Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53894 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Még mindig aktuális javaslat

Pocakos cikke a Blog rovatból, 2005. augusztus 13. szombat, 13:34 | 24 hozzászólás

Sokat töprengtem, hogy alábbi cikkemet közreadjam-e, aztán a blog tulajdonosai magánban jelezték: „…..Holnap lejár a vendégmunkás-idõszakod. Addig persze még jöhet akár több más írás is, ha maradt még nekünk szánt anyag a tarsolyodban……” Igen, van egy! Ez az alábbi cikk és téma nem csak a tarsolyomban, de bögyömben is van. A 2004 tavaszán (márciusban) született írásomat, melynek a „Javaslat” címet adtam, egyetlen magyar napilap sem volt hajlandó közölni. (még olvasói levél formájában sem)
.
.

JAVASLAT


A szoborállítás elleni petíció aláírásával, valójában a köztéri felállítás ellen tiltakoztam. Nem tartom ildomosnak e háborúellenes államférfinak köztéren szobrot állítani mindaddig, amíg a deportáltaknak, a Holocaust ártatlan áldozatainak nincs Magyarországon köztéri emlékműve. Mert nincs! A jövő hónapban megnyíló emlékhelyet sem köztéren alakították ki! Pedig az elmúlt közel 60 esztendőben, (1945 óta) kizárólag antifasiszta kormányok és rendszerek váltották egymást! Mégsem jutott eszébe egyiknek sem, hogy köztéren örök mementót állítson azon állampolgárai emlékére, akiknek külföldre hurcolását és legyilkolását nem akadályozták meg. (A hazai "atrocitásokról" nem is beszélve.)

Az 1945 utáni mindenkori magyar vezetés bűnös mulasztása ez, mert egyik sem mert szembenézni a múlttal, és a lakosságnak őszintén feltárni, a Monarchia felbomlása (1918) és a második világháború befejezése (1945) közötti időszak ideológiai áramlatainak hatásait a magyar népre és társadalomra. Elsősorban Trianon és a Holocaust pártatlan és mindenre kiterjedő történelmi feldolgozásával és (meg)ismertetésével adósak, pedig e két esemény XX. századi történelmünk és (mai) gondolkodásunk alapvető meghatározója.

A legsúlyosabb hiba és probléma a Horthy és (Rákosi-)Kádár korszak összehasonlítása. A párhuzamállítók egy lényeges tényt nem vesznek figyelembe: míg a Horthy korszak alatt az ország független volt, vezetőik döntéseit idegen hatalom nem befolyásolta (lásd a náci-német kérés megtagadása Teleki részéről Lengyelország 1939-es megtámadásakor), addig a (Rákosi-)Kádár korszak idején az ország (mindvégig!) katonailag megszállt, Moszkvától függő szatellit-állam volt (lásd szovjet kérés meg-nem-tagadása az 1968-as csehszlovákiai bevonuláskor).

Ez persze nem ment(het)i fel az 1945 utáni (pártállami) vezetést a felelősség alól, viszont súlyosbítja a két világháború közti szabad és független Magyarország vezetőinek erkölcsi felelősségét állampolgáraiért.

Teleki, mint miniszterelnök, 1939 szeptemberében nem engedte át hazánkon a német csapatokat, és az ország nem vett részt a Lengyelország elleni náci hadjáratban. Majd a lengyelek elleni szovjet orvtámadás másnapján - szeptember 18. - Teleki teljes hosszában megnyittatta a (Kárpátalja márciusi magyar elfoglalása óta - ismét - létező) lengyel-magyar határt a két tűz közé szorult és menekülő lengyelek tízezrei előtt. 1941 tavaszán, amikor Európa nagy része már náci uralom alatt volt, Teleki Magyarországa (még) a „béke szigetének” számított. Ezért, (világ)történelmi szempontból, háborúellenes politikusi nagysága felöl nem lehet kétség. Még a galád módon, törvényileg megnyomorított (zsidó) kisebbséget is megrázta Teleki öngyilkossága, hiszen a II. világháborúból addig kimaradt ország jövője került veszélybe.

Belpolitikailag, erkölcsileg, emberileg és etikai szempontból viszont oly mértékben elfogadhatatlan Teleki antiszemitizmusa, hogy az sok jóérzésű ember szemében megkérdőjelezi világháborús (kül)politikai érdemeit.

Talán - egyedül - tudományos munkásságának megítélésében van meg az a bizonyos "konszenzus", ahol a sors fintora, hogy - egyes források szerint - Teleki térképszerkesztési módszereit használták Izrael állam megalapítását követően, a határkijelölésnél.

A Telekinek tulajdonított, és a köztudatban numerus clausus-ként ismert törvénycikkely szövegéből nem derül ki egyértelműen annak igazi célja: az izraelita vallású tanulók létszámának korlátozása a felsőoktatásban. Csak arra van utalás, pontosabban utasítás benne, hogy a „nemzethűség”-ről és „megbízhatóság”-ról kell meggyőződnie az egyetemi karoknak, és javaslatot tenni a vallás- és kultuszminisztériumnak az önmaguk által meghatározott százalékos arányokra.

Hogy ez a törvény valójában hány tanulni vágyó (izraelita) diákot sújtott, - nem tudni. Aki megtehette, tanulmányait külföldön, elsősorban német nyelvterületen folytatta, mivel a két esztendővel korábban megszűnt Osztrák-Magyar Monarchiában a kétnyelvűség természetes volt. Lexikoni adatok szerint ötezer zsidó származású fiatal hagyta el az országot az elkövetkező években, és többségük a Weimari Köztársaságban végezte tanulmányait.

A numerus clausus kirekesztő, rasszista elve és célja erkölcsileg, etikailag és emberileg egyaránt elítélendő. Mégis: alkalmazása messzemenően "humánusabb"-nak tűnik a Rákosi (és részben Kádár) korszak egyetemi felvételi rendszerénél, ahol minimális lehetősége sem volt egy származása miatt "osztályidegen"-nek megbélyegzett diáknak. Külföldi továbbtanulásról pedig még álmodni sem lehetett!

A numerus clausus-t faji alapon és állami szinten először a cári Oroszországban alkalmazták 1887-től. A Magyarországon 1920-ban bevezetett törvényt később a lengyelek és a románok is átvették. A nagy létszámú (zsidó) bevándorlás miatt ekkortájt az USA keleti-parti egyetemein is (nem államilag, nem törvényileg!) korlátozták a kelet-európai zsidó hallgatók számát. Németországban pedig ma is használják ezt a kifejezést (NC = numerus clausus = Beschränkung der Studienplatzzahl) a felvételi létszám korlátozására. Sőt, az EU-ban is meghatározott számú „nem-EU”-s állampolgár diákot vesznek, vehetnek fel!

De akkor miért róják fel Telekinek "zsidótörvény"-ként, a numerus clausust (mai) bírálói? A választ e törvénycikkely alkalmazása, azaz az "íratlan szabály", a "gyakorlati élet" adja. Az egyetemek autonómiáját kihasználva (és kijátszva) rendszeres volt az izraelita vallású diákok megverése (hírig), oly mértékben, hogy a hallgató ne tudjon részt venni a vizsgán. A veréseket nem jelentették a hatóságoknak, mivel az egyetemi autonómia miatt a rendőrség amúgysem léphetett be az épület(ek)be. E brutális, aljas módszer és gyakorlat felett szemet hunyt az akkori államvezetés, Teleki Pállal az élen.

Ezért a két világháború közti szabad és független Magyarország vezetőit sokkal nagyobb felelősség terheli az ország állampolgáraival szemben elkövetett tetteikért, bűneikért, mint a Moszkvától függő 1945 utáni diktatúrák vezetőit.

Ugyanakkor az elmúlt közel hatvan esztendő emlékezés- és történelemhamisításáért az önmagukat antifasisztának nevező kormányok tagjai felelősek, akik a jelenlegi (fiatal) demokráciában sem képesek köztéri mementót állítani több mint félmillió magyar állampolgár értelmetlen halála emlékére.

Javaslatom:

1. A holocaust emlékévre való tekintettel, idén és jövőre ne állítsanak köztéri szobrot Teleki Pálnak.

2. A jogfolytonosság elve alapján, az elkövetett gaztettek nyilvános megkövetéseként, valamint rá való emlékeztetésként (2005-ben) a magyar állam állítson köztéri Holocaust emlékművet. A kuratóriumban ne képviseltessék magukat zsidó (cigány stb.) szervezetek és származásúak, ezzel is hangsúlyozva azt az őszinte, bűnbánó felelösségtudatot, amit a nemzettestből kitaszítottak sorsa és halála miatt érez a magyarság.

3. A köztéri Holocaust emlékmű felállítást követően, Teleki Pál halálának 65. évfordulójára (2006), állítsanak köztéri emlékművet a tudós politikusnak.

Aztán, emlékezve a 2004-es esztendő nagy vitáira, Teleki Pál köztéri szobra előtt elhaladva, a néma többségnek valószínűleg egy jereváni rádiós vicc jut majd az eszébe:

Kérdés: Igaz, hogy Shakespeare buzi volt?
Válasz: Igaz, de nem arról híres!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (24)

1

eszpee, 2005. augusztus 13. szombat, 13:57 (#)

A javaslat egy része megvalósult: van köztéri Holocaust emlékmű, szerintem a rakparti cipők minden értelemben annak minősülnek.

2

nyelv-ész, 2005. augusztus 13. szombat, 14:06 (#)

Sok olyan embernek áll szobra szerte a nagyvilágban, akinek vér tapadt a kezéhez, sokszor a szó szoros értelmében. Nehéz, sőt talán lehetetlen meggyőzni azokat, akik egy, nézetük szerint jeles emberről kívánnak szoborállítással megemlékezni, hogy vegyék figyelembe mások ellenérzését.

A magyar társadalom nagyobbik része vagy apolitikus módon áll a kérdéshez, vagy a szűkebb környezetében uralkodó sztereotipiákat ismételi. A többségnek nincs olyan történelmi-politikai ismeretanyaga, ami alapján önálló véleményt tudna alkotni. Több generációnak ez nem is róható fel, hiszen folyamatos ideológiai nyomás alatt nőtt fel, hamisított iskolai történelemanyagon.
A fiatalabb generációk számára a múlt ködébe vesző események semmiféle érzelmi reakciót nem váltanak ki, pragmatikusan próbálják helyére tenni a dolgokat, de a médiák napi befolyása alól képtelenek kivonni magukat.

Ebben a helyzetben akár a Holocaustot, akár Trianont, vagy bármelyik meghatározó történelmi eseményt tiszta fejjel megítélni nem vagyunk képesek. Sokan elmondják véleményüket, de minden vita vagy tisztázási kísérlet megbukik, mert valamelyik ellenérdekelt csoport a média befolyását felhasználva ellehetetleníti az objektív tényfeltárást. Elindul egymás kommunistázása, fasisztázása, röpködnek az antiszemita és zsidó-szabadkőműves összeesküvés jelzők.

Amíg ez így meg, soha nem leszünk képesek bármivel szembenézni, bármit az emberek fejében rendbe tenni.

3

Pocakos, 2005. augusztus 13. szombat, 14:33 (#)

eszpee(1): A „rakparti cipők” csak egy kis szegmense a Holocaustnak! – egy „helyi emlékmű”. Az „csak” a környező házak, utcák néhány száz ártatlan emberének a legyilkolására emlékeztet, nem pedig a 600 ezer - főleg vidéki – ártatlan és vétlen magyar állampolgár megsemmisítésére. Ja, és a „rakparti cipőket” nem a magyar nép és állam állította! Budapest Főváros adott neki helyet, és a felírat rajta:
"Az 1944-45-ben nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lõtt áldozatok emlékére állíttatott 2005. április 16-án"
http://www.pauergyula.hu/UntitledFrameset-5.htm

4

Deansdale, 2005. augusztus 13. szombat, 18:26 (#)

Basszus, mennyire nem érdekel a holokauszt... És ha valaha a gyerekemmel fogok sétálgatni, inkább látványos Zrínyis lovasszobrot, vagy boldogan szeretkező párokat szeretnék kövült (bronzult, stb) formában a köztereken találni, nem pedig olyan szemetet ami olyan borzalmakra akar emlékeztetni amikhez semmi közöm.
Értsd: olyan köztéri objektumokat szeretnék amik felfelé görbítik a számat és nem lefelé.
A történelmi léptékű következtetéseket a politikusoknak kéne levonni (nem teszik), és az amúgysem "szobrokon keresztül" működik.
Másik oldalról megközelítve: amíg kátyúk vannak az utakon (stb.) addig az én adóforintjaimat ne merjék ilyen sz*rokra költeni.

5

nyelv-ész, 2005. augusztus 13. szombat, 19:09 (#)

Deansdale:

Pont erről beszéltem. A magyar társadalom nagyobb része pragmatikusan áll a dologhoz, nem fűződik érzelmileg hozzá.

"A történelem, része, tanultuk az iskolában, kész, le van zárva, felejtős. Másra köll a pénz."

Nyilván bármilyen emlékmű, szobor, stb. nem fogja a múltat meg nem történtté tenni, de ahogy sok más fontos történelmi eseménynek, személynek állítottunk emlékművet (Zrínyis lovasszobor is játszik!), úgy ennek is megvan a maga helye és szükségszerűsége.

6

nyelv-ész, 2005. augusztus 13. szombat, 19:20 (#)

"A történelmi léptékű következtetéseket a politikusoknak kéne levonni " - persze, ők levonták, mi pedig megszívtuk.

Bármilyen társadalmi feszültség vagy faji-vallási előítélet oszlatására a politikusokat előrántani olyan, mintha a szappanoperák szereplőitől várnánk, hogy helyettünk éljenek és helyettünk nézzenek szembe a mindennapok kihívásaival.

7

BaBe, 2005. augusztus 13. szombat, 19:59 (#)

Deansdale,
nagyon primitív példával állok elő, de remélem lesz annyira mellbevágó, hogy elgondolkodj: ha netán a mostani robbantások valóban háborúvá fajulnának, és százezrével hullanának a _fehérek_ - nem zsidók, nem cigányok, nem feketék, nem muszlimok, hanem _fehérek_ - akkor sem ragaszkodnál semmilyen bocsánatkéréshez, megemlékezéshez, kárpótláshoz?

Ez az "inkább baszóbronzot néznék" hozzáállás iszonyúan szemellenzős, naív, és kényelmes. Van agyad, használd.

8

ses, 2005. augusztus 13. szombat, 21:51 (#)

Pocakos,

Egy mondatod nagyon nem tetszik a liberális lelkületemnek: az, amelyben deklarálod, hogy mikor tekinthető valaki jóérzésű embernek. A definíciód szerint akkor, ha egyetért veled Teleki erkölcsi vs politikai megítélésében:

"Belpolitikailag, erkölcsileg, emberileg és etikai szempontból viszont oly mértékben elfogadhatatlan Teleki antiszemitizmusa, hogy az a jóérzésű emberek szemében megkérdőjelezi világháborús (kül)politikai érdemeit."

Úgy gondolom, hogy ilyen normatív kijelentő mondatokat nem túl szerencsés mondani vagy leírni, mert hát honnan is lenne rá alapja bárkinek, hogy ezt így ex catedra kijelentse? (Kivétel persze az olyan extrém eset, mint pl. "a jóérzésű ember nem öl" - az mondjuk belefér a gondolkodásomba, mert akkora általánosságot fogalmaz meg, de itt nem ilyesmiről van szó.)

Azt viszont nem értem, hogy miért nem vállalták a lapok ennek a cikknek a közlését. Mi bajuk volt vele? Megindokolták neked a visszautasítást?

9

Pocakos, 2005. augusztus 13. szombat, 22:44 (#)

ses(8): Kérlek, olvasd el mégegyszer a kifogásolt mondatot!
Ezt írtam, mondtam, és vallom: „….*Teleki antiszemitizmusa*, (…) a jóérzésű emberek szemében megkérdőjelezi világháborús (kül)politikai érdemeit."…..”
Ez NEM az, amit Te megpróbálsz belemagyarázni, mármint „…ha egyetért veled Teleki erkölcsi vs politikai megítélésében….” Az *én liberalizmusom*-ba belefér Teleki, de az antiszemitizmus NEM !!! És, légy szíves tekintsd ex catedra: „a jó érzésű ember nem antiszemita”.

10

nyelv-ész, 2005. augusztus 13. szombat, 22:46 (#)

Gondolom, Pocakos egyik szekértábornak sem elkötelezett tagja, nem a "mi kutyánk kölyke", így egyik szerkesztő sem érezte fontosnak, hogy leközölje a cikket. Bezzeg politikai hátszéllel bármilyen ökörséget lehet publikálni.

11

Gr0, 2005. augusztus 14. vasárnap, 00:33 (#)

Pocakos,
sztem neked komolyan el kéne gondolkoznod azon, hogy objektív hírelemző akarsz lenni, vagy erkölcsi, világnézetim politikai, stb. normákat felállítani akaró döntnök. Mert, mintha az előbbi szerepet erőltetnéd, amibe folyvást beleszól hátulról az utóbbi. Lécc, ne döntsd el az olvasóid helyett, ki a jóérzésű ember! Hadd tegyék meg ők - mert, gondolom, bízol bennük, hogy el tudják dönteni maguk is. Ha elemzel, ne tégy bele értékítéletet - pláne védhetetlent.
Sztem.

Gr0

12

ses, 2005. augusztus 14. vasárnap, 01:38 (#)

Pocakos, lazíts. Csökkentsd a felkiáltójelek és nagybetűk számát, a kiabálás írásos jelzése ugyanis nem növeli a szavaid meggyőző erejét.

Újra elolvastam, ahogy kérted.

A hozzászólásod (9) első bekezdésében magadtól idézett mondat és a végén hozzátett új rövid mondatod messze nem ugyanaz.

Ha nem érzékeled a kettő közötti különbséget, akkor hadd kérdezzek: vegyünk valakit, aki elítéli Teleki antiszemitizmusát, ám ez nem kérdőjelezi meg a szemében a gróf külpolitikai érdemeit. A mondatod logikája szerint az ilyen ugye nem jóérzésű ember?

13

mzperx, 2005. augusztus 14. vasárnap, 02:09 (#)

15 évvel ezelőtt az antiszemitizmus nem volt része a közbeszédnek, csupán történyészek szociológusok foglalkoztak vele. Jómagam (igaz vidéken) nem találkoztam még látens antiszemitizmussal sem.
A rendszrváltás óta nem lehet nem észrevenni, hogy a mindennapok témája lett ki a zsidó és ki nem. 50 év távlatából sokkal jobb lenne ezt a kérdést történelmi kérdésként kezelni és nem folyamatosan napirenden tartani.
Igenis ezerszer fontosabb társadalmi problémáink vannak az antiszemitizmusnál, az ezekben való eligazodáshoz a holokauszt tanulságait is fel lehet használni, de az a fajta hiperérzékenység és harcosság amivel néhányan kezelik a mai hazai zsidókérdést meggyőződésem, hogy csakis árt a zsidóságnak. Az antiszemitizmust egyetlen dolog táplálja a szemitizmus.

14

Pocakos, 2005. augusztus 14. vasárnap, 02:12 (#)

ses (12): Pont fordítva! Erre utal a vicc is!

15

Ali, 2005. augusztus 14. vasárnap, 09:28 (#)

Mzperx (jel'kezz, jel'kezz :) ), én ezt már le se mertem írni, mert durván rászólnak az emberre. Pedig én is úgy emlékszem, hogy egy-egy zavarosfejű kivételével az egész "ki a zsidó" nem volt téma.

Legutóbb ugye megint valamelyik jobboldali kalapácsosembernek sikerült valami olyat mondania, hogy a baloldaliakban "genetikailag" benne van valami országrontó hajlam. A másik oldal meg "burkolt antiszemitizmusról" kezdett harsogni. Most kéne jönnie a csősznek, hogy mindenkit kizavarjon az erdőből. :) Nekem, amikor először hallottam ezt a kijelentést, speciel az ugrott be, hogy a mai politika elit nagy részét az ún. kádergyerekek alkotják, végül is a hatalomba emelkedett családok inkább zászlót (ideológiát) cseréltek, a hatalomról nem mondtak le. (Ahogy a kisnyilasokból is sok "jó kommunista" lett, az emberek többsége alkalmazkodik.) Ellenzékinek lenni is jóval biztonságosabb volt a rendszerváltás előtt, ha megvoltak a megfelelő összeköttetések.

Szóval az antiszemitizmus az a falra festett, majd megelevenedett ördög, amit megúszhattunk volna... De, Váncsa szavaival "ez is az európai kultúrális örökség része".

Ami pedig engem illet, azt mondom, inkább újítsanak fel egy zsinagógát, abból a pénzből, amit monumentális emlékművekre költenének. (Volt is ilyen.) Telekinek meg állítsanak nyugadtan szobrot (ne túl nagyot, ne legyen túl költséges), és "az vesse rá az első követ, ki közületek bűntelen".

16

Pocakos, 2005. augusztus 14. vasárnap, 09:50 (#)

ses(12): aludtam rá egyet, és javítottam. Kösz.

17

ses, 2005. augusztus 14. vasárnap, 12:22 (#)

Pocakos (16), na ebbe már nem tudnék belekötni! Az az egy kis szó mekkora különbség. :)

18

rás, 2005. augusztus 14. vasárnap, 13:53 (#)

a./ Úriember nem antiszemita, a többinek meg tilos.
b./ Ali (15): Hozzád hasonlóan én is a csőszre várok. Azzal a megjegyzéseddel viszont nehéz mit kezdeni, hogy "a mai politikai elit nagy részét az ún. kádergyerekek alkotják". Mekkora az a "nagy rész"? Kit tekintesz kádergyereknek? És egyáltalán...
c./ (8, 11) Az elemző újságírói megközelítés egyáltalán nem zárja ki, hogy az újságírónak világnézete, politikai véleménye legyen (lásd angolszász sajtó). Pocakos cikkénél elég jól összefér - és elválik egymástól - a két dolog.

19

PAStheLoD, 2005. augusztus 14. vasárnap, 20:55 (#)

#18: , az a 'nagy rész' szvsz mindig változó méretű, néha eltűnnek, néha feltűnnek a politikai szarosgödörben hancúrozó csibészek közt új arcok is, de csak a 'nyilatkozataik' és a konkrét tetteik alapján lehet valakiről megállapítani, hogy melyik csoporthoz tartozik.

Pl. az a kedves aranyos képviselő, aki rosszul ikszelt a köztársasági elnök választáson, és mire hivatkozott? hogy nem vette be a gyógyszereit. Szerintem, ez több mint átlátszó, persze az, hogy ezt az illetőt (is) elkísérték a szavazóbódéba, már szóra sem érdemes, hiszen elég jól bizonyítványt állít a mai [, oh bocsánat, tegnapi :P] politikiai 'elitről' ..

Erős szavak, de [ismét] szerintem, nem alaptalanok.

20

Boca, 2005. augusztus 15. hétfő, 13:57 (#)

Deansdale, a szobrokat tekintsd a tortenelemtanitas egyik eszkozenek, kollektiv emlekezetnek. Nem gondolom, hogy csak happy szobrokat kene allitani. A Holocaustot csak tanulja meg a kovetkezo generacio is, hogy lassa, hogy ez is megtortenhet, ezert ne tortenjen meg tobbszor.

21

Pocakos, 2005. augusztus 15. hétfő, 19:02 (#)

eszpee(1)- Pocakos(3) folytatás:
".....a mű valóban szokatlan körülmények között született. Hiszen nem megrendelt szoborról van szó. Magam kértem meg a felállításához szükséges engedélyeket, és én kezdtem finanszírozni.
- Szokás ez?
- Ha kiírtak volna egy Holokauszt-emlékmű pályázatot, nem kellett volna végigjárni ezt a kanosszát. Csakhogy nem írtak ki ilyent. Hát elébe mentem a témának. ....."
Beszélgetés Pauer Gyulával
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=749976

22

Dr. Minorka, 2005. augusztus 16. kedd, 22:37 (#)

Az egy roppant szórakoztató elképzelés, hogy egy politikai/társadalmi elemzésben nem lehet normatív kijelentéseket tenni. Illetve lehet úgy ilyet elkövetni, hogy nem lesznek benne normatív kijelentések.

23

nyelv-ész, 2005. augusztus 17. szerda, 20:12 (#)

#15, #18:

Kedves Kartácsak,

ne várjatok tovább, nincs semmilyen csősz, aki kizavarja őket kapálni. Legalábbis remélem, nem jönnek megint olyan idők, amikor bárki csősznek (Hitlernek, Sztálinnak, stb) képzeli magát és hatalomhoz jut.

illetve:

Te magad és mi mindnyájan EGYÜTT vagyunk a csőszök, akik kizavarhatjuk őket a mezőre kapálni.

Szavazatunkkal.

Másik cikk hozzászólásainál olvasom, hogy D. Gábor kétkezi főpolgármester azért tölti negyedik ciklusát, mert a budapesti törzsközönség a "kisebbik rossz" elve alapján újra meg újra befizette őt egy körre.

Még tanulnunk kell a demokráciát?

Nem fogja helyettünk felülről valaki helyes irányba terelni az ország dolgait. Nekünk kell odafigyelnünk, és részt vennünk a mindennapok gondjainak megoldásában. Amígy úgy állunk hozzá, hogy a politika úri huncutság, addig mindig a szarházi szerencselovagok fognak a sorsunkról dönteni. És ők mindig a saját javukra döntenek, nem a miénkre.

24

pif, 2008. augusztus 29. péntek, 11:37 (#)

Most akadtam erre a website-ra és a megemlékezés(pocakos) beirására megjegyezném harcomat--a www.zsido.hu honlapon. Nagyon örülök ennek a blognak és remélem, mert igéret és a pályázat jóváhagyása már megtörtént, meglesz a munkaszolgálatosokra való megemlékezés köve valmkr ősszel. Ukrajnában letettük, most Budapest következik 65 év után.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork