Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53894 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Törököt fogott a magyar média (?)

Pocakos cikke a Blog rovatból, 2005. július 16. szombat, 19:43 | 28 hozzászólás

Valóságos krimit ír Mehmet Karcsi ügye kapcsán a magyar médiáról egy (angol nyelvű) török hírportál. Zaman, az első török napilap az Interneten – ahogy magát angolul reklámozza – azzal vádolja a magyar médiát, hogy Törökország EU-s csatlakozásának támogatását, - mint egy előfeltételként - egy kis fiú Magyarországnak való kiadatásához, visszaadásához köti.

A napilap elismeri, hogy a török apától és magyar anyától származó nyolc éves kisfiút édesapja elrabolta, és magával vitte Törökországba. A további fejleményekben azonban elmarasztalja a magyar médiát, és új megvilágításba állítja a történteket.

Zaman interjút készítette az apával és gyermekével, mely – állítása szerint – megváltoztatta a magyar sajtó addigi álláspontját, azaz az addig annyira védett anyjáról kiderült, hogy átverte a (magyar) médiát. Most már ott tart az ügy – a Zaman szerint -, hogy az anyát, Papp Julianna Edinát a közvélemény félrevezetésével vádolhatják. A magyar újságírók, attól tartva, hogy nehezen tudják megváltoztatni a magyar közvéleményt az általuk kialakított hamis képről, DNS vizsgálatra hajszál mintát kértek a gyermektől.

A múlt héten magyar újságírók érkeztek Törökországba, hogy meghallgassák az apát és fiát, miután a Zaman még májusban interjút készített az anyával. A Duna TV-től Szekeres Szabolcs, a Blikk-től pedig Csikós Klaudia is tagja volt az ötfős magyar média csoportnak, akik az apával és ügyvédjével egy szállodában találkoztak volna, majd két nap múlva Mehmet Karcsival is beszélhettek. Az a (rém)hír terjedt el, hogy a delegáció tagjai közül négynek diplomáciai útlevele van, kettő, pedig valójában rendőr, és az Interpol emberei, akik el akarják rabolni Karcsit. Szerencsére ez a feltételezés vaklárma volt. – írja a török napilap.

Aztán beszéltek a gyermekkel is, aki kijelentette, hogy nemcsak a mamája verte, hanem annak új férje Bogos Attila is. Majd egy élő közvetítés keretében a Duna Tv-ben az anya arra kérte a magyar újságírókat, hogy nézzék meg a gyerek csuklóján levő dudorodást, mivel Karcsi megnyilvánulásai annyira a mama ellen szóltak, hogy nem hitte, hogy saját gyermekével beszél telefonon. Két újságíró is bizonyítottnak érezte a személyazonosítást, mivel Mehmet Karcsi kezén valóban ott volt a dudor.

A tv közvetítést követően Szerekes úgy nyilatkozott a török napilapnak, hogy eddig – az anya elmondására támaszkodva – meg voltak győződve, hogy valamiféle török maffiával állnak szemben. Most azonban nagyon nehéz lesz elmondani a magyar közvéleménynek, hogy szó sincs erről. „Azt fogják hinni, hogy összejátszunk velük” – mondta (állítólag) a Duna TV-s Szekeres Szabolcs. Hasonló véleményen volt a Blikk újságírója, Csikós Klaudia is.

Végül Zaman megállapítja: Hogy Törökországban senki sem tudott a gyermekrablásról. Csak akkor figyeltek fel rá, amikor magyar részről a média diplomácia szintre emelte az ügyet, és Törökország EU tagságának támogatását tette az ügytől függővé. Az európai médián kívül az amerikai és a kanadai is magyarok mögé állt, és Gyurcsány Ferenc személyesen kérte Erdogán török miniszterelnököt, hogy adják vissza a gyermeket. A napilap megjegyzi: elsőként ők hozták nyilvánosságra, hogy apa és fia Törökországban bujkál.


* Érdekes, a magyar hírkeresőprogramok erről nem szólnak. (utolsó hír kb. egy hónapos) Az MTV is csak a Kékfényben foglalkozott az üggyel. A Duna Tv pedig igen szűkszavú hírben.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (28)

1

Ali, 2005. július 16. szombat, 20:02 (#)

Nemrég vittek Németországba egy gyereket Magyarországról, érdemes lenne a két esetet összehasonlítani.

2

NagyGa1, 2005. július 17. vasárnap, 02:19 (#)

Ha Törökország esetleg mégsem veszik be az EUba, még ha nem is MO miatt, elég könnyen előfordulhat hogy a gyereknek úgy kell majd élnie hogy "Nna, őmiatta nem kerültünk be a kánaánba..."

3

Pocakos, 2005. július 17. vasárnap, 09:27 (#)

NagyGa1: Ezt NEM hiszem! Ezt hívom „tipikus magyar(os) gondolkodásnak”. A törökök sokkal büszkébbek hazájukra, „fajtájukra”, mintsem egy török gyerekre mutogassanak! Itt jön be az állampolgárság kérdése (is). Az a gyerek – apja után – török. Ö rajta NEM múlhat semmi! Itt a magyarok a ludasok, akik egy (szerencsétlen) ártatlan gyerektől tettek függővé egy (igen fontos) politikai döntést.

Hasonló példa. Ausztrália és Spanyolország vízummentes volt. Valamikor a 80-as évek elején egy spanyol apa magával vitte (elrabolta) gyermekét Spanyolországba. Az ausztrál (Tasmania) anya és annak szülei nem nyugodtak ebbe bele. Eladták házukat és megszervezték a gyerek visszarablását (több százezer dollárért). Az egyik tv állomás (Channel Nine vagy Seven), belement a buliba, hogy követi a lány és szülei akcióját, és visszaszerzik (rabolják) a gyereket. És valóban. A mama egy (spanyol) étteremben találkozott a férjjel és a gyerekkel. Aztán a férjet a telefonhoz hívták, és közben az anya lelépett gyermekével. Egy jachton bújtak meg, majd másnap Gibraltárba hajóztak, ahol már brit (Commonwealth) területen voltak, és simán vissza tudtak térni Ausztráliába. Az egész akciót a tv felvette, és leadta Ausztráliába. A spanyolok, ahol a törvény szerint minden spanyol állampolgárt védeni kell, ill. állampolgárnak számít, ha (legalább) az egyik szülő spanyol, ezért a spanyol törvények szerint az apát illeti meg a gyerek. („nemzeti érdek”). Nem sokkal később Spanyolország bevezette a vízumkényszert Ausztráliával szemben. Még ma is érvényben van! Hiába van EU.

4

egy újságíró, 2005. július 21. csütörtök, 17:18 (#)

Én voltam az egyik újságíró, aki kint járt Isztanbulban. A Zaman cikke finoman szólva csúsztatt. A hajszálat azért vettük le, mert az anya nem hitte el, hogy Memivel beszél telefonon. Nem igaz, hogy török maffia családnak voltak Mehmeték beállítva. Ja és nem nyilatkoztuk azt a mondatot sem. Csak annyit, hogy döbbenetes, hogy mennyire nem érdekli a gyereket az anyja. Az viszont igaz, hogy titkosügynöknek néztek bennünket és valóban volt néhány kellemetlen percünk. De sajnos más kellemetlen dolog is történt ezen az úton.

5

Ali, 2005. július 21. csütörtök, 17:47 (#)

Innentől érdekes: van egy cikkírónk, aki olvasott az esetről és nyilván nem volt ott és egy hozzászólónk, aki állítja, hogy ott volt és eszerint első kézből tájékozott. Érdekelne a 1-esben említett esettel való összehasonlítás is.

6

újságíró, 2005. július 22. péntek, 15:36 (#)

Alinak. Szivesen belemegyek az összehasonlításba is, hiszen a Németországba vitt gyereknél is én és a másik kollágám volt kint Bonnban. Egyébként a Zaman cikke inkorrekt, hiszen ne velünk akarják már igazolni, hogy a gyereket kirabolták az országból.

7

Ali, 2005. július 22. péntek, 16:53 (#)

Megkérnélek rá, hogy mesélj erről! Köszönöm.

8

a másik újságíró, 2005. július 22. péntek, 18:40 (#)

Én voltam a másik újságíró ott, Isztambulban...

Ott, igen csak parás volt a helyzet, mert magyar, a magyarnak vájja a szemét. Tény, hogy ügynöknek néztek, de nem véletlenül! Magyarországról érkeztek ezek a rosszindulatú hírek és majdnem kudarcba fulladt emiatt az egész munkánk! Köszönet ezért egy VOLT ÚJSÁGÍRÓNAK!!! (aki mindent letett már az asztalra...)

Klaudia lentebb (4) leírta, hogy mi nem nyilatkoztunk ilyesmit a Zamannak, bármilyen szimpatikus is volt a Török kolléga, most cáfolnunk kell! Csúsztatott és nem is tudja, hogy mekkora károkat okozott ezzel! Mi nem állítottuk és ma is cáfoljuk, hogy az anya, maffiózóként állította volna be Mehmet édesapját! Papp Edina - a helyzet ellenére is - korrekten nyilatkozott Mehmet Tüysüz-ről, negatív véleményt kizárólag a gyermek elvitelével kapcsolatban fogalmazott meg! Ha szabad szubjektív véleményt alkotnom, akkor azt mondom, jogosan tette! De azt, hogy törvénytelen módon vitte el a gyereket, azt az apa is elismeri!

Az a néhány perc, melyet Klaudia "kellemetlenként" említett, inkább kínos volt, hiszen abban a helyzetben nem szívesen lettünk volna "titkos ügynökök"! Végül elmondom, hogy kellemesen csalódtunk a fogadtatásban, kultúrált és felnőtt emberekhez méltóan zajlott minden ott, Isztambulban! Kérjük, hogy akinek egyéb, hiteles információra van szüksége, az ne bocsátkozzon találgatásokba, keressen bennünket! Mind a ketten elérhetőek vagyunk a munkahelyünkön, Klau a Blikknél, én pedig a Duna Televízióban!

Ja! És a Duna Tv szerdán (27-én) kezdi vetíteni a történetet!

Tisztelettel:

Szekeres Szabolcs
riporter
Duna Televízió

9

ses, 2005. július 22. péntek, 18:55 (#)

Kedves Szabolcs és Klaudia, köszönjük ez első kézből való beszámolót, és amennyiben további részleteket is megosztotok velünk, örömmel fogadjuk!

10

Pocakos, 2005. július 22. péntek, 21:19 (#)

Kedves sesblog,
Kedves eszpee és ses,
Kedves Szabolcs és Klaudia,
Kedves Mindenki,

örülök, hogy megszólaltak az "érintettek". Igazán remek ez az Internet. Sok mindent tisztázni lehet, és kell! Nagy öröm számomra, hogy ennek részese vagyok, lehettem. Megjegyzem, cikkem(?) NEM szó szerinti fordítás, - én csak be akartam mutatni, hogy hogyan gondolkozik, vélekedik a "másik oldal". Erre kívántam felhívni a figyelmet. Nagyon örülnék, ha közösen sikerülne kialakítani egy hiteles képet erről a (kissé felfújt, kissé politikaivá fajult) ügyről. Ha szükséges, a Zaman cikk egyes (vitatott) részeit szívesen szó szerint lefordítom.

11

Klaudia, 2005. július 24. vasárnap, 10:15 (#)

Ha gondoljátok menjünk pontról pontra végig a Zaman cikkén. Mint tudjuk, a média általában csúsztatt, de ekkorát. Ja és ezt pont úgy csinálják, hogy újságírók az érintettek. Egyébként nemcsak a török újság tette ezt, egy magyar napilap is, úgy írt a kint történtekrôl, hogy az anyát kérdezte meg mit mondtunk neki. El lehet képzelni, milyen nyilatkozat lett belôle.

12

Pocakos, 2005. július 24. vasárnap, 10:37 (#)

Nekem az ötlet NAGYON tetszik! Itt kérem eszpee és ses segítségét egy külön topic(?) indításához, ahol valóban pontról pontra végig mennénk a Zaman cikken. Aztán abból kialakíthatnánk egy hiteles „tájékoztatót”, amit a bloggerek hoztak össze, ill. létre!
Örülnék, ha azt a magyar cikket is láthatnánk, amire Klaudia utal, és azt a „volt újságírót” is megnevezné Szabolcs. Csak, hogy tisztán lássunk, és a „kép teljes” legyen. Természetesen nem célom/célunk az elmarasztalás, hanem a tények pontos ismerete, - és esetleg közlése.
Én nagyon pártolom, hogy ebből valami jó, és objektív jöjjön ki, nem csak magunk, de a „nagyközönség” számára is. Mire jó a blog – felkiáltással. ;-)))

13

klaudia, 2005. július 24. vasárnap, 12:15 (#)

Nem titok. A magyar napilap a Délmagyar. Ennek egyik cikkében, utalnak ránk úgy, hogy minket meg sem kérdeztek. Majd mikor Szabolcs felhívta a kollegát, lecsapta a telefont. A gerinctelen újságírót nem szeretném megnevezni. Úgy érzem én már lerendeztem vele, ezt a dolgot. Ha más megteszi lelke rajta. Azt gondolom, hogy a húzásának elég hamar híre ment a szakmában. Azt viszont, a mai napig nem tudom miért csinálta. Hiszen nem csak a sztorit veszélyeztette megjelenése elôtt, majd utánna, hanem a testi épségünket is. Most már azt gondolom, nem normális. Úgyanis valaki nem lehet egyire kö...g a kollégáival. Vagy mégis?

14

ses, 2005. július 24. vasárnap, 12:26 (#)

Pocakos, mire kell a segítségünk? Az újságíró kollégákkal e-mailben közvetlenül is tudsz egyeztetni, illetve cikket is írhatsz róla ide, elvégre te vagy az aktuális vendégmunkásunk :) Úgyhogy ha van rá kedvetek, csináljátok meg, mi érdeklődve figyelünk!

15

Ali, 2005. július 24. vasárnap, 12:31 (#)

Csatlakozom, mindenképpen érdekelne egy ilyen cikk, ha közösen készítitek, még érdekesebb lenne. A német esetet se felejtsétek ki belőle! :)

16

klaudia, 2005. július 24. vasárnap, 12:51 (#)

Látom Alit a német eset igen foglakoztatja. Mire vagy kiváncsi? Egyébként abba az ügybe is újságíró kolléga kevert bele. Érdekes.

17

Ali, 2005. július 24. vasárnap, 12:59 (#)

Engem az érdekel, mik a hasonlóságok (és persze mik a különbségek) a két esetben. Úgy érzem, mindkét esetben eléggé nehezen kideríthető, mi lett volna a korrekt megoldás. Biztos vannak még hasonló esetek, nemrég hallottam újra pl. az Egyesült Államokba örökbefogadással került, majd onnan mégiscsak hazakerült testvérekről, az egyik ma sem hajlandó rendesen magyarul beszélni, míg a másik meg az angolt felejtette el azóta...

Ezek mind tragédiák valahol, de mivel csak néhány embert érintenek, általában "szót se érdemelnek", holott valami olyasmi tűnik itt el teljesen, mint ami az ember az alapjogaihoz tartozónak gondolna...

18

klaudia, 2005. július 24. vasárnap, 13:55 (#)

A különbséggel kezdtem talán az könnyebb. Sebi esetében - a német országba vitt kisfiú - két európai uniós tagállam állt egymással szemben. Tehát tiszta sor volt, hogy a Bonni családjogi bíróság határozatát itthon is be kell tartani. Törökországba új gyermekelhelyezési per lesz szeptemberben az Isztanbuli bíróságon. Holott Magyarországon jogerôsen már az anyának ítélték a gyereket. A hasonlóság talán az, hogy két szülô brutálisan megromlott vizonyának a gyerekek isszák meg a levét. Mint kiderült, Sebi éppúgy ragaszkodott az apjához, mint az anyájához. Csak éppen rákényszerítették, hogy mondja azt apa ver, majd a 11 éves gyereket többször vitték a pszichiátriára mert öngyilkos akart lenni. A bökkenô csak az, hogy a gyerek soha nem akart véget vetni az életének. Ennek ellenére folyton pszichiáterekkel vizsgáltatták. Egyébként arról, hogy mennyire nem volt Sebi szuicid hajlamú Szabolcs tudna beszélni, mert ô forgatott náluk, amikor a végrehajtást megelôzô napon a nagymama és egy újságíró felkapta a gyereket, hogy rohama van. Majd eldugták a nylvánosság és apa elôl.
Karcsika pedig az apja bosszújának az áěldozata, aki úgy érezte, miután hazajött Amerikából, ki lett forgatva vagyonából és elvették tôle a családját.

19

Pocakos, 2005. július 24. vasárnap, 20:47 (#)

ses (14): én állok elibe! ;-) magánban felveszem a kapcsolatot - ha a másik (két) fél is egyetért, - és szívesen "összehozok" egy cikket. Sőt, a török srácot is megkeresem. Nagy kedvem van/lenne egy korrekt "körkép"-hez. Sajnos Klaudia e-mail cimét nem tudom, ezért ezúton kérem, hogy közölje. (amennyiben benne van a "játékban").
Alább megadtam az e-mail cimemet, tehát egy kattintás, és Ti is felvehetitek velem a kapcsolatot - ezzel jelezve, hogy részetekről (is) OK.

20

ses, 2005. július 24. vasárnap, 22:18 (#)

Pocakos, köszönöm a szervezést, és jó cikket kívánok nektek - tudom, hogy az lesz belőle. :)

21

szabolcs, 2005. július 24. vasárnap, 23:10 (#)

Sziasztok!

Nos, mint Klaudia írta, Sebi nem volt rosszul és nem is mutatkoztak rajta a suicid hajlam jelei! Mikor az az állítólagos rosszulléte történt, pont az operatőrömmel és a hangtechnikusommal játszott a gyerek és Ő is a nagypapától tudta meg, hogy most éppen összeroppan idegileg! A játszó, nevetgélő gyermeket felkapta a nagymama és az egyik bulvár lap újságíró nőjével, illetve annak fotósával eltűntek! Addig viszont - az összeroppant - fiú, Eminem dalaiból adott elő nekünk, mi pedig le lettünk tolva, hogy "ne nevettessék a gyereket, most szomorúnak kell lennie!"... Ezzel nem tudtunk akkor mit kezdeni. Azt viszont tudtuk, hogy reggel nem lesz ott a gyerek. Bejött... Nem baj, találtam helyette mást...:-)

Mehmet Karcsi és Sebi között valóban nincs különbség. Mind a két kisfiú szeretne nyugodtan élni és mind a két kisfiú élvezi a jelenlegi helyzet adta előnyöket, ám úgyanúgy szenvedi a hátrányokat! Tetszik nekik, hogy mindent megkapnak, szó szerint elkápráztatják őket! A szülők pedig rettegve lesik minden óhajukat, nehogy magukra haragítsák a gyereket! Jó kusza mondat volt, de majd kibogózzátok!:-) Ezeknek az ügyeknek nincs nyertese, csak vesztese! Edina - Karcsika anyukája - rettegésben él már egy éve, és félelmei nem fognak elmúlni akkor sem, ha hazatér a kisfia. Sajna, annyira elvadult tőle Memi, hogy hosszú, nagyon hosszú idő kell majd ahhoz, hogy valamelyest helyre álljon a rend.

Más...

Szerintetek itt lehetek szubjektív egy picit? Ok.

Óhatatlanul - persze csak magamban - próbálom keresni egy-egy ilyen történetben, hogy kinek lehet igaza. Apának? Anyának? Természetesen ezek nem látszanak meg a filmjeimen, nem is szabad, hogy látszék! De ilyen az ember, keresem az igazságot. Nap mint nap keressük fel az érintetteket, újabb és újabb kérdéseket teszünk fel és lassan összáll a kép. Majd, mikor azt hiszed, hogy mindent tudsz, hopp! Egy pillanat alatt összeomlik benned minden! Lehet itt egyáltalán igazságot tenni?

Nekünk semmiképp sem!

Itt most töröltem egy jó hosszú szöveget, mert majdnem leírtam, hogy én miként látom a két esetet! De ehhez nincs jogom, nem alkotok véleményt!

Pocakos felvetésére válaszolom, hogy szerintem nincs akadálya az ötletednek! Szerintem Klau is - bár erről még nem beszéltünk - benne lenne egy ilyen csevelybe, véleménycserébe. Ha pusztán a téyeket, az általunk megélteket kel elmondani, akkor bátran válaszolunk. Ezen az oldalán még úgysem voltunk a barikádnak! :-))

Üdv:

Szabolcs

22

Klaudia, 2005. július 25. hétfő, 10:40 (#)

Nem titkos emailem, írjatok bátran. Klaudia.csikos@ringier.hu. Én is benne vagyok egy korrekt cikkben

23

szabolcs, 2005. július 25. hétfő, 13:38 (#)

az én hivatali címem:

bacstudosito@dunatv.hu

Ide nyugodt szívvel írhattok, válaszolni fogok.

24

szabolcs, 2005. július 30. szombat, 20:46 (#)

Hogy elmarad az érdeklődés... :-)

Nem is volt ez annyira fontos ügy! :-))

25

Ali, 2005. július 31. vasárnap, 09:28 (#)

Én türelmesen várok, de akkor ezek szerint hiába?

26

klaudia, 2005. augusztus 1. hétfő, 21:58 (#)

Ezek szerint igen. Mindegy Karcsika legközeleIebb szeptemberben lesz fontos. Akkor tárgyalják Isztanbulban az ügyét

27

Gr0, 2005. augusztus 1. hétfő, 22:42 (#)

Hát, igen. Ez, mintha ilyen világ lenne: hozzászoktattak bennünket, hogy minden hír csak a következőig fontos :(

Gr0

28

szabolcs, 2005. augusztus 5. péntek, 21:55 (#)

Nos, az események zajlanak tovább! Pocakostól kaptam egy mail-t, mely mélységesen megdöbbentett! Sejteni lehetett a helyszínen, hogy a Zaman-os kolléga nem feltétlen Magyar aspektusból fogja bemutatni a történetet! Nézzük el neki, ennyi csúsztatás belefér! :-) Legyünk nagylelkűek!

De! És igen nagy DE! Hogy egy Magyar (volt) kollégánk miként akart bennünket "elsöpörni, és miként hozott minket olyan helyzetbe, hogy mindenki titkosügynöknek, meg valamiféle botcsinálta James Bond-nak nézett bennünket, az nem maradhat szó nélkül! Tudjátok, nem hiszem el, hogy az emberi tetűség, szemétség és aljasság (nem tudok szebb szavakat használni) odáig jusson, hogy kollégák életét veszélyeztessük! De, ne dramatizáljuk túl, lehet, hogy nem voltunk közvetlen veszélyben! A munkánk, a belefektetett pénz, energia, stb, komoly veszélyben forgott! Mindez azért, mert egy Magyar kolléga, az "erő sötét oldalára" állt!

Komoly gond, hogy a Török újságíró a "legjobb védekezés, a támadás" elvét alkalmazza! Nem emlékszem, hogy valaha is Memi kiadatásához lett volna kötve, a Török csatlakozás Magyar igenje! Ki emlékszik ilyenre? A Zaman-kollega, kicsit "lobbizott" az igenért, mégha zsarolás szagú is ez a lobbi! Ügyes gyerek, de...

Egyéb iránt nem kell sokat várni, és a Duna Televízió vetíti a két "külföldre utazott" gyermek, Zombori Sebastian és Mehmet Károly Tüysüz történetéből készült dokumentum filmet.

Ha netán akad közvetlen kérdés, azt tegyétek fel, megválaszoljuk!

Üdv:

Sz. Szabolcs


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork