Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53915 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Kis magyar rögvalóság 3.

stsmork cikke a Blog rovatból, 2004. november 18. csütörtök, 08:00 | 8 hozzászólás

Groteszkbe hajló telefonbeszélgetés a biztosító kárbecslőjével. Én kezdek, a következő felvezetéssel:

– Jó napot kívánok, nemrégiben betörtek hozzánk (szétfeszítették a rácsot és huss! - gondolom magamban), és szeretném, ha kijönne egy kárbecslő, megnézni az ablakot, mert ideje lenne megcsináltatni.

– Rendben van, küldöm a kárbecslőt!

– Ne haragudjon, de már a múltkor is ezt ígérte.

– Öt munkanapon belül meg fogja önöket látogatni.

– Igen, ezt két héttel ezelőtt is tetszett mondani.

– Akkor fogjon egy fényképezőgépet, fényképezze le a sérült ablakot, és a képet küldje el nekünk!

– Lefényképezném, de a betörők elvitték a fényképezőgépemet.

– Akkor nem tudok mit mondani!

– Köszönöm, akkor ennyi. Viszont hallásra!

Közben kihívtam egy betöréstechnikai szakembert is a szomszéd utcából, hogy foltozza be a rácsot. A fejét vakarja, azt mondja, hogy ő ugyan oda tud hegeszteni egy darab vasat, ha nagyon akarom, de az annyit ér, mint a halottnak a beöntés; az egész rácsot ki kellene cserélni, az összes ablakon, mert gyenge anyagból készültek. Nem szakszerű munka, jelenti ki, azt sugallva, hogy de bezzeg ők. Egyúttal azt is megmutatja (mutatná, ha hagynám), hogyan lehet a maradék rácsokat egy csavarhúzó segítségével percek alatt leszerelni. Bólogatok.

Az árajánlat (rácsok teljes cseréje) százezres nagyságrendű, mondom neki, hogy ezt meg kell beszélnem a tulajdonossal, mert én itt csak bérlő vagyok. Tulajdonos gondolkodás nélkül kivágja, hogy neki erre nincs százezer forintja, próbáljunk meg valami más megoldást találni. Felveti, hogy mi lenne, ha beszállnék (mármint ÉN) némi pénzzel (mármint az ENYÉMMEL) a lakás (mármint az Ő LAKÁSA) ablakrácsainak kicserélésébe. Van ugyan egy olyan pont a bérleti szerződésben, hogy "a bérlő felelős a lakásban végrehajtott kisebb javításokért", de ez aligha értelmezhető kisebb javításként.

Élünk hát tovább rácstalanított ablakkal. Sötétedés után (eleinte nap közben sem) nem merjük üresen hagyni a lakást, valamelyikünk mindig otthon kuksol; mielőtt elmegyünk nyaralni, megmaradt értékeinket áthordjuk a rokonaink lakásába, és azzal a gondolattal jövünk vissza, hogy vajon megint egy fenekestül felforgatott és szétdúlt lakásba lépünk-e be. Rajtam elhatalmasodik a dugdosási mánia: ha elmegyek a lakásból, az értékesebb cuccokat eldugdosom, lehetőleg minél logikátlanabb helyre, hogy az esetleges látogatóink nehezebben találják meg. Ez viszont azzal jár, hogy én sem mindig emlékszem rá, hogy mit hova tettem: a mobiltelefonom töltőjét egyszer napokig kerestem, mire végül előkerült a hűtőszekrény zöldséges rekeszéből.

Két héttel utánunk, egy este a szomszéd háztömb egyik földszinti lakását is "megcsinálják" valakik; egy GYES-en lévő kismama lakik ott, aki hónapokig ki se mozdult a lakásból, de most az egyszer átszaladt egy barátnőjéhez focimeccset nézni. A szomszédokkal való beszélgetésből apránként az is kiderül, hogy a telepen az évek során szinte valamennyi földszinti lakásba betörtek már, érthető, hogy mi is sorra kerültünk.

Nem is az értékeink elvesztése bánt a legjobban, hanem a dolog teljes értelmetlensége: bárkik is rámolták ki a kéglit, nem jutnak vele az életben egyről kettőre. A szajrét töredékáron elkótyavetyélik, a pénz szétfolyik a kezük közt – a tőlünk elvitt cuccokból ha egy vacsorára futotta valahol, akkor már jól jártak, de berúgni tuti, hogy nem tudtak belőle rendesen – aztán jön a következő munka, és előbb vagy utóbb úgyis megbuknak valamin (például egy, a szoba közepén ottfelejtett ÁFÁs számlán), onnan pedig egyenes út vezet a börtönbe, szabadulás után pedig vissza a "szakmába". Mikor idáig jutok a gondolatmenettel, groteszk módon, szinte már sajnálni kezdem a betörőinket.

<< második rész | negyedik rész >>

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (8)

1

Ali, 2004. november 18. csütörtök, 11:10 (#)

Vidékies (tájjellegű) beszólás: olyan ez, mint a föld. Gondos gazda keze alatt terem, a léhának gazosodik. Akár az ország. A gazember szavunk nem véletlenül ered ugyane tőről.

A másik, hogy a kilátástalanság csak növeli a bűnözést. Az emberek többsége csak átlagos képességű, nem tehetséges. Milyen perspektívája van ma annak, aki nem tehetséges? Mert még a tehetségeseknek sem könnyű. Akkor pedig a legkisebb ellenállás irányába lehet menni. Ma és itt ez sajnos sokaknak a bűnözés.

/a/

2

Gr0, 2004. november 18. csütörtök, 12:17 (#)

mork,
valszín azért törnek be ilyen nem épp kecsegtető helyekre is, mert amikor még nincsenek bent, nem tudhatják, mi várja őket. Nem csak rózsadonmbi kacsalábasokban lehet értékesebb cuccokat találni. Amikor meg már bent vannak, és látjá, hogy e3bből nem vsznek Ferrarit, akkor azért már legalább valamit elvisznek, ha már gürcöltek vele...
Én egyetlen betörést szenvedtem el, két egyetemista albérleti lakása, képzelhetitek, miket vittek el... Mindenesetre pölö barátném leharcot strandpapucsát vitték, az én jóval jobb, 10 éve, köbö 5000 forintért vett Birkenstock papcsomat pedig ott hagyták. Naná, asszony lába tipikus női méret, az enyém 48-as... Meg aztán pölö elvittek egy fél flakon sampont is...
És a legszebb az volt, hogy a két hátizsákunk is eltűnt, valszín azokban vitték el a cuccot... sirály...

Gr0

3

eszpee, 2004. november 18. csütörtök, 12:20 (#)

Nekem egyszer rabolták ki sátramat, nem is az eltűnt cuccok voltak a legbosszantóbbak, ráadásul sok minden meg is került szétdobálva a környéken, hanem az, h vadidegenek kotorásznak a dolgaim közt. Korábban is hallottam már mástól ezt az érzést, és őszintén szólva túlreagálásnak könyveltem el, de megtapasztalva tényleg ott van, elég gyomorrúgás szerű.

4

Anibell, 2004. november 18. csütörtök, 13:50 (#)

> Felveti, hogy mi lenne, ha beszállnék (mármint ÉN) némi pénzzel (mármint az ENYÉMMEL) a lakás (mármint az Ő LAKÁSA) ablakrácsainak kicserélésébe.

úgy néz ki a lakás tulajok nagyon hasonlóan gondolkodnak... az enyém felvetette, ha új bojlert akarok ahelyett, amit a szakember már nem volt hajlandó megjavítani, fizessem ki a felét, hiszen nekem lesz kevesebb az áramszámlám... felhúztam a szemöldökömet és mondtam, hogy OK, de ha elköltözöm, akkor melyik fele lesz az enyém az alsó a felső, a jobb vagy a bal? végül kifizette, csak a felszerelését nem...

tudok kölcsön adni egy egyszerű, de használható digitális fényképezőt, akár hetekre is...

5

stsmork, 2004. november 18. csütörtök, 14:15 (#)

Anibell, ha a felszerelést nem fizette ki a tulaj, akkor most hogy üzemel a bojleretek? Egy széken áll a sarokban, és zuhanyozás közben kézben tartjátok? ;-)

Időközben már kaptam kölcsön fényképezőgépet, mindenesetre köszönöm a felajánlást!

6

Anibell, 2004. november 18. csütörtök, 14:35 (#)

felhívtam több szakembert, a legolcsóbb 14.000 forintért szerelte volna fel, de egy hétig kellett volna gázon melegítenem a vizet, aki felszerelte volna másnap, azt mondta 20.000 (a bojler 37.000 volt), aztán jött az apukám, azt mondta sült oldalas + sör...

félek, a forrasztó pákája rajtad most nem segít...

7

Boca, 2004. november 18. csütörtök, 16:44 (#)

Talan majd eljutunk oda egyszer, hogy a foberlok nem kegyes jotevoknek allitjak be magukat, hanem raeszmelnek, hogy ok is csak szolgaltatok, piaci szereplok.

8

Jano, 2004. november 22. hétfő, 18:55 (#)

Egyik haveromek eppen koltoztek befele panelbe amikor betortek hozzajuk. Meg annyira csak koltoztek befele, hogy az ott hagyott matav keszuleken es 2 telefonkonyvon kivul nem is volt ott semmi...
Azert megneztem volna betorok arcat.
Zar csere volt a nagy tetel.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork