Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53848 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Aranygaluska

stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2009. május 19. kedd, 14:15 | 17 hozzászólás

Apai nagyszüleim már nem éltek, amikor én megszülettem, és tárgyi elmékeink sem nagyon maradtak róluk. (Mialatt ők egy menekültkonvoj részeként Ausztriában múlatták az időt, a Keleti Hadseregcsoport előzékeny munkatársai teljes körű lomtalanítást végeztek a lakásukban.) Néhány régi fényképen és pár anekdotán kívül gyakorlatilag nincs egyéb emlékem, csak ez a recept - a nagyanyám ügyes kezű szakácsnő hírében állt - amit édesapám tanult el tőle, s adott tovább nekem. Én pedig dokumentálom, hátha egyszer az én gyerekeim is megtanulják majd.

Hozzávalók

Igény szerint 20-25, de legfeljebb 30 deka finomliszt, attól függően, hogy mekkora az edény, illetve a vendégek mennyire szeretik a tésztát. A rétesliszt nem jó erre a célra, mindenképpen finomlisztet kell használni!

2-2,5 deka vaj vagy margarin

1 tojás sárgája

8 teáskanál kristálycukor, de ha sok a liszt (30 deka), akkor kilenc is lehet.

1 csipet só

4 deci langyos tej

2,5 deka (fél kocka) friss élesztő

10 deka őrőlt dió + 3 evőkanál kristálycukor, jól összekeverve

Fontos, hogy az egész műveletsort melegben végezzük, ha tél van, akkor zárjuk be az ablakot és vonuljunk el a lakás legmelegebb helyiségébe. Ezután a fél kocka élesztőt tegyük egy bögrébe, szórjunk rá egy teáskanál cukrot, és a fakanál hegyével nyomkodjuk össze. Öntsünk rá egy kis langyos tejet, szórjunk rá egy evőkanál lisztet, aztán takarjuk le, és meleg helyen (ha végképp nincs más, akkor akár a langyosra előmelegített sütőben) hagyjuk öt percig állni, vagy addig, amíg az élesztő föl nem jön a bögre tetejéig.

Amíg az élesztőre várunk, keverjük össze a tojás sárgáját a nyolc kanál cukorral.

Öt perc elteltével nézzük meg az élesztőt. Ha beindult, akkor keverjük össze egy tálban a lisztet, a sót, a cukrozott tojás sárgáját, és öntsük rá az élesztőt. (Ha nem indult be az élesztő, akkor vagy túl régi volt, vagy kelés közben hideget kapott, például télen rányitották az ablakot. Kelt tésztát készíteni kényes dolog.) Ezen a képen nem látszik, hogy rendesen megkelt volna, pedig kb. az eredeti méret kétszeresére dagadt:

Fakanál hegyével, körkörös mozdulatokat végezve, dagasszuk kicsit a tésztát, amíg hólyagos nem lesz, és elválik az edény falától. Ez pár percet vesz csak igénybe és robotgéppel is lehet csinálni, ha megvan hozzá a megfelelő keverőlapát. (Az a fajta kell, ami úgy néz ki, mint egy drótból hajtogatott spirál.) Édesapám szerint a dagasztáshoz csak olyan fakanalat szabad használni, amit semmi másra nem használunk, főleg nem hagymás-pirospaprikás rántás keveréséhez, másképp a paprika íze is bekerül a tésztába. Ha nagyon sűrű a tészta, adagoljunk egy kis langyos tejet hozzá.

A feldagasztott tészta tetejét szórjuk meg liszttel, takarjuk le egy tiszta konyharuhával, bugyoláljuk be egy plédbe, és tegyük félre egy órára valami meleg helyre.

Ha minden jól megy, egy óra múlva ez a látvány fogad minket, amikor levesszük a konyharuhát a tál tetejéről:

Olajozzunk be egy evőkanalat, szaggassunk ki vele ujjnyi méretű galuskákat a tésztából, forgassuk meg őket a cukrozott dióban, és rakjuk le egy kivajazott tepsibe. Nincs különösebb szabály rá, hogy hogyan fektessük egymásra a galuskákat, célszerű az első réteget hosszában, a következőt pedig keresztben lerakni. Kuglófsütő formába is lehet, úgy gusztusosabb lesz, de úgy egy picit tovább kell sütni, mert vastagabb a tészta.

A tepsit letakarjuk, bebugyoláljuk a plédbe, és visszatesszük tovább kelni egy fél órára. Eközben bemelegítjük a sütőt. Hogy mennyire, azt ki kell kísérletezni, légkeverős elektromos sütőt tapasztalataim szerint elegendő 150 fokra melegíteni.

Ha túl meleg sütőben sütjük a tésztát, akkor a külseje kérgesre sül, miközben a belseje nyers marad, úgyhogy érdemesebb inkább alacsonyabb hőmérsékleten, de egy kicsit tovább sütni. A fenti tepsi villanysütőben 25 perc alatt készül el, de a vége felé figyelni kell a tetejét, és ha nagyon barnul, akkor kivenni a sütőből.

Az elkészült aranygaluskáról sajnos nincs fényképem; megettük, mire észbe kaptam, hogy le is kéne fényképezni.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (17)

1

bence, 2009. május 19. kedd, 14:38 (#)

mi a belsejét töltjük meg dióval és a tepsibe szép sakktáblásan pakoljuk bele, nem ilyen random módon.a tészta az teljesen hasonló.

2

wice, 2009. május 19. kedd, 14:45 (#)

az aranygaluskanak olyan borzasztoan undorito a neve, h pusztan emiatt keptelen vagyok megkostolni.

es igen, a porkoltet is nokedlivel kerem, nem galuskaval. bar inkabb szarvacska tesztaval, ha egyaltalan.

3

Ari, 2009. május 19. kedd, 15:34 (#)

Erdélyben a Nagymamám úgy készítette, hogy a "galuskát" olvasztott, forró vajba és cukros dióba mártotta, sorban lerakta, és minden sort még meghintett cukros dióval. Tényleg nagyon finom :)

4

mildi, 2009. május 19. kedd, 20:56 (#)

fakanállal dagasztani? mindig kézzel csinálom...és kelés után én még egyszer át szoktam gyömöszkélni kicsit, lehet h nem kell, de így láttam az ősanyáktól
télen kelt tésztát úgy csinálunk, h jó előre eltervezem, másnap dagasztás, és a lisztet (1kg alatt neki se állok, ha már bekapcsolom a sütőt, akkor legyen értelme, és akkor csiga, meg kelt kalács, meg briós) még előtte este behozom a meleg konyhába a spájzból :)

5

Author Profile Page ervin, 2009. május 19. kedd, 21:19 (#)

wice (2), ha nem tudnám, hogy kizárólag barokk zenét hallgatsz, akkor tök meglepőnek tartanám a véleményedet.

6

Pikszi, 2009. május 19. kedd, 23:17 (#)

De hát már már lenne undorító ez a név? Gondolj rá úgy, mint egy Grimm hősnőre: Hófehérke, Hamupipőke, Aranygaluska. És: a galuska tök régi kaja, lehet, hogy Bach kedvenc étele volt!

7

Guczó, 2009. május 20. szerda, 00:40 (#)

Felénk a rokonságban szerencsére nem túl divatos az aranygaluska, ezért ritkán kellett megszenvedjem. A másik ilyen ellenségem a mákosguba. Ja és a császármorzsa.
Nekem legyen benne anyag vastagon: mákosrétes, pozsonyi kifli, szilvásgombóc, almáspite.

8

Charlie Brown, 2009. május 20. szerda, 00:51 (#)

Ember, végigfényképezted az egész folyamatot és pont a lényegről nem csináltál képet, lol :D
Nyami nyami, aranygaluska, sodóval bőven meglocsolva, az a jó kis megsült kérge, hajajajj... Aki azt nem szereti az sürgősen forduljon orvoshoz, én aszondom.

9

ern0, 2009. május 20. szerda, 09:19 (#)

Arra emlékszem, hogy a mikosdpusztai SZOT-táborban egyszer aranygaluska volt vacsorára. A mellettem ülő csávó (nem te voltál, @wice?) finnyogott, megettem az övét is. Aztán repeta volt, kértem én is, meg - biztatásomra - ő is. Mindkét újabb adagot bevágtam. Aztán felgurultunk a szobáinkba.

Kelt tészta dióval, tej alapú öntettel, mitől lehetne ez rossz?

10

tekatana, 2009. május 20. szerda, 09:38 (#)

mildi (4), kézzel dagasztani?? mindig keverőgéppel csinálom :)

11

mildi, 2009. május 20. szerda, 21:44 (#)

tekatana :D én szeretek törökülésben elhelyezkedni tállal az ölemben a tévé elé, és gyömöszkélni a tésztát. család ilyenkor békén hagy, a kalács/kenyér szent dolog! de vasalni is a nyugi miatt szeretek :)

12

Dévai Zoltán, 2009. május 21. csütörtök, 21:56 (#)

A recept korrekt. Viszont kimaradt a vaníliasodó, ami legalább annyira fontos, mint az elegendő (értsd: nagyon sok!) dió! Külömben Guczónak lesz igaza! :)

13

zsombor, 2009. május 22. péntek, 12:01 (#)

igen, a sodó hogy van?

14

kabar, 2009. május 22. péntek, 18:03 (#)

Hát igen a sodó! tk. egy vaniliamártás, amibe forrón keverem a felvert tojáshabot és úgy öntöm a szintén meleg galuskákra, melyek gyönyörű aranyszínűek a diótól.

15

roadtouma, 2017. július 31. hétfő, 18:55 (#)

nice image

16

kamazka, 2017. augusztus 1. kedd, 19:51 (#)

hmmm)nice

17

radisttop, 2017. augusztus 2. szerda, 09:54 (#)

great post to read


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork