Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53843 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Kultúrsokk - avagy 42 a metrón

GroundZer0 cikke a Blog rovatból, 2004. november 28. vasárnap, 19:58 | 9 hozzászólás

Az öngyilkosságnak meglepően sok egyedi változatát találták már ki azok, akik igazán komolyan gondolták. Én, bár akaratomon kívül, egy eleddig még valószínűleg ismeretlen módszerrel próbálkoztam: egy olasz turistákkal teli metrókocsiba szálltam.

Az élmény még most is fogva tart. Gyanútlanul léptem a kocsiba, ahol azonnal több gyanús jelet tapasztalhattam. Az első: a kocsiban akkora hangzavar uralkodott, amilyet egy jobb fajta óvodában tapasztalhat az ember atomtámadás után, vagy uzsonna előtt. Hirtelen azt hittem, hogy valami vita közepébe csöppentem. Azonban rögtön szemembe ötlött a második jel: az arcokat csak nagy ritkán lehetett felfedezni a sűrű gesztikuláció mögött. A peron szürke egyenunalma után pár másodperc alatt egy éktelenül vitatkozó "süketnéma" kompánia közepén találtam magam. A sapkák alól kivillanó kreol arcok, az azokon található szájakból kivillanó fogteli mosolyok, és, persze, nem utolsósorban az összetéveszthetetlen nyelvfolyam persze gyorsan elárulták: itt bizony egy talján csoport okkupálja a metrókocsit.

Hihetetlen élmény, higyjétek el! Aki még nem próbálta, sajnálhatja! Egyetlen, gyors körbepillantás elég volt, hogy kiszűrhessem: kik magyarok a kocsiban. A fejlehajtva az ablakon túli semmibe bámuló utasok. Arra már rég rájöttem, hogy az olaszok genetikailag képtelenek végigmondani egy mondatot mosoly nélkül, avagy, hogy a hangerő náluk az udvariasság kifejezése. De, hogy 8-10 olasz képes a belőlük elméletileg kialakítható összes párosításban egyszerre diskurálni, az új volt.

Röpke együttutazásunk során az egyik - Giovanni - mindent bevetett, hogy sapkát cserélhessen velem, amit csak az akadályozott meg, hogy az ő fejfedője maximum egy hajléktalant hozott volna tűzbe, már ami a satyó kinézetét illeti. Ezután egy leány valószínűleg azt próbálta megmagyarázni nekem, hogy Giovanni csak happy, de ártalmatlan. Nem zavarta, hogy nem beszélem nyelvüket, végül még a fülembe is súgta a kulcsszót - közben úgy fél percen át úgy nyomta hozzám amúgy sem alultáplált mellét, hogy az a mellkasomon át is kisebb károkat okozott a hátizsákomban. Csoda, hogy rögtön beleszerettem?

Kaptam még két "Buddapestta issa beautifulla!"-t is, mielőtt a társaság elhagyta a területet.

Nem vagyok az az alkat, aki állandóan filozofál magában, de ez a társaság elgondolkoztatott: alapvetően városi farkas vagyok, minden a nagyvárosi forgataghoz, életstílushoz köt. Most mégis éreztem, mire gondolnak azok, akik a város elidegenítő hatásáról beszélnek. Ezek az olaszok a legvadabb vidéki MÁV és Volán viszonylatokat idézték, ahol két megálló között kitárgyalják Józsika tüdőgyulladását, Évike első haviját és Gyuszi bácsi prosztatáját. Amit rémisztően taszítónak talál a pesti ember, mikor turistaként egy ilyen járműre viszi sorsa, de otthon, élménybeszámolója után valahogy mégis kellemes nosztalgiát ébreszt benne.

Lehet, hogy ez lenne az Élet Értelme, a 42? És lehet, hogy az olaszok tényleg jobban tudják?

UI: Ja, és a társaságban egyetlen - legalábbis láthatóan - ittas tag sem volt, és utazásunk közös szakasza összesen kettő megállónyi volt.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (9)

1

r.a, 2004. november 29. hétfő, 00:46 (#)

Én is szoktam ilyesmiket érezni, ám aztán mindig arra gondolok, hogy milyen jó, hogy el vagyok idegenedve a szomszéd nénitől, és amikor kevésbé voltunk (értsd: amikor beszélgetni próbált velem), akkor az milyen kínos volt.
A városi életformában sokkal inkább te választod meg a társaságot, akikkel együtt vagy, aminek persze van egy csomó árnyoldala is (ki ne tudná sorolni), ám én semmiképpen nem cserélném el másra (és kifejezetten örülök, hogy amikor arra kerül a sor, akkor barátaim és esetleg ellenségeim, de nem a szomszédaim és az ucca fogja megvitatni a prosztatámat).

2

Gr0, 2004. november 29. hétfő, 15:15 (#)

Én sem cserélném a várost Géza bácsiékra és Bözsi néniékre a világ összes kincvséért sem...

Gr0

3

geri, 2004. november 29. hétfő, 17:12 (#)

Falun mindenkivel kénytelenek vagyunk kommunikálni, mert be vagyunk zárva egy közösségbe, és nem húzhatunk el az emberek mellett lehajtott fejjel. Városon meg megválogatjuk, hogy kivel állunk szóba, az érdtektelen szürket ömeget meg lesz*rjuk.

Viszont nem árt nyitottnak maradni, csodákat tehet egy kis figyelmesség. Engem is rongálnak a szomszéd nyanyák, de azért leállok velük tárgyalni, ha összefutunk. Így tudtam meg, hogy mi történt a házban '44 óta, mióta áll, illetve nem kapok szúrós, gyanakvó tekinteteket ismeretlen szomszédoktól, merthogy jó ismerősök lettek.

Az olaszok (+spanyolok, arabok, zsidók, sok déli/keleti nép) meg tényleg jobban nyomják, bár engem a rájuk jellemző üvöltözés idegesít. Nagyon rossz, hogy a magyar ilyen búvalb*szott szerencsétlen befordult nép tud lenni. A BKV meg semmi jót nem hoz ki senkiből.

4

super ego, 2004. november 30. kedd, 11:15 (#)

Hát ezért akarok én elmenni ebből a retkes országból Olaszországba.

AZ az nekem való hely. ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam. Egészen más az emberek életfilozófiája. Egyáltalán: van nekik. Az életet a maga teljességénben élik meg, az összes fájdalmával és örömével. Nincs ennyi depis, alkesz, politoxikomán, beteg, nyúzott ember.

5

ses, 2004. november 30. kedd, 13:30 (#)

és mikorra tervezed az ugrást? a megfelelő útleveled már megvan hozzá :)

6

Gr0, 2004. november 30. kedd, 15:11 (#)

Hát, igen, a vidék más. Sosem felejtem el falusi dédnagymamámat, amint naphosszat a konyha ablakánál állva - rutinosak voltak: a konyhaasztalt eleve az ablakba állították, így főzés közben lehetett a külvilágot is kémlelni... - egész nap az ablak előtti kis piacteret kommentálta, illetve bárkit, aki ott felbukkant. Hihetetlen egy show volt, higyjétek el :)))

Gr0

7

pravda, 2004. november 30. kedd, 15:16 (#)

egyszer egy hét erejéig társaságomba sodródott egy orosz csávó (egyébiránt máltán) minden nap megivott egy üveg vodkát, hétvégén kettőt (semmi nem látszott meg a dologból rajta) nem csinált semmi mást, csak kiült a napra és csendesen ücsörgött, nem szólt egy kúrva szót sem. ha hiszitek, ha nem életem legjobb csendben ücsörgését tudtam eltölteni mellette. átadhatatlan. mélytél.

8

Utazo, 2005. október 17. hétfő, 10:17 (#)

Egy történet: néhány éveesett meg, hogy az egyik közeli házba németül beszélö diáklányok költöztek. Reggelente azonos trolival mentünk. Nagyobb zajt csaptak, mint egy csapat olasz, hozzájuk is volt szerencsém.

9

Gr0, 2005. október 17. hétfő, 14:52 (#)

Tény, hogy bármely nemzet honfijai/honleányai tudnak hangosak lenni, ha úgy adódik - mondjuk, hogy a mediterrán népeknél nagyobb eséllyel, illetve szélesebb eseménypalettához kötődően :)))


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork