Vegyetek szöget!

GroundZer0 cikke a Blog rovatból, 2004. november 17. szerda, 14:57 | 7 hozzászólás

Az lényegtelen, szükséged van-e épp rá, vagy sem.
Azt is megmondom, miért.

Tegnap magam is műveltem a spontán örömszerzés e kevéssé népszerű módozatát. Pár képet kéne otthon a falra applikálni, és már épp eléggé szemtelenül hosszú ideig toltam ki az időt mindenféle mentségekkel, nem volt menekvés. Szóval szög kellett.
Betértem egy kis barkácsboltba, az eladó egy köbö másfél hektáros asztalhoz vezetett a hátsó részben, amelyen köbö 79 féle szög figyelt egyendobozokban.

Örömforrás #1: királyul el tudja játszani az ember, hogy TUDJA, milyen féle-fajta szögre van szüksége - holott nyilván fogalma sincs. Rutinból nem mondja meg az eladónak, mi célból kell a szeg (naná, acélból...), így elkerülvén a kínos kérdést fizetéskor ("Képfelrakáshoz biztosan 500-as kevlárbetétes ultrabetonszeget gondol legjobbnak a KEDVES vevő?"). Aztán végül csak kiválasztatik a kívánt fajta.

Örömforrás#2: az ember végre úgy érzi, hozzátesz valamit az otthon fenntartásához. Kicsit is rutinos férfi, ugyebár, már rég eltört 20 tányért egyetlen mosogatásnál, az ovi helyett véletlenül az XXL Anima Sex shopba vitte a kölköt reggel, a bevásárlócetli minden egyes tételét félreértelmezte, és a porszívónak is a másik végébe idomította a csövet, magyarán már rég bebiztosította, hogy semmiféle otthoni munkára be ne merje fogni az asszony. ez egy idő után olyan érzéseket gerjeszt, amelyeket rutintalan ember akár bűntudatnak is diagnosztizálhat (mindenkit megnyugtathatok, nem az. Garantálom.). Ilyenkor remekül jönnek az ilyen hamis, de kit érdekel, hogy az-féle visszajelzések: "Lám, még a szöget is én veszem!" (mert, mondjuk, ki más???).

Örömforrás#3: a csúcs! 10 (tíz) db (darab) szöggel (szeggel) a kezemben a pénztárhoz nyomultam, kezemben egy köteg papírpénzzel (bankjegy), magamat teljesen megnyugtatván azzal a ténnyel, hogy a bankkártyám egy moderát, de vésztartaléknak igencsak megfelelő összeggel szintén elérhető közelben lapul, mintegy tüzérségi támogatásként. Supermarketes-megagigacenteres-hiperplazás időnkben ez már feltétlen reflexxé avanzsált, ugyebár. Nos, az eladó beüti a gépbe a tételt (majd a könyökét, de ez nem ide tartozik, mindenesetre megfelelő lelkivilág esetén Örömforrás#4), majd kimondta a megváltozhatatlant: hét forint!
Hét kemény, magyar, 40 év szocializmusban, majd 10 év kapitalizmusban megedzett forint, feleym! Nem hétszáz, nem hétezer: HÉT!!!

Szemeim könnybe lábadtak. Elcsukló hangon rebegtem hálát szüleimnek, hogy pont ebbe az időszeletbe készültem, a gondviselésnek, mely épp szögvásárlásra indított, valamint a SuperJoy magazinnak a támogatásért.
Tagok! Gondoljatok bele! Mi kapható ma 7 forintért - egy pofonon kívül a Fedél Nélkül-árustól? Egyáltalán - és itt térnék elméleti síkra: mikor és miért fizettetek utoljára egyszámjegyű (forint)összeget? Én nem tudtam felidézni az esetet...

Mindenesetre nálam tegnap óta november 16. pirosbetűs ünnep.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (7)