Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53915 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Vége

Pepito cikke a Blog rovatból, 2005. április 17. vasárnap, 09:33 | 8 hozzászólás

Nem mennék el újságírónak. Legalábbis nem olyannak, akinek néhány naponta le kell adni valamit, különben....

Itt nem volt különben, de szerettem volna jól megfelelni az elvárásoknak, leginkább saját elvárásaimnak. Nem csalódtam, remélem ti sem.

Az újságírás is csak egy szakma, mint a kereskedőé, meg a programozóé. Meg lehet tanulni, de igazán születni kell rá. Én inkább programozónak születtem, van is ebből következően konfliktusom számos. Néha szőrszálhasogatásig akkurátusan igyekszem a szavakat egymás mellé rakni, hogy a lehető legjobban adják vissza a gondolatot. Hiszek abban, hogy mások pontos megértése, megismerése a szavak által lehetséges igazán. Bármit is mondanak a metakommunikáció fontosságáról, az intellektust, a gondolatot a szó hordozza.

Írásban a metakommunikációnak nincs jelentős szerepe. Ezért utálom az üzenő programokat. Rajzolhat akárki akármilyen szmájlit, nem jelent semmit. A partner nem más, mint betűk a képernyőn. Ha személyesen nem ismerem a partnert, a másik személyisége csak önreflexió, nincs köze a másik emberhez, ha egyáltalán van valaki a túloldalon, és nem egy csapat viccel velem, vagy egy okos kis program. (Egy kínai kiscsaj csevegési képességeit imitálni azért nem olyan bonyolult feladat. :)

Az (újság)írás még messzebb megy, nincs metakommunikáció. Viszont van valami más. Szimbólumok, utalások, sorok között olvasás. Az író feltételezi, hogy az olvasó megérti őt. De vajon biztos lehet-e abban, hogy az olvasó azt és úgy érti meg, amit ő igyekezett átadni?

Azt mondtam az elején, Kína nincs is olyan messze. Persze. Tízezer kilométer, tízegynéhány óra repülőút, 6-7 időzóna. Semmiség.
Nem mondtam igazat, Kína nagyon messze van.
Elsőre felfoghatatlan távolságban. A szavak itt mást jelentenek. Nem mennék most olyan metaforikus mélységekbe, hogy "egy tál rizs" mit jelent ott és itt. Már csak azért sem, mert nem tudom, csak érzem. Nem tisztult még le. De azt tudom, hogy "egy falat kenyér" mást jelent itt, mint ott. Tudom, amióta magam sütöm a kenyerünket. (Ez most érzelgősre sikerült, de itt ez is mást jelent. :)
De van egy másik megközelítés is, hogy Bézsé magyarázza a pesti szlenget, mikor itt jár, de ez itt nem sokat jelent, sokszor meg sem értjük. Szerintem.

Gyertek el megnézni Kínát. Hagyjatok otthon minden előítéletet, elképzelést. Gyertek tiszta fejjel, nyitottan. Szeretettel látunk benneteket.

Köszönöm, hogy itt lehettem.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (8)

1

eszpee, 2005. április 17. vasárnap, 10:41 (#)

Mi köszönjük, jó volt olvasni! :)

2

ses, 2005. április 17. vasárnap, 11:14 (#)

pepito, sikerült teljesen új hangot hoznod a blogba, és nem csak azért, ahonnan írtál. köszönöm szépen.

viszont, mivel a te búcsúcikkedben nemcsak búcsú van, arról is lehet beszélni. "...mások pontos megértése, megismerése a szavak által lehetséges igazán" mondod, és a metakommunikációval szemben a szavakat éljenzed. ugyanakkor gondolj bele, hányféleképpen tudod azt az egy szót kimondani, hogy "persze" - és hogy ezek közül nem is egynek a jelentése egyáltalán nem jóváhagyó. ez azonban soha nem fog kiderülni a szóból, mert az mindig ugyanaz - csak a metakommunikációból.

hozzátehetném még, de téged a trófeavadász korszakban valószínűleg kevéssé érdekel, hogy a női nyelv megértése alapesetben sem lehetséges metakommunikáció nélkül. például az alábbi mondatok ("Azért ez nem igaz, hogy soha nem vagy képes kivinni a szemetet!!!" / "Szerinted jól áll rajtam ez ruha?") helyes értelmezése nő-férfi viszonylatban ("Drágám, légy szíves, vidd ki a szemetet" / "Mondd, hogy nem vagyok kövér!!!") fejlett metakommunikációs képességet igényel, sőt, ebben az esetben fura módon a szavaknak van metajelentésük. :)

3

Pepito, 2005. április 17. vasárnap, 12:41 (#)

Persze.

Nem szeretem volna, ha az megy át, hogy... De inkább fordítva: szerettem volna, ha az megy át, hogy oda kell figyelnünk egymásra. Fontos, hogy mit mondunk, hogyan, és fontos, hogy megpróbáljuk megérteni a másikat.

Mondandóm nem arról szólt, hogy metakommunikáció nincs, vagy nem fontos. Arról, hogy a Gondolatot a szó közvetíti. A Játszmák nyelve más.

~~~
Trófeavadász korszak. Ez kedves. Így negyven felé az ember túl van egyen és máson. Életek különböznek. Erről mások könyvet írnak ("Van egy nő"), talán majd én is egyszer egy ihletettebb hangulatban.
Viszonyom a nőhöz ambivalens. Szórakoztat, de nem köt le. Érdekel, de megunom. Felszines. Ha akarom megértem, de jobbára nem akarom. Egy nőt ismertem, akit partnernek tudtam a gondolatok terén is. Feleségem is lett.
Aki ismer, tudja, imádom és tisztelem a nőket. Nem csaltam meg egyet sem, soha. Szeretek tiszta tekintettel a tükörbe nézni. Nem mintha ennek lenne jelentősége.

De mit magyarázkodom!

4

Ali, 2005. április 17. vasárnap, 13:14 (#)

A smiley-ról annyit, hogy elfogadtam, ezek az új kommunikációs csatorna "írásjelei". Ahogy a hagyományos szövegben segít a kérdőjel, a gondolatjel és társai, úgy segíthet a smiley -- alkalmazható, ha a környezet úgy kívánja.

Az újságírásról pedig egy idézet jut eszembe: "Az újságíró felelőssége nem az, amit mond, hanem az, ahogyan értik." (Déri János)

5

Ali, 2005. április 17. vasárnap, 13:16 (#)

PS: Nem búcsúzom, mert nagyon remélem nem kell, írsz még ide, ha csak úgy is mint én: reakciókat. Örülök és köszönöm az elmúlt havit, még ha egyet nem is érthetek minden benne foglalttal. :)

6

kereszt, 2005. április 17. vasárnap, 16:04 (#)

csatlakozom a többiekhez. tényleg nagyon élvezetes cikkek voltak! :)

7

ebsik, 2005. április 19. kedd, 08:51 (#)

Köszönjük szépen, nagyon érdekes volt ez az egy hónap!

8

dmiki, 2005. április 20. szerda, 14:47 (#)

Jó cikkek voltak, köszönöm!


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork