Kínai gyorsbüfé

ervin cikke a Bilagit rovatból, 2009. február 18. szerda, 10:56 | 9 hozzászólás

Ez a szóösszetétel általában egy egész kategóriát jelöl, esetünkben viszont csak egyetlen egységet. Mégsem túlzás, mert repülőjegy nélkül ennél közelebb nemigen kerülhetünk a hétköznapi Kínához.

Minimalista író-olvasó találkozó keretében methannal látogattunk el a mennyiségi kínai piac mellett található étkezdébe.

Belépve hatalmas pulttal kerülünk szembe, amelyben pontosan az a látvány fogad, ami miatt általában a világon mindenhol elkerülöm a sima kínai kifőzdéket: egy halom gusztustalan-szürkére főtt állati testrész, némelyiknek nevét is, virágát is tudom, de soknál teljesen tanácstalan vagyok. Sehol a szép, karamellmázszínű kacsa, amelyik általában szintén fellelhető az efféle helyeken, és némi vizuális vigaszt nyújt a rettenetes látvány közepette.

Methan elvileg fölkészült, illetve a kifőzdében is van már magyarul olvasható menü, de ettől nem lesz kevésbé kalandos a rendelés. Szerencsénkre egy rutinosnak látszó magyar pár ül az egyik asztalnál, így hamarosan mi is megrendelhetjük ugyanazt, amit ők esznek: hatalmas adag, mindent-bele jellegű tésztalevest, mosogatólére emlékeztető alaplével, benne tojással, tésztával, gombával, fűszernövényekkel és ismeretlen eredetű húsokkal. Nem szívesen próbálnék amellett érvelni, hogy esztétikus a fogás - viszont azt meg nem tudnám vitatni, hogy finom.

Methan a nyelvi nehézségek ellenére bepróbálkozik még a marhanyelvvel is, illetve rendelünk egy kellemes adagot a gőzgombócokból is. Előbbi rám nem tesz mély benyomást, utóbbi viszont emlékezetem szerint annyira elveri például a Momotaro hasonló, egyébként szintén finom termékét - ráadásul töredékáron -, hogy már-már nekem fáj. Ebből haza is kell vinnem egy jókora nejlonnal. Végül még a kevéssé bizalomgerjesztő, mélysárga édességet is megkóstoljuk, nyugtázzuk, hogy cukrászati hegemóniánkat nem fenyegeti a sárga veszély, és az egészért fizetünk alig több, mint 2000 forintot. Elképesztő. Igaz, ki kell jönni érte a Kőbányai útra.

Az étkezés mellett legalább ennyire érdekes a hely által kínált szociológiai élmény. Véletlenül jól időzítettünk, mert minket még azonnal kiszolgálnak, ám néhány perccel később ázsiai kereskedők özönlenek be a kifőzdébe, és onnantól egyre inkább turistának érezzük magunkat. Még az obligát, gátlástalan kínai kíváncsiskodó is felbukkan, aki centiméterekről bámul bele az arcunkba, majd mosolyogva tapogatni kezdi methan fényképezőgépét.

A legszebb pillanat azonban mégiscsak az, amikor két kínai ügyfél - akik közül az egyik valószínűleg nem ugyanazt a kínait beszéli, mint a kiszolgáló, mert ők sem értik egymást tökéletesen - magyarul próbál eligazítani egy megszeppent vietnámi vendéget a különféle ételek között. A hölgy végül elszánja magát, és ahogy errefelé kell, szóvégi mássalhangzók és R betűk nélkül közli döntését:

Akkó ilye littétá kéle!

Összemosolygunk methannal. Gyertek, globalizációellenes barátaink, gyertek ide, és állítsátok meg ezt, ha tudjátok!

A fehér sapkás-kötényes kiszolgáló srác egyébként remekül érti a pidgin magyart, és máris meri a kis vietnáminak a rizstésztát. Ha arrafelé vetődtök, ti is őt keressétek, mert a többiekkel elég nehéz kommunikálni, és kínaiak lévén még csak nem is mosolyognak - mint mondjuk a thaiok tennék -, ha nem értenek valamit, hanem csak bámulnak az emberre faarccal. Zavarba ejtő helyzet, európai ösztönökkel kicsit udvariatlannak tűnik a magatartásuk, holott csak egyszerű kultúrközi különbségről van szó.

Értékelés (0-7): 6. Nemcsak az ételek, hanem a teljes élmény mindenképpen megéri, megfelelő nyitottság esetén.

Itt olvashattok egy hozzáértőbb leírást a helyről, ráadásul képek is vannak mellé, interaktív magyarázatokkal. Alapmű.

Kínai gyorsbüfé
Kőbányai út, a Négy Tigris piaccal szemben
az utcára nyílik

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (9)