Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53894 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Az üzenet

Pocakos cikke a Blog rovatból, 2005. július 17. vasárnap, 22:24 | 64 hozzászólás

A londoni terrortámadás hazai sajtóreakcióit figyelve, az a benyomásom, hogy nem igazán értették meg a hírközlők (nyomtatott és elektronikus média, publicisták, „álláspont-gyártók” és szakértők) a történet valódi üzenetét, azt a bizonyos „message”-et, amit le kellene vonni.

A sajtó közölte a szomorú tényt, a publicisták meg megírták vezércikkeiket, amik tele voltak az ilyenkor szokásos közhelyekkel: együttérzés, barbarizmus, tettesek mielőbbi kézrekerítése, megbüntetése, „nem engedjük” stb. A szakértők pedig megnyugtattak, hogy ilyen nálunk nem igazán lehetséges, mert „kis ország vagyunk”, nincsenek itt a nagy hírügynökségek (sic), nem vagyunk (már) Irakban, jók az arab kapcsolataink stb. - de azért jó odafigyelni, fő az óvatosság. Aztán többre nem is tellett, hiszen jött a „Hacsek és Sajó”-ra emlékeztető Gyurcsány-Orbán (nagy) jelenet, ahogy ott ülnek ketten, és kicsit egymás mellette elbeszélve megvitatták hétköznapjaink (nagy) problémáit. Csak ez nem volt olyan vicces. Hiányzott a végéről a „mars ki”. De ez már egy másik történet.

Érdekes volt figyelni a nemzetközi reakciókat (is) a londoni terrortámadás kapcsán. Az amerikai (hivatalos) sajtó csípőből elítélte, és pártállástól, vérmérséklettől függően valahogy az iraki háború jogosultságára tett utalást. A franciák, németek az együttérzésen és elítélésen túl - kissé beszarva – éreztették, hogy – talán - ők lesznek a következők, hiszen náluk van a legnagyobb létszámú muzlim közösség a kontinentális EU-ban. Putyin elnök együttérzéséből kiérződött, hogy „ők aztán tudják, hogy mit jelent ez a briteknek és a londoniaknak, hiszen az oroszoknak már évek óta hasonló terrorral kell együtt élniük”. Hasonlóan vélekedtek az izraeliek is. Ha hinni lehet a pletykáknak, Sharon felszólította kormánya tagjait, hogy nyilatkozataikban szigorúan a terrortámadás elitélésre, ill. az együttérzésre koncentráljanak. Ugyanis az izraeli sajtó kommentárjaiból kiérződött bizonyos szemrehányás: „látjátok, mi évek óta ilyen terrorral élünk együtt, ti pedig (ellenőrizetlenül) pénzt adtok a palesztinoknak……..”

Aztán az ideológia megközelítés. London főpolgármestere, a „vörös” Livingstone, aki épp Singapore-ban volt az „olimpiai sorsoláson”, nyilatkozatában kifejtette, hogy „a londoni terrortámadás nem a mindenható és erőteljes kapitalisták ellen irányult, hanem az egyszerű (brit, londoni) proletárok (working-class) ellen, akik metrón járnak munkába. Ez bizony tömeggyilkosságra tett kísérlet volt”. *

A Népszabadság „álláspontja” épp a „vörös” polgármester által városrendezésileg kikényszeríttet „osztálykülönbségre” próbál utalni: A "tube", a londoni metró (buszokkal és elővárosi vonatjáratokkal kiegészülve) hozza és viszi a belvárosban dolgozókat, minden szinten, ahogy mifelénk mondják. A menedzser is kénytelen "tömegközlekedni", nemcsak az asszisztense.

Természetesen megszólaltak a nagy-britanniai kisebbségek is, mindenekelőtt az arabok és muszlimok. Nem csak elítélték a barbár támadást, de egyúttal felszólították közösségük tagjait, hogy kerüljék a konfrontációt, ha lehet, maradjanak otthon.

A merényletet csakis a G8-asok skóciai találkozójával hozta összefüggésbe a média. Valószínűleg van benne valami igazság, hogy a rendőrség az államfők találkozóhelyére koncentrált, de az már nem valószínű, hogy az olimpia miatt robbantottak volna Londonban. Ennek a gaztettnek az „eszmei mondanivalója” gyakorlatilag semmit nem zavart meg. Kivéve azoknak a családoknak az életét, akik elvesztették szeretteiket, barátaikat, ismerőseiket. Viszont a média, sok más fontos dologról sikeresen elterelte az emberek figyelmét. Például a szegénység elleni világméretű rock-koncert sorozatról. Arról, amit másfél milliárd ember nézett meg és USD százmilliót hozott az éhezőknek. A barbár támadás ugyancsak háttérbe szorította G8-ak döntését, megegyezését az afrikai államok megsegítésére. A Közel-Keleten (Irak, Izrael) sem hozta igazán lázba az embereket ez a tragikus esemény, hiszen arrafelé szinte naponként fordulnak elő robbantásos merényletek. Ugyanakkor a magyar médiából például teljesen kiszorította az Irakban elrabolt és meggyilkolt egyiptomi diplomata esetét. Az élet megy tovább, mintha misem történt volna.

A brit média és lakosság igen ügyesen, mérsékletesen és méltóságteljesen kezelte az eseményt. Kínosan vigyáztak arra, hogy a múlti-kulturális brit társadalmon ne essék csorba. Szóba sem jött a tettesek azonnali, gyors megnevezése. Semmi ujjal mutogatás. Ellentétben Mariddal, ahol azonnal (és fatálisan tévesen) az ETA-ra mutatott a kormányfő. Tony Blair még parlamenti vizsgálóbizottság felállítását is elvette, mondván a tettesek felderítése és bíróság elé állítása a nemzetbiztonság, és a titkosrendőrség feladata. A lapokban közben megjelent, hogy valószínűleg britek az elkövetők. Esetleg olyan arab származásúak, akik már Nagy-Britanniaban születtek, nevelkedtek, tanultak, majd valamilyen oknál fogva Irakba v. Afganisztánba mentek harcolni, - vagy csak kiképzésben részesültek. Egy hét sem telt el, és nagyon alapos (és logikus!) munkával meglettek a közvetlen elkövetők. Most a kiagyalók és a szervezők felkutatása folyik. Ismerve a britek ez is meglesz! Pedig a szigetországban nincs személyi igazolvány – akárcsak Ausztráliában.

Mégis, számomra mi a tanulság. Bármennyire is „kisország”’ vagyunk, fel kell készülni az ilyen esetekre. Úgy látom ebben a „felkészülésben” sehol sem tartunk. Bármennyire is nyugtatnak az illetékesek. Gondoljunk csak az Aranykéz utcai robbantásra! Nem volt terrortámadás. Mégis ártatlan emberéleteket követelt. És ne csak halottakat „számoljuk”, az életben maradottakat is ! A sajtó, a hírközlők a „sérült” szóval elintézik a megcsonkított, egy életre megnyomorított emberek tömegét. Statisztikailag jól hangzik: „két halott, tizenkét sérült – köztük három súlyos, egy életveszélyes”. – és ezzel megnyugszik a lelkünk. Ki gondol már arra, hogy a tizenkét sérült közül hányan vesztették el a szemüket, kezüket, lábukat stb.?

A magyar kórházak hogyan tudnának két-háromszáz sérültet ellátni? - amikor egy beteggel is a mentősöknek körbe kell járniuk a várost, míg valahol befogadják kezelésre. Volt rá példa! – sőt haláleset is. A mentők, tűzoltók hogyan jutnak el a tetthelyre? - amikor a közlekedési morál miatt az autók simán beállnak a kereszteződésekben. Pláne, ha pánik van, és mindenki menekülni próbál. A biztosítók mennyire vannak felkészülve? - mikor az eddigi maffiarobbantások közben tönkrement autók ártatlan tulajdonosainak nem fizettek egy fillért sem.

Csak néhány gondolat, ami a londoni merénylet képeinek nézése közben átvillant az agyamon, - ismerve a magyar viszonyokat. Valóban jól fel van készülve ez az ország, ez a főváros egy ilyen katasztrófára? Valóban megértették az illetékesek a londoni borzalom valódi üzenetét, azt a bizonyos „message”-et?


* Preparing to board a flight home from the International Olympic Committee in Singapore, Mr Livingstone said this was not an attack on the mighty and powerful. "It was not aimed at presidents or prime ministers. It was aimed at ordinary working-class Londoners, black and white, Muslim and Christian, Hindu and Jew, young and old."

"Indiscriminate slaughter irrespective of any consideration for age, class, religion, whatever. That isn't an ideology. It isn't even a perverted faith. It is just an indiscriminate attempt at mass murder."

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (64)

1

Ali, 2005. július 17. vasárnap, 23:40 (#)

A világ legsérülékenyebb területe -- ebből a szempontból is -- a Tokyot magában foglaló megalopolisz. Ott viszont szintén egy legalább az angolokéhoz mérten felkészült rendészeti és katasztrófaelhárítási "erőforrás" áll rendelkezésre.

Nem tudom, mi lehetett a robbantók logikája. Madrid esetén is lehet azt mondani, egy olyan országot támadtak, amelyben létező a terrorfenyegetettség, ennek ellenére politikai baklövések sorozata zajlott le a merényletek után. London más. Innentől tippelgetek: ha a terroristáknak közfigyelem kell, akkor nyilván nem mehetnek túl kicsiny célpontra. Az EU tagállamainak egy része túl kicsi, vagy mellékes, más része viszont elég hatékony rendvédelmi erőkkel és felderítéssel rendelkezik ahhoz, hogy ott meg az akció előtti buktának legyen nagy a valószínűsége. Ez alapján tényleg Olaszország tűnik jelenleg a legfenyegetettebbnek. Viszont pont ezért a bújócska szabályai szerint "a legjobb helyen keresnek először", valószínű, hogy legalább Rómában és még néhány nagyobb városban figyelnek. Más okokból, de az ottani alvilágnak se jönne jól egy ilyen eset.

Ami Budapestet illeti, Prága és Bécs is inkább a figyelem középpontjában van, túl kicsi és félreeső hely ez, bármi mást mondjon is a büszkeség. (Persze ha a főpolgármester azt meri mondani, hogy ezért jó, hogy lemaradtunk az elmúlt 15 évben, akkor le kell harapni a fejét.) Vigyázni kell viszont a térség nagy vegyi gyáraira és atomerőműveire, az ugyanis megadná nekik a közfigyelmet. Szerencsére ezekre vigyáznak is.

Ami az "üzenetet" illeti, én azt hiszem, még mindig nem derült ki, mit is akarnak a háttérben mozgó irányítók. Nem tudok végighaladni olyan következtetési láncon, aminek a végén bármi használható jönne ki a céljaikat illetően. Hatalom? A nyugati típusú országok felett? Ez az övékénél messze jobb erőforrásokkal rendelkezőknek sem sikerült, pedig volt rá bőven példa a történelemben...

Mindenesetre már az első Öbölháború során felmerült, hogy ha sikerülne az ún. fejlett országokat függetleníteni (vagy legalább enyhíteni a függést) a kőolajtól, akkor azt a termelők a hajukra kenhetnék, miáltal nem lenne pénzük háborúskodni és persze értelme se lenne megszállni őket. Nagyon demagóg módon még azt is lehetne mondani, hogy minden feleslegesen autóban elégetett liter benzinnel a terrorizmust támogatjuk. Kábítószerre és másolt cédére mindenesetre használják ezt a fajta érvelést.

Mit zavartam már össze megint abban a lüke fejemben?

2

Peter Orosz, 2005. július 17. vasárnap, 23:41 (#)

"The London suicide bombs. Not your idea of making war? Well, I agree. We'd all rather see tank battles or dogfights. But we have to face facts: that kind of war only happens on PlayStation. Out in the world, it's dirty urban guerrilla warfare that counts."

--Gary "War Nerd" Brecher, az Exile.ru háborús újságírója

http://www.exile.ru/2005-July-15/nerf_war_and_real_war_ira_vs_al_qaeda.html

3

ses, 2005. július 17. vasárnap, 23:55 (#)

Pocakos,

Szóval szerinted a londoni eseményeknek az az üzenete számunkra, hogy nem vagyunk felkészülve egy hasonló eseményre? Vitatkoznék veled.

Az angolok se voltak felkészülve. Az elmúlt években rengeteg riadójuk volt mindenfelé, meg aztán ők tényleg ott vannak Irakban keményen, első számú csatlósai az amerikai megszálló hadseregnek, tehát tudták, hogy veszélyeztetettek, ki is mondták. Mégis csak takarítani és nyomozni tudtak utólag. Azt is lehet persze jól vagy rosszul csinálni, de én nem vagyok biztos abban, hogy most rengeteg pénzt és energiát kéne egy esetleges katasztrófa elhárítására való felkészülésre fordítanunk. Abból a pénzből akár az egészségügy általános helyzetét is javíthatnánk, mert arra biztosan szükség van, míg a saját veszélyeztetettségünk mértéke talán nem üti meg az angolokét. (El ne kiabáljam.)

Ha már üzenetet keresünk - nem vagyok biztos abban, hogy értelmes foglalatosság - akkor itt van egy: amennyiben esetleg nemes céljainkat nyilvánvalóan álságos indokok alapján indított hódító háborúkkal kívánjuk érvényesíteni egy vallástól mélyen átitatott közösség ellenében, akkor ellenlépésekre kell számítanunk. Az emberi bombákat csak egy olyan totalitárius rendszerben lehetne kivédeni, és még ott se biztos, amelyben nem hiszem, hogy sokunk szeretne élni.

4

Eric Cartman, 2005. július 18. hétfő, 01:39 (#)

Azt még senki sem merte nyilvánosan végiggondolni, hogy kik azok, akik ezen esetből (robbantások Londonban) profitáltak. Mert ilyenek azért vannak, és számomra nem azok, akikre úgy első köben gondolnánk. Robbants még egy táskával, és fogd rá a nyuszira, annak már úgyis sok van a rovásán, majd mentsd meg a világot. Különben is, néhány Kenny minden részben meghal. A világ bonyolult.

5

lipilee, 2005. július 18. hétfő, 09:51 (#)

ses, én meg vitatkoznék veled :)
ahhoz képest, hogy mekkora feladat kiszűrni ezeket a robbantókat (gondolj csak bele), az angolok egész jó munkát végeztek. nyilván van tapasztalatuk az IRA-s időkből. az a kulturált mód pedig, ahogy utána viselkedtek (akár a mentés, akár a kommunikáció szempontjából), tényleg impresszív, és szintén nem csak mentalitásból adódik. nyilván ahogy a mentésre, a kommunikációra is stratégia van, és szépen látni a célok különbözőségéből fakadó különbséget pl. az angol és az amerikai reakciókban is.
a magyar felkészültség erősen lolka, és itt eszembe jutott Tomcat esete a lánchíddal:
http://blog.tomcatpolo.hu/index.html?loadpage=http://blog.tomcatpolo.hu/blog/blog/20050709.html
még viccnek is jó.

6

ses, 2005. július 18. hétfő, 10:05 (#)

lipilee, és most akkor miben is vitatkozol velem? :)

7

Pocakos, 2005. július 18. hétfő, 12:02 (#)

Az a bajom az eddigi hozzászólásokkal (lipilee-t kivéve), hogy nem vagytok „ember-centrikusak”, hogy nem tudtok elszakadni a politikától. ses kérdésfelvetése rátapint a lényegre:
„…londoni eseményeknek az az üzenete számunkra, hogy nem vagyunk felkészülve egy hasonló eseményre?…..”
Vitája, érvei azonban már átcsapnak a politikába (amerikai „megszállás”, pénzkérdés, totalitarizmus stb.) – azaz mégsem jutott át a „message”, az egyszerű „emberbaráti szeretet”, „segítségnyújtás” minél gyorsabb, zökkenőmentesebb megszervezése, megteremtése. Épp erre a felkészületlenségre próbáltam rámutatni. Ne a robbantás okát és indítékait nézzük (találgassuk)! (az olvasható a sajtóban (is), vagy hallható a kocsmában), hanem – ses szavaival – „a takarítás"-t. És ehhez nem kell totalitárius rendszer, meg (rengeteg) pénz. Ehhez emberbaráti szeretet, segítőkészség, szervezés, morál és hozzáállás szükségeltetik.
Példáimnál maradva. Fel vannak kórházaink készülve egyszerre akár ötven sebészi beavatkozásra, műtétre? Két-három száz ember kórházi kezelésére (betegágy, kötszer stb.)? A mentősök tudják, hogy azonnal és hova kell vinniük az áldozatokat? Ki, és hol gyűjti össze a szerencsétlenek hátrahagyott holmijait? Ki, mikor és hogyan értesíti a hozzátartozókat? Soroljam még? És ehhez NEM kell terrortámadás (egy kis politikával megspékelve: pl. arab, Amerika-ellenes, csecsen, stb.) – lehet sima „maffia” vagy „üzleti ellentét”, esetleg bosszú vagy félresikerült öngyilkosság. Ez az én problémám, ezek (voltak) a gondolataim, a borzalmas képek láttán. Különben milyen vicces, hogy magyarul katasztrófa-*védelem*-ről beszélünk. ses – és a többiek – pedig az elhárításról, vagy megelőzésről. Én meg a „válságmenedzselésről” – amiben jelentős lemaradásokat látok!

8

Ali, 2005. július 18. hétfő, 12:35 (#)

Pocakos, te viccelsz! (Legalább is remélem.) Amiket felsoroltál, ahhoz pénz is kell, nem kevés. Onnantól meg csak fejet homokba dugva lehet azt gondolni, hogy nem keveredik bele a politika...

9

Pocakos, 2005. július 18. hétfő, 13:04 (#)

Ali(8): Mondd, mennyi pénz kell, hogy dugó (baleset) esetén NE használjuk az autópálya leállósávját, maradjuk a sorban, hogy ott a mentéshez minél gyorsabban el lehessen jutni (az illetékeseknek). Mennyi pénz kell, hogy ha a Károly (Tanács) körúton áll a kocsisor (se előre, se hátra) a kereszteződésben, akkor a Gerlóczy utcából ki tudjon jönni a tűzoltókocsi? Mennyi pénz kell ahhoz, hogy a mentőautó rögtön a megfelelő kórházba vigye a beteget, ahol már elő vannak készülve a fogadására? Mennyit spórolt rajtam a magyar állam?- amikor a Hortobágyon autóbalesetben volt részem, és nem a 20-30 kilométerre lévő Debrecenbe vittek, hanem a 80 km-re lévő Karcagra, mert a baleset a megyehatár szerint Szolnok megyében történt. Szemléletmód! Kedves Ali. Szemléletmód! Segíteni akarás és szervezés, - ja és egy kis emberség, gondolkodás, megértés stb. azaz „ember-centrikusság”.

10

Ali, 2005. július 18. hétfő, 13:42 (#)

Nem csak erről beszéltél, hanem betegágyról, kötszerről is. De jó, ejtsük ezt.

A szervezés sincs ingyen, sőt a különböző szolgálatok működtetése elég szép pénz, a közigazgatást is belevéve. A "tudatformálás" meg aztán végképp pénz- és időigényes dolog. Jelen pillanatban a tudatformálás egyrészt a (lealázott) közoktatás, másrészt a média oldaláról megy a legnagyobb erővel. Vizsgáld meg, mennyiért és mit tesznek.

Van az a mondás, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Túl kevesen vagyunk azok, akik külföldi példákat is első kézből ismernek. Kevesen vagyunk a szemléletformáláshoz, s ha nem alkalmazkodunk, az még a tömegen nem nagyon fog meglátszani. Te vagy én nem fogunk össze-vissza parkolni, sőt még sokan mások se. De akár egy erőszakos kisebbség is képes az egészre kiható rombolást végezni. Van módunk ezen változtatni? Hatósági segítséget ehhez nem kapunk (bár a mi adónkból hatóságok ők), az önbíráskodás csúnya dolog, a példamutatás meg lúzerségnek számít minálunk.

Érdeklődve várom a megoldásodat.

11

ses, 2005. július 18. hétfő, 16:24 (#)

Pocakos, tőled idézek:

"Fel vannak kórházaink készülve egyszerre akár ötven sebészi beavatkozásra, műtétre?"

Namármost, tételezzük fel az általad elképzelhető legemberbarátibb, legmorálisabb, legsegítőkészebb sebészeket. Ez akkor se fog menni, műtő, sziké, lélegeztetőgép, meg még néhány apróság hiányában, amelyet - lévén az egészségügy idehaza döntően államilag finanszírozott - nem lehet politikamentesen megoldani.

Sztem Ali is erre próbált rámutatni, de nem vetted az adást, hanem más példákat hoztál, amelyek nagyszerűek, de nem válaszolnak ezekre.

Félreértés ne essék: amiről te beszélsz, az nagyon is szükséges, és néhány esetben talán elégséges is. Ám egy ekkora horderejű esemény történtekor a politikai vonzatot nézni nem céltévesztés, hanem realizmus. Mondom én.

12

darthwalk, 2005. július 18. hétfő, 19:34 (#)

Pocakos(9):

Nagyonis igazad van a szemléletmóddal kapcsolatban. Sajnos a helyzet rosszabb mint írod - itthon egy nagyobb sötét színű (vagy gyorsabb) autóval "bármikor lehet előzni a leállósávban".

Viszont itthon (egyelőre) nem lehet komolyabb kérdésekről politikamentesen beszélni.

Sajnos. Lipilee-nek igaza volt amikro írta: "itthon hasonló esemény bekövetkeztekor mindenki körbe körbe szaladgálna Lamperth Mónikával az élen". "A tomcat-es eset után kiderült, hogy még ez se - hiszen nincs szabad emberük."

Visszagondolva az elmúlt évek nagyobb "eseményeire": a Fenyő és a Móri gyilkosságok/bankrablás tetteseit még mindig keresik, pedig értük nem valószínű, hogy pakisztánba/irakba/egyiptomba kéne menni...

13

eszpee, 2005. július 18. hétfő, 20:10 (#)

Apró kiegészítés, hogy - nem kétségbevonva az angol rendőrök munkáját, de - azért a londoni robbantásnál a tetteseket, hogy is mondjam, max az áldozatok közül kellett kikeresni...

14

Ali, 2005. július 18. hétfő, 22:12 (#)

A megbízókat és a kapcsolatokat keresik. Nem hülyék azok...

15

Pocakos, 2005. július 18. hétfő, 23:39 (#)

Ali, ses: mellékvágányra megy így a dolog. Én arról írtam, ami e borzalom kapcsán, láttán az eszembe jutott. Nem az „ok-okozat”-on filóztam, hanem a tényen. A megtörtént eseményen: hogyan viselné el, hogyan viselkedne a hazai közönség, pl. Bpest lakossága, beleértve a hivatásos és mezei segítőket, az áldozatokat, szóval mindenkit. Úgy érzem nincs felkészülve a város és a jónép. Függetlenül a pénztől! (Persze, hogy mindenhez pénz kell!). Azt tartom szomorúnak, hogy mennyire beletörődtök a (jelenlegi) helyzetbe, ez a karszéttárás, hogy „nincs pénz”, meg „kevesen vagyunk” - borzasztóan deprimáló. Miközben a „csatlós” meg „megszálló” meg hasonló szavakkal igen jól elvagytok. Ja, és „monnyonle Demszky”
Több „humanitást” !! Ember-centrikus gondolkodást! – és cselekedetet.

16

Ali, 2005. július 19. kedd, 00:09 (#)

Pocakos,

én úgy tudom, ha valamit feltételes módban fogalmazunk meg, akkor az nem tény. Ezt, ha tehetném, jó vastagon aláhúznám. Tény, hogy volt Londonban egy terrormerénylet és nem ez az első. Feltételezés, még ha esetleg megalapozott is, mi történne Budapesten ez esetben. Amíg meg nem történik, nem tény. Ezen a "kis" különbségen rengeteg minden múlik. Ha megtörténik, elemezhetjük. Addig nem.

Továbbra is szeretném, ha elmagyaráznád, mi az az "embercentrikus gondolkodás", amit rajtunk számon kérni szeretnél. Feltételezem, hogy újságíróként mestere vagy a kommunikációnak, tehát csak sikerül rávezetni minket...

Találgatni meg nem akarok. Azt hiszem ugyan, hogy van bennem nyoma a humánus gondolkodásnak és ezt már bizonyítottam is, de nem kizárt, hogy tévedek. Kérlek, bizonyítsd rám, hogy tévedek! Ha viszont ez nem megy, úgy most már elférne egy kis helyreigazítás...

17

Pocakos, 2005. július 19. kedd, 01:09 (#)

Ali(16) írod:
"....Amíg meg nem történik, nem tény. Ezen a "kis" különbségen rengeteg minden múlik. Ha megtörténik, elemezhetjük. Addig nem. ..."

Szerintem, akkor már késő! „Életfelfogásom”: ami már megtörtént, azon nem lehet változatni! Forget it! Abból csak következtetéseket lehet (sőt, kell!) levonni arra, hogy (pl.) többé ne forduljon elő, ne következzék be, de legalábbis minimalizálni a megismétlődését. Ez nem jellemző a hazai gondolkodásra. Mondj egy olyan eseményt, ami után (Mo.-on) - azonnal – kihoztak egy új rendeletet, hogy (jelentősen) csökkentsék annak a hibának, bajnak, katasztrófának a megismétlődését. A „nyugati világra” jellemző, hogy ha valami történik, - akárcsak a legkisebb faluban is! – a helybéliek tüzetesen átvizsgálják, kivizsgálják a dolgot és hoznak egy új „szabályt”, mert „ember-centrikusak”. Ennek nincs sok köze a „humanitás”-hoz, ez arról szól, hogy nekünk (mindnyájunknak) jó legyen. Amikor Salzburg környékén autókázom és meglátom a parkolók felé igyekvő hókotrókat, akkor már tudom, hogy hamarosan esni fog a hó. Mo.-on pedig csak akkor próbálnak kiállni a hókotrók (a garázsból!), amikor már leesett a hó. Így talán érthető az a „kis” különbség, amit vitatsz. ;-)

18

Pocakos, 2005. július 19. kedd, 01:26 (#)

Szolgálati közlemény (Alinak)
Most olvastam, hogy kételketsz, "kacsának" nevezed a European Cohesion Fund-ot. Itt okosodhatsz. ;-)
http://www.europa.eu.int/comm/regional_policy/funds/procf/cf_en.htm

19

Ali, 2005. július 19. kedd, 03:36 (#)

Jól van, tudok bizonyítani, itt az indexes hozzászólásom:
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=45953923&t=9008229

Külön, gyengébbek kedvéért ideidézem azt, amit Pocakos fájlal:
"Ez meg kacsának tűnik, de ki tudja:"
...és ezek után hivatkoztam a cikkére.

Kérdés:
1. Okoskodtam-e?
2. Kacsának neveztem-e minden kétséget kizáróan Pocakos angol nyelvű idézetét?
3. Szabad-e kételkednem és annak szabad-e hangot adnom?

A 17-esre nem látom most értelmét reagálni, eltettem jobb időkre.

20

Pocakos, 2005. július 19. kedd, 08:26 (#)

Ezeket tőlem kérdezed? ;-)
1. a link (18) a segélyalap létezését bizonyítja.
2.-3. ott van magyarul is, hiszen a Reuters jelentése. Mivel a Reuters jelentések bizonyos része hamar „eltűnik” a net-ről, gondoltam (rutinból) a fontos mondatot megörökítem eredeti változatban (is) az utókornak. ;-))

A 17-esre való reagálás pedig „tipikus”, „majd ha bekövetkezett, visszatérünk rá”. ;-))))))

21

Pocakos, 2005. július 19. kedd, 08:38 (#)

Lemaradt a Reuters-en alapuló cikkem címe:
http://pocakos.blogspot.com/2005/07/ktvny-hitel-segly.html

és egy mostani hír, amiről itt gagyogok (béke időben!)
http://www.origo.hu/itthon/20050719verhiany.html

22

nyelv-ész, 2005. július 19. kedd, 08:39 (#)

Nincs itt egy katasztrófavédelmis?

Anno középiskolában (jó rég volt) jött előadni valami MHSZ-es figura, és hosszasan ecsetelte, mit kell tenni atomtámadás esetén, meg hogyan működik a főváros katasztrófavédelmi terve, stb.

Gondolom, az atomtámadást leszámítva azért van reális kockázata egy természeti katasztrófának, tömegbalesetnek, neaggyisten terrortámadásnak. Tizenvalahány éve az akkori munkahelyemen (felsőoktatási intézmény) az első iraki (kuvaiti) válság kapcsán azonnal megszervezték, hogy a rendészek önkéntesekkel karöltve folyamatos figyelőszolgálatot adjanak az intézmény minden olyan pontján, ahol illetéktelenek beléphetnek. Emellett az ismeretlen belépőket automatikusan csomagvizsgálatnak vetették alá.

Akkor röhögtünk az egészen, ma azonban visszagondolva, úgy tűnik, jól szervezetten történt mindez. Kérdés, hol tartunk ma? Annyi mindent szétziláltak az utóbbi 15 évben, így pocakos cikke nagyon is reális veszélyekre hívja fel a figyelmet!

23

cziczas, 2005. július 19. kedd, 09:10 (#)

...a pénztelenség mindig olyan hivatkozás, ami miatt fontos CSAK szervezést jelentő intézkedések is elmaradnak...

Én az alapvető problémát abban látom, hogy - mivel "békeviselt nemzedék" van túlsúlyban a mai döntéshozók között - el se hiszik, hogy itthon is történhet bármilyen "nem kívánatos esemény".Ha valahol valami a Világban már megtörtént, gyorsan vagy lassan reagálunk: nálunk ez ilyen-olyan okok miatt nem következhet be. Ezzel megnyugtatják a közvéleményt. Mivel hál'istennek eddig tényleg nem volt akkora baj, mint Londonban, Madridban az első nekibuzdulás után elcsitul az itthoni érdeklődés, és nem történik semmi.

Nekem Tomcat cikke azért félelmetes, mert megmutatja rendvédelmi szerveink iszonyatos éberségét a főváros szívében végrehajtott akcióval kapcsolatosan.

Szvsz: Fogalmunk sincs mit kell(ene) csinálni, egy igazi támadásnál!

Én nem szeretnék félelelemben élni!

Az angolokat csodáljuk a jól szervezettségükért,- amit nyilván nem egy perc alatt értek el, valamikor meg kellett tervezni, be kellett gyakorolni, tényleges fegyelem kell a végrehajtása során - de vajon VALAKINEK eszébe juott, hogy ha nem is ilyen cselekmény, de bármilyen más tömegszerencsétlenség elhárításával kapcsolatos intézkedéseket hogyan kellene nálunk lebonyolítani?
Az általában veszélyes üzemeknél tudom, hogy kötelező az intézkedési terv a vészhelyzet elhárítására. A MÁV-nál, VIZIG-nél, Katasztrófavédelemnél tudom, hogy van terv is, gyakorlat is, tapasztalat is.Jogilag is szabályozott a polgári védelem és a katasztrófavédelem... de ne kerüljön sor éles helyzetben a kipróbálására, mert akkor nagyon nagy baj lenne, azt hiszem.

...azt, hogy kinek mit kellene tenni, hogy egyáltalán van, aki ilyenkor tesz, és hogy nekem, mezei állampolgárnak olyankor mi a dolgom, szvsz nem ártani valahoyg a lakosság tudtára adni!...hangsúlyozom, nem félni akarok!.de megijedni se!....

24

Ali, 2005. július 19. kedd, 09:38 (#)

Mit lehet tenni azzal, aki tényként kezeli a feltételezéseit, olyan kijelentéseket tulajdonít nekem, amit nem, vagy nem úgy írtam le? A fentiekben nekem tulajdonítottak rossz fényt vetnek rám és ezt tisztázni kell, ám ennek folyamatával nem, csupán csak eredményével szeretném az itteni nyilvánosság türelmét igénybe venni, mivel hosszúnak ígérkezik az a sajátos módszer, miszerint talán lehetőségem van nekem bizonyítani, igaz-e, vagy sem, amit nekem tulajdonít valaki.

Pocakos 7.,9.,15.,17.,18. és 20. hozzászólásaiban rám és feltételezett véleményemre, gondolkodásmódomra tett kijelentéseit addig kéretik erős fenntartásokkal kezelni.

25

Ali, 2005. július 19. kedd, 09:49 (#)

Cziczas, Nyelv-ész:

Mint minden intézményrendszer, a katasztrófavédelem és a mentés is erősen leharcolt állapotban és talán kicsit szétesőben van. Ennek ellenére van, akinek ez a hivatása (nem, nem foglalkozása, hivatása!) és akkor is teszi, ha saját zsebből kell. Városom büszkesége, Mancs és társai így működnek. Talán hallott valaki arról, hogy nemrég is köszönet helyett valami vizsgáztatással piszkálták őket. Tőlem annyi telt, hogy az 1%-omat számukra ajánlottam fel.

Ami a szervezést illeti, ezügyben megvan a hírünk a világban. Német főnököm Nürnbergben úgy jellemzett minket magyarokat (már akik addig a keze alá kerültek, illetve akikkel munkakapcsolatban volt), hogy jó minőségben és sokat dolgozunk, de nem lehet két magyarnál többet egy csoportba rakni, mert akkor már szétesik minden körülöttünk, miközben egymással harcolunk. A magyarok (még mindig a fenti korlátozás szerint) nem hogy szervezni nem tudnak, hanem még azt is szétverik, amit más megszervezett. Mint minden általánosítás, ez is tartalmaz megfontolandó igazságmagvat, néhányunknak legalább is ez volt a véleménye.

26

ses, 2005. július 19. kedd, 10:41 (#)

Pocakos (15),

A hozzászólásodban az "úgy érzem, nincs felkészülve a város és a jónép" korrekt vélemény.

Ami utána jön, az kevésbé az, mert nem az elmondottakkal, hanem az azokból magad által levont általánosításokkal vitatkozol - pontosabban nem is vitatkozol, hanem azok alapján minősítesz.

Ide nem foglak követni, hiszen nem értek egyet a módszerrel, úgyhogy részemről maradok a korábbi megközelítésemnél és igyekszem pontosan reagálni az általad írottakra:

- Irak megszállásának és Anglia ehhez való csatlakozásának meglehetősen sok köze van a londoni merénylethez (akkor is, ha te szíved jogán esetleg felszabadítóknak vagy szövetségeseknek nevezed a briteket csatlós helyett), így a körülmény felvetése szvsz nem irreleváns.
- a "karszéttárás", "beletörődés" mindössze a te megítélésed szüleménye, nem pedig itt másoktól (pl. tőlem) elhangzott saját panasz, ezt tehát nem igazán fair a számlámra írni. Téged a saját következtetéseid szomorítanak el :)
- Demszkyt meg ugyan miért kevered ide? Korábban fel se bukkan a cikkedre érkező hozzászólásokban.

Ezen túl még két dolgot szeretnék hozzátenni:

- annak idején a taxisblokád, vagy a 83(?)-as hatalmas havazás például azt mutatta meg, hogy adott esetben váratlan nehézségekkel szembesülve is igen jól elboldogulnak az emberek. nem feltétlenül kell őket lebecsülni
- egy alkalommal az astoriai aluljáró telefolyt esővízzel, fél órán belül barkácsolt pallók álltak a fő gyalogutak mentén, az élet haladt tovább. amerikai ismerősöm mosolyogva mondta, hogy odakint már lezárták volna az egész kerületet a fegyelmezett és hatékony katasztrófaelhárítók :)

- a befejező mondataid ("Több „humanitást” !! Ember-centrikus gondolkodást! – és cselekedetet.") olyan általánosságok, amelyekkel szerintem mindenki egyetért, ezért véleményértékük nem nagyon van. Ilyen alapon, ha megengedsz némi élcet, követelhetnél több napfényt, meg több optimizmust is - abban is benne lesz mindenki.

27

cziczas, 2005. július 19. kedd, 10:43 (#)

Ali: a Katasztrófavédelmet én + példaként említettem...tapasztalataim alapján!

Nem az a bajom, hogy nincs hivatástudat ezeknél a szervezeteknél, hanem azt, hogy az az Erő, -legalábbis nekem úgy rémlik - ami egyébként a rendelkezésünkre áll nincs összehangolva.

28

Ali, 2005. július 19. kedd, 10:56 (#)

Cziczas,

persze, pont erről szól az, hogy nem dolgozni kellene többet, amit néha még ma is követelnek (rossz a magyar munkaerő termelékenysége), hanem jobban szervezni, csak az "egy létrával feljebb" elsajátítandó tananyag, ha az ember nem önfoglalkoztató kisvállalkozó. Teljesen egyetértesz német főnökömmel, ő is úgy tartja, jobban kellene tudnunk összehangolni a dolgokat. :)

Az viszont jó messzire elvezetne, mi az oka annak, hogy ez az összhang normál esetben nem, csak nagy baj esetén alakul ki. Mintha idehaza a permanens harci állapot lenne az alaphelyzet. Amikor kikerültem Finnországba, az egyik első meglátásom az volt, hogy nem azért tartanak előrébb finn rokonaink, mert szorgalmasabbak, hanem azért, mert "lustábbak", azaz sajnálják az energiát a következőkre:

* irigykedés a másikra;
* a másik túlszárnyalása még egy kocsival, még egy emelettel, stb.;
* a másikkal való kib*szás -- erre aztán találtam kivételt :) ;
* a másik dolgaiba való kényszeres beledumálás.

Két hét után azt találtam hazaírni, hogy be fogok íratkozni valami harcművészeti iskolába, mert stressz-elvonási tüneteim lettek. :)

29

Pocakos, 2005. július 19. kedd, 11:54 (#)

ses: „….Irak megszállásának és Anglia ehhez való csatlakozásának meglehetősen sok köze van a londoni merénylethez…”

Ezzel is alátámasztod, hogy nem értetted meg a „message”-t, amiről itt a hozzászólók többsége is beszél: egy hasonló méretű katasztrófát hogyan viselne el, pl. Budapest. Erről szól a cikkem, ez villant át agyamon a londoni képek láttán. Úgyhogy a jelzők, a „minősítés” Tőled származik. (keresd vissza: "ki kezdte")

….."beletörődés" (…) nem igazán fair a számlámra írni….”
Igen, itt hibáztam, hogy kettőtöknek címeztem (15). Tanulság: nem lehetek ennyire „lusta”, pedig van más dolgom is. ;-)) Azért a "karszéttárás"-ra, és "beletörődés"-re Nálad is van utalás – igaz áttételesen:
„…..Ez akkor se fog menni, műtő, sziké, lélegeztetőgép, meg még néhány apróság hiányában, amelyet - lévén az egészségügy idehaza döntően államilag finanszírozott - nem lehet politikamentesen megoldani..." (ses 11)

30

Ali, 2005. július 19. kedd, 12:14 (#)

Na, statisztikázok:

A 7. hozzászólásig egyedül lipilee véleményét ismerted el magadéval kompatibilisnek.

A 29. hozzászólással bezárúan 10 hozzászóló volt, ebből a szerző az egyik 7 hozzászólással. A vele egyértelműen egyetértők száma kettő, kettő talán még ide sorolható. A szerzővel együtt öt hozzászóló összesen 11 hozzászólást írt.

Se létszámban, se hozzászólásszámban nem látok többséget. De persze mondani lehet. Elhinni nehéz.

31

ses, 2005. július 19. kedd, 12:17 (#)

Pocakos: na, ez már sokkal inkább az, amit én korrekt vitának tartok. köszönöm ezt a hozzáállásváltást!

- a "message nem értését" illetően sajnos tévedsz. ellenőrizheted, az írás nem száll el: a legelső kommentemben (3) rögtön kezdésként szó szerint jeleztem, hogy értem, miről beszélsz, csak épp nem értek egyet veled. nekem a londoni eset üzenete más - olyasvalami, amiben Iraknak sajnos helye van. van ez így, különbözőek vagyunk.

- azt írod: "...a „minősítés” Tőled származik. (keresd vissza: "ki kezdte".." - Pocakos, itt ismét a megközelítésünk különbségére hívom fel a figyelmedet. Én konkrét idézettel vitatkoztam a te egyik beleszólásoddal, majd az imént egy másik konkrétummal cáfoltam egy következő állításodat. te ezzel szemben kb. annyit mondasz: "nem én voltam, te voltál". ez így azért kevéske, konkrétumok híján nem nagyon lehet megfogni. ha adsz hozzá némi szubsztanciát, akkor talán tudok rá reagálni.

- abban viszont ezek szerint egyetértünk, hogy egy "áttételes utalás"-nak érzett mondat esetén korrektebb lett volna megérdeklődni valakinek a véleményét, mint enélkül besorolni őt valahová. ha így van, annak örülök, és akkor ez a rész lezárva. :)

32

Ali, 2005. július 19. kedd, 12:24 (#)

Egy kicsit kockafejűsködöm, jó? :)

1. Mi a probléma?
2. Mik a lehetséges megoldások?
3. Melyik megoldás felel meg legjobban választott preferenciáinknak?
4. Hogyan lehet eljutni a megoldásig?
5. Mi szükséges a megoldáshoz és hogyan biztosítható?

Ezek után lehet dolgozni, aztán meg tesztelni, hogy valóban azt kaptuk-e, amit akartunk. :)

Ott a gond, hogy már a probléma meghatározásával gondjaink akadnak. Nem oly egyszerű tistán látni, mi a tünet és mi az igazi baj. Az orvos is inkább a betegséget gyógyítaná, mint a tünetet, de a legjobb a megelőzés. Érdemes tehát a probléma keletkezéséhez vezető utat is bejárni visszafelé, azaz keresni a probléma gyökerét. Ses ezt elég jól és többször is leírta.

Lehet persze fatalistán is a kérdéshez állni, hogy "úgy is megtörténik", szerintem ez nem a legjobb hozzáállás, de ez az én véleményem.

Aki biztosra megy, az persze mindkét irányban tesz lépéseket (csak szét ne szakadjon :) -- a költségvetés), azaz egyrészt igyekszik megelőző intézkedéseket tenni, másrészt tesz arról, hogy ha megtörténik a baj, az minél kevesebb és minél gyorsabban elhárítható kárral járjon. Nem megy ingyen.

Nálunk meg az a gond, hogy mindennel megpróbálnak takarékoskodni. Ez vezet a rosszul fizetett rendőrök, metősök, túzoltók, stb. problémáihoz, valamint az eszközpark zülléséhez, ezen keresztül pedig a működési zavarokhoz.

De el lehet küldeni mindenkit mosolykúrára is, optimizmust tanulni, csak pótcselekvésnek hat, ha másnap még mindig ugyanazok a lelakott eszközökkel kell dolgozni...

33

Pocakos, 2005. július 19. kedd, 12:29 (#)

Ali: nincs időm, légy szíves összeszámolni, hogy hány hozzászóló említette Irakot, és hányan minősítették a UK-t „csatlós”-nak. Köszönöm. Különben annyiféle statisztikát csinálsz, amennyit csak akarsz - (úgy látszik) idődbe belefér. ;-)))

34

Pocakos, 2005. július 19. kedd, 12:52 (#)

Ses(31), irod: „….Én konkrét idézettel vitatkoztam a te egyik beleszólásoddal, (…) te ezzel szemben kb. annyit mondasz: "nem én voltam, te voltál". ez így azért kevéske, konkrétumok híján nem nagyon lehet megfogni. ….”(ses 31)

Ismerős ? ;-)
„…….ők tényleg ott vannak Irakban keményen, első számú csatlósai az amerikai megszálló hadseregnek, tehát tudták, hogy veszélyeztetettek, ki is mondták....." (ses 3)

ezek után azzal vádolsz, hogy
„……nem az elmondottakkal, hanem az azokból magad által levont általánosításokkal vitatkozol - pontosabban nem is vitatkozol, hanem azok alapján minősítesz. …….” (ses 26)

Think about it ! ;-)))

35

Ali, 2005. július 19. kedd, 12:57 (#)

Kérem, nem szaladok el (betegségem miatt módom sincs rá):

Irak említve: Pocakos 3x, Ses 2x (visszaidézéseket nem számolva, de a cikk szövegét igen).
"Csatlós" szó: Ses 2x, Pocakos 1x.
Egyebek:
Pocakos említi az alábbi kulcsszavakat: Gyurcsány, Orbán, Putyin, Sharon, amerikai, német, francia, orosz, izraeli, Afganisztán, ETA, "Kontinentális EU" (ez akár egy külön postot megérne!).
Ezen kívül Lipilee említi még az IRA-t, jómagam hivatkozom a németekre, a finnekre, említem Japánt.

Érdekes még megnézni, az eredeti cikkben mennyi direkt politikai felvetés van, mely után kicsit érdekes az olvasót számon kérni, miért a politikai dolgokkal foglalkozik, miért nem megy át az "üzenet". :)

Mondjuk, ha ezt én követem el és rámszólnak, hogy "leül, egyes", nem lepődtem volna meg. :) De tőlem azt is el szokták várni, hogy magam bizonyítsak és ne toljam időhiányra hivatkozva másra a kötelességemet.

36

Pocakos, 2005. július 19. kedd, 13:02 (#)

Ali (35): Kösz !!!
(csak azt nem értem, miért lenne "kötelességem" (egy ilyen) statisztika készítése?)
Mégegyszer kösz ! Nagy vagy! ;-)))

37

Ali, 2005. július 19. kedd, 13:07 (#)

A 34. hozzászólásodban nekem sem világos, végül is bizonyítottál-e valamit. Visszaolvastam a cikkedet ismét, ott kétszer is hivatkozol az iraki megszállásra. Nem Ses találta ki, hogy akkor most előrángatja, te dobtad a labdát.

Ezt ismered?

"Q: Igaz, hogy az angolok rengeteget isznak és emiatt hajtanak a bal oldalon?
A: Nem igaz, de csak a logikai kapcsolat hibádzik."

38

Ali, 2005. július 19. kedd, 13:08 (#)

Kötelességed állításaid alátámasztása lenne. Vagy ha ez nem lehetséges, ám erre alapozva támadtál valakit, akkor sűrű elnézéskérések közepette visszavonulót fújni. Csak ér ennyit szavaid hitele, vagy sem?

39

ses, 2005. július 19. kedd, 13:20 (#)

Pocakos (34), a három tőlem vett idézeted három különböző dologra vonatkozik, továbbá nincsen kapcsolat közöttük. Miért teszed őket mágis egymás mellé? És ettől mit fognak alátámasztani szerinted?

Engedelmeddel megfogadom a tanácsodat, és I'll think about it. Hátha rájövök, mi volt a gondolatmenet mögötte. Egyelőre nem látok logikus okot, de az élet tartogat meglepetéseket.

40

Ali, 2005. július 19. kedd, 13:27 (#)

Megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül a 34-es értelmezési nehézségeivel, pedig lett volna rá komoly esély... :)

41

Pocakos, 2005. július 19. kedd, 13:51 (#)

Ali (37): „…..Visszaolvastam a cikkedet ismét, ott kétszer is hivatkozol az iraki megszállásra……..”
No, itt a probléma! Én NEM használtam a „megszállás” szót a cikkemben !!! A 7-es hozzászólásomba utaltam csak rá – akkor is idézőjelben! Ennek fényében elég vicces 38-as beírásod, és tanácsod:
„……Kötelességed állításaid alátámasztása lenne. (……) Csak ér ennyit szavaid hitele, vagy sem?…”
Erre mondják mifelénk: Hypocrite
Ezért aztán részemről ezt a témát be is fejezem. Tényleg nincs időm ilyesmire.

42

Ali, 2005. július 19. kedd, 14:13 (#)

Az ország felett az amerikai hadsereg átvette az ellenőrzést. Annyira van ez is megszállás, mint amit nálunk a szovjet hadsereg csinált "ideiglenesen", vagy még inkább. Mi itt a hiba? Ez valamiért téged felbosszantott, de miért?

Tudod, mit, engem is bosszant, hogy miután hirdettem a cikkedet az Indexen, én marha, toborzom az olvasókat a blogodhoz, te meg letámadsz érte. Nem mondod, hogy egy újságíró nem látja a különbséget az "ez kacsának tűnik, de ki tudja" és az "ez kacsa" kifejezések közt?

A tényt és feltételezést sem illik keverni. Vagy te megfelelő eljárásnak tartanád, ha börtönbe kerülnél valaminek a feltételezésével (pl. megtörténhet, hogy elkövetsz valamit), amit tények viszont nem támasztanak alá (mivel nem követted el)?

Ennyire rosszul viseled, ha valaki nem pont úgy és azt érti írásaidból, amit te akarsz? Akkor írd meg jobban! Két ember közt félútig szokás menni megértésben, újság esetén a cikkíró felelőssége nagyobb, ezért is lenne ez elvileg szakma, az információközlés egyik módjának mestersége.

"Az újságíró felelőssége nem az, amit mond, hanem az, ahogy értik." (Déri János)

Mégvalami: a három felkiáltójel egymás után nem nyugodságot és higgadt érvelést jelez.

Ha meg nincs időd rá, arra miért van, hogy másokról érdekes, ám gyéren alapozott értékeléseket engedj meg magadnak? Utcán odamenni valakihez, leköpni, majd elrohanni azzal, hogy "nemérekrá", hát, finoman szólva is érdekes.

43

stsmork, 2005. július 19. kedd, 23:04 (#)

Pocakos (15): kicsit elmozdulva a destruktivitás süppedős talajáról, tudnál pár gyakorlati tanácsot adni, hogy konkétan hogyan lehetne megvalósítani a "több humanitást, ember-centrikus gondolkodást – és cselekedetet" programot? Azt gondolom te is látod, hogy enélkül a cikked csak a "Magyarország jaj de szar hely" siratóének-műfaj már így sem teljesen üres tárházát gyarapítja. Nem cikizni akarlak, komolyan érdekel. (Nekem van egy konkrét elképzelésem ezzel kapcsolatban, de előbb szeretném hallani a tiédet ;-)

44

Gr0, 2005. július 20. szerda, 01:08 (#)

Pocakos,
a "hypocrite"-ra van jó magyar szó: képmutató.

Gr0

45

Szittya, 2005. július 20. szerda, 08:24 (#)

Pocakos:
Ha újságíró akarsz lenni / annak tartod magad, kurva nagy szükséged van arra, hogy megértsd vagy legalább megpróbáld megérteni az olvasók reakcióit. Főleg, ha olyasmiről írsz, amiben az olvasók veled ellentétben 30 éve élnek... Több szakmai alázatot és emberi megértést, please. Legyél ember-centrikus. :)

46

Alfi, 2005. július 20. szerda, 12:30 (#)

Pocakos,légyszíves pozicionáld magad.
Ha nekünk írsz,akkor kikell alakítani azt a közös értékrendet amely alapján tájékoztatsz bennünket a világ dolgairól.Ez esetben légyszíves rendezd a konfliktusodat Alival.
Ha az értékrendbeli ütközésekre vagy kihegyezve,akkor vedd tudomásul,hogy lesznek pártolóid és lesznek ellenfeleid is.Népszerűség kontra népszerűtlenség.
Ha fejlődésre épülő újságírást akarsz,akkor tudomásul kell venni,hogy ez a szakma állandó megújjúlást,toppon levést igényel.Új megközelítések,új szempontok.
Ha kötött értékrend szerint akarod művelni az újságírást,akkor elkell fogadnod azt az egyszerű tényt,hogy csak egy bizonyos réteg vevő a cikkeidre.Kötöttségek,korlátozott példányszám,olvasótábor.
Választhasz.

47

eszpee, 2005. július 20. szerda, 14:52 (#)

Alfi, anélkül, hogy a konkrét ügyben állást foglalnék, én nem gondolom, hogy Pocakosnak bármilyen kötelezettsége is lenne. Az összes hozzászólás látható, bárki alkothat véleményt ezek alapján.

Ez meg "Ha nekünk írsz,akkor kikell alakítani azt a közös értékrendet amely alapján tájékoztatsz bennünket a világ dolgairól." szerintem egyszerűen baromság, már megbocsáss. Miért kellene egyáltalán léteznie közös értékrendnek? És ha nincs, pláne miért kéne kialakítani? Miről beszélünk?

48

Ali, 2005. július 20. szerda, 14:57 (#)

Engem meg az érdekelne, amit a 10-es és 32-es hozzászólásaimban felvetettem. Meg amit Stsmork a 43-asban. Meg hiányolom Pravdát. :)

49

Alfi, 2005. július 20. szerda, 15:08 (#)

eszpee,neked is igazad van.Ez egy liberális,szabadelvű blog bármit le lehet írni bárhogyan.Ez eddig oké!
De,ha legyömöszölnek valamit a torkomon
az csak erőszak és kiköpöm.
A rámerőszakolt vélemény ütközik az értékrendemmel(szabadelvűség)akkor az ember jobb esetben vitatkozik és eljut egy érdemi párbeszédig vagy finoman vagy durván beszól vagy hagyja a fenébe az adott médiát(vagy írót)
A zuhanó lapszám nem Isten büntetése.:-)))

50

Pocakos, 2005. július 20. szerda, 16:03 (#)

Kezdjük az elején! eszpee megkeresett azzal, hogy szívesen látna (látnátok) itt, mint „vendégmunkást”. Én örömmel elfogadtam a meghívást (és a munkát!), és megtiszteltetésnek tartottam, tartom(!) ezt a feladatot. Őszintén, nem tudtam – és most sem tudom, hogy ki(k)nek, milyen közönségnek írok, ill. kik olvassák írásaimat. (Népszabi, Mnemzet, Tilos Rádió stb.). Feltételezem, hogy legalább százan olvassák a sesblog-ot, és (eddigi) tapasztalatom szerint, kb. 10 aktív hozzászóló mond véleményt gondolataimról.

Ha most a nyomatott vagy elektronikus sajtóra gondolok, ott a szerzőhöz ugyan eljutnak az olvasói/hallgatói levelek, és ha jó a PR munka, akkor mindenkinek visszaírnak egy szabványszöveget. „Köszönjük, hogy levelével megkeresett, értékes észrevételei nagyban segítik munkánkat. Tisztelettel” A szerkesztőség, pedig kiválaszt néhány nekitetsző („profiljába illő”) levélrészletet, amit aztán közzétesz.

Az Internet adta interaktivitás újabb lehetőséget adott a közvetlen(ebb) (újság)író-olvasó kapcsolatra. Fantasztikus érzés, hogy egy cikk megjelenése után – szinte – azonnal jön válasz, reakció. Ez persze akkor lenne igazi, ha az esetleges hibákra hívnák fel a figyelme(me)t. Ahogy azt, pl. Del Medico csinálja. Vagy pedig, mint a L.A. Times próbálta: vezércikkét olvasói gondolataival (blog) próbálta átalakítani. Esetünkre azonban ez nem jellemző.

Ezt a „műfajt” - (rádiós)újságírás - elég régóta űzöm, és bizony a szakmában az az egyik vélemény, hogy a „”kuncsaftnak mindig igaza van” – amit fentebb PR-munkának neveztem. A másik vélemény, hogy valami nem stimmel annál, aki képes tollat ragadni és levelezni. Ott valami „baj van”. Túl sok ideje van, unatkozik, nyugdíjas, magányos, kötekedő, itt éli ki magát stb. Az optimista felfogás szerint, pedig „örülj, hogy olyat írtál, mondtál, ami érzelmeket korbácsolt fel, és írásra késztetett embereket. Nos, én ez utóbbinak fogom fel itteni „vendégszereplésemet”.

Alfi (46): nem lehet mindenkit „kielégíteni”, és nem lehet fekete-fehér - két táborra – osztani az olvasóközönséget (tetszik-nemtetszik). Nem célom „tagok” gyűjtése. (Itt bántott meg Ali, amikor felrótta, hogy ő „szavazatokat gyűjtött nekem, és én milyen hálátlan vagyok).
Szittya (45): nagyon szellemes soraira is ez a válaszom. Nem tudom, Szittya hány olvasót képvisel, de sorai ébresztettek rá, hogy vajon érdemes-e egyáltalán reagálnom a „beleszólás”-ban? Nem lenne bölcsebb – mint az újságnál, rádiónál – csak egyszerűen tudomásul venni a véleményeket. Persze elég idétlenül nézne ki, ha minden hozzászólás után csak azt írnám, válaszolnám, nyugtáznám, hogy „Köszönöm”.

51

Ali, 2005. július 20. szerda, 16:30 (#)

Aztakutyamindenitnekije!

Megint szép hosszan írtál, csak a válasz, a válasz a felvetésekre, az nem megy. Megjelöltem, mire kellene reagálnod. Erre megint felhozol valamit, ami már jócskán a zivatar alatt került elő. Egyébként pedig tényleg semmi más szándékom nem volt, minthogy egy itthon nem közismert információt, amit közzétettél, segítsek tovább osztani. Ezért került be a blogod "népszerűsítése" az Index egyik fórumába részemről. (Nyilván ezzel nő az olvasottságod, baj?) Kommentezve, merthogy az ilyen jellegű hírek sokszor kacsának bizonyulnak mifelénk. Ám nem azt írtam, hogy kacsa, azt írtam, annak LÁTSZIK. Sőt volt még tovább is, egy "de" kezdetű mondatrész.

A dolog visszaolvasható, ellenőrizhető.

Azt hittem, hogy lehet veled a témáról eszmét cserélni, de teljesen vaknak mutatod magad mindarra, ami nem vág össze az elképzeléseddel.

Ez engem pedig sért, az ismétlődő sértésekek pedig rosszul tűröm. Ha hibáztam, hát hibáztam, akkor meg lehet mondani, hol.

52

Alfi, 2005. július 20. szerda, 16:47 (#)

Pocakos,neked is megvan a magad igaza.
A hagyományos médiákban a visszajelzések sokkal gyengébbek és konvencionálisak.Sokszor nincs igazi nyomatéka.
A neten még csak gyerekcipőben jár a blogírás,amely idővel felnőhet a hagyományos médiákhoz.Most próbálgatjuk
a benne lévő lehetőségeket.Szerintem az első 10év még a hőskorszaknak minősül. Tudomásom szerint 2001/09/11 óta van hírértéke a blognak,amikor is a semmiből kellett létrehozni egy információs oldalt,oldalakat a hírközlés,tájékoztatás,eltűnt személyek keresése céljából.

53

Ali, 2005. július 20. szerda, 16:57 (#)

Pravda, merre vagy, ide te kellenél... Vagy csak bennem van a hiba, ha bosszant a dolog? Adva egy cikk, jönnek rá a reakciók, eddig természetes. Az átlagos szerző egyet ért, vagy sem, megírja miért, vagy sem, bár utóbbinál ez úgy tűnik, mintha nem lennének érvei, de hát érzelmei is vannak az embernek.

A dolog onnantól lesz beteg, amikor nem a felvetésekre reagál valaki, hanem logikailag követhetetlen manőverekbe kezd, össze nem függő idézetekkel igazol valamit, amiről nem is igen sejthető, mit is igazolna, mert annak kifejtése hiányzik. Még durvább csavar, amikor olyasmire reagál, amit a megcélzott nem, vagy nem úgy állított. Ez és az előbbi módszer gyakorlatilag védhetetlen, vagy állandó magyarázkodásra készteti a megtámadottat (és akkor lehet mondani, hogy "csak van valami vaj a fején, ha állandóan magyarázkodik"), vagy megfutamodásra és akkor még lehet egyet köpni utána. A dolog fűszerezhető még azzal, hogy szorult helyzetben "nem érek rá!" felkiálltással dobni lehet a kört.

Ezzel a módszerrel szoktak kellemetlen munkavállalóktól megszabadulni, kicsinálni őket, ha amúgy semmi olyat nem követett el, amivel normál eljárás keretében távozásra lehet bírni. Ez egyátalán nem az elmúlt rendszer sajátossága és öröksége, ők is csak alkalmazták ezt a világban amúgy elterjedt módszert. Mindenesetre annak idején kísértetiesen hasonló módon vonták be középiskolai osztálytársam frissen megkapott útlevelét. Ott adott támadási felületet a szerencsétlen, hogy kiderült, Hollandiába levelezik. A többit szépen felépítették maguknak pártvonalon.

Ha nyugatra levelezik, akkor ugye ideológiailag megbízhatatlan. Ha ideológiailag, akkor másképp is. Meg ugye idegen nyelven tud, ez is gyanús. Nem kért ehhez engedélyt. Tulajdonképpen persze ehhez nem is kell engedély, de önszorgalomból is megtehette volna a tájékoztatást és mégsem tette meg! Gyanús. Miket írhatott a leveleiben, amit titkolni akart? Lehet, hogy csak a nyugatra szökését akarta előkészíteni, de lehet ennél súlyosabb is, még kémkedés is lehet! Sajnos minden levelét nem olvashattuk el, de ennek véget kell vetni! Nosza, vonjuk be az útlevelét, ne engedjük, hogy továbbtanuljon és figyeljük!

Szegény srácot, aki tényszerűen semmit nem követett el, évekig szívatták pusztán feltételezések miatt. Meg is lépett, ahogy tehette. Kétségkívül ezzel önbeváltó jóslattá változtatva az elvtársak gyanúját.

Nekem, a szemlélőnek meg ekkortól van allergiám azokra, akik azt gondolják, amit feltételeznek, azt igazolni, indokolni, magyarázni már nem kell, az már tény.

54

Alfi, 2005. július 20. szerda, 22:36 (#)

#52-eshez kiegészítésképpen
Nem szándékom leértékelni a blogírást és művelőit.Ez egy viszonylag új műfaj kinem forrott szabályokkal,megközelítésekkel.
Ki tudja mi lesz belőle???
Kinai megközelítés szerint:
"A tízezer mérföldes utazás is egyetlen kis lépéssel kezdődik.
A kilenc öles fa is egyetlen
kis magocskából nő ki.
A kilenc emeletes pagoda is
egy kis földhányásból nő ki."

55

Ali, 2005. július 21. csütörtök, 10:05 (#)

Na, itt egy "üzenet", nekem egyből Drezda jutott eszembe róla, de majd biztos megkapom, hogy rendes ember mire gondol ilyen esetben:
http://origo.hu/nagyvilag/20050720mekkat.html

56

pravda, 2005. július 21. csütörtök, 13:02 (#)

53: az elmúlt napjaimat lefoglalta a golden-jelölt blogok átnyálazása. indíthatna amúgy a sesblog a véleményezésre egy topikot, szerintem volt sok érdekes dolog. ez eddíg off.
az a baj, hogy túl sok mindenről vitatkoztok egyszerre. amit ugye nem lehet.
a másik amiről én is azt gondolom, hogy nagyon magyar: a vita során az álláspontok, vélemények megtámadását a személyiség megtámadásának fogjátok fel. ilyen felhergelt állapotban pedig arra figyelni, hogy valóban mire gondol a másik szinte lehetetlen.
bővitek: én is így működöm, a netes viták óta próbálom magamban kiépíteni a belső moderátort. szerintem stsmork fókuszálási kisérlete bíztató volna ha...
például annak ellenére hogy van véleményem az ügyről, most nem is merek beszállni a vitába: ha arra reagálok, akkor azt gondolja, hogy arra is értem, pedig én azzal a kitétellel gondolnám, de akkor a másik hinné, hogy vele nem értek egyet pedig tulajdonképpen...
pocakos: gratulálok az ezüst éremhez, magánvéleményem szerint te voltál a legjobb a hírblogok között.
ali: a 37-es viccednél majdnem lefordított a székről a röhögés.
csakhogy - egyelőre - valami pozitívval zárjak.

57

Ali, 2005. július 21. csütörtök, 13:29 (#)

Pravda,

nem saját, nem vagyok én ilyen okos. :)

A 10-esre, meg főleg a 32-esre várnék már hosszabb ideje valami választ, annál konstruktívabbat, mint hogy "oldjátok meg!", vagy "legyetek emberközpontúak!". Azt látom, hogy tüneti kezelés, illetve "ráolvasás" jellegű vajákosság folyik (a politika nyilvánosság felé mutatott oldalán) és nem problémakezelés, ami ugye az okot veszi figyelembe, tehát hogy pl. miért is lett divat ilyen merényleteket elkövetni és milyen hátországa van ennek.

Amikor a WTC összeomlott, sokszor ismételték azt a kétségbeesett kérdést az amerikaiak, hogy "de hát miért gyűlölnek minket ennyire?". A kérdés jó, a baj csak az, hogy láthatóan elképzelésük sincs róla. Ha pedig csak egyfajta gondolkodás mentén próbálják a világot kezelni, akkor bele se gondolva elvárják, hogy a világ hozzájuk igazodjon. Mármost miért tenné? Erőszakra meg pláne nem fogja.

Az a baj, hogy a "gyáva nyúl" játék csak azonos kultúrkörben lesz mindkét fél számára ugyanaz. A kubai rakétaválság esetén bejött, mert mindkét fél alapvetően nem akart meghalni. Teljesen működésképtelennek viszont, ha az egyik fél úgy érzi, csak nyerhet azon, ha meghal...

Kultúra kérdése is, de perspektíváké is. Azt kell megnézni, milyen életkilátásai vannak egy átlagos fiatalnak abban a térségben. Azt hiszem, az ebben az irányban végzett kutatások eredményeit lehetne haszonnal kamatoztatni.

58

ses, 2005. július 21. csütörtök, 13:48 (#)

Ali, aztán mire ezek a kutatások elkészülnek, és esetleg kitalálunk valami okosat, addigra pont beérik Indiában és Kínában az a fiatal férfigeneráció, akik a szelektív abortusz következtében jórészt női kortársak nélkül maradnak. Néhány tízmilliónyian bizonyosan lesznek, a többségük ráadásul városban él majd, ahol nincs enyhítő hatású helyi közösség - és máris kezdhetünk gondolkodni, hogy a sok összezárt, frusztrált ifjúmacsó milyen vidám borzalmakat zúdít majd az emberiségre.

jó lenne ide a végére egy smiley, de.

59

Pocakos, 2005. július 21. csütörtök, 13:51 (#)

Pravda (56): csak félve merem megköszönni, mert még rám fogják, hogy csak a pozitív hozzászólásokra válaszolok. ;-))) Köszi!

60

Ali, 2005. július 21. csütörtök, 14:00 (#)

Ses,

látom, olvastad a cikket, stimmel, ez is a körmünkre éghet... :(

61

Ali, 2005. július 21. csütörtök, 14:02 (#)

Helyesbítek: most tessenek cyberkurva-gyártó cégbe invesztálni, nagy kereslet ígérkezik! :) :(

62

Gr0, 2005. július 21. csütörtök, 14:09 (#)

"máris kezdhetünk gondolkodni, hogy a sok összezárt, frusztrált ifjúmacsó milyen vidám borzalmakat zúdít majd az emberiségre. "

Öööö... feljön az első tízbe az indiai foci?

Gr0

63

ses, 2005. július 21. csütörtök, 15:05 (#)

Lehet, de akkor valószínűleg a szurkolóik is ;)

64

Ali, 2005. július 22. péntek, 18:14 (#)

A kis bumm
http://index.hu/velemeny/jegyzet/kisbumm/

Nem vagyok egy Tóta rajongó, de elfogadhatónak tűnő gondolatmenet.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork