l'Est

eszpee cikke a Bilagit rovatból, 2008. június 14. szombat, 15:58 | 10 hozzászólás

Komolyabb helyen még nem nagyon voltunk, mióta itt lakunk, épp ideje volt már használatba is venni a Michelint, és kinézni egy bib gourmand helyet a közelben. Ezek ugye elfogadható áron adnak kiváló kajákat, szóval pont ideálisak nekünk. A választásunk kis lapozgatás után a hét lyoni lehetőség közül Paul Bocuse brasserie-láncának egyik tagjára, a Keletre esett.

A hely egy régi, már nem használt vasúti pályaudvar egyik szárnyában került berendezésre, és ez is volt a vezérfonal: a plafonon kis modellvasút fut körbe a konyha beszállítóinak vagonjaival, és az egésznek van egy kicsit jó értelemben vett váróterem hangulata. Sok fa, még a padló is, nyitott konyha, ahol folyamatosan látjuk a gondterheltnek tűnő szakácsokat, és rengeteg, tényleg rengeteg pincér. Kell is: minden talpalatnyi helyet kihasználtak, elég zsúfoltan, de még épp nem kényelmetlenül ülünk. (Amíg meg nem érkezik a szomszéd asztalhoz egy hölgy a kiskutyájával...)

Ha már a pincérek: muszáj kiemelni, mennyire profi, kedves, mosolygós mindegyik. Nem tudom, hogy ez valamilyen értelemben a helynek köszönhető, vagy csak szerencsénk volt, mindenesetre nagyon kellemes élmény. Angolul sajnos az étlappal egyetemben nem nagyon beszélnek, de megoldjuk. Egyébként stimmel az "olcsó" kategória: választhattunk volna korrekt kis két (€20,5) vagy háromfogásos (€22,8) menüt is, de inkább szemezgettünk az étlapról.

Vékonyra szelt Serrano sonkával és "piaci salátával" kezdünk. Az utóbbi klasszikusan házi salátát jelent az éppen beszerzett friss dolgokból: madársaláta, hámozott paradicsom, avokádó, lapos zöldbab, édeskömény és egy szép darab friss kecskesajt. A sonkához kis agyagedényben fa csipesszel zsenge csemegeuborkákat hoznak, és egy egyszerű tányérka sima charente-i vajat. A kétféle kenyérrel egyszerűen tökéletes a négyes. A saláta is rendben van, de semmi kiemelkedő, hozza az elvártakat.

Főételnek marhafilé zöldbabbal, krumplival illetve Pata Negra szeletek friss spenóttal és újhagymás rizottóval. A marha egyszerűen tökéletes. A Csalogányban ettem utoljára hozzá foghatót: pontosan sütött, omlós, zamatos, szép darab. Vissza kell fognom magam, hogy ne fogyjon el mégis pillanatok alatt. A sertéssel sincs gond, nagyon finoman kicsit ropogósra sült a széle, a friss spenót egyszerűen mennyei, a rizottó viszont valahogy "túl krémes", ha szabad ilyet egy rizottóra mondani.

Borral kicsit gondban voltunk, mert az impozáns borlap mégimpozánsabb árakkal párosult, de úgy döntöttünk, a kevésbé elsőosztályú helyről drágább darabot rendelni jó ötlet lehet, így maradtunk egy üveg 2006-os Brouilly-nél Beaujolais-ből, 20 euróért. Nem volt rossz, bár nekem kicsit gyenge, mégis meglepően tartotta a friss, szinte édeskés ízét. Utólag azért lehet, hogy egy bordói jobb lett volna a marhához.

Mire mindennel végeztünk, desszertre egyszerűen nem marad erőnk, fizettünk, összesen a fentieken kívül még 1-1 aperitívvel együtt 101 eurót.

Értékelés (0-7): 6 - egy kicsit lehetett volna olcsóbb és jobb, de bőven visszajövős hely.

l'Est
14 pl. J. Ferry (gare des Brotteaux)
Tel: 04-37-24-25-26

(Képek: Nordsudbrasseries, kivételesen nem nagyon fotóztam.)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (10)