöttem volna a csapba. Ha nem éppen a hatvanadik ébren töltött óra környékén jártam volna, és ha lett volna nálam koffeintabletta. Carlo fellélegezhet.

Kávé az M on the Bundban

Persze a csészéért még így is megérte.

Értékelés (0-7): 5

M on the Bund
7/F, 5 on the Bund
200002 Sanghaj, Kína
+862163509988

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (2)

1

Adi, 2007. december 31. hétfő, 00:26 (#)

"Persze a csészéért még így is megérte."

Miért, elhoztad? :)

2

Nz, 2008. január 2. szerda, 08:25 (#)

A legjobb poszt, koszonom. Majus elejen ugyanitt voltam.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork