Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A kettősállampolgárságról másként II.

Pocakos cikke a Blog rovatból, 2005. július 25. hétfő, 21:30 | 18 hozzászólás

második rész

Folytassuk a nemzetközileg nem igen kedvelt és elenyésző számú kettős-állampolgárság témáját, amit ellentétben a magyar közbeszéddel: nem adnak, nem adható - hanem (mint tényt) elismerhetnek, elfogadhatnak, vagy sem.

A jelenlegi magyar kettõs-állampolgárok többségét az egykori "disszidensek" teszik ki. Tehát olyan személyek, akik a második világháború óta (főleg politikai okokból) hagyták el a mai Magyarország területét. Ezek az emberek hosszú, rögös utat tettek meg, hogy a befogadó ország állampolgáraivá válhassanak. Nem volt könnyű! Hazai szemmel bármennyire is irigylésre méltóak a jobb, gazdagabb, szabad világba menekültek, azok kezdeti, beilleszkedési nehézségeirõl idehaza nem szoktak beszélni. Pedig nem egy esetben lelki válsághoz – sőt tragédiához – vezetett a nyelvi nehézségeken túl az éveken keresztüli hontalan, menekült ("asyl"-os) státuszban élés és annak tudata, hogy még a legközelebbi hozzátartozó halála esetén sem lehet - retorzió nélkül - a szülőföldre lépni. A befogadó országok, pedig az állampolgárság felvételekor általában megkövetelték a magyarról való lemondást. Ugyanakkor sokakat már az ország elhagyását követően hivatalból megfosztotta magyar állampolgárságuktól az akkori rendszer. Távollétükben elítélték és elkobozták vagyonukat (lakás, autó stb.) és közeli rokonaiktól megvonták a külföldre utazás jogát.

Ezért az Antall-kormány – amolyan gesztusként – a rendszerváltás után felajánlotta az egykori "disszidenseknek" a magyar állampolgárságot, amely a hazatelepülés mellett megkönnyítette az akkor még vízumköteles országokban élők gyakoribb hazalátogatását. Voltak, akik éltek ezzel a lehetőséggel, voltak, akik nem. Jelenleg néhány százezer magyarországi születésű kettősállampolgár élhet a világban, illetve Magyarországon.

A világ államai - de különösen az iparilag fejlett és gazdag országok - általában nem lelkesednek a kettős-állampolgárságért, mert az csak bonyodalma(ka)t okoz(hat).

Vegyünk egy extrém példát, egy kettős-állampolgárságú kiváló sportolót. Vajon az illető mely ország (olimpiai, világbajnoki) csapatában illetve színeiben fog indulni a versenyeken? Valószínűleg, ott készül fel, ahol jobbak a feltételek, keményebbek az edzések, és több kiváló ellenféllel kell megbirkózni a világversenyre való kijutásért, aztán annak az országnak a színeiben indul, ahol szinte biztos a világversenyre való kijutása, és helyezését sokkal jobban fogják értékelni, ünnepelni, és ebből kifolyólag anyagilag megbecsülni. Persze nem ez jellemzi a kettősállampolgárokat, de lelkiállapotukat, lelkiismereti vívódásukat (már akinek van ilyen), valamint társadalmi megítélésüket igen jól mutatja.

Az állampolgárság ezért sokkal több, mint egy Európában vízummentességet biztosító útiokmány, és naiv dolog feltételezni, hogy e dokumentum birtokosa csak utazásra és határátlépésre használja fel és ki ezt a nem mindennapi lehetőséget, kiváltságot. Minél gazdagabb egy ország (pl. Németország vagy Dánia), annál több és magasabb szintű szociális juttatásban részesíti állampolgárait – még az EU-n belül is. Hiszen az állampolgárnak nem csak kötelességei vannak, de jogai is! A kötelességek alól (lásd adófizetés, katonaság stb.) a legtöbben megpróbálnak kibújni – ah, emberi gyarlóság! A jogokból eredő előnyöket viszont, aki csak teheti, megpróbálja kihasználni – ez is emberi alaptermészet. Ezért a kettős-állampolgárságban rejlő (pozitív) lehetőségekkel nagyon sokan fognak élni – különösen a szomszédos országokban.

Egy itt élő "amerikás" magyar nem valószínű, hogy igényt tart a neki járó amerikai munkanélküli segélyre és pár száz dollárért hajlandó átrepülni az óceánt kéthetenkénti "stemplizés"-re, legfeljebb az ottani nyugdíját fogja ide átutaltatni – ha van neki. A "nyugati" magyarok leggyakrabban ház- vagy lakásvásárláshoz használják ki a kettős-állampolgárságból származó előnyt az érvényes magyar törvényekkel szemben.

Más a helyzet a szomszédos országokban - különösen a határ közelében - élőkkel. Itt nagy a kísértés, hogy a határ mindkét(!) oldalán felvegyék – állampolgári és alanyi jogon – a munkanélküli segélyt, a családi pótlékot, a gyes-t, és a többi szociális juttatást és kedvezményt (talán még a szoc.pol. lakástámogatást is). A kettős-állampolgárságból adódóan - ha teheti - sehol sem fizet adót (az adómentes bruttó fizetéshatár elérése után a másik országban dolgozik tovább), nem lesz katona (pláne, ha az egyikben csak hivatásosak vannak). Két jogosítványa lesz, ott vesz autót, házat, földet, ahol éppen kifizetődőbb. Akinek állampolgársága van, annak jár az útlevél, - akinek útlevele van, az kiválthatja a személyi igazolványt - és mint hazatelepülő egy évig vámmentesen hozhatja be ingóságait az EU-ba, és amíg lehet, mindkét országban visszaigényli az áfát – csak a megfelelő útlevelet kell felmutatnia.

A magyar agyafúrtság, leleményesség szinte korlátlan lehetőséget ad(hat)na a magát magyarnak valló határon túl élőnek. Ez, pedig csak ellenségeskedést és gyűlöletet szítana nem csak a szomszédos államok polgárai körében, de az itthoni tízmillió között is, akiknek nem adatik meg az a kiváltság, hogy második állampolgárságot kapjanak a velejáró előnyökkel!

Ugyanakkor a határok átjárhatóságát mindenképpen biztosítani kell, - anélkül, hogy emiatt bárkit is diszkrimináció érne! Erre talán legjobb a történelmileg hozzánk hasonló sorsú Lengyelország és Ukrajna példája, ahol igen elegáns és pofonegyszerű (átmeneti) megoldást találtak, és, ami az angol "free visa vs. visa free" szójátékkal jellemezhető: ukránoknak "free visa" (ingyenes vízum), lengyeleknek meg "visa free"(vízummentesség). Ez a lengyel-ukrán megállapodás, kb. három évre oldja meg a kishatármenti forgalom és a családegyesítés mindennapos problémáit, mivel 2006-tól várható az egységes schengeni határok kiépítése, és remélhetőleg addigra már vízummentesek lesznek az EU-val határos, de most még vízumköteles országok.


vissza az első részhez

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (18)

1

monika, 2005. július 26. kedd, 08:41 (#)

Szerintem:

A magyar köztudatban most benne lévő kettős állampolgárságnak tényleg semmi értelme, de egész más okokból.

Lehet, hogy nem hiszed el, de én most elsősorban az útlevél miatt próbálok éppen magyar állampolgárságot szerezni. Elegem van abból, hogy minden üzleti utam egy kálvária; állandóan sorban álldogálok a különböző nagykövetségeken, és ezt már több mint tíz éve. Pl. Kubába csak és kizárólag azért mentünk nyaralni, mert oda nekem nem kellett vízum.

Van persze egy másik oka is annak, hogy valaki állampolgárságot kér egy más országban: oda tartozónak érzi magát. Mert ott él, ott fizeti az adót (és így nyilván, ha csak egy szavazat erejéig is, szeretne beleszólni abba, hogy a pénzét mire költik), megismeri az országot, és elkezd érzelmileg kötődni.

Magyarországon persze jónéhány diszkriminatív szabály is kívánatossá teszi az állampolgárságot: külföldiként nem jár családi pótlék, adókedvezmény (a magyar állampolgár gyermekem után), a gyermekem nem jelenthetem be a saját lakcímemre (azaz ha a magyar állampolgár férjem rendszeresen verne mindkettőnket, akkor a gyereket nem tudnám legálisan kimenekíteni ebből a helyzetből), nem vehetek fel bankkölcsönt, a közös családi otthonunk rám eső részét csak a hivatal engedélyével vehettem meg, ilyesmi. Magyarország előtt Írországban éltem, ott ezeknek a korlátozásoknak egyikével sem találkoztam. Szerinted tényleg különleges kegynek kellene éreznem, hogy az itt súlyosan leadózott jövedelmemből szabadon vehessek lakást?

Ami a csalásokat illeti: aki csalni akar, azt egy egyszerű törvény nem állítja meg. Kezdjük azzal, hogy magyar állampolgárságot is lehet ám csalással szerezni, még akkor is, ha nem adják automatikusan. Névházasság, névmunkahely, hamis papírok - pénzért mindent lehet venni. Az adómentes jövedelem határa olyan nevetségesen alacsony, hogy ha valaki az után abbahagyja a munkát, és átsétál a másik országba, csak hogy ne adózzon, az simán éhen hal. Arról nem is beszélve, hogy hol van az a munkahely, ahol évente hat hónapot lehet dolgozni, és utána lelépni a szomszédos országba? Hol van az a vállalkozás, amelyik megteheti, hogy évente hat hónapra lehúzza a rolót?

Az automatikusan megadható kettős állampolgárság azért rossz ötlet, mert az etnikai alapú megkülönböztetés. Sajnos ezt leginkább azoknak kellene tudniuk, pl. Vajdaságban, akik éppen az elvadult nacionalizmus miatt szenvednek már több mint egy évtizede. De a nacionalizmus, a nyomorral megspékelve, már csak ilyen, elveszi az ember józan eszét.

2

Pocakos, 2005. július 26. kedd, 09:52 (#)

Monika: köszönöm értékes és őszinte hozzászólásodat! Sajnos azt nem árultad el, hogy végül is a magyar állampolgárság (útlevél) megszerzésével egyidejűleg lemondasz-e a jelenlegiről? Ha nem, akkor miért nem?

3

Karaj, 2005. július 26. kedd, 10:42 (#)

Hamarosan én is megkapom a magyar állampolgárságot, és így kettős állampolgár leszek. Szívesen lemondanék a régiről, mégsem teszem, mégpedig egy igen egyszerű ok miatt: a lemondás 150000 forintba kerül. Ennek hiányában gondolkodás nélkül lemondanék.

4

monika, 2005. július 26. kedd, 13:36 (#)

Nem, nem fogok lemondani a régi állampolgárságomról. Hogy úgy mondjam: állampolgárságilag nem vagyok monogám :-). Természetesnek tartom, hogy ha születésem, életvitelem, házasságkötésem stb. révén több államhoz is kötődöm, akkor akár több állam állampolgára is lehetek. Van az állampolgárságnak egy másik vonzata is: bár az állampolgárságom már sokszor sodort kellemetlen helyzetbe, azt sem felejthetem el, hogy ez az ország biztosította valamikor az ingyenes oktatásomat - ez alapozta meg azt a tudást, aminek köszönhetően eddig már nem egy országban bizonyítottam, hogy én ott is meg tudok élni. Tisztességesen, mindenféle mutyizás nélkül.

5

Gr0, 2005. július 26. kedd, 13:53 (#)

Lehet, hogy ezzel egyedül maradok, de: azon gondolkodtam, hogy ugyan, miért tekintik sokan olyan szentnek az állampolgárságot, hogy, ha valakinek kettő van, azt már amolyan "hűtlenségnek" tekintik, mintha két férje/felesége lenne? Az állampolgárság tulajdonképpen mit fejez ki? A nemzethez tartozást? Nem hiszem, hisz egy országban a kisebbségekhez tartozók is állampolgárok, akik nem feltétlen vallják magukat az államalkotó nemzethez tartozónak (és ez így van jól sztem). Akkor mit? mármint a jogi, financiális tartalmon kívül? Milyen erkölcsi, érzelmi, spirituális pluszt hordoz az állampolgárság, ami annyiraértékes, hogy kettő már nem vállalható becsülettel - mondom, egyesek szerint?

Gr0

6

Karaj, 2005. július 27. szerda, 13:23 (#)

Én azt nem értem, hogy a lemondás miért kerül pénzbe. Az, hogy a magyar állampolgárságért már egy vagyont fizettem, még valamennyire érthető (bár közben adózok is rendesen, úgyhogy nem teljesen világos ez sem).

7

nyelv-ész, 2005. augusztus 2. kedd, 21:47 (#)

Szerintem:

Az útlevél Kelet-Európában évtizedekig nem az állampolgárságot jelző úti dokumentum volt, hanem az állam kénye-kedve szerint adott kiváltság. Az ország elhagyása (bármilyen célból) gyanakvással figyelt esemény volt, és az állam mindent megtett, hogy (a kivándorlók kivételével) olyan helyzetet teremtsen, hogy külföldre utazó alattvalóit minél előbb viszontlássa. Épp ezért ezen országok lakói az országhatárt börtönnek, az útlevelet pedig szabadulólevélnek tekintették. Az állami szervek szemlélete a mai napig igen keveset változott, dacára EU-tagságunknak. Az állampolgárok tudatában pedig nem ereszthetett gyökeret az a tudat, hogy külföldi tartózkodásuk során bizton számíthatnak hazájuk hatóságainak segítségére.

Az etnikai alapon osztogatott kettős állampolgárságtól pedig azért ódzkodik némely politikai vonulat, mert attól tart, hogy a másik fél így szavazóbázisát tudná növelni, lévén elfogadottabb a külhoni magyarság számára.

8

ses, 2005. augusztus 2. kedd, 23:22 (#)

nyelv-ész, a kettős állampolgárság, pontosabban az ezzel járó szavazati jog ellen talán még olyan érv is szólhat, hogy a választójog illesse azokat, akik befizetik azt az adót, amelyet utána a megválaszott képviselőik eltapsolnak. (Az egyetemistákat és nyugdíjasokat is ideértem, jövő és múlt idejű befizetéssel).

Ezt az érvet én elfogadhatóbbnak is tartom, mint azt, hogy a baloldal be van tojva attól, hogy egész Erdély/Felvidék/stb. jobbra szavazna, bár kétségtelenül ez is a létező helyzet része.

9

Ali, 2005. augusztus 2. kedd, 23:31 (#)

Az amerikaiaknál van olyan intézmény, hogy gyakorlatilag úgy kezelnek, mint egy állampolgár, _csak_ épp szavazati jogod nincs. (Talán a zöld kártya működik így, valaki igazítson ki!) Ez nem működne?

(Engem különben a kettős állampolgárságnál sokkal jobban izgatnak a kettévágott, vagy a határon át összenőtt városok, települések élete.)

10

Gr0, 2005. augusztus 3. szerda, 00:00 (#)

Hál istennek azért nagyon sok ilyen tlepülés nincs. Komárom/Komárno, Sátoraljaújhely/Novo Mésto (vagy Slovenski Kámenec? Már nem emléxem :(((), mi van még?

Gr0

11

Ali, 2005. augusztus 3. szerda, 09:40 (#)

Engem nem csak a magyar helyzet érdekel, hanem pl. a svájci is (pl. Basel). Egyébként meg Slovenské Nové Mesto (Szlovákújhely).

12

Boca, 2005. augusztus 3. szerda, 13:17 (#)

Balassagyarmat/Totgyarmat
Volt szo masik postban Berlinrol, de az mar nem aktualis.
Inyenceknek pedig Detroit/Windsor ;)

13

nyelv-ész, 2005. augusztus 3. szerda, 16:49 (#)

Boca,

Ez az a Detroit, amely az autógyártásáról híres? Akkor a másik oldal bizonyára Kanada, nem?

Te is el tudod képzelni, micsoda elnyomásban élhetnek a kanadai oldalon lakók? Hogy imádkozhatnak, hogy háromévente egyszer 25 dolláros költőpénz kiváltásával kék útlevélhez jussanak, hogy meglátogathassák detroiti nénikéjüket! Mekkora öröm lehet egy kis szabad levegőt szívni!

:-)

14

Boca, 2005. augusztus 3. szerda, 21:31 (#)

Ez az a Detroit, es tenyleg csak egy folyo jelzi a hatart...

15

Gr0, 2005. augusztus 3. szerda, 23:51 (#)

Én speciel csak a magyar határon kettévágott váosokra gondoltam :)

Gr0

16

Ali, 2005. augusztus 4. csütörtök, 12:38 (#)

Gr0, én viszont kaptam válaszokat, lásd #11. :)

17

nyelv-ész, 2005. augusztus 4. csütörtök, 21:20 (#)

Karaj,

egy ismerős erdélyi magyar házaspár nyolc éve él és dolgozik (nem segélyen tengődik!) Magyarországon. Két középiskolás gyereket nevelnek, elvégezték az összes hülye honosító fejtágítót, levizsgáztak "állampolgárságból" (ez se kicsit röhej...), de még mindig nem kapták meg a honpolgárságot. Időnként különböző papírok pótlására, újra beszerzésére szólítják fel őket, időnként pedig százezreket fizettetnek velük mindenféle címen. Legutóbb, mikor a húsz éve meghalt nagypapa katonakönyvét kérették be tőlük, besokalltak, elhatározták, hogy a tartózkodási engedélyüket nem hosszabbítják meg, hanem amikor lejár, nyakukba veszik a nagyvilágot, aztán keresnek máshol maguknak hazát.

18

Gr0, 2005. augusztus 5. péntek, 00:28 (#)

Názd, így is lehet etsztelni, mennyire ragaszkodik valaki ehhez az országhoz... :(

Gr0


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork