Szabadkai joghurt

stsmork cikke a Bilagit rovatból, 2009. október 28. szerda, 08:57 | 6 hozzászólás

Gyerekkoromban sokkal izgalmasabb dolog volt a szomszédos országokban vásárolni, mint manapság. Csupa idegen és ismeretlen áru állt a határon túli boltok polcain; az ABC-ben az ember a tejen és a kenyéren kívűl másról nem is nagyon tudta eldönteni, hogy micsoda. (Hazafelé még az is fokozta az izgalmakat, hogy vajon észreveszi-e a vámos a zsiguli hátsó ülése alatt rejtőző három pár gyerekcipőt?) Mára vége a sokszínűségnek: az Európai Uniónak és a globalizációnak köszönhetően ma akár egész Európát keresztülutazhatjuk, ha az út végén betérünk egy sarki ABC-be, ugyanazt a tejet, pelenkát, szappant és csokoládét találjuk, mint ahonnan elindultunk. Elhiszem, hogy a multinacionális cégek által gyártott és Európa-szerte terített termékek olcsóbbak és jobb minőségűek, mint amit a béketábor a legnagyobb jóakarattal elő tudott állítani, én mégis némi nosztalgiával emlékszem vissza a globalizáció kora előtt uralkodó sokszínűségre.

Akad azért még egy szomszédos ország, ahol a városok határában nincsenek ipartelep méretű hipermarketek, a tejet helyi tehenek adják, a sarki pék meg olyan sós perecet süt, hogy hazafelé fel szoktuk vásárolni az egész készletet: háború tépázta déli szomszédunkról, Szerbiáról van szó. Ne értsetek félre, nem azt akarom mondani, hogy Szerbiában minden szép és jó, csak azt, hogy ők még nem érkeztek el a gazdasági fejlődésnek abba a stádiumába, mikor már semmit sem gyártanak helyben, mert mindent olcsóbb Kínából behozni. Vannak termékeik, amelyek jó minőségűek és egyediek. Mint például a szabadkai joghurt (amit a Vajdaságban h nélkül, jogurtnak ejtenek), és amiből minden magyarországi ismerősöm fel szokott tankolni, mielőtt hazaindul. Ahogy Vranacból is, mert ilyen olcsón ennyire iható vörösbort Magyarországon nem kapni. (A bor egyébként nem szerb, hanem montenegrói, de a lényegen ez nem változtat.)

De nem csak az enni- és innivalók között lehet egyedi és meglepően jó minőségű termékeket találni. Hihetetlenül hangzik, de Szerbia a gyerekruhagyártásban nagyhatalom. Vagy láttam egyszer egy műanyag építőkocka-készletet, amely a Legó által üresen hagyott piaci résbe nyomult be, olyan méretű kockákkal, amelyeket egy olyan gyerek is össze tud rakni, akinek a Duplo kockákhoz még nem elég ügyes a keze.

Előfordul, hogy egyik-másik hazai gyártmány külsőre feltűnően hasonlít valamelyik világcég termékére, de ezeket mégiscsak helyben, rendszerint kézi munkával állítják elő, a belföldi piac igényeinek kielégítésére. Figyeljétek meg, nem kell hozzá tíz év, és Szerbia belép az Európai Unióba. Ehhez Karadzsics után nyilván be kell majd cashelni Radko Mladicsot is, de ennyit simán megér az ügy.

Sőt, ha minden jól megy, húsz év múlva az eurót is bevezetik majd. Nálunk abban az évben még mindig a forint lesz a hivatalos fizetőeszköz, és a kormány nagyszabású ünnepségsorozat keretében ünnepli meg a jubileumi, századik megszorító csomagot. Az eseményen, amelyet a parlament dísztermében tartanak, tombola is lesz majd, a fődíj nyertese lehet egy hónapra Magyarország miniszterelnöke.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (6)