Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53894 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A lengyel Trianon

Pocakos cikke a Blog rovatból, 2005. július 21. csütörtök, 14:11 | 13 hozzászólás

Nem láttam még Nagy-Lengyelország pólóban sétáló lengyelt az utcán, vagy Nagy-Lengyelország matricás autót. Az ukrán forradalom idején írt tudósítások, elemzések sem igazán tértek ki arra, hogy vajon miért bábáskodtak a lengyel és litván államférfiak a narancs-forradalomnál? Miért drukkoltak annyira „Nyugat-Ukrajná”-nak? - és akár a szétszakadást is kockáztatták Juscsenkó győzelme érdekében.

A közel 150 évig (1772-1918) német(porosz)-orosz-osztrák(-magyar) birodalmak között felosztott Lengyelország csak az első világháborút követően, 1918-ban nyerte vissza államiságát és függetlenségét. Mintegy húsz évvel később (1939) ismét eltűnt Európa térképéről, és területét a két diktatúra (náci és szovjet) osztotta fel egymás között. A Moltov-Ribbentrop paktum titkos záradékának megfelelően a Szovjetunió 1939. szeptember 17.-én hátbatámadta Lengyelországot, és a szovjet propaganda szerint "preventív" háborúba kezdett, vagyis a "náci hadigépezet megfékezése céljából „felszabadította” Nyugat-Belorussziát és Nyugat-Ukrajnát", azaz megszállta Lengyelország keleti felét. Ezek a területek azóta is Belorussziához és Ukrajnához tartoznak. A második világháborút követően, Lengyelország - területei elvesztéséért "cserében" - megkapta a Vörös Hadsereg által (1945) megszállt egykori német területeket (Kelet- és Nyugat-Poroszország, Pommeránia, Szilézia). Az elmenekült, elűzött, kitelepített németek házait, lakásait a Szovjetunióhoz csatolt Kelet-Lengyelországból kitelepített lengyelek kapták meg. Az ENSZ megalakulásakor (1945) a Szovjetunió három tagállamával (Oroszországi Föderáció, Ukrajna és Belorusszia) képviseltette magát a Világszervezetben.

Ezzel Moszkva - a jaltai és potsdam-i megegyezések mellett – ily módon is biztosította az 1939-ben elfoglalt lengyel területek törvényes és végleges bekebelezését. A potsdam-i tárgyaláson (1945. augusztus 02.) azonban még nem dőlt el a Vörös Hadsereg által megszállt (keleti) német területek sorsa. Potsdamban csak kijelölték az Odera-Neisse folyót, mint Lengyelország és Németország lehetséges és javasolt új államhatárát. Az NDK megalakulás után, 1950-ben, kötötték meg a lengyel-német(NDK) békeszerződést, mely megerősítette az 1945-ben kijelölt határokat. A két Németország egyesülése után, 1990-ben, az NSZK elismerte az 1945-ös szovjet megszállás óta fennállt kelet-német (NDK) államhatárt, és ezzel Lengyelország nyugati határát.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (13)

1

ses, 2005. július 21. csütörtök, 15:08 (#)

Akkor legalább annyit máris értünk, hogy a sziléziai lengyelek miért nem hajtanak arra a pólóra ;)

2

Ali, 2005. július 21. csütörtök, 17:11 (#)

Mienk lehetne Graz és Bécs... :D

Egyébiránt a finnekben él hasonló gyógyítatlan sebként Karélia sorsa, a mai napig botlom bele olyan anyagokba, ahol a terület "visszacsatolása Európához" a cél. Ezen okból lehet, hogy amikor a kórházban szóba került a dolog, a finn betegtársak meglepően tájékozottak voltak a mi területi veszteségeinkről is. Úgyhogy nagyon gyorsan haver lettem, együtt szidtuk Molotovot és Ribbentropot. :) A finnek kórházban, jelentem alásan, nem zárkózottak. :) Csak túl sokat nézik a jégkorongmeccseket az éjszaka közepén is.

3

Nagy Attila, 2005. július 21. csütörtök, 19:30 (#)

Ha Lengyelországban létezne is irredenta mozgalom, akkor az valószínűleg nem a Nagy-Lengyelország nevet, illetve emblematikus elnevezést venné fel.

A magyarázat egyszerű... Lengyelország egyik legnagyobb vajdaságát (közigazgatási egységét) épp így hívják. Lengyelül Wielkopolska, ami magyarul annyit tesz, hogy Nagy-Lengyelország. (Székhelye: Poznań)

4

Pocakos, 2005. július 22. péntek, 09:28 (#)

Rögtön gondoltam, hogy Attila valamivel többet tud, mint az „átlag” magyar. ;-) Szellemes megjegyzése valóban ül. Csak akkor mit szóljanak a krakkóiak, hiszen azt a vajdaságot, meg „Kis-Lengyelországnak” (Województwo małopolskie) hívják? ;-)

5

Nagy Attila, 2005. július 22. péntek, 12:07 (#)

A krakkóiak valószínűleg a "merjünk kicsik lenni" elvet vallják. ;-)

6

nyelv-ész, 2005. július 24. vasárnap, 00:53 (#)

Asszem azért, mert pólón vagy matricán nem látjuk, még ugyanúgy fáj nekik, mint nekünk Trianon. Talán a lengyel mentalitás nem olyan világfájdalmas, mint a magyar.
Vagy talán egyszerűen arról van szó, hogy tudomásul veszik és feldolgozzák magukban, hogy a történelem így elbánt velük (nagyapáikkal), és nem a múltat siratva keresik ebben minden baj okát, hanem bizakodva tekintenek a jövőbe.

Talán erről a nagy magyar össznépi világfájdalmas-kesergős-múltbarévedős életérzésről is lehetne egyszer-soxor írni....

7

Nagy Attila, 2005. július 24. vasárnap, 09:12 (#)

Szerintem a lengyelek másképp állnak hozzá az elcsatolt területek kérdéséhez. Magyarország igaz, hogy elnyomás alatt volt, de a XVII. század óta 1918-ig egyetlen egy birodalom felügyelete alatt állt. A lengyeleknek eleven emlék az ország széttagoltsága: 1918-ig három ország (Habsburg Birodalom, Poroszország, Oroszország) osztozott Lengyelország területén.

Viszont a lengyeleknek az egész II. Világháború fájdalmas emlék. Számukra 1939-el a nemzetté válás folyamata szakadt meg. Alig 20 éves államukat a németek és a szovjet-oroszok bekebelezték - friss sebeket szakítottak fel ezzel. Ami a megszállás után történt arról pedig jobb nem is beszélni...

A lengyel tévéadókon még ma is a legtöbb film és dokumentumfilm a II. Világháborút idézi fel. (Ez korábban is így volt. A szoci időkben is sok háborús filmet csináltak, gondoljunk csak a nálunk is népszerű "Négy páncélos és a kutya" című sorozatra.)

Persze a kérdés vizsgálatához az is hozzátartozik, hogy mi, magyarok miért élünk még ma is Trianon-komplexusban. De az már egy másik és nagyon hosszú történet...

8

Pocakos, 2005. július 24. vasárnap, 10:12 (#)

Való igaz, hogy az a 150 év (1772-1918) nagyon rányomta bélyegét a lengyel lélekre. Mindhárom országrész másként fejlődött. A legelmaradottabb az orosz rész volt (nem csak gazdaságilag), a porosz-német részen a kapitalizmus „összehozta” az embereket. Az ipari fejlődés és együttélés legszebb példájának Lódz-t szokták felhozni, ahol németek, lengyelek és zsidók közösen hoztak létre egy „idillikus aranykort”. A legszabadabb a Monarchiához tartozó Galicia volt. Ma is megvan egy bizonyos ellentét e három területről származók között, nem csak nyelvileg, de gondolkodásmódban is. Sokan „visszasírják”, de NEM követelik(!) az elszakított területeket. Az erőszakos „lakosságcsere” is hozzájárul(t) a területi kötödések tompításához. Hasonlóan a németekhez, inkább valamiféle „nosztalgia” él az emberekben, mintsem a nagyszámú „elszakított testvér”. „A nagyapám onnan származik, ott volt földje, háza” (vagy földünk, házunk – vérmérséklettől függően) – nem pedig, hogy „ősi föld, most is lengyelek/németek/magyarok stb. lakják - ide vele!”.

9

ses, 2005. július 24. vasárnap, 12:22 (#)

Pocakos, a visszakövetelők itthon is egy elég apró kisebbséget alkotnak, ezt szögezzük el, mert a kommented legalábbis félreérthető.

10

Ali, 2005. július 24. vasárnap, 12:25 (#)

Elszögeztük. :) Karéliát pedig vissza, az mindig is finn föld volt! :)

11

Nagy Attila, 2005. július 24. vasárnap, 13:14 (#)

A következő cikk címe: "Finn Trianon". :-)

12

Nagy Attila, 2005. július 24. vasárnap, 21:43 (#)

Bár jobban utángondolva nemcsak a finnek, magyarok, lengyelek történetében lehet találni "elvarratlan szálakat". Talán kijelenthetjük, hogy minden nemzet esetében történtek már traumatikus terület-elcsatolások...

13

Gr0, 2005. július 24. vasárnap, 23:10 (#)

Hehe, attila gondolatára mejdnem beírtam, higy azért Vatikán esetében nem hiszem, aztán rájöttem, hogy arányait tekintve tán messze ők vesztették a legtöbb területet Európában...

Gr0


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork