Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53889 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


We are the world

Ervin cikke a Blog rovatból, 2003. október 20. hétfő, 18:07 | 6 hozzászólás

Ma tettem fel a gépre villámlátogatóimat, akik szombat délután érkeztek. Egy angol srácról van szó, akivel Peruban és Bolíviában utaztam együtt, illetve barátnőjéről, aki ausztrál. Szombaton egyből egy itt élő indiai barátomnál ebédeltünk, aki lakótársával, egy mexikói lánnyal együtt főzött nekünk. A lány férje sajnos nem lehetett jelen, ami kár, mert romániai magyar és ebből következően Dániában ismerkedtek és házasodtak össze, nemsokára pedig Finnországba készülnek.

Az ebéd befejeztével angol barátom halkan csak annyit mondott: "And we thought London was cosmopolitan."

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (6)

1

madbal, 2003. október 20. hétfő, 21:30 (#)

Solheimarban néztünk televiziót (naplemente helyett, mert az nem volt) egy amerikai srác, egy cseh lány, egy ir fiu, egy finn srác és lány egy magyar és egy holland lány. Kiegyeztünk valami középkori Olaszországról szóló filmben. A film holland volt, izlandi felirattal.

"Az ösöm avar, a rokonom finn,
S a Churchill huga a nagybácsim"

2

mikolaj, 2003. október 20. hétfő, 23:19 (#)

én (a lengyel) egyszer dolgoztam egy (magyar) barátommal egy hetet svájcban egy spanyol csávó birtokán, ahol rajtunk kívül volt még egy brazil dzsánki, birtok körüli mindenes posztban, akit a tulaj brazíliában szedett össze vmi kikötőben. ők egymással spanyolul társalogtak, mi a barátommal természetesen magyarul, én a tulajhoz angolul beszéltem, a barátom németül. a boltokban franciául makogtunk, mert ahhoz a határhoz közeli területen laktunk. a brazil arcról meg kiderült, hogy a krakkói egyetemen végzett, úgyhogy tudott lengyelül is. nagyritkán tévéztünk, de olyankor az olasz adó volt a kedvencünk... :)

de imádom még a youth hostel fílinget is. tavaly berlinben talán a legjobb mix az volt, amikor lakott a szobában egy litván párocska (akik éjszaka mindig átmásztak egymáshoz, persze a fiú felettem aludt), egy francia fiú (aki soha nem szólt egy mukkot sem, még köszönni is alig köszönt, viszont mindig lefeküdt este 9kor és átolvasta az aznapi le monde-ot), két német egy amerikaival (akik jófejek voltak a maguk módján, bár ők is korán tértek nyugovóra, amit azóta sem értek), három új-zélandi lány (akiken borzasztó jókat lehetett röhögni, például az egyiküknek elképesztő lepedője volt, és egyik este elénekelték nekünk az új-zélandi himnuszt), és persze mi ketten magyarok (a legjobbfejek;D).

3

eszpee, 2003. október 21. kedd, 08:16 (#)

youth-hostel feeling rulez. tavaly lengyelországban megismert francia barátnőmmel barcelonában béreltünk lakást közösen egy mexikói és egy marokkói sráccal, meg egy lengyel-német csajjal. általában spanyolul, vagy angolul beszéltünk.

4

stsmork, 2003. október 21. kedd, 09:48 (#)

Húha, ezt már nehéz lenne űberelni :-) Nem is próbálom, inkább a multi-kultúrális közösségek egy kellemes mellékhatásáról írok: karácsonykor szokás olyan bulikat szervezni, ahová mindenki maga hozza a - saját országára jellemző - kaját. Több ilyenen is voltam és bár mind jól sikerült, az a tapasztalatom, hogy érdemes minél több olaszt meghívni ;-)

5

Ali, 2003. november 2. vasárnap, 21:53 (#)

Hmmm. Hirtelen ket emlekkep:

Elso igazi (tehat nem becsi-bevasarlo) utam Grenoble kozelebe: Franciaorszagban angol nyelvu konferencian egy lengyel es egy roman sraccal egy szobaba elhelyezve nezem az egyik nemet tevecsatornat, amin egy olasz film megy...

Jopar evvel kesobb torott bokaval fekszem egy finn korhazban, velem szemben egy torok hasonlo allapotban, a maradek negy agyon helybeliek (kozos nevezo az angol), s az ejszakas noverek behoznak egy nover-tanonc kislanyt, aki nemzetisegere nezve kurd, szuletesi helye Torokorszag, allampolgarsaga most mar finn... es kiderul, hogy mindkettonket gyerek korunkban orosszal nyuztak, igy a tobbiek nagy megdobbenesere nehany altalanos iskolai szintu mondatot valtunk Tolsztoj nyelven. :)

Az elso eletkep nem jott volna letre, ha nincs Stsmork, a masodikhoz csak a szokasos ugyetlensegem kellett, hogy egy jeges lepcso _aljaban_ tudjak elesni...

6

ses, 2003. december 9. kedd, 16:36 (#)

az élet nem áll meg, itt a mai trükk: hogyan hívjuk fel myanmarban tartózkodó párunkat, akit sehogyan sem érünk el? mi sem egyszerűbb: beszéljünk chaten az indiában tartózkodó aravinddal, aki onnan telefonon könnyebben becserkészi kingát nyaung-u városkában, majd chaten riasztja eszpeet, aki mobilon átszól, hogy most tessék hívni. voilá! a menedzsment iskolákban tanítani kéne ezt, mint a networking hatékonyságának szép példáját :)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork