Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53894 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Nézőpont

Pocakos cikke a Blog rovatból, 2005. július 15. péntek, 14:39 | 30 hozzászólás

Bemutatkozásként: több mint harminc éve disszidáltam. Választott hazám Ausztrália. Sokáig éltem Münchenben. Három kedvenc városom: Budapest, ahol születtem, Melbourne, ahol éltem, München, ahol dolgoztam. A világot, különösen Magyarországot, „kívülről” próbálom szemlélni. Világszemléletemet talán az EU állapotáról írt alábbi szösszenetem jellemzi legjobban. (lipilee-től mégegyszer BOCS!)

Őszintén. Nyugat-Európának jót tett a hidegháború, a Vasfüggöny. A "megmerevedett” (geo)politikai helyzetben (amerikai pénzen) szépen, nyugodtan fejlődött (és "szövetkezett”). Miközben úgy tekintették, mint Kelet-Európa (pozitív) pandanját, "ellenpólusát”, az "ilyen volt, és ilyen lesz” (propaganda) reklámszöveg iskolapéldáját, ami mögött az egyik oldalon ott áll a jó (USA), aki engedi a szabadságot (nem csak a szellemit, de a gazdaságit is!). Míg a másik mögött ott a rossz, mi több gonosz (SZU), aki semmilyen(!) szabadságot NEM enged. Egyszer csak a "gonosz” eltűnt, és nagy szart hagyott maga után. A "jó” megmaradt (győzött), és közben észrevette, hogy védence a fejére kezd nőni az új helyzetben. ……..

Ha logikusan (és tárgyilagosan) végig gondoljuk, akkor az EGK, szó szerint, a szó legnemesebb értelmében "gazdasági közösség” volt, nagyon kemény felvételi feltételekkel, kritériumokkal - (szigorú belső elosztási rendszerrel) ! Emlékezzünk a UK belépésére, vagy a déliekre (spanyol, görög, stb.), vagy 95-ben a független és semleges országokra (Ausztria, Svédország, Finnország) – felvételük nem volt egyszerű !!! Vagy a felvételnek megfelelt, de önként távolmaradókra (Norvégia, Svájc).

A 89-90-es kelet-európai fordulat kizárólag politikai volt ! Szeretünk megfeledkezni arról, hogy a "gonosz” (szovjet) ideológia nem csupán a politikára terjedt ki, és telepedett rá, hanem megváltoztatta a történelemben addig ismert, de inkább megszokott társadalmak, - mindenekelőtt a kapitalizmus - alapját: a tulajdonviszonyokat ! – azon belül is magántulajdon szentségét. Ennek levét isszuk ma is! Mivel az "egyéni”-t – egy kis erőszakkal, vagy egy egyszerű tollvonással – "közös”-sé lehet tenni, viszont a "közös”-t, demokratikusan, humánusan, pláne igazságosan(!) nagyon nehéz "egyéni”-vé "visszarendezni”! (eddig nem volt rá példa!)

Ha tehát, a volt szoc. országokat, az EGK (EU) gazdasági kritériumai (Maastricht) alapján vették volna fel, akkor kb. 30-40 évet kellett volna várni ! Lásd Ausztria, 1955-ben lett független, semleges és lépett a "szabadpiaci fejlődés útjára”. A belépés 1995-ben történt meg.

Ezt azonban a "nagy politika” NEM engedhette meg, hiszen 100 millió emberről van/volt szó ! Akik nagyon várták a TELJES szabadságot, és a "Nyugathoz” való tartozást. A "Nyugat” is felismerte, hogy itt tenni kell valamit, hiszen ha elzárkózik, akkor az "éhezők hada”, mint a sáskák lerohanhatják őket, esetleg a csalódott tömegek bánatukban, mérgükben újra "lepaktálnak” a "gonosz”-szal. A megoldás: „…befogadjuk őket! A határok kitolásával megteremtjük számukra a biztonság érzését, és egyúttal 100 milliós felvevő piacot biztosítunk nehezen vagy el nem adható áruink részére. Közben persze megtanítjuk őket a "nyugati” gazdaság (és életforma) rejtelmeire, hogy minél előbb le tudják dolgozni azt a 30-40 éves lemaradást”.

Na, ehhez a tervhez NEM kérték ki az EU lakosság véleményét !!! Ahol egyáltalán engedték, népszavazások mutatták meg, hogy mekkora űr tátong a vezetők (politikusok, bürokraták) és a nép között – a "régi” EU-n belül !!! Lásd a megismételt népszavazásokat (Írország, Dánia) az újtagok felvételénél, amely már előrevetítette, hogy itt baj lesz! Hiszen megmutatta, hogy erőszakos, bürokratikus úton addig szavaztatják a népet, amíg a kívánt eredmény nem születik meg. Miközben egyre kézzelfoghatóbbá vált a „nyugati” lakosság számára, hogy a gazdaság szereplői a politikusoktól függetlenül működnek, úgy, ahogy az a „nagykönyvben meg van írva!”. A töke oda megy, ahol nagyobb a profit, olcsóbb a munkaerő, ergo olcsóbb az előállítási költség. A „nyugati” lakosság, munkásság saját bőrén érezte, látta, látja, hogy a „bővítés” vesztese: nő a munkanélküliség, megjelennek az „idegenek”, és leépítik a szociális hálót: az eddigi jóléti állam a jólét társadalom irányában van átalakulóban. Magyarán, egy igen összetett belső probléma jelentkezett abban az EU-ban, amely eleve nem akarja követni az amerikai példát: az államok egyesülését. Hogy mit akar? No, ezt lenne jó tudni!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (30)

1

látogató, 2005. július 15. péntek, 15:16 (#)

Egy-egy bekezdésben a kilenc zárójelezés és kilenc idézőjel-pár nekem sok.

2

Agent Bauer, 2005. július 15. péntek, 15:53 (#)

Én pont olyanokat olvastam, hogy az eu csat. ellenére nem indult népvándorlás nyugat felé. Már persze ott, ahol szabad a munkaerővándorlás.
A termelést meg ritkán viszik Ká. Európába, sokkal inkább Kínába. Szóval van ráció, amit mondasz, de néhol elég gyengécske lábakon áll.

3

mr m, 2005. július 15. péntek, 16:14 (#)

Jack: szerintem arra gondolt, ha nem így lett volna akkor rohanja le a keleti szegényebb régió őket. Az eltolás pedig tök mindegy merre történik, a lényeg az, hogy ahol olcsóbb a munkaerő és kedzevőbbek a feltételek (= nagyobb a lehetséges profit) oda viszik el az állásokat.

4

jalberto, 2005. július 15. péntek, 16:57 (#)

Nice blog, see you at internet.
Regards from Spain.
;-)

5

Pocakos, 2005. július 15. péntek, 18:18 (#)

mr m(3): Kösz! Egyre gondolunk. ;-)

6

baksapista, 2005. július 15. péntek, 18:30 (#)

Nekem tetszik ez a "nézőpont" és az idézőjel sem sok ha kifejez valamit és jól árnyalja a mondanivalót. Őszintén mondom: k.-ra nem érdekel mit akar az EU nyugati felének népe, őket sem érdekelte ötven évvel ezelőtt, hogy mi mit akarunk vagy szeretnénk. Így megy ez ...

7

eszpee, 2005. július 15. péntek, 18:32 (#)

Baksapista, az a gond, hogy max pár évtized, és ugyanazok a gondjaink lesznek, mint most az "EU nyugati felének". Lehet, hogy érdemes már most odafigyelni rájuk.

8

baksapista, 2005. július 15. péntek, 18:39 (#)

Figyelek !
Amúgy, már most is érzem,(a saját bőrömön), amikor viszik azt a projektet, amin épp dolgozom: Ukrajnába, Romániába vagy éppen Kínába.
(Jó esetben jön helyette másik: Németországból vagy az UK -ból.)

9

nyelv-ész, 2005. július 15. péntek, 23:10 (#)

Egyetértek a cikkíróval. Hogy a probléma mennyire megosztja az EU felső politikai rétegét is, mutatják azok a nyilatkozatok, amelyek nyíltan vagy burkoltan arra utalnak,hogy a legfejlettebb 8-10-12 tagország egy EU-n belüli "über-unio" kialakítását szeretné. Ezzel másodrangú, kevesebb joggal bíró tagországokká degradálná a kelet-európai államokat, ám azok piaca Ny-K irányban továbbra is nyitva lenne, míg ellenkező irányban mind az áruk, mind a munkaerő áramlását korlátoznák.

Egyelőre ebből nem lett semmi, de ha lett volna, jelenleg az sem sokat számítana, hiszen a keleti tagországok gazdaságai jelenleg a teljes nyitottság mellett sem jelentenek potenciális veszélyt a régi motorosokra. Hogy 5-10 év múlva mi lesz, az más kérdés, de a vasfüggönyön túli tagországok valszeg 20-30 évig megőrzik gazdasági fejlődésbeli előnyüket velünk szemben.

10

Pocakos, 2005. július 16. szombat, 09:09 (#)

Megköszönve az eddigi hozzászólásokat, egy látleletet próbáltam írni, arról, hogy hol is tartunk. Jósolni nem tudok, nem is akarok. Az EU nagy problémája, hogy nem tudja, mit akar: hogyan tovább. Egy nagyon erős gazdasági közösség. Semmi több. Az új tagok – ha jól csinálják – 10-20 év múlva elérik (gazdaságilag!) az EU átlagának(!) szintjét. Vajon elég lesz-e 10-20 év távlatában egy erős gazdasági közösség? Versenyképes lesz-e a világban (USA, Japán, Kína, India stb.)? Blair ezt próbálja firtatni a költségvetés reformjával.
http://pocakos.blogspot.com/2005/06/tony-kzelrl.html
De mi lesz az „államformával”? Milyen államszövetség az, amelynek nincs fővárosa, hadserege, közös útlevele, egységes külpolitikája, stb.? Gyakorlatilag a jóléten kívül semmi célja sincs. És ez az aggasztó. Jelenleg Mo.-on a közhangulat (a média tükrében) a pályázatokon (az anyagi segítségen) van, senki sem beszél (akár csak „elméleti síkon”) az ország, ill. az EU jövőjéről, szerkezetéről (lásd fentebb), pedig mint (egyenlő) tagnak nekünk (is) el kellene gondolkozni, és aktívan beleszólni a nagy közös államforma kialakításába. Sajnos, erről nem lehet hallani, olvasni. A népet nem tájékoztatják, nem figyelmeztetik, nem készítik fel – pl. média -, hogy mi várható. Mintha (mint eddig is) csak arra várnánk, hogy „ott fenn”, a „nagyok” (a gazdagok) majd eldöntik, hogy mi legyen. (velünk és Európával)Ezen a szemléleten kellene változtatni.

11

ses, 2005. július 16. szombat, 11:07 (#)

"A népet nem tájékoztatják, nem figyelmeztetik, nem készítik fel – pl. média -, hogy mi várható."

Érdekes, amit írsz. Mert ezek szerint a népet végső soron te is olyasvalaminek tartod, ami önálló cselekvésre képtelen, akit irányítgatni kell, mint mondjuk egy kiránduláson lévő óvodás csoportot?

Vagy urambocsá' a népnek esetleg megvan a saját felelőssége, hogy tájékozódjon?

12

Pocakos, 2005. július 16. szombat, 11:33 (#)

A tájékoztatás, a tájékozódás alapvető feltétele az ismeretszerzésnek. Ismeretanyag hiányában cselekvőképtelen mindenki, így Te is. (No news is good news) Csak arra tudsz reagálni, amit tudsz, ismersz, és ebből kifolyólag mérlegelsz és eldöntöd, hogy „mi legyen a következő lépés”. Az oktatás, a felvilágosítás a legfontosabb része életünknek. Van, akik ezt felismerték, van, akik nem. Itt nem a népnek, hanem a médiának van felelőssége a pontos, megbízható tájékoztatás terén. Vagy maradunk az első vh-s vicc szintjén, amikor a kisbíró a faluban kihirdeti: „Csapataink ma X veszteséget okoztak az ellenségnek, halottaik száma Y, fogságba ejtettünk Z ellenséges katonát, zsákmányoltuk ....” Mire valaki megkérdezi: „és mi van a mi veszteségeinkkel?” Mire a kisbíró: „Azt a front túloldalán, a szomszéd faluban dobolják ki.”

13

ses, 2005. július 16. szombat, 11:46 (#)

Pocakos, ebben nincs vitánk. Csak azt nem említetted, hogy a dolog kétoldalú: fogadó is kell, nemcsak adó. Az istenadta nép pedig olyan nagyon nem törekszik a dolgok megismerésére, hanem gyakorta inkább kényelmesen hátradől, és két megasztár-szavazás között elvárja, hogy adekvát módon tájékoztassák. Vagy még azt se. :)

14

Ali, 2005. július 16. szombat, 11:47 (#)

Ses,

ha a "népnek" (értsük most ez alatt az állampolgárokat) tulajdonsága lenne a tájékozódási képesség, igazat adnék neked. De mint ahogy meglehetős halálozási rátája lenne az úszásoktatásnak, ha csak úgy bevágnák a kölköket a mélyvízbe és vagy rájön magától, vagy csinálunk helyette másikat, úgy egy teljesen más környezetben felnőtt népességtől (nézd meg a korfát, mekkora rész a rendszerváltás után születettek aránya és azt is a rendszerváltás előttiek nevelik és tanítják) sem várható el, hogy a saját jogait és felelősségét elfogadható szinten, segítség nélkül gyakorolja. Azt hiszem tudok olyan példát mondani, ahol te is meg lennél lőve a mai "jogállami" viszonyok közt...

Ehelyett megy az uszíthatóság, hiszen a hatalmovágyóknak semmi sem kell kevésbé, mint egy autonóm módon gondolkodó és szavazó lakosság.

Pocakos,

nálunk nem egyszer elhangzik az a hitetlenkedő kérdés, hogy tényleg EU tagok vagyunk? A hétköznapi életben ez kevéssé és nem túl hitelesen látszik. Jó, tele vagyunk sárga csillagos kék zászlókkal, ahogy annak idején sarló-kalapácsos vörössel. Szlovákiába mehetünk (elvben) személyivel is, de aki kishatárátlépővel rendelkezett régebben, annak ez se nagy változás -- én is emlékszem, a nyolcvanas években már mentünk át Kassára úgy, hogy a határőr csak integetett, menjünk, ne tökörésszünk megállással, van nekik épp elég dolguk egy megfogott lengyel csempésszel. :) (A schengeni dolog már érdekesebb lesz, jó lenne határt figyelmen kívül hagyó túrákat tenni Aggtelek környékén.)

Úgy általában véve is a bajok nagyon gyorsan, az előnyök nagyon lassan, észrevétlenül és így pozitív hatás nélkül szivárognak be. Európa elöregedése nálunk is folyamatban, népességfogyásban elöl járunk, a nyugdíj- és egészségügyi rendszer összeomlása egyátalán nem távoli rémkép. A nyugati jólétet viszont talán soha nem fogjuk elérni (többször is elhangzott, nem lehet jóléti társadalmat építeni és ez akármit is jelent, csak egyféleképpen érti a többség) és ezzel egy komoly hajtóerő esik ki, csak az önzésnek ad teret a közös érdekek ellenében.

A magam korosztálya utoljára a hetvenes évek végén látott látványos fellendülést, azóta csak az ígérgetéseket és a nadrágszíj-összehúzás kényszerét hallja. Hogy még néhány szűk esztendőt kell kibírni. Sok ez már. Megvolt a türelem, elfogyott. Innentől hiába hivatkoznak arra, hogy előbb dolgozni, aztán követelni, teljesen hiteltelenül hangzik. Főleg a kilencvenes éveke eleji szabadrablások érintettjeitől.

A jelenlegi mézesmadzag a Nemzeti Fejlesztési Terv, ami 2007-től "borzalmas" mennyiségű EU támogatású pénzekről szól, ám kérdés, lesz-e akkor még EU és valóban hasznos dolgokra megy-e az összeg? Ami azt illeti, egyik szeletébe egy kicsit belelátok, ott pedig csak a nagy egészbe nem illesztkedő látványberuházások vannak, meg egyéb mihasznaságok. :( De erről meg már elég sokat téptem a számat és a billentyűzetemet...

15

Ali, 2005. július 16. szombat, 11:48 (#)

Na, miközben pötyögtem, ti már előbbre jártok...

16

Pocakos, 2005. július 16. szombat, 12:17 (#)

Ali(14): A személyiről, meg Szlovákiáról jut eszembe. Esztergomba voltunk, és át akartunk menni Párkányba ebédelni, mert mint hallottuk ott olcsóbb – és még nem voltam. A határon derült ki, hogy az asszony személyije lejárt. A határőrök megmutatták hol kell visszafordulnom, majd odajött egy (magyarul kiválóan beszélő) szlovák határőr és megdicsért! Megköszönte, hogy szó nélkül(!) visszafordultam. Nem értettem. Mire elmagyarázta, hogy ilyen esetben a magyarok elkezdenek kiabálni, veszekedni, szidják a (szlovák, tót) mamáját, hogy ez itt már az EU, meg Schengen stb. Hónapok óta mi (én) vagyunk az első, aki szó nélkül tudomásul vette a törvényt, az előírásokat.

17

Ali, 2005. július 16. szombat, 12:27 (#)

Pocakos,

nekem meg erről az jut eszembe, hogy amíg Helsinkiben éltem, én is sokkal kiegyensúlyozottabb voltam és probléma nélkül tudtam néhány nap alatt az ottani, törvényt és őreit tisztelő társadalomba beillesztkedni.

Most viszont itt élek és tökéletesen meg tudom érteni, hogy balhéznak az állampolgárok, mert a törvényeink olyan szilárdak, mint a takony, csak attól függ, ki mit tud elintézni, hogy épp milyen jók az összeköttetései.

Szerintem ez is közrejátszik abban, hogy a várható élettartam nálunk a legalacsonyabb az EU-ban és sok esetben azon kívül is. Ha nincs meg a keret, semmi sem tiszta és a legmagátólértetődőbb dolgokért is állandóan balhézni kell, akkor abba tönkremegy az ember.

18

ses, 2005. július 16. szombat, 14:34 (#)

Pocakos (14), ok-ok, én a kérdéssel csak azt akartam megtudakolni, hogy mi a véleményed az itthoni átlagemberről - hogy jobban megértselek. Asszem, sikerült.

19

Ali, 2005. július 16. szombat, 15:05 (#)

Ses, a 14-es én voltam...

20

ses, 2005. július 16. szombat, 15:19 (#)

Az kínos, mert akkor a te véleményedet már tudom, de Pocakosét még pontosítanom kell :)

21

Pocakos, 2005. július 16. szombat, 15:40 (#)

Tájékozódj! Kedves ses. Tájékozódj! Ne hagyjd magad óvodásként irányítani. :-b

22

nyelv-ész, 2005. július 16. szombat, 16:02 (#)

#14. Ali:

Írod: "Sok ez már. Megvolt a türelem, elfogyott. Innentől hiába hivatkoznak arra, hogy előbb dolgozni, aztán követelni, teljesen hiteltelenül hangzik."

Nem csoda. Nem mondhatják azt a szemedbe, hogy kérem, mi olyan balfaszok vagyunk, kifolyik a kezünkből a pénz. Se azt nem mondhatják, hogy mennyi megy a korrupciós alapba.

Aztán van itt más is, hogy ne csak a fő divattémán rágódjunk:

Ami sajnos megint csak nem jön le a honpolgárnak (mert a politika és a média módszeresen elkeni), az a mérhetetlen eladósodás, amely a gazdaság nyakába kötött malomkőként húz a mélybe.

Métereket lehetne írni, hogyan lett a könnyen osztogatott hitel a hidegháború egyik gazdasági fegyvere, hogyan tudta a Fekete János fémjelezte banklobby a hatvanas-hetvenes években adósságspirálba taszítani az országot (okos hatelemis elvtársakat vezetve az orruknál fogva), hogyan zsarolta a rendszerváltás után ugyanez a banklobby az első kormányt a hitelek továbbfizetése érdekében, stb...

Egy normális demokráciában a közpénzek elköltéséről az állampolgár alanyi jogon tájékozódhat, sőt a politikai csatározások egyik fő motívuma is a pénz minél hatékonyabb felhasználása körül forog. Papíron a magyar honpolgár is jogosult bepillantani az államkasszába, ám a gyakorlatban annyi nehézséggel találja magát szemben, hogy nem tud világos képet alkotni.

Csak egy példa: Pest megyei falu, önkormányzati ülés, a helyi kábeltévé közvetíti. Az egyik képviselő felteszi a kérdést, mi a helyzet a falu befektetett tőkéjével, mennyi van állampapírokban, stb. A válasz: majd zárt ülésen tájékoztatják az érdeklődő képviselőket.

Majd' lefordulok a székről... Miért zárt ülésen? Nem tudhatja meg egy állampolgár, mennyi kamatjövedelme lesz faluja önkormányzatának? Az ember fejében ott motoszkál a gondolat: ezek itten valamit elsíbolnak.

Ugyanez megy országos szinten, és a nép, az istenadta nép belefásult abba, hogy a hatalom képviselői nem számoltathatók el. Persze az, hogy ki kire mit mondott, hogy ki a mi kutyánk kölke, ki zsidózott, cigányozott, ki a rasszista, azt percre pontosan megtudhatod. De hogy mire megy el a pénz...

23

Ali, 2005. július 17. vasárnap, 15:52 (#)

Érdekes nézőpont ez is, egy egyébként komolytalan cikk végén találtam, de bölcsesség van benne:

"...Mi beülünk a büfébe, és arról beszélgetünk, hogy ez a klub a jóléti társadalom csodája, és mennyire jó volna, ha a világon mindenkinek ugyanígy lenne egy teljesen értelmetlen, ámde kedves hobbija, illetve elég pénze és ideje, hogy utazgasson miatta a világban."
http://index.hu/kultur/eletmod/hullam050717/

24

nyelv-ész, 2005. július 17. vasárnap, 22:25 (#)

Még néhány gondolat EU-tagságunk kapcsán.

Egy életből ellesett példa, amely bizonyítja, hogy is mennek kis hazánkban a dolgok:

Faterom egy környezetvédelmi célra (is) használható berendezéssel megkeresett több céget, majd az innováció iránti teljes közöny okán végül hazánk egyik neves felsőoktatási intézményénél kötött ki. Itt felmerült az EU alapokból finanszírozott különböző pályázatokon indulás.

Nosza, össze is állítja fater a szakmai anyagot, majd egy EU-pályázatírásra szakosodott brigád felturbózza az anyagot. Mielőtt beadnák, faternek odaadják átnézni. Kétségbeesetten mutatja, nézzem meg, mit sikerült a parafenoméneknek összeállítaniuk.

Elolvasom.

- Jó - mondok - de ezt úgy visszab***ák, mint a szél, mert nincsenek benne a hasznosíthatósággal kapcsolatos gazdasági számítások.-

Anyag vissza parafenoméneknek, akik némi szarakodás után a pályázati határidő utolsó napján beadják az anyagot.

Ksvártatva jön az elutasítás. Ok: nincsenek benne a hasznosíthatósággal kapcsolatos gazdasági számítások.

No comment...

25

Ali, 2005. július 17. vasárnap, 23:02 (#)

Aha, pályázatírókról pár hónapja volt már műsor, hogy 0%-os sikerességgel is remekül elműködget némelyikük. Felelősség? Garancia? Nincs? Akkor meg minek törjék magukat? Ez van.

Egy közelebbről megnevezni nem kívánt, jogászképzéssel is foglalkozó felsőoktatási intézményünkben több hónapot késik egy vezetőváltás, mert nincs olyan, aki az ezzel kapcsolatos (igaz, frissen változott) szabályokkal tisztában lenne.

Már megint a finnekkel példálózom: amikor őket felvették, az első napon elárasztották pályázatokkal az EU-t, ott ugyanis a felvétel napjáig kiépült az intézményrendszer és el is kezdték még a felvétel előtt jóval a munkát, hogy már aznap teljes gázzal nyomulhassanak, amikortól lehet. Nálunk meg "ej ráérünk arra még..." Konkrétan pl. követelmény a regionális közigazgatás kiépítése, de a hét régióból talán ha egynél jutottak el odáig, hogy megnevezhetők azok, akik már ezügyben konkrát munkát végeznek.

no jó, a lényeg még mindig ugyanaz, hogy amíg nincs felelősség és annak számonkérése, addig csak néhány neveltetésénél fogva elkötelezett ember csinál valamit, de azt meg megfojtja a többi, a lógósok hada (még ha csak lógna és nem ártana közben, akkor is előbbre tartanánk). Ezügyben pedig mit se számít bármilyen politikai változás, színe és fonákja pont ugyanolyan az oldalaknak.

Eszembe jutott még, hogy a csodálva tisztelt rendszerváltás _gazdasági_ okok miatt kapott (úgy-ahogy) tömegtámogatást, mert a "nép" belefáradt a megelőző 8-10 év egyre romló feltételeibe és az önkizsákmányoló másodállásos, gmk-s idők rendet is vágtak a középkorú lakosságban. Középosztály azóta se nagyon van és ebből baj lehet. Ha Pocakos szavát vesszük, miszerint politikai és nem gazdasági változás történt, akkor teljesen érthető, miért öl minden energiát az álproblémák gyártásába és médiacirkuszba mindkét oldal tökéletes egyetértésben: valamivel el kell foglalni az embereket, nehogy beinduljon a számonkérés. Néha pont olyan érzésem van, mintha 1988-at írnánk... :(

Bárcsak tévednék!

26

Gr0, 2005. július 17. vasárnap, 23:29 (#)

"Aha, pályázatírókról pár hónapja volt már műsor, hogy 0%-os sikerességgel is remekül elműködget némelyikük. Felelősség? Garancia? Nincs? Akkor meg minek törjék magukat? Ez van."

Ali, szemüveges vagy? Csak azért kérdezem, mert a kedvesem egy ideig gyakorlatilag fő tevékenységként űzte ezt az ipart, azóta is csinálja kicsit, és ha meglátná ezt a nem éppen európai stílusérzékről árulkodó általánosítást, amit idebödögtél, biza, máris mehetnél az optikusodhoz új lencsékért (és ezzel mintegy rá is világítottam, hogy nálunk ki hordja a bricseszt :). Hosszú éjjeleket dolgozott, néha napokig kutatva egy-egy apró adatot a neten, volt, hogy finnből kellett megérteni valamit, volt, hogy hajnalban mentek ki egy pályázóhoz "vidékre", és csak éjjel jöttek haza, szal a nemtörődömség nem volt épp jellemző. szal egy virtuális bocsika azért kijár neki - és mellette többezer lelkiismeretes pályázatírónak, hidd el, nem a sértettség beszél belőlem, csak a szemüveged iránti aggodalom.

Gr0

27

Ali, 2005. július 17. vasárnap, 23:48 (#)

Igen, romlik a szemem, a szemüveget cserélni kellene. Például megesküdnék, hogy látok ott egy "némelyikük" szót az általad idézett sorokban. Biztos csak a rossz szemüveg láttatja velem és igazából az van ott, hogy "minden rohadt pályázatíró, egytől egyig".

28

kereszt, 2005. július 18. hétfő, 13:13 (#)

no akkor még annyit, hogy a normálisabb pályázatírók sikerdíj "reményében" dolgoznak, azaz akkor kérnek/kapnak pénzt, ha nyertek.
a "garancia? nincs." összefüggés pedig igaz. ha találsz olyan pályázatírót aki garanciát vállal a sikerre az 1. hazudik, 2. nem pályázatíró.

29

Ali, 2005. július 18. hétfő, 13:47 (#)

A garanciát a pályázatíró hibájából bekövetkező buktára értettem, tehát a fenti példában egy szükséges elem kihagyása után a minimum, hogy a befizetett díjat a megrendelőnek visszafizetik. Az ezen felül keletkezet kár a megrendelő "iskolapénze", hogy soha többet ehhez az irodához, annak munkatársaihoz ne forduljon és ne is ajánlja senkinek őket.

30

kereszt, 2005. július 18. hétfő, 16:31 (#)

ahamm, úgy igen. az természetes (kéne, hogy legyen).


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork