Karácsonyi lidércnyomás 1. - A fa

Blumi cikke a Blog rovatból, 2004. december 23. csütörtök, 21:42 | 8 hozzászólás

A fa a karácsony egyik olyan kelléke, amit szeretek, sőt, ami nélkül nem hiszem, hogy karácsonyoztam volna valaha, éltem volt bármilyen kombinációban is. Alapelv, hogy a karácsonyfa legyen nagy, és tartson sokáig, rajta pediglen klasszikus égősor tündököljön (17 voltos izzók sorbakötve!), ne pedig valami villogó kínai basz - az is van egyébként otthon, mert luminomán vagyok, (jelentsen is ez bármit), azaz azt akarom mondani, hogy minél több fénysziget legyen a lakásban, és világítsanak éjjel-nappal. Szóval a fa abszolút gyerekkorflash (nem, pszichológus nem látott még), és ha tehetném konzum szaloncukrot pakolnék rá, rózsaszín-arany illetve kék-ezüst verzióban, ha valaki még emlékszik.

A karácsonyfa típusához érve muszáj kilinkelnem erre az indexes karácsonyfatesztre, vicces és majdnem hasznos is, a szokásos debil (ok, dadaista) kategóriában, nekem bejön (és igen, le az erdei fenyővel! az még a földlabdásnál is szánalmasabb!), de hozzátenném egyrészt, hogy kimaradt olyan meghatározó szempont, mint az illat, illetve a deformációs tényező - a normannfenyő mindkettőt bukja, mert egyrészt esztétikai együtthatója a múló hetekkel csúnyán kopik, lévén rondán szárad, elveszti rugalmasságát, szárazkórószerű lesz, másrészt pedig illata sincs, legalábbis a luc nyomába nem érhet, ami van neki. (És hát nem normand, ahogy az index írja, hanem normann, szerintem, de sebaj.)

Én egyébként ezzel a két hátránnyal együtt is szinte minden évben ennél a típusnál kötök ki, mert a luc sajnos hamar lehullik, én pedig szeretem a fát addig tartani, ameddig az emberileg lehetséges, egyrészt azért, mert jó, ha ott van a szobában (abszolút tényező) másrészt ha már szívtam vele, tartson minél tovább (relatív tényező), harmadrészt meg azért, mert frászt kapok attól, ha le kell vinnem a szemétbe (struccpolitika tényező), stresszes, frusztráló tevékenység ez egy olyan antiszociális, a társasház többi lakója elől bujkáló lakósnak, mint én.

Szóval a normann - sunyinak szoktam hívni, mert a fenyőfa alattomos, gyantáz, bök, kurvanehéz és borul - beszerzését mostanában már nem hagyom az utolsó pillanatra, és ha már megvan, nem szarozok, így tavaly 23-án, idén pedig már tegnap, 22-en este állt a fa, igaz, még csak az égők voltak rajta, mert a másodikként felrakandó réteg, a szaloncukor még hiányzott, majd ma, ha végre hazaesz a fene, nekiállok kötözni (már amennyi van, az idei szaloncukorhelyzet botrányos, mindenhol csak az undorító zselés szaloncukor van). 22-én fát állítani különben azért jó, mert akkor még másnak nincs, meg hát miért ne toljuk ki két nappal ebben az irányban is a szagos periódust, ha a kamrában tartanám, ugyanúgy száradna szerencsétlen. A fa nagy, zsúrkocsival együtt plafonig ér (ami 3.70), el is törtem a csúcsdíszt forgatás közben, ami ahhoz képest, hogy a többi díszt egyben, dobozostul ejtettem le a földre előtte, nem is akkora tragédia.

Az égősort elsőre sikerült bekapcsolni, ami azért bravúr, mert idén már egyetlen tartalékizzóm sincsen (tényleg, ha valaki véletlenül tud olyan boltot, ahol hagyományos karácsonyfaízzót lehet kapni, ugyan, szóljon már, mert baj lesz, ha kiég akár egy is, márpedig általában végigégi az öt hetet). Egyébként tovább bírja, mint a hagyományos régi égősorok, mert kettő régiből van összerakva, ezért egy ízzón kisebb feszültség esik, ez sokkal szebb, mert kicsit halványabb, így telítettebb az égők fénye, és több is van belőlük. Hátulütő, hogy ha egy kiég, akkor kb. 25 égőt kell végigbasztatni a hiba után kutatva.

Mint az index tesztje arra helyesen rámutatott, a normann nem borulékony, ez macska mellett szempont, bár Málna (nem, nem én vagyok Vad Kata titkos férje! Málna a macska!) nem szokta piszkálni a fát (csak egy kicsit), ellenben tavaly pl. takinéni (Schütz Ila gyakorlatilag őt alakította a Valami Amerikában) leverte, legalábbis erre utal, hogy amikor egyszer hazaértem takarítás után, a fa szabályosan befelé fordulva állt, azaz 180 fokkal elforgatva, a teteje pedig ki völt kötözve egy - másik, a karácsonyfától független - égősor légkábelével, ami - valljuk meg, - kicsit disszonáns biztonsági intézkedés.

A hazacipelésről inkább nem is mondanék semmit (igaza volt az indexnek ebben is), az a néhány száz méter, ami a piac és a célszoba között van, igen durva gondolatok szülőszobája lehet egy nálam kevésbé porckorongsérves személy számára is, pedig most készültem, nem puszta kézzel estem neki, hanem védőfelszerelésben, de így is 20 másodpercenként kellett kezet váltanom, míg elértem a liftig, amibe először nem is akart beférni, préselni kellett.

Szóval ezen már túl vagyok!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon és Google Readerben

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (8)