Maradékkonyha: mindentbele-rizottó vega stílusban

ervin cikke a Bilagit rovatból, 2009. április 23. csütörtök, 07:44 | 4 hozzászólás

Válság idején a maradékkonyha-recepteknek a szokásosnál is nagyobb aktualitása lehetne, ehhez képest jó ideje hanyagolom őket. Némi pótlás következik.

Előrebocsátom: aki az igazi rizottó receptjével akar megismerkedni, főleg most, spárgaszezonban, az rossz helyen jár, mert neki inkább stsmork szakcikkét kell elolvasnia. Az ő rizottója a korrekt, bár az enyém jobban mutat a képen.

Ha ezek után is maradt még itt valaki, vágjunk bele.

Vállalkozó kedvünket ezúttal is ismerős előzmények motiválják: egyfelől megint sikerült túl sok rizst főzni az előző napi fogáshoz, másfelől pedig a hűtőben való éhes kutakodásunk során szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a zöldségesfakk alján különféle termékek lapulnak, amelyek beszerzési dátumát és célját illetően legfeljebb homályos emlékekre támaszkodhatunk.

Rizottó to the rescue.

Remélem, az előzőek fényében nem is kell külön kiemelnem, hogy a mindjárt elkészítendő éteknek szigorúan véve semmi köze a rizottóhoz. Olajon apróra vágott hagymát és kevés passzírozott fokhagymát kezdek pirítani, majd hamarosan hozzáadom a felvagdalt gombát. Eközben egy kis paradicsomfürtöt a szárával együtt egy másik serpenyőbe teszek szintén kis olajra, és átmenetileg megfeledkezek róla: ez egészen jól mutatott a minap Gordon Ramsay tojásrántottájánál, hátha nálam is beválik.

A gomba és hagyma együtteséhez több lépésben kevés kókusztejet locsolok, és mindenféle keleti fűszerekkel teljesítem ki kísérletező szellememet. Ezen a ponton többféle utat is választhatunk: nálunk általában keleti fűszerek vannak itthon, tehát adódik, hogy én azokat használjam, de minden bizonnyal ugyanilyen eredményesen el lehet kanyarodni mediterrán irányba is, csak akkor más fűszerek kellenek, meg persze tejszínt javaslok kókusztej helyett.

A szépen alakuló szószba belekeverem a karikára vágott újhagymaszárat és szója- (vagy talán mungóbab-)csírát, utóbbi egy pad thai alapanyag-maradékaként élt túl a hűtőben. Mindig csak annyira engedem lére a szószt, hogy piruljon is az anyag, ne csak főjön. Amikor elégedett vagyok az aromával, no meg elengedően éhes, akkor fogom a főtt rizst, és hozzáadom az egyveleghez. Keverem-kavarom, további kókusztej-fröccsökkel és egy pici szójaszósszal szabályozva a massza állagát. Nemsokára készen is vagyunk.

Tálaláskor a halom tetejére teszem a maradék újhagymát, és egy kanálka joghurtot is. Varázsütésre eszembe jut az elfelejtett paradicsom, amely időközben szépen eldeformálódott. Ezt is a tányérra teszem, és egy kis tökmagolajat küldök rá. Jó étvágyat!

(Nézd meg az összes maradékkonyha-cikket)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (4)