Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53843 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Susogó

eszpee cikke a Bilagit rovatból, 2008. február 7. csütörtök, 00:01 | 10 hozzászólás

Susogó

Még valamikor a hűvös január végén úgy döntöttünk, elhisszük a jó híreket, megnézzük magunknak a pécsi Susogó éttermet. Ha nem hallottatok volna róla, csak egy rövid idézet egy tavalyi Molnár B. Tamás riportból:

Ott van Pécsen a Susogó. A konyhafőnök, egy komlói fiatalember úgy döntött, szakács lesz, kiment Franciaországba, bekerült egy francia szakácsiskolába, sztázsolt több háromcsillagos étteremben. Most minden évben kijár, tanul. Mi történik? Bemennek az emberek az étterembe, végignézik az étlapot. Elégedetlenek. Hol van itt étel, kérdezik. Nincs mit rendelni. Mit szeretnének? Rántott húst. Szerencsére ezzel együtt a Susogó egyre sikeresebb.

Kipróbáltuk.

Susogó
zöldségtorta

Persze nem volt ez ilyen egyszerű, elvégre Pécs vagy 200 km, de legyen, akkor ez egy egész napos program lesz, reggel vonatra, hogy ihasson nyugodtan mindenki, és ne legyen senki aki hat óra vezetéssel bűnhődik, ebéd, este meg vissza. Találtunk egy alkalmas szombati napot, társakat, kicsengettünk egy fél minimálbért vonatra (utólag még ha kocsit bérelünk is, olcsóbb lett volna, mindegy), zötykölődtünk három órát jó hangulatban, majd a végén hármat fáradtabban, gyalogoltunk egy csomót egy apró eltévedéssel is súlyosbítva (sose hagyatkozzatok kizárólag a mobilos google maps útvonaltervezőjére!), én meg ráadásul összeszedtem egy bő hetes vírusfertőzést is, de megérte.

Susogó
fácán velouté bevert fürjtojással és szarvasgombával

ervin: kiegészítek. a kocsibérlést persze sofőrrel gondoltuk, mármint utólag, 5 főre valószínűleg jobban kijöttünk volna, mint a vonattal, meg útközben megállhattunk volna itt-ott, van az úton mit nézni, pláne fotózni, merthogy a társaságunkban mindenki egy-egy bazi nagy tükörreflexes géppel utazott. a másik, eszpee mellett kinga is ledermedt azóta egy vírussal, meg még én is egy picit, de az időbeli egyezés ellenére ezt nem az étteremnek tulajdonítjuk.

Susogó
szarvas "konzerv" csatos üvegben, olívabogyóval és szárított paradicsommal

Egyedül voltunk a kora szombati időpont miatt az étteremben, meg kicsit alul is öltöztük a helyet, de ezek csak utólag tűntek fel: a pincérek nagyon profin teremtettek problémamentes hangulatot. Szokásos első fogás előtti házi kedveskedés, valami zöldségtorta, kivételesen sokféle ízzel, amik szerencsére mégis szépen passzoltak: zeller, francia sajt, alma, ilyenek. Mellette jelzés értékkel bordói-esszencia, szinte korona. Az előételekből határozottan emlékszem egy hihetetlenül ízgazdag fácán veloutéra, némi májra és hagymalekvárra, valamint egy brutális adag eltett szarvasra, mindegyik nagyon rendben volt. (Elég sokat adogattunk körbe, érthető talán.)

Susogó
csirkemáj-fagylalt

ervin: említésre érdemesek az agárdi pálinkák is. ezek közül azonnali ízre a legtöbbünknél a körte nyert, míg az illatra és az utólagos aroma tekintetében a kajszi diadalmaskodott. Volt még szilva is, szintén jó. Minden előételek között a legkirályabb számomra a csirkemáj-fagylalt volt, amely a kicsit fellengzős nevével ellentétben ugyan nem volt hideg, viszont elementaritásában a Ráspi szarvasgombáját idézte föl bennem.

Susogó
zöldcitromos bébipolip

Főételnek többek között én is a Hagyomány és Evolúció verseny egy receptjét próbáltam, süllőt, amiről sajnos csak tálaláskor derült ki, hogy köretnek nem az ígért gnocchit, hanem leveles tésztát tartalmaz, de így is nyom nélkül eltűnt, sőt, a céklahab olyan szinten volt új, hogy még most is emlékszem rá. Desszertnek egy tökéletes fügeszuflé, némi borok, pálinkák, nagyon jót ettünk.

Susogó
hagymalekvár

ervin: az étlap tanulmányozásakor egy hirtelen elhatározással azt mondtam magamnak, hogy ha egyszer ki akarom próbálni a báránybelsőséget, márpedig miért ne, akkor ez a tökéletes hely a megmérettetésre. Belevágtam. Érdekes volt, és finom. Azon teljesen meglepődtem, hogy némely falat a szájba véve az állatkert fedett nagymacska-ketreceinek aromáját hozta elő, de mégsem volt büdös vagy gusztustalan. A kísérő zöldfűszeres jus valami egészen fenomenálisra sikerült. A legjobb húsételt egyébként a szomszédom tányérjáról csipegettem le: a szolid féltéglát formázó vadsztékről igazából nem is ehelyt kéne megemlékezni, hanem a majdan megírandó szonett-kötetemben.

Susogó
süllő-filé vadgombákkal, céklahabbal és leveles tésztával

Jók voltak a borok is. Jelentem, a Susogó jóvoltából új villányi termelőt fedeztem föl magamnak: Kiss Gábort. A merlot-ját és a portugieserét kóstoltam meg, előbbi a sommelier kiemelt ajánlata volt, szerintem teljesen megérdemelten. Én általában drágállom a villányi nagy nevek árait, úgyhogy mindig örülök, ha egy kevésbé felfutott, de tisztességes márka kerül elő.

Susogó
bárányvese nyelvvel és szívvel, zöldfűszeres bárány jus-vel

Volt egy másik revelációnk is bor-vonalon: a tavaly nyárvégi észak-déli utunk során eszpeével megszálltunk Villányban is, ahol megismerkedtünk egy másik termelővel, Müller Jánossal. Ő említette, hogy egy pécsi elegáns étteremben kifejezetten szeretik a borait, de akkor valahogy elsikkadt ez az információ, mert még nem ismertük a Susogó hírét. Most viszont itt figyelt a borlapon, méghozzá a ház boraként, egy Müller-féle évjáratos termék, és utólag megvilágosodtunk. Őt is ajánlani merem mindenkinek.

Susogó
vörösborban érlelt őz csicsókával

Sokat gondolkoztam a végső pontszámon, mert voltak azért köhögések: valahogy nem sikerült szalvétát kapnunk egész a főétel közepéig, a menü volt, hogy rendeléskor, volt, hogy csak felszolgáláskor változott, de mégis, egyszerűen nem tudok nem maximumot adni. Az a magától értetődő természetesség, amivel megleptek minket, azt egyszerűen nincs szívem lehúzni. Amellett, hogy persze funkcionálisan jól laktunk, volt itt minden, játékosság, rácsodálkozás, szokatlan ízek és konzisztenciák, az embernek egyszerűen nincs kedve ezek után egy "rendes" étteremben enni. Még sok ilyet!

Susogó
fügeszuflé

ervin: megint a szokásos hasfájásom jön - a Susogónak is buta, haszontalanul elegáns, a látogatót fölöslegesen klikkeltető Flash-alapú honlapja van. Ha eleget ismételjük, akkor talán előbb-utóbb rájönnek az éttermek, hogy a weben gyors és hasznos információt kell adni a népnek, nem pedig szép de üresfejű, a használhatóságot teljes mértékben figyelmen kívül hagyó designt. Sajnos, még a Susogó sem tart ott, hogy ezt fölismerje. De persze ez legyen a legnagyobb bajuk.

Susogó
datolyaszuflé kókusz fagylalttal

Értékelés (0-7): 7, igyekezzetek, áprilisban költöznek!

ervin: egyetértek a hetessel - a teljes élmény, a társasággal, a besütő napfénnyel, a fölséges étkekkel, a finom italokkal, a kedves személyzettel együtt nem hagyott kívánnivalót maga után. Így lett a Susogóból boldogan szuszogó. Simán igazoltnak láttuk még azt a racionálisan nehezen védhető döntésünket is, hogy egy amúgy is drága ebédért rengeteg pénzen leutaztunk az ország egy viszonylag távoli városába.

Borravalóval, teljes menüvel és italokkal fejenként 10 000 forintot fizettünk.

Susogó Étterem
7625 Pécs
Szőlő utca 54.
06-72-525-198

(Az ételfotókat mindannyian készítettük; de nem a nagygépekkel küzdöttünk - bár egyébként azokkal is -, hanem körbeadtuk a kis Canont.)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (10)

1

Penálen, 2008. február 7. csütörtök, 11:32 (#)

Boldogok, akiknek van fejenként 10 rongyuk jót enni... Irigyellek benneteket, de őszintén :)

2

Author Profile Page eszpee, 2008. február 7. csütörtök, 11:35 (#)

Köszönjük. Egyrészt ugye gazdagnak lenni zsír, ahogy azt Bede úr is megmondta már: http://matula.hu/index.php?section=article&rel=33&id=400

Másrészt viszont szerintem nem egetverő összegről beszélünk, nyilván sok háztartásba tényleg egyszerűen nem fér bele, de többhavonta egyszer, más területeken vigyázva a kiadásokra szerintem megengedhető. Nekem hobbim, hogy jókat egyek, hajlandó vagyok erre marha sokat is költeni, míg például más dolgok kevéssé érdekelnek, nincs például autóm.

3

kinga, 2008. február 7. csütörtök, 11:36 (#)

Nekem is nagyon ízlett az ebéd, főleg a bébipolip és a hal. De a sütőtökre és a gnocchira annyira rá voltam gyógyulva, hogy nekem valószínűleg nagyobb csalódást okozott az elmaradásuk, mint másoknak. A hely közvetlensége nekem is bejött, de a szalvétahiány zavart - lehet, hogy titkos felmérést végeznek, ki mikor mer végre szólni? ;)
Összeségében a Ráspi nagyobb élmény volt nekem a nem várt szarvasgombával és azzal az isteni csokidesszerttel!
(Ja, és ugyan nem haltam bele a kíváncsiságba, mint a legendás macska, de majdnem, mikor véletlen megkóstoltam Ervin gombának álcázott belsőségét - számomra teljesen ehetetlen volt.)

4

grund, 2008. február 7. csütörtök, 18:45 (#)

azt a belsőséges furaságot így utólag is sajnálom, hogy kihagytam :) az egyetlen dolog amit kicsit hiányoltam egy jóféle csokoládés valami desszertfronton, mindamellett hogy a fügeszuflé álomszerű volt így is.

5

ari, 2008. február 7. csütörtök, 19:03 (#)

Ez mind szép és jó, de melyik képen mi látható? :)

6

bátor tintanyúl, 2008. február 7. csütörtök, 19:11 (#)

ojjojj, de irigylem a problemáitokat...
jót enni én is szeretek, de ez a gombának álcázott belsőség...

7

Author Profile Page eszpee, 2008. február 7. csütörtök, 19:41 (#)

ari, képek jó kérdés, beleírtam, köszi!

8

tekatana, 2008. február 8. péntek, 16:16 (#)

őszintén szólva eszpee invitálásakor arra gondoltam, hogy micsoda eszement ötlet fél napon át vonaton zötykölődni egy borsos árú ebéd miatt, ami ráadásul zsákbamacska. de aztán valahogy mégis egyre jobban kedvet kaptam hozzá, + tudtam, hogy jó társaságunk lesz, így végül rádumáltam grundot is.
nem bántam meg. sőt. nekem ez a nap mérföldkő volt a gasztronómiai élvezetek terén, új viszonyítási pont lett, innen nincs visszaút (talán ahhoz hasonlatosan, amikor először kóstoltam igazán jó bort).
az egész nap tökéletes volt a vonatozással, a napsütéssel, a hosszú sétával a domboldalon, amit megkoronázott a sok finom ital és étel. szóval úgy volt kerek, ahogy volt. utólag megállapítottam, hogy épp így volt értelme kipróbálni - ha csupán egy program lett volna a sok közül egy kirándulás során, nem lett volna ilyen maradandó élmény.
a weboldalukkal valóban kicsit túl lőttek a célon, viszont igényes és informatív, engem akkor már jobban zavarnak a giccses festmények a falon és egyéb apróságok a berendezésben, amik nem illenek egy ilyen színvonalú étterem hangulatához (egyébként semmilyenhez sem). tőlem pontlevonást egyedül a kinga által említett szalvéta érdemelne, de tekintve, hogy kvázi tudatmódosult állapotban ízlelgettem a különböző fogásokat, ez az apróság teljesen elhalványult.

9

Chili&Vanília, 2008. február 13. szerda, 00:56 (#)

Fú, de jó, hogy elmentetek, én is csak jót hallottam róluk, a képek és az összeállítások ezt ezek szerint csak alátámasztják

10

ősi homár 12.22nél, 2008. március 10. hétfő, 15:05 (#)

http://buvosszakacs.blog.hu/2008/03/04/hagyomany_es_evolucio_2007_donto_reszletek

grund: ne sajnáld a csokis desszertet, nekem sok volt a végére a csokitorta, ráadásul a (nálunk)datolyaszuflé utcahosszal verte, a bárány nem adja könnyen magát, fontos a kontextus, ráadásul kaptam hozzá egy olyan bort, amit magamtól sose választanék, de így együtt nagyon komoly volt


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork