Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Feldmár

Myreille cikke a Blog rovatból, 2005. június 21. kedd, 08:55 | 16 hozzászólás

Már években mérhető, amikor Eszpee küldött nekem egy linket és így mutatta be Feldmár András A születés és halál stációi előadását. Nem tudom, hogy melyik volt a legmeghatározóbb mondat, mert mindegyik ült. Ez egy sorsfordító találkozás volt és az én életemről volt szó. Tudtam, hogy változni akarok és változásaimat Feldmár gondolatai mentén kezdtem el, mert nem akartam úgy járni, mint Sartre. Azt hiszem, hogy így lettem fuldoklóból lélegző.

"Jean-Paul Sartre egész életében úgy vélte, hogy olyan nincs, hogy szeretet. Ő azt mondta, hogy amikor két ember együtt van – a nem megint nem számít, férfi-férfi, férfi-nő, nő-nő –, ha két emberi lény együtt van, akkor azonnal az a kérdés, hogy ki fog kit dominálni, hogy ki fog dominálni, és ki fogja beadni a derekát, ki lesz alárendelt. És azt mondta, hogy az a legjobb trükk, hogy ha el tudom valakivel hitetni, hogy engem szeret, akkor dominálni tudom. Ilyen kemény fickó volt a Sartre. Aztán körülbelül egy évvel mielőtt meghalt, volt egy élménye, és rájött arra, hogy vak volt egész életében, mert nem tudta a szeretetet látni, mert ő a domináció-szubmisszió vonalán látott mindent, és írt egy kis könyvet, amit csak a halála után mert publikálni – mert szégyellte magát –, amiben azt írta, hogy ja, igen, van szeretet, csak hát ő éppen nem látta. Olyan volt, mint, tudjátok, mutassátok meg a Buddhát egy zsebtolvajnak, és csak zsebeket fog látni. És azt mondta, hogy igen, onnan lehet tudni, hogy valaki szeret engem, hogy ennek az illetőnek a társaságában, és ezzel az emberrel kapcsolatban szabadabb vagyok, mint egyedül lennék. Ez a szeretet más-más." (Feldmár András: A születés és halál stációi)

Ezután elolvastam A Tudatállapotok Szivárványát - szerencsére nem olyan régen ismét kiadták -, megnéztem a Van élet a halál előtt? dokumentumfilmet, majd ismét könyv került a kezembe Apró részletekben címmel.

"Mondjuk, az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle színű labdák repülnek felém, Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek. S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat, és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön fekete labda, De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy tizenöt sárga, meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik. Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog. Mikor pedig végre kap egy feketét, akkor rájön egy év múlva, hogy a fekete nem is jó." (Feldmár András: A Tudatállapotok Szivárványa)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (16)

1

Alfi, 2005. június 21. kedd, 12:42 (#)

Nos Feldmár Amerikában él és merített az indián hagyományokból,úgyanúgy mint
a Rainbow Varrior(sziváványharcosok)
nevű környezetvédő csoport.
Látszik rajta a fogyasztói társadalom hatása,a bőség zavara még a hasonlatai is ehhez kapcsolódnak.
Az is látszik ,hogy sokat olvasott és ő is káoszhívő,magyarán a strukturálatlan világkép híve.
Mondjuk így is lehet,de én a Naprendszer modelljét ismerve nem tudom
magam beleélni.
Nem mondom, hogy a tudati fejlődés nem jár némi-nemű zavarodottsággal,de ez meg hozzátartozik.
Ami Feldmár javára kell irni az az ,hogy bátorítja az embereket véleményük megfogalmazására,feltételezések felállítására, tapasztalatok szerzésére amely kiforrott személyiséghez vezet.

2

pravda, 2005. június 21. kedd, 14:29 (#)

Feldmarnal sosem ertettem azt, hogy valaki hogyan tamadhatja egyszerre agresszivan az antipszichotikumokat, antidepresszivumokat mikozben oltart emel a tudatmodosito szereknek. vagy fogadja el valaki valamilyen formaban es kitetell mindkettot, vagy ha elutasito az egyik oldalon, akkor legyen kovetkezetes. tudom hogy nem vag az idezetekhez, ez jutott az eszembe.

3

Alfi, 2005. június 21. kedd, 15:36 (#)

Hát igen,a 60-as évek az egyesült államokban az acid-kultura térnyerésével járt.
Acid(mérgező)kultura a hippiknek,a Vietnámba harcoló katonáknak,a pszihiátriai kezeltek megváltó mannája.
Vegyi anyagok (drog,gyógyszer),természetes növényekből kivont kábítószer sámánutazásokhoz.
Hát igen,izgalmas idők voltak,tele új dolgokkal, vad lázadásokkal, politikai változásokkal.:-)))

4

Ali, 2005. június 21. kedd, 15:59 (#)

...és azok, akik akkor születtek, lettek yuppie-k a 90-es évek második felére. 2001-re meg is bukott az egész felpörgetett gazdaság, ahogy van.

5

Alfi, 2005. június 21. kedd, 19:43 (#)

Ali,jól mondom?
A dotcom lufira gondolsz?
Hát igen, egy "kicsit" többet gondoltak az elektronikai iparról mint amit az elbírt.(mármint teljesítményre)
A kockázati tőke belevitte a nagy pénzkezelő alapok kezelőit is és ez komoly pénzügyi veszteségeket is okozott.Gondolom hullottak a fejek.
Mostanság sokkal szerényebb növekedési rátákat jeleznek előre.
Biztos ami biztos.:-)))

6

Ali, 2005. június 21. kedd, 19:54 (#)

Egy tanulságos írás, bár kicsit régi (talán pont ezét tanulságos, mert látjuk, mi jött be, mi nem):
http://ali.grafoman.hu/story/akk/ujfaj.html

7

Alfi, 2005. június 22. szerda, 00:03 (#)

Ali, tetszett,benne volt,van az igazság mérge,ami természetesen gyógyszerré alakitható.:-)))

8

CsasZ, 2005. június 22. szerda, 11:30 (#)

Ali, ezt ki írta?

9

litch, 2005. június 22. szerda, 13:02 (#)

feldmar kanadaban el ugytudom, nem amcsiban

10

Alfi, 2005. június 22. szerda, 13:20 (#)

És Kanada Amerikában van.Úgy látom kevered a két értelmezést,a földrajzit és a USA
hétköznapi nevét.:-)))

11

Ali, 2005. június 22. szerda, 15:12 (#)

CsasZ, első sor... *sweatdrop*

12

Ali, 2005. június 22. szerda, 15:14 (#)

Myreille, ugye tudod, hogy a cikked két idézete túl mélyen ül ahhoz, hogy az emberfia hozzá merjen szólni... Azért beszélünk itt mellé. :)

13

Alfi, 2005. június 22. szerda, 23:39 (#)

Alinak igaza van,egy korszakalkotó filózófus és egy világhírrel küszködő
szakember megnyilvánulásait kielemezni hétköznapi halandóknak szerfölött nehéz feladat.
Az idézgetések még csak elmennek valahogy de ha már itt tartunk inkább maradok viliem sekszpírnél.
"Ó Horiató
több dolog létezik
égen és földön
mint amit bölcs elmétek
befogadni képes."
Szerintem ez jó kiindulási alap.:-)))

14

meron, 2007. szeptember 2. vasárnap, 21:11 (#)

Nagyon érdekes dolgokon gondolkozik feldmár..az az igazán meglepő, hogy kimondja azt amit a legtöbb pszichológus és pszichológia könyv felületesen érint, általában homályos magyrázatokat adnak kérdésekre amiket kisérletekkel támasztanak alá, ez nagyon kevés.Feldmár valódi, értékes választ ad olyan problémákra amik foglalkoztatnak. Bár néha nem tudom eldönteni hogy bolond, ilyesztő vagy kedves doktorbácsi..

15

meron, 2007. szeptember 2. vasárnap, 21:12 (#)

Nagyon érdekes dolgokon gondolkozik feldmár..az az igazán meglepő, hogy kimondja azt amit a legtöbb pszichológus és pszichológia könyv felületesen érint, általában homályos magyrázatokat adnak kérdésekre amiket kisérletekkel támasztanak alá, ez nagyon kevés.Feldmár valódi, értékes választ ad olyan problémákra amik foglalkoztatnak. Bár néha nem tudom eldönteni hogy bolond, ilyesztő vagy kedves doktorbácsi..

16

sic, 2007. szeptember 2. vasárnap, 21:32 (#)

Leginkàbb gurunak tunik, gondolatvitelében, hasonlataiban és megfogalmazàsaiban is, de csak a cikk elején linkelt anyagot olvastam el. Amugyis furcsàllom ha valaki teljes komolysàggal valodi értékes vàlaszt ad bizonyos kérdésekre, természetesen a 42-t leszàmitva.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork