Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53915 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Sajtótáj

Ervin cikke a Blog rovatból, 2004. november 3. szerda, 13:57 | 14 hozzászólás

Szépemlékű marketinges koromban így rövidítettük az újságírók által csak sajtnak becézett sajtótájékoztatókat. Vagyis azokat az eseményeket, ahol a gazdasági élet valamely szereplője körmönfont módon próbálja rávenni a média képviselőit arra, hogy számukra és az olvasók számára érdektelen, ám a cég szempontjából üzletileg előnyös információkat közöljenek orgánumaikban.

A minap alkalmam nyílt arra, hogy újra beleszagoljak az efféle események jól ismert levegőjébe, ráadásul szokatlan módon a szervezői felelősség legcsekélyebb fenyegetése nélkül. A hallgatunk-és-eszünk alapgondolat vitathatatlan kényelmén felül ígéretesnek tűnt az is, hogy életemben először egy ázsiai, közelebbről indiai cég tájékoztatóján vehettem részt. Az alábbiakban figyelemre méltó kísérletet teszek arra, hogy egyetlen példa alapján általános érvényű következtetéseket vonjak le, és ily módon hiánypótló összehasonlítást tegyek közzé az e tárgyban mutatkozó interkontinentális különbségekről.

In medias res: a keletiek még emberek. A rendezvény minden, a meghívó céghez köthető elemében ezt véltem felfedezni.

A kialakult nyugat-európai és amerikai gyakorlat szerint egy ilyen végvári eseményre a multi leltár szerint ideküld legfeljebb 3 db céglogós molinót (bejárat/előtér/terem), 1 db felsőszintű és/vagy 1 db középvezetőt, továbbá az erre a célra génmanipulált, powerpointos corporate droidot. Ezzel szemben az indusok lelkes képviselői sokan voltak: hosszas sorban szegélyezték az előadótermet. Van miből, mondhatnánk jópofáskodva, de az igazság az, hogy a kérdéses cég más európai irodáinak képviselői minden bizonnyal nem tisztán profitcéllal tartózkodtak Budapesten, hanem volt ebben valami családi jellegű összetartozás-feeling is.

Az ilyen események lételeme a photo-op. Ez az amerikai kifejezés azt az érdekes jelenetet takarja, amit mindenképpen érdemes lefényképezni, és betenni az újságokba. Egy érdekes képtől ugrásszerűen megnő a cégről írott cikk figyelemfelhívó ereje - na de ki kíváncsi egy újabb, mikrofon mögött beszélő fejre?

Mi itt nyugaton e célból mindenféle értelmetlen cirkuszi mutatványokat találunk ki: nyilvánosan ablakot mosunk, tandemen biciklizünk egy szobában, CD-ket zúzunk úthengerrel, élő embert szeletelünk fel. Ők egy hagyományosnak mondott olajlámpát gyújtottak meg közösen. Lehet, hogy tényleg számít az a 4000 éves civilizációs előny?

A felszólalók szokás szerint nem mondtak sok érdekes dolgot. Néhányat azért igen. Kiderült, hogy India jelenlegi magyarországi nagykövetének egyetemén egykoron Stein Aurél volt a dékán. Szó esett egy bizonyos "Kőrösi Csoma Sándor úr"-ról is. Meglepett, hogy hozzánk exportáltak először Marutit és indiai mopedeket. Megtudtuk továbbá azt is, hogy évente 68 ezer szoftvermérnök végez az indiai egyetemeken, és mivel - ezt már én teszem hozzá - ők mind tudnak angolul és a sokkal nagyobb versenyben sokkal szorgalmasabbakká válnak, mint a mieink, az embernek érdekes gondolatai támadnak az iparág jövőbeli európai munkalehetőségeit illetően.

A sztárszpíkerek sorában fellépett informatikai szakminiszterünk is. Nem ismerem őt, és nem tudom, hogy mennyire tud angolul. A látszat mindenesetre az volt, hogy ez nem "determájning faktor" az életében. Felolvasta a papírról az aktuális mondatot, majd kétségbeesettnek tűnő arccal kinézett a tolmácsra, hogy meghallgassa, mit is mondott. A beszédét egyébként a nemrégiben nálunk járt kínai delegáció hosszas méltatásával kezdte, ami nyilván elegáns diplomáciai húzás egy indiai cég rendezvényén.

A vérprofi tolmács is említést érdemel. A fantasztikus, rádióbemondós orgánummal rendelkező úriember nagyon lazán, változó beszédsebességgel, szabatos magyar fogalmazással uralta a helyzetet, miközben időnként akkorákat fordított mellé - szerintem csak nemtörődömségből -, hogy a Rigó utcában már középfokon is hangszóróért nyúltak volna.

A hivatalos eseményeket állófogadás követte, amelyet ügyesen az átlag magyar ízlelőbimbókra lőttek be. A tulajdonképpen-indiai-szerű fogások fűszerezettségüket tekintve jelentős mértékben le voltak tompítva, még az édességek sem voltak annyira émelyítőek, mint egy madrasi utcán. A borok pedig európaiak voltak, legalábbis azt hiszem, ami kifejezetten okos gondolat. A hátérben félelektromos jazztrió húzta, szintén ügyes húzás.

Végezetül, a rendezvény kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a szuperúj-szuperdrága Four Seasons szálloda (értsd: Gresham palota) kifejezetten alkalmatlan ilyesfajta események megrendezésére. A legnagyobb termüket adták, ami egy kis luknak bizonyult. Az állófogadást a terem mellett található gardrób-szekrénybe szervezték, ami jól láthatóan kizökkentette a heves asztalkörüli harcokhoz és nagyívű megkerülő hadműveletekhez szokott magyar számítástechnikai szakközönséget. A derék ingyenebédelők többsége zavarában tandooriszószt öntött a rákcurryre, jól megcukrozta a juhtúrós gombócot, majd az édességpulthoz érve az ijesztően ismeretlen gulab jamun helyett megkönnyebbült sikkantással vetette rá magát a valóban elsőrangú dobostortára. A bor elintézte a többit, megfigyelésem szerint mindenki pozitív hangulatban távozott.

Hogy a saját Cato-befejezésemmel éljek, ez a mostani Ázsia évszázada lesz, bizony mondom néktek.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (14)

1

madbal, 2004. november 3. szerda, 15:00 (#)

Arról mesélj, hogy milyen ajeszt adtak a végén? Tollceruzatömb, törölközö vagy szoftvercsomag? Esetleg ebben is hozták a formát, és céges szantálfüstölöt nyomtak a kezedbe?

2

ses, 2004. november 3. szerda, 15:08 (#)

Pendrive és névjegykártyatartó. Te ekkora ajándékvadász vagy? A füstölő jó poén lett volna, tényleg, eszembe se jutott, bár az ázsiak nem teljesen vágják, hogy mi itt Európában csak úgy poénból füstölgetünk, minden rituális felhang nélkül, valszeg ezért nem jutott eszükbe nekik sem.

3

Ali, 2004. november 3. szerda, 15:23 (#)

Stsmork kollega meg azon kesergett par eve, hogy nem tudnak muszaki rajzot olvasni, most meg lassan mi egunk le hozzajuk kepest. Bar, ha abbol indulok ki, amilyen az en indiai fonokom volt, par eve, nyertes nem lesz a meccsben, csak vesztes...

4

ses, 2004. november 3. szerda, 15:26 (#)

ha abból indulunk ki, hogy a német SAP cégnek ezek a srácok segítenek SAP-ügyben, akkor elég jól haladhatnak a szervezettség és fegyelem terén :)

5

Ali, 2004. november 3. szerda, 15:40 (#)

Ami azt illeti, ha mi nem megyunk ki parszor, egyetlen nemetorszagi project se lett volna kesz hataridore a cegnel. Ennyit az ottani fegyelemrol es szervezettsegrol. Amugy szerintem max. jo kozepes programozo vagyok es nem en voltam a leggyengebb a csapatban. :) (Cegnev ertheto okokbol nincs megadva, a jogaszaik ugyanis meg jok.)

6

stsmork, 2004. november 3. szerda, 15:43 (#)

A leggroteszkebb sajtáj amiről eddig olvastam, a frissen felszabadított/elesett Vukovár városában folyt le, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) szervezésében. A programban szerepelt katonatisztek melldöngetése, véres hullák mutogatása, füstölgő romok között sétálgatás (photo-op!) és más, ehhez hasonló attrakciók.

A résztvevők az esemény végén "JNA" feliratú golyóstollakat kaptak ajándékba.

7

balage, 2004. november 3. szerda, 18:37 (#)

A "sajt" helyett ma a sokkal találóbb, ám de annál kétértelműbb "sajtóetetést" használjuk :-)

8

Boca, 2004. november 3. szerda, 23:51 (#)

Ses, azert ne aggodj, az indiai csapat mar hosszu evek ota jelen van az iparagban, de azt az atuto ereju munkaeropiaci hatalomatvetelt szerencsere azota se tapasztaljuk. Ebben azt hiszem a fenti par hozzaszolas is megerositi az ertesuleseimet. A nyelvtudas es a szorgalom nem minden, kell szakertelem is, meg sokszor szempont a kulturalis kozelseg pl. csapatmunkaban. Az atlag valszeg atlagos abban a halmazban is az osszes felsorolt szempontbol. Azt nem ketlem, hogy a te vendeglatoid viszont inkabb a veszelyesen profi reteget erositi.

9

balage, 2004. november 4. csütörtök, 00:29 (#)

Azért azt továbbra is iszonyú gáznak tartom, hogy informatikai miniszterünk jóformán egyetlen nyilvános fellépést sem tud úgy végigcsinálni, hogy ne égjen be csúnyán a szakma előtt, és ki ne derüljön, hogy hihetetlen módon nem ért az informatikához. Ráadásul a tanácsadói sincsenek a topon...

10

ses, 2004. november 4. csütörtök, 01:05 (#)

Boca, az átütő erő már ott van. A világ összes IT outsourcing-bevételének döntő többsége már ma is Indiába folyik be. Ezt itthon azért nem érzékeljük (még), mert a többségünk eleve nem nagyon játszik azon a piacon.

Az "enyémhez" hasonló, vérprofi kiadású cégből egyébként jónéhány van már, és tényleg elképesztők. Minden számbajövő multival megkötöttek mindenféle partnerséget, mindenre megvan minden tanúsítványuk, valamennyi létező nemzetközi minőségi szabványnak megfelelnek, és napokon belül tucatjával képesek leszállítani bármilyen tudású szakmérnököt, olyat is, amelyből idehaza történetesen egyetlen egy akad. És mindezt féláron :). Brutális. Nem mondom persze, hogy ettől meg kell ijedni, éljen a bátorság, de azért nem lennék mostanában végző európai programozópalánta.

Balage, én nem állítottam, hogy a miniszter szakmailag leégett volna. Emlékezetem szerint egyetlen szakmai állítást nem tett, így ezzel nem lehet megvádolni. Egy számomra semmitmondó, de lehet, hogy adekvát politikai beszédet tartott, megfigyelésem szerint számára kényelmetlen nyelvi környezetben.

11

NagyGa1, 2004. november 4. csütörtök, 06:19 (#)

Az elmúlt 4 évben folyamatosan indiai "szakemberekkel" dolgoztam, hát, egyelőre még nincs mitől tartani.
Nagy tömegben vannak, van közöttük egy-egy kivétel aki egészen használható, de egyébként csak a spagetti kódolására alkalmasak meg u.n. "gány" munka leszállítására, ami mint tudjuk gyors eredményre vezethet, de egy pár hónappal az átadás után már nem olyan rózsaszín a kép...
Bulshitting is nagyon megy.

12

Ali, 2004. november 4. csütörtök, 09:16 (#)

NagyGa1, ugyanezt akartam megfogalmazni, de neked sikerult is. :)

13

NagyGa1, 2004. november 4. csütörtök, 10:45 (#)

Köszönöm, ezek szerint nem én vagyok az egyedüli... :)

14

Boca, 2004. november 4. csütörtök, 10:48 (#)

Ses, nemcsak magyar IT iparban gondolkoztam, hanem globalisan. Vannak mashonnan is ertesuleseim.
Az outsourcing mellett van a 'foallasu' reteg, ott nem hiszem, hogy ilyen durva az arany.
De marcsak azert sem aggodom, mert (csak peldakent) attol, hogy a vilag PC-inek 90%-an Windows fut, meg jol megy a Linuxos szerverpiac is. Jol megfernek egymas mellett.
Mint ahogy hasonloan fuggetlen tortenes, hogy a nagy 'gany' reteg mellett (es ez nemcsak az indiaiakra vonatkozik), mindig ott van a vekonyabb igenyes reteg.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork