Titóval a kajáért, előre!

stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2008. május 29. csütörtök, 15:53 | 2 hozzászólás

Gyerekkorom jugoszláviai nyaralásainak egyik bájos emléke, hogy kívülállóként milyen mulatságosnak találtuk a vezérkultuszt. Ugyan a nagyobb ünnepek alkalmával nálunk is lehetett látni egy-két nagyméretű Kádár János képet, de az meg se közelítette azt a vizuális tiszteletadást, amivel Jugoszláviában találkoztunk. Titó elvtárs nézett le ránk a falról az utazási irodában, Titó elvtárs figyelte, ahogyan a postán feladjuk a képeslapjainkat, Titó elvtárs tartotta szemmel a péket, amikor kenyeret vásároltunk, de még a cipőbolt kirakatában is Titó elvtárs kukucskált kifelé a negyvenkettes félcipők mögül.

Köztudott, hogy az „öreg” élvezte az életet: szeretett utazgatni, vadászgatni, országszerte számtalan villája, nyaralója, vadászháza és szeretője volt, és persze szerette a finom ételeket. Életének ez utóbbi aspektusát dokumentálja a Titó szakácskönyve című hézagpótló mű. A szerző előbányászta az archívumokból a délszláv vezér karrierjének néhány emlékezetes eseményén felszolgált díszvacsora menükártyáit, és szakácskönyvet szerkesztett belőlük.

Kicsit bizarrnak találom az ötletet. Miért érdekelnének bárkit is egy rég halott diktátor díszvacsoráin felszolgált ételek receptjei? Feltételezem, hogy ugyanezeket a recepteket sok más szakácskönyben is megtalálni. Ezzel láthatólag csak én vagyok így; a nagy érdeklődésre való tekintettel a szerb mellett angol kiadás is létezik, Szabadkán a könyvesboltban pedig mi vettük meg az utolsó két példányt. Főzni ugyan még nem jutott időnk belőle, de ha kipróbáljuk valamelyik receptet, feltétlenül jelentést fogok tenni az eredményről. Addig is, Titóval a hazáért, előre!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (2)