Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53915 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Tavaszi szünet

Ervin cikke a Blog rovatból, 2005. április 1. péntek, 14:16 | 11 hozzászólás

Szlovén zászlóA pincérek ajakán EU-kompatibilis mosoly. A harmadik faluban is makulátlan toalett. Érdekes hiányosságok konzumervonalon. Locsolás helyett spontán ellenőrző körutat tettünk Szlovéniában.

Hosszú hétvége, irány az autópálya. A "bunkó pestiek" közmondásos vidéki szállóigéje akadályoz meg abban, hogy a határ felé menet egy ABC-ben megkérdezzem, elnézést, hol a túróban is vagyunk. Egyébként Várpalotán. Az italsoron echte kaliforniai és chilei bor - 450 forintért. Először megpróbálom elképzelni a vonatkozó költségviszonyokat, majd inkább legyintek: ennyit az árképzési tanulmányaimról. Feltankolunk pettyes Túró Rudival, szigorúan az alapverzióból, igaz magyar enélkül földi úton nem hagyja el az országot.

Visszafogottan borús égbolt alatt emigrálunk, hogy aztán Ausztriában ránk törjön a napfény. Nyilván megnézték a naptárt, kiderítették, hogy március 21. elmúlt, mire hivatalosan megkezdték a tavaszt. Szépen fésült legelők és kivétel nélkül a múlt héten újrafestett falusi magtárak között suhanunk, ember nincs az utcán, húsvét szombatjára nyilván van valami betartandó otthoni szokás, vagy itt tényleg mindenki kiborg, és egységprogram szerint járnak.

A Rosenberger helyett ugyan már Landzeit felirat virít a sztrádafogadó tetején, a bejáratnál azonban a Kóka Jánosra emlékeztető mosolyú Herr Rosenberger papírmása köszönt bennünket, hogy azért tudjuk, minden a régi. A parkoló füvén ad hoc piknik keretében csillantjuk meg a frissen csatlakozó keletiek ellazult életstílusát a kávéért masírozó stüszi testvéreinknek.

Bledi tóA határ drámai. Itt korábban sose hatoltam be Szlovéniába, legalábbis akkor egyszer nem, amikor erre jártam. Kanyargós szerpentinen kapaszkodunk, simán megvan a 45 fokos emelkedés. A két ország között alagút vezet át, amelynek osztrák részét a felezővonalig nagyszínpad-szerűen bevilágítják, gondolom, a különbségek érzékeltetése végett.

Odaát kibukkanunk, addigra megint beborul, a napra csak az osztrákoknak volt pénzük. Még némi tamáskodás az országúti óriásplakátok láttán - minden második leírt szó úgy néz ki, mint egy betűrejtvény - aztán átgurulunk Bleden, és kicsit távolabb megtaláljuk a tóparti panziót. A weben foglaltuk, elég volt nekik egy e-mail, hittek nekünk hitelkártyaszám és cipőméret nélkül is, és bár késő délután érkezünk, simán tartják a szállást. Esténket nyugdíjasprogrammal zárjuk: tóparti séta.

A meghirdetett reggeli jó. Hm. Pesszimistán kockasajtra és minivajra gyúrtunk, erre a valódi festett tojás mellett még diós beigli is kerül a bőséges büféasztalra, mi pedig örömünkben nem fejtjük ki, hogy az karácsonyra való.

Napközben, a kastélyhegy leküzdése során még szilárdabbá válik a meggyőződésem, hogy a történelem egyik legrosszabb állása volt a várostromlóké. Felfelé kaptatni szakmányban a bazi nehéz vasfegyverekkel, miközben a falakon röhögő várnép szurkot önt a fejedre, mielőtt lenyilaz. Nem egy karrier.

Bledi várA rutinos szlovének nemcsak jól levágnak a belépővel, hanem odabent korhűre beöltözött mesteremberek szedik el, teljesen hatásosan, a turisták maradék pénzét. Akad, aki bekajálja még a középkori aromaterápiát is, igaz, a patikus féltucat nyelven tudja eladni.

A tó körül kisimult arcú helyiek korzóznak, feltűnően nagy nyugi van. Az egyetlen értelmezési problémát az okozza, hogy néhány párral legalább háromszor találkozunk, és mindig egyirányban mennek. Vajon hány kört? A kerthelyiségben szuper helyi barnasör, kusturicás pincér, és gazdáik lábánál legalább 8 kutyafajta: látszólag mindegyikből csak egyet engednek be. Később snooze üzemmód a stégen, amiből arra riadok, hogy egy szarkaszerű madár a szemem előtt, röptében beteríti egy üldögélő pár mindkét tagját. Tisztán láttam a lövés után leváló guanó röppályáját, esküszöm, hogy a madár célzott, még lejjebb is ereszkedett egy kicsit.

Este mozi "a" multiplexben. Ezek szerint egy darab van belőle egész Ljubljanában? Mindenesetre úgy tűnik, mert húszméteres sor áll minden pénztárnál, pontosan úgy, mint nálunk 15 évvel ezelőtt. Fel se tűnik, de később, már itthon, barátaink mondják, és tényleg: sehol nem láttunk nagy nemzetközi szupermarketeket. Nem tűnt úgy, mintha a szlovének szenvednének nélkülük.

KrókuszMásik nap, másik tó, ezúttal Bohinj mellett. Ez sokkal kevésbé van körbeépítve, ami nem tesz rosszat neki. Feltűnik, hogy vadkacsák milyen fegyelmezett családi életet élnek, állandóan párban úszkálnak, a flörtkísérleteket elég hamar letörik. Melegszik az idő, a tavalyról maradt száraz leveleken át-átfúrják magukat a krókuszok. Késői ebéd az egyik faluban, a pincérnő zavartan mosolyog, hogy egyes fogásokat angolul nem tud ugyanolyan jól elmagyarázni, mint németül. Persze, mi nem ásunk nagyon mélyre, de ameddig lejutunk, mindenki beszél nyelveket.

Nightlife híján megint mozi, de sebaj, legalább a Life Aquaticot nektek már nem kell megnézni. Elméleti vita bontakozik ki arról, hogy a kólának országonként más az íze, vagy csak földrészenként keverik eltérő módon az alapszirupból.

A konzumerizmusban másnap sem jutunk messzebb, pedig hazaindulva kísérletet teszünk a mozinak is otthont adó, legnagyobb bevásárlóközpontban. Érdekes koncepció: a többségében kis üzleteket hatalmas, ronda Hungexpo-pavilonokba zsúfolják. Semmi különös, az árak kicsit magasabbak, mint itthon.

Az idő épp megint romlásnak indulna, ám mi nemsokára újra Ausztriában vagyunk, ahol ugye a birodalom ideje óta soha nem megy le a nap. Hazafelé áldozatul esünk a griffeni vár trükkjének, ami a sztrádáról pöpec kis fellegvárnak tűnik, ám a lekanyarodás és kitartó lépcsőzés után kiderül, hogy mindössze néhány, ügyesen renovált Patyomkin-fal.

Kedvünket a szokásos Landzeit-vizit lendíti fel, ahol az egyébként súlyosan túlsúlyos pincérek között ráakadunk Michaelára, a karcsú derekú, szégyenlős pillantású stájer kisasszonyra, akit a körünkben utazó hölgyek hamarosan több szempontból is kifogásolhatónak találnak. Az étel viszont kifogástalan, a társaság férfitagjai induláskor feltűnően húzzák az időt.

Ausztriában, ellentétben Szlovéniával, nem lehet mindenhol kártyával fizetni, így elesünk a határ előtti slusszpoénnak szánt, kedvező árú italvásárlástól. De nem fordulunk vissza: nálunk van még a szlovén ásványvíz, amelynek az íze rendkívül finom, de a műanyag kupakja a legbénább a világon.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (11)

1

lipilee, 2005. április 1. péntek, 14:47 (#)

az árak magasabbak, mint itt? hát létezik ilyen hely is a világon?

2

mr m, 2005. április 1. péntek, 16:22 (#)

elmentetek kétszer moziba ahelyett, hogy kokira ittátok volna magatokat igazi szlovén mittoménmivel... nem egyeznek a prioritásaink :-D

3

ses, 2005. április 1. péntek, 16:43 (#)

na, mesélj. :)

4

Boca, 2005. április 1. péntek, 17:07 (#)

En arra lennek kivancsi, hogy mi volt a bufeasztalon.
Mi ugyanis egy nyugat-magyarorszagi, eleg igenyesnek kinezo helyen voltunk a 4 napos idoszakban, ahol ugy hirdettek a szobat, hogy minibar es svedasztalos reggeli van. Mondtam is magamban szereny emberkent, hogy lehet, hogy ez kicsit tulloves, de nem zavart, mert udulesi csekkel fizettunk.
Aztan helyrekerult minden, mert a minibar egy kismeretu hutoszekreny volt (ezen volt a TV), benne nehany dobozos udito, meg ropi. A reggeli pedig minden nap rendre szokasos camping lekvarokbol, vajbol, trappista sajtbol, parizsibol, kaveval es teaval, igaz, korlatlan fogyasztassal.
Ez vegulis megfelelt az igenyeinknek, csak kisse nevetseges volt, ahogy eladtak a prosiban.

5

eszpee, 2005. április 1. péntek, 17:18 (#)

A minibár mindenhol ugyanezt jelenti, max esetleg kisüveges alkoholok is vannak benne.

6

ses, 2005. április 1. péntek, 17:46 (#)

boca, itt megy emlékezetből: többféle péksütemény, közte rozsos-magos-extrás cuccok is, diós kalács, vaj, margarin, méz, lekvárok-dzsemek nagy számban, majonéz, mustár, felvágottak, sajtok, tényleg, még mackósajt-szerűség is, többféle sonka az adekvát, szintén többféle tormával, festett tojások, virsli, a szokásos kolbászkák, pirított szalonna, mindenféle müzlik, joghurtok, aszalt gyümölcsök, narancslé, asszem még más gyümölcslé is, kávé, kakaó, tea.

nem sikerült persze végigenni őket, úgyhogy lehet, hogy kihagytam valamit. :)

7

mr m, 2005. április 1. péntek, 19:18 (#)

én jártam 4 csillagos hotelben, itt magyarországon és elég tisztességes volt a svédasztal. emlékeim szerint legalább 10 különféle főétel és köret volt folyamatosan feltöltve ebéd és vacsora idején, reggelinél pedig többféle felvágott, péksütemény, zabpelyhek, amit akarsz. plusz állandóan volt friss gyümölcs.

8

mr m, 2005. április 2. szombat, 20:34 (#)

mikor fog bede irni az utazasi elmenyeirol?

9

bede, 2005. április 3. vasárnap, 03:07 (#)

Nem olvasol figyelmesen Sesblogot, gyermekem.

10

Baggio, 2005. április 3. vasárnap, 10:38 (#)

Elso nekifutasra elneztem a zaszlot okosan, igy nem egeszen ertettem, hogy kerultetek Bled-be :) Vicces, hogy az elozo hosszu hetvegen meg "sielni" mentek oda az emberek, es Bled varos(?) varszeru kepzodmenyeben a "muzeum"-on kivul gyakorlatilag sehova nem lehetett bejutni. Fel is haborodtunk a 4,5 EUR-os jegyarakon. Amugy befagyva is szepek a tavak. ;)

11

mr m, 2005. április 3. vasárnap, 11:18 (#)

mit olvassak figyelmesen, ha nem is irsz bele? :P


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork