Kispad

Kispad: közös blog
4227 cikk, 53590 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Kézírás

Pepito cikke a Blog rovatból, 2005. április 6. szerda, 07:01 | 13 hozzászólás

Guczo szerint ez is megér egy misét. Legyen hát! Dicsőítsük a kínai kézírást, és nézzük meg mivel jár mindez.

A kínai karakterek vonásokból állnak. Ezek rendszerint egyenesek, enyhén görbültek vagy pontszerűen rövidek. Olyan hurokszerű konstrukció, mint például a mi írott ipszilonunkban, nincs. A körbezárt forma (o, a) szintén hiányzik. Szóval jobbára vonalkákból áll.

Ha kisiskolásként a vonalakat egymás mellé rajzolgatnánk, akkor az eredmény olvasható lenne, de hát nem kell hozzá olvasni tudni, hogy eldöntsük, ez bizony csak ákombákom.
Gyorsítsuk fel! Miért is ne?! A vonalak kicsit összemosódnak, egymásbafolynak, elgörbülnek, csakúgy mint a felnőtt kézírása. No és itt jön a probléma. Attól függően, hogy milyen sorrendben rajzolja le valaki a karakterek egyes vonalkáit, más és más a végeredmény a felgyorsításkor.
Ezt ti is kipróbálhatjátok könnyen. Rajzoljatok egy négyzetet, ahogy csak tetszik, majd gyorsítsátok fel a műveletet. Valamire beáll a kéz. Azután rajzoljátok le a négyzetet az oldalak valamilyen más sorrendjében. Gyorsítsátok fel! A két gyors rajzolási mód végeredménye teljesen másképp fog kinézni.

A egyéni írásmódból származó összevisszaság nyilván lehetetlenné tenné az írásos kommunikáció ezen formáját. Éppen ezért komplett szabályrendszer van arra, milyen sorrendben kell lerajzolni a vonalkákat. Ezt persze meg lehet tanulni gyorsan, mint a PinYin-t, elméletben, de a kéz és az agy nagyobb távolságban van, mint gondolnánk. Gyakorolni kell, nincs mese.

A kínaiak rettenetesen sok energiát kell fektessenek az írásos kommunikáció elsajátításába. Ami persze nem lenne probléma önmagában, de párosulva az oktatási rendszerrel és módszertannal, gyakorlatilag gúzsbaköti a fiatalokat.

Most elkalandozunk kicsit a kognitív pszichológia közelébe, amihez persze pont annyira nem értek, mint a kínai íráshoz, de érdekel. (Leginkább Mérő László után, szabadon.) Ezek szerint az emberi agyban a tudás sémákban tárolódik (bármi legyen is a séma). A sémák lehetnek nagyon egyszerű következtetések, asszociációk, de lehetnek nagyon komplex stratégiák is a benyomások elemzésére, a reakciók kidolgozására.
Az emberi agynak alapvetően kétféle működési módja van. Az egyikben az új tudást valamilyen kreatív folyamat során integrálja, a másikban ismétléssel, bevéséssel. A kreatív tanulási folyamat során komplex sémák alakulnak ki az agyban, míg bevésés esetén sok, kisebb egység, laza vagy semmilyen kapcsolatban.
A kisebb, egyszerűbb sémákat könnyebb elfelejteni. Használhatóságuk, érvényességük korlátozott, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan általános, általánosító. (lásd még babona.)

No és hol kapcsolódik mindez Kínához?

Az agynak az a képessége, hogy miképpen integrálja a tudást (kreatívan vagy bevéséssel) ugyan egymást kiegészíti, de mindig valamelyik dominál. Váltogatni a két módszer között nem megy egyik pillanatról a másikra. Napok, hetek kellenek ahhoz, hogy az agy át tudjon állni a másik fajta kerékvágásra. És ez a csapda! Az írást, olvasást meg KELL tanulnia a kínainak, különben nincs rá lehetősége, hogy bármit elérjen az életben. Ezt pedig csak bevéséssel, gyakorlással lehet. Nem lehet kreatívan megtanulni írni-olvasni. Ez így van mifelénk is, csak sokkal hamarabb végzünk a tananyaggal.

Ez alapvetően meghatározza azt, hogy milyen módszerekkel kell tanítani az egyébként kreatív gondolkodást igénylő ismeretanyagot. Persze, bevéséssel és magolással. Nincs mese.

Azután ott van a balkezesség. Kínában mindenki jobbkézzel ír. Akkor is, ha egyébként balkezes. Egyszer találkoztam valakivel, aki balkézzel ír, de ő Szingapúrban nőtt fel.

Mindezt összevetve a konfúciánus etikával nem csoda, hogy Kína a szerzői jogok elsőszámú közellensége. Kitalálni semmit, másolni mindent.

Tudom, most azt mondjátok, Konfúciusz a vesszőparipám (vö. erény lopni a család érdekében!), de erről legközelebb...

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon és Google Readerben

Eddigi hozzászólások (13)

1

tcrown, 2005. április 6. szerda, 09:45 (#)

A rögzített vonássorrend (stroke order) az ecsetkezelés miatt alakult ki elsősorban. A hanzikat meg kreatívan is meg lehet közelíteni, csak nagyon kreatívnak kell lenni hozzá. :-D

2

ses, 2005. április 6. szerda, 09:48 (#)

OK, hadd szóljon, érdekes ez a Konfúciusz a kreativitás ellensége vonal!

3

vera, 2005. április 6. szerda, 09:56 (#)

Többnyire a latin betus kézírást sem a betu megjelenése, hanem a feltételezett mozdulatsor alapján azonosítjuk. Hiszen el tudunk olvasni olyan ronda (?), gyors kézírást is, ami cseppet sem hasonlít az eredeti, "ideális" betuhöz, viszont felismertük a betuhöz tartozó mozdulat nyomát, és a konvencionális mozdulat segítségével azonosítjuk. Ezért van, hogy az igazán nehezen olvasható írás többnyire nem rondaságával, hanem szokatlan mozdulataival tunik ki.

4

Pepito, 2005. április 6. szerda, 10:12 (#)

Nem arról van szó, hogy Konfúciusz a kreativitás ellensége. Arról, hogy a konfúciánus etika nem ítéli el kategorikusan a lopást.

5

ses, 2005. április 6. szerda, 11:11 (#)

aha. akkor az viszont teljesen jól simulhat a kommunista rendszerhez; gondolom, ott is a gyár falán és nem a kapuján át távozott/zik a termékek jelentős része :)

6

Ali, 2005. április 6. szerda, 12:43 (#)

A japánok meg kreatívan lereszelték a kínai írást a maguk eszejárasa szerint, mindössze 2099 hivatalos kanjira. :) A jelegyszerűsítéseket nem is említve. Ráadásul a kínai írásreform a jelek egyszerűbb alakja érdekében beáldozta a köztük felfedezhető rendszer nyomait is (ugye sok a kombináció). Ha jól emlékszem, van/volt is egy olyan mondás, hogy egy mai kínai el tudja olvasni azt, amit Mao írt, de azt nem, amit Mao olvasott. (Feltéve, hogy nem tajvani. :))

7

Gr0, 2005. április 6. szerda, 13:12 (#)

Jó post. Tecc.

Gr0

8

Guczó, 2005. április 7. csütörtök, 01:01 (#)

Nem értek egyet Verával - én legalábbis soha nem mozdulatsor alapján próbálok kibogarászni egy macskakaparást.
Nehéz is lenne, mivel nincs szigorúan kötött kanyarítási rendje a latin betűknek, másrészt pedig sokkal kevesebb jellemzőjük van mint a kínai karaktereknek. Vegyük csak az r és v betűt, ugye.

9

NagyGa1, 2005. április 7. csütörtök, 02:39 (#)

Kevesebb a jellemzőjük de kevesebb karakterből is kell kiválasztani a megfelelőt a felismerésnél.

10

tcrown, 2005. április 7. csütörtök, 09:40 (#)

Mivel a japánoknak nem volt rendes írott nyelvük, a kínait vették át, de a hangzás alapján. De a japán ragozó nyelv, kellett egy extra jelölésrendszer, a hiragana, ami egyébként a Heian-kor elejéről származik és a (az akkor elterjedten használatos sotai) kanjik egyszerűsétései, amit nők használtak mivel nekik tilos volt kínaiul tanulni. A katakana jelrendszer pedig kanjik gyökeinek ill. jellemző vonalvezetések kiragadásával állt elő és jövevényszavak írására használják. A 2099-es szám elég furcsa számomra, a standard kanji-készlet (jouyou, középiskola végéig) 1945 kanjiból áll. Egy művelt japán felnőtt 3000-3300 kanjit ismer.

11

vera, 2005. április 8. péntek, 09:57 (#)

Guczó - én pl. felismerem az igen soványra vagy igen laposra sikeredett nyolcast is, még akkor is, ha jellegzetes hóemberfigurája majdnem teljesen elveszik, mert látom a karakteres hullámmozdulatot, amit a toll leírt. Viszont ha valaki két karikát biggyeszt egymás fölé, sokkal nehezebb a dolgom. Ha lassan és szépen teszi, nincs probléma, de gyors kézírásnál, ha elcsúsznak a karikák, kilapulnak, már bajban vagyok, hogy ez most betu, szám, vagy mi a szösz akar lenni. Ugyanez segít a szétnyíló szárú a és a v közti különbségtételben, stb. Persze minden nehézséget ez sem old meg. A latin betus írásnak is megvannak a maga konvenciói (ki látott már egy M-et két párhuzamos vonalként, majd egy közé helyezett V-ként írni?) és aki nem követi ezeket, nehezen is olvasható a kézírása.

12

Pepito, 2005. április 8. péntek, 11:53 (#)

A gyakorlatban ez úgy van, hogy teljesen más részei működnek az agynak, mikor folyamatosan olvasunk egy akármilyen kézírást, vagy egyenként kell kisilabizálni a betűket. Az agy a jelek kontextusából sokkal több információt kinyer, mint magukból az egyes leírt betűkből. Ismeretlen idegen nyelven sokkal nehezebb kézírást olvasni, még akkor is ha szép, ellenben egy ronda írást ismerős nyelven.

13

Guczó, 2005. április 9. szombat, 00:09 (#)

Vera - latin betűs írásokat általában nem betűnként, hanem szavanként olvasunk/értelmezünk (sőt, nyomtatott írást még nagyobb egységekben), azaz nem feltétlenül kell fölismernünk minden betűt ahhoz, hogy értsük a szöveget. Ha betűnként kell silabizálni, akkor valóban próbálkozhatunk az általunk szokványosnak tartott vonásrenddel, de fenntartom, hogy latin betűkre nincs kötött szabály, ami alapján egyértelműen felismerhetők (az általad hozott példa az M betűre áll, de biztosan láttál már olyan H-t ami M-nek tűnt, ill. fordítva). Általános iskolában (!) pl. volt egy osztálytársnőm, aki minden a-t és o-t bal alsó sarokból indulva kanyarított, alulról jobbra fölfelé. Nomeg ott van az amerikaiak 'nyomtatott' típusú macskakaparása, ami semmiben nem hasonlít egy kiírt európaira.
Nem véletlen, hogy a kínai kézírásfelismerő programok sokkal pontosabbak (még folyóírásra is) mint a latin nyelvekre készültek.

A cikk hozzászólásainak feedje


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork