Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Török gyerek megvágta, magyar állam gyógyítja, síppal, dobbal...

Pocakos cikke a Blog rovatból, 2005. augusztus 12. péntek, 13:13 | 33 hozzászólás

Őszintén, engem a média szerepe érdekel(t) ebben a „piti”, hétköznapi történetben. Hiszen több száz hasonló esetről hallunk évente, amikor a szülők nem tudnak megállapodni a gyermek elhelyezéséről. Az egyik ilyen elkeseredett anyuka (Papp Edina) várta és várja a médián keresztül, vélt és valós sérelmei gyors orvoslását. Én viszont az Internet segítségével megpróbálom követni az eseményeket és kibogozni, kinyomozni, hogy miként lett ebből a „hétköznapi ügyből” ekkora felhajtás, (diplomáciai) bonyodalom, amivel két miniszterelnök is foglalkozott a nyilvánosság előtt? Honnan ered, mire alapozzák, hogy egy kisfiú szülőföldjére való visszatérésétől teszi, tenné függővé egy ország (Magyarország), egy másik ország (Törökország) EU felvételének támogatását? Ugyanakkor, a kettősállampolgárság egy sajátos problematikája is fokozta érdeklődésemet ez iránt, a máskülönben abszolút mindennapos eset iránt. Az alaptörténet szinte közhely: a szülők elválnak, megküzdenek a gyerekért, miközben a gyermek, mindenképpen vesztesként kerül ki ebből a harcból, hiszen az egyik szülővel megszűnik az állandó és közvetlen kapcsolata. Az Interneten kívül a kutatómunkában segítségemre volt Csikós Klaudia a Blikk Magazintól, és Szekeres Szabolcs a Duna-Tv-től. Ők ketten első kézből ismerik a történet bizonyos részeit, hiszen találkoztak a szereplőkkel: Edinával, Mehmettel, azok jogi képviselőjével és természetesen a „főhőssel”: Mehmet Karcsi 8 éves kisfiúval.

A magyar és (angol nyelvű) török anyagokba bele olvasva, a törököt sokkal informatívabbnak tartom. A magyar médiából az események, történések szinte követhetetlennek, mindenki mást ír és mond. Sok a "lelkizés", kevés a konkrétum, pl. a jogi helyzet, és annak szakszerű magyarázata. Mintha nem tudnák, nem járnának utána, vagy nem helyeznének elég súlyt ezekre a - gondolom nemcsak számomra - fontos dolgokra.

Abszolút homály a két szülő viszonya. Hol, hogyan ismerkedtek meg, és végül is házasok vagy sem? Ha házasok, akkor mikor váltak el? Ha nem házasok, akkor mikor és miért váltak szét? Mitől számítják (jogilag) az együttlétet, az együttélést, az élettársi viszonyt? Az élettársi viszonyt hogyan és hol kell bejelenteni? Annak hivatalos megszűnéséhez, megszüntetéséhez mi kell? Bírósági végzés, mint a válásnál? Az újságcikkekből ez nem derül ki. Úgy tűnik, az apa munka miatt ment Amerikába, és az asszony nem követte. A gyerek születésekor milyen volt a jogi viszonyuk? Hogyan kaphatott a gyerek török utónevet (Mehmet)? – a Károly mellé. Tudtommal előírás van az utónevekre, hogy melyiket lehet adni, és melyiket nem. Mehmet bárki lehet Mo.-on? Ezt egy anyakönyvvezetőnek tudnia kell! Ha már egyetlen újságíró sem járt utána.

Vagy pl. hogyan változik házasság esetén a házaspár állampolgársága a magyar törvények szerint? Azonnal, automatikusan, vagy egy bizonyos idő elteltével? És hogyan a gyereké? Automatikusan megkapja, mindkét szülő állampolgárságát? Vagy külön kell bejelenteni, pl. az idegen ország (nagy)követségén? Mit tehet egy külföldi apa, ill. anya válás esetén Mo.-on és mit Töröko.-ban?

Millió kérdés, amire a magyar média NEM ad választ !!! Csak érzelgős, csöpögős riportokat a szegény gyerekről, és a még szegényebb (magyar) anyáról. Érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire "nyomják" a "Karcsi" nevet Mo.-on, és mennyire a "Mehmet"-et a török web-oldalakon. Mindkét oldal magáénak, tudja, érzi a gyermeket. Ahelyett, hogy a realitást próbálnák megérteni, megértetni és közvetíteni az olvasók, a lakosság felé.

A jó szándék persze megvan (mindkét oldalról), mint ahogy azt a Duna-TV-s Szekeres Szabolcs írja e-mail-jében:

"....Ők a Mehmet nevet nyomják, mi a Karcsikát. Ők törökök, mi magyarok vagyunk. Ők az apa álláspontját tekintik helyesnek, mi pedig nem feltétlen. Javukra legyen mondva, Ők is elismerik, hogy a gyermeket törvénytelen eszközökkel vitték Törökországba! A többi, már csak "rizsa"! A magyar sajtó valóban "nyálas" írásokat is közölt, de ez az egyik dolgunk. Érzelmeket kiváltani belőled, és olyan szinten hatni rád, hogy átérezd a történet szereplőinek fájdalmát, örömét, érzéseit. Ez teljesen rendben van, ha igaz módon tesszük, a valóságot közöljük. Úgy érezzük - Klaudia és én - mi mindent megtettünk, hogy lehető leghitelesebben tájékoztassunk Mehmet történetéről. Van azonban egy apró bibi, amit nem tudunk, és nem is lehet megmagyarázni. Ez nem más, mint a saját érzelmünk! Sajnos - vagy nem - de mi is emberből vagyunk. Mikor Edinát látjuk kínlódni, gyötrődni, majd' meghasad a szívünk, hiszen elrabolták élete legnagyobb kincsét, a gyermekét! Mikor, pedig Mehmetet látjuk a fiával, arra gondolunk, hogy ezt a tökéletes apa-fia harmóniát, nem szabad széttépni! Aztán ismét Edina, ismét szívhasadás... Ezt racionálisan nem lehet magyarázni, ezek az érzelmek.

És az sem elhanyagolható tényező, hogy nem a sajtó kereste ezt a történetet, hanem a szereplői keresték a sajtót. Természetesen ma már ez megfordult, a média szeretne naprakész lenni, kutatja az új szálakat. De ezt tudod, hiszen Magad is ezt teszed. Tetszik, hogy törekszel az objektivitásra! Én ehhez csak sok sikert tudok kívánni! Bár, annyiból talán könnyebb a helyzeted, hogy nem ismered személyesen az ügy résztvevőit...

A jogi oldalát tekintve egyelőre úgy tűnik, az anyának van igaza! Van egy jogerős bírói ítélet, mely nála helyezi el a gyermeket! Punktum! A bíróság szava szent! Ezt a gyermekelhelyezést változtatta meg önkényesen - tehát törvényellenes módon - az apa, bűncselekményt követve el ezzel. Erre mondják azt: "nincs több kérdésem, egyértelmű..."

Szóval, a jogi helyzet egyértelmű, az anyjánál a helye a gyermeknek! Léteznek ugyan - leginkább török oldalról - egyéb teóriák, melyek igyekeznek jogi hátteret keresni Memi kint tartózkodásának, de ezek feltehetően csak próbálkozások. Bár, Mehmet Tüysüz jogi képviselője - Dr. Yüksel Yangel - egy tiszteletre méltó, nagy tárgyi tudással rendelkező, jó ügyvéd, Ő is csak alkalmazza a törvényeket, újakat hozni nem tud! Ebből kifolyólag rövidesen helyre áll a rend! Ő is elismeri, hogy rettentő ostobaság volt a gyermeket kivinni, és tudja, hogy ügyfelére büntetés vár. De az a dolga, hogy a lehető legjobban hozza ki ebből a megbízóját, és ez nem elítélendő dolog!......"

.

Most pedig próbáljuk „rekonstruálni” az előzményeket, Mehmet Karcsi szüleinek életét, sorsát, ami ehhez a családi drámához vezetett, és amit a média a nemzetközi diplomácia és politika részévé tett.

Nehéz a magyar médiából egyértelmű dolgokat leszűrni. Ezért, ha téves információk kerülnek kutatásaim eredményei közé, azt ne valamiféle összeesküvési elméletgyártásnak tekintse az olvasó, hanem az összefüggések keresésének.

Tehát, van egy húsz év körüli török fiatalember, aki a 90-es évek elején Magyarországra jön. Itt elvesz egy komlói lányt, és ezáltal magyar állampolgárságot kap. Állítólag ez névházasság volt. Ha ez igaz, és ráadásul a férj ezt be is vallja, akkor meglehetősen furcsa, hogy ennek nincs semmiféle adminisztratív, ill. jogi következménye. Hiszen ez csalás, ezt más országokban súlyosan büntetik. Mind a két felet. A második állampolgárságot pedig (törvényesen!) vissza is vehetik. Vajon ez Magyarországon hogyan működik? Ha működik.

Tehát, török fiú, magyar feleség, magyar (kettős) állampolgárság. Aztán szerelem Szegeden. Együttélés Edinával, megszületik Mehmet Karcsi. A férfi szerencsét próbálni elmegy Amerikába.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Nem! Ez nem elírás! Mehmet Tüysüz-nek van/volt magyar felesége, aki nem Mehmet Karcsi mamája! Erről Csikós Klaudia, a Blikk-től, tájékoztatott, ugyancsak e-mail-ben:

".....Edina és Mehmet nem voltak házasok soha. Az apa Komlón még a kicsi megszületése előtt névházasságot kötött, így lett magyar állampolgár is. A gyerek neve egyébként, ha jól tudom: Mehmet Károly Tüysüz Papp. Az apa születésekor ugyanis elismerte a gyereket. Az új férj magyar állampolgár és akkor lépett a képbe amikor Mehmet Amerikában volt.

A komlói névházasságot Mehmet is bevallja. Érdekes, de a nőnek, akit a nevéért vett el, született egy lánya még a házasság alatt. A kislányt így Mehmet Tüysüz nevére anyakönyvezték, annak ellenére, hogy nem a török férfitól volt. De hát így szól a magyar törvény. Edina szegedi, feltehetően ott is ismerkedtek meg......."

Azért a magyar nőkről, lányokról is megvan a véleményem. Csak úgy zárójelben. Vagy ne általánosítsak?

.

Tehát Mehmet, az apa, elmegy Amerikába szerencsét próbálni. Másfél év múlva papírjai rendeződnek, és közli Edinával, hogy jöhet a gyerekkel együtt. Edina – állítólag – arra hivatkozva mondja le az utat és a jövőbeni együttlétet, hogy „nem tudja itt hagyni a mamáját”. A dolgok, amennyire követni lehet, ekkor vesznek rossz irányt. Edina bírósághoz fordul (családjogi) helyzete rendezése céljából. Gyanítom, ekkor már feltűnt az új férjjelölt, és a házasság gondolata. Máskülönben miért kellett a szegedi anyának ez a bírósági végzés, ha – élettársi kapcsolatban - addig is egyedül nevelte gyermekét, és az apaságot amúgy is elismerte a (magyar állampolgár!) török férfi? Miért mondta a magyar bíróság előtt, hogy gyermeke (török) apja elhagyta őket, és egyedül tarja el kisfiát? Tán anyagi megfontolásból, a családi pótlék miatt? – a tartásdíjról ugyanis lemondott. A valódi okot csak Edina tudja. Ugyancsak gyanítom, Mehmet valamit sejthetett Amerikában, ami miatt fiát a chicago-i török konzulátuson regisztráltatta, bejelentette, mint törököt. Vagy abban reménykedett, hogy az asszony magával hozza, és új életet kezdenek az Újvilágban, vagy valaki itthonról (Mo.) súgott neki, hogy fiát (törvényes úton) el fogják, akarják venni. Sőt, mi több keresztény hitben nevelik, disznóhússal etetik stb.

Az apa 2004 tavaszán visszatér Magyarországra, találkozik Edinával, aki időközben férjhez ment, és gyereket vár. Hogy az egymástól való távollét (kb. két és fél esztendő) alatt történteket hogyan sikerült „feldolgozniuk”, megbeszélni, átbeszélni, arra Edina nyilatkozatából lehet következtetni, ami a török Zaman napilapban (is) olvasható:

".......Papp asszony bevallotta, hogy anélkül adta be a gyermekgondozási igényt, és indított (gyermekelhelyezési) pert, hogy arról előző élettársát Mahmet Tuyzus-t értesítette volna, valamint annak akarata ellenére máshoz ment férjhez, és azt mondta egykori élettársának: „Nem viheted magaddal Memit Törökországba, ameddig a gyerek nem lesz 18 éves.” Az asszony szerint ez nem (volt) ok fia elrablására........"

Metmet Tüysüz valószínűleg ezután határozta el magát a végzetes (bal)lépésre, az emberrablásnak minősülő gyerekszöktetésre. A részletek Csikós Klaudiától:

".......Hogy az USA-ba milyen útlevéllel volt nem tudom, de mikor kicsempészte a gyereket, magyar útlevelet mutatott fel az összes határon. A székesfehérvári V. családdal - akik egyébként romák - több közvetítőn keresztül ismerkedett meg, akik 100 ezer forintért és egy török útért vállalták, hogy gyermekük nevére, de Karcsika fényképével készítettnek egy útlevelet....."

A 2004. július 10-én anyjától elvitt gyereket, apjával együtt, csak három hét múlva (augusztus 04-én) körözteti a helyi, szegedi rendőrség az országon belül ! Miközben a kétségbeesett anyával már a gyerekrablás másnapján telefonon közli az apa, hogy fiával együtt Törökországban van. A média csak szeptemberben kezd érdeklődni Karcsika iránt úgy igazából. Edina ekkora már felfogadott egy magándetektívet, és későbbi állítása szerint milliókat költött gyermeke felkutatására, ill. hazahozatalára.

A magándetektív nem más, mint a Papa néven elhíresült egykori operatív tiszt, Sándor István. Az egykori főrendőr állítja, hogy Törökországban rátalált Karcsikára és édesapjára, akiknek nem csak tartózkodási helyét ismeri, de azt is tudja, hogy kik segítettek az emberrablásban. (Népszabadság)
Később emiatt perbe fogták a nyugalmazott rendőrtisztet, és a felmentő ítéletről elég furcsa – számomra érthetetlen – tudósítást adott ugyancsak a Népszabadság:

"......Bűncselekmény hiányában megszüntette az ügyészség a Sándor István ellen gondatlanságból elkövetett, hatóság félrevezetése címén indított büntetőeljárást. A nyugalmazott rendőr alezredes, aki egykor mint a Központi Bűnüldözési Parancsnokság operatív tisztje, Papa fedőnéven olajügyekben is nyomozott, Karcsika édesanyja kérésére kezdett magánnyomozást itthon és Törökországban. Papa sajtónyilatkozataiban bírálta a hatóságok körülményeskedését, és azt állította, tudja, kik és milyen körülmények között csempészték külföldre Karcsikát. A határőrség tanúként hallgatta ki őt, majd miután kiderült, hogy tévedett, azaz az informátorai tévedtek, feljelentést tettek ellene az ügyészségen. Ott azonban Papa bizonyítani tudta, hogy jóhiszeműen járt el, s minden információját úgy adta tovább a nyomozóknak, ahogy informátoraitól hallotta, ezért az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette vele szemben a nyomozást. Sándor most azt fontolgatja, hogy büntetőeljárást eredményező hamis vád miatt eljárást kezdeményez feljelentőivel szemben....."

A Népszabadság 2004. szeptember 13-i számában már beszámol a magyar állam és hivatalos szerveinél uralkodó fejetlenségekről, a „Papa” tapasztalatai alapján. A „gépezet” csak 2005. januárjában indul be, amikor a gyermekrablás után félévvel a magyar külügyminisztérium megszólal, és kiad egy vézna, semmitmondó nyilatkozatot.
A Külügyminisztérium szerepe Mehmet Tüysüz Károly felkutatásában
Budapest, 2005. január 7.

Ami felettébb érdekes, de inkább meglepő, hogy a külügyi nyilatkozatban NINCS szó az apáról !!! Csak a kisfiúról, akit az édesanyja keres.

Szinte ezzel egy időben egy civil szervezet is a színre lép.

Hogyan tűnhet el nyomtalanul egy nyolcéves gyerek és miért tűri ezt a magyar állam?

Országos Sajtószolgálat, Budapest, 2005. január 6. - Hogyan tűnhet el nyomtalanul egy nyolcéves gyerek és miért tűri ezt a magyar állam? címmel sajtótájékoztatót tart pénteken a fél éve Szegedről elrabolt és szervezett bűnözők által Törökországba csempészett kisfiú édesanyja és a Női és Gyermekjogi Központ Alapítvány.
A miniszterelnöknek, a Legfőbb Ügyésznek, a Belügy- és az Igazságügy-miniszternek, s további állami vezetőknek írott nyílt levelében az anya magyarázatot vár arra, miért nem adták ki mind a mai napig a nemzetközi körözést és mit óhajt tenni a magyar állam saját elveszett állampolgárának, egy kisgyermeknek a felkutatására. A sajtótájékoztató a Centrál kávéház galériáján lesz január 7-én pénteken 11 órakor. (Kiadó: Női és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ)

Talán ennek hatására a külügyminisztérium (négy nap leforgása alatt) újabb nyilatkozatot ad ki, amiben viszont NINCS szó az apa magyar (kettős) állampolgárságáról!

Szóvivői tájékoztató
2005. január 11.

A nyolcéves Mehmet Tüysüz Károlyt 2004. július 11-én török állampolgárságú apja a magyar édesanya, Papp Edina akarata ellenére Szegedről Törökországba vitte, majd arra kérte az asszonyt, mondjon le a gyermekről

Mit várjunk a magyar médiától, ha hivatalos helyen sem tudnak az apa kettős állampolgárságáról! Pedig csak el kellett volna olvasni a szegedi rendőr főkapitányság web-oldalán a körözésről szóló jelentést és felhívást. Vagy már ekkor közbe szólt a politika: a „tupírozás”, a (magyar) médiából ismert „szegény” magyar anya és „rossz” török apa elmélet? Vagy ez már a diplomácia nyelve, ahol taktikázni kell a magyar gyerek visszaszerzése érdekében? Persze a nyilatkozatnak nincs foganatja. Majd megint csend. Egy hónappal később, látva az eredménytelenséget és totojázást, újból előlép, de most már aztán keményen, a nővédő civil szervezet.
(Feltételezem, hogy a január 7.-i sajtótájékoztatón a magyar állami szervekhez, vezetőkhöz eljuttatott nyíltlevélre azt a hivataloktól megszokott bürokratikus választ kapták, hogy „ez nem hozzánk tartozik, forduljon a……..” és egységesen Törökországot nevezték meg. A januári és az alábbi (februári) meghívó szövegének és hangvételének különbségéből ez érződik ki.)

"......Még mindig nincs meg a Szegedről Törökországba csempészett Mehmet KArcsi - az Édesanya és a Női és GYermekjogi Központ a török nagykövetnek nyújt át nyílt levelet, határozottabb lépéseket követelve....."

Ez a (második) nyíltlevél megteszi hatását. Csak éppen nem azt, és nem úgy, ahogy szerzői tervezték, gondolták. Az Országos Sajtószolgálathoz eljuttatott meghívó szövegéből kimaradt, hogy a török nagykövetnek írt nyíltlevél másolatát elküldték az EU magyarországi főmegbízottjához is !!! És ezzel valóban kivitték ezt a „piti” családi ügyet a nemzetközi politika porondjára. A szerencsétlen fogalmazás tényleg azt a látszatot keltette, kelthette, hogy Magyarország az EU-val, ill. az EU-tagság nem támogatásával próbálja zsarolni Törökországot Mehmet Karcsiért cserébe.

Néhány mondat a nyíltlevélből.

"....Mélységesen sajnáljuk, hogy Ön és Nagykövetsége nem válaszolt előző három levelünkre, amiatt most a nyilvánossághoz kell fordulnunk, és kérni a magyar és a nemzetközi média/sajtó együttműködését.
(...)

Ahogy Ön és a török hatóságok is tökéletesen tisztában vannak, hogy egy szülői látogatás/láthatás után 2004. július 11-én a kisfiú török-magyar állampolgár apja nem vitte vissza a gyereket az anyjához, annak magyarországi tartózkodási helyére. Hamarosan beigazolódott, hogy az apa hamis útlevéllel egy jól szervezett bűnözői láncon keresztül kicsempészte a gyermeket Törökországba.(...)

4. A török hatóságok passzivitása, a Hágai Konvencióban felsorolt kötelességek teljes semmibevétele, az ügy elvétele az arra specializált gyermekrendőrségtől, a nemzetközi elfogató parancs ellenére az “apa békén hagyása”, mind olyan tények, amelyek teljesen fals képet adnak a törökországi állapotokról. Ez a kép nem egy Európai Uniós jelölt ország képe, egy országé, amely törvényeken alapszik, hanem egy olyan hamis kép, ahol törvény nélküliség és önkényesség uralkodik.

5. Hogyan lehetséges ennyire laza együttműködés egy EU tagország (Magyarország) és egy EU tagjelőlt ország (Törökország) között az EU kötelezettségek terén.
(....)

Aláírás:
Bogosné Pap Edina
a kisfiú mamája

Dr. Morvai Krisztina
Az ÉNGY Központ vezetője, igazgatója


Ez a levél már nem (csak) Mehmet Karcsiról szól! (és hiányzik belőle a magyar fél sorozatos hibáinak, botlásainak említése, amiről a január 7.-i nyíltlevél szólt! - lásd feljebb) Itt már keményen odamondanak a törököknek, hogy “aki ilyet csinál, az nem való az EU-ba”. A nyíltlevél szerzője lehet, hogy kiváló büntetőjogász, sőt biztos !!! De nem jó diplomata. Arról nem is beszélve, hogy a Hágai Konvenciónak gyakorlatilag semmi köze az EU-hoz! Nem az EU írta alá, mint pl. a US, hanem független országok. Természetesen vannak köztük EU tagországok is, de esetünkben az EU-ra hivatkozni – igen csak megkérdőjelezhető. Mivel magyar web-oldalakon nem találtam(!), ezért végül is az amerikai külügy (US. State Department) oldalán olvastam erről az egyezményről. A magyarázó szöveg hangsúlyozza, hogy ez a nemzetközi szerződés a polgári jog része, tehát nem államok közötti, hanem kimondottan a szülők közötti jogviszályt hivatott rendezni. (As a civil law mechanism, the parents, not the governments, are parties to the legal action) Az aláíró országok biztosítják (állam)polgáraiknak a külföldi féllel szemben fennálló családjogi viták rendezését, anélkül, hogy abba államok, kormányok beleszólnának!
Ezért, ez a dörgedelmes levél – véleményem szerint - többet ártott Magyarországnak, mint használt Mehmet Karcsinak vagy a mamájának.

Ezen levél ismeretében a Zaman nem alaptalanul írta, hogy Mehmet Karcsival próbálják zsarolni a magyarok Törökországot, az EU felvétel támogatása kapcsán. Érdemes újból felidézni a török újság Magyarországra küldött riporterének beszámolóját:

".....Miközben (magyar) újságírók interjúadással ostromolták kollegánkat, az állami televízió (MTV) fiatal szerkesztője Csereklye Csongor megkért minket: „Kérlek, rajtunk kívül senki másnak ne adj interjút”. (a Kékfény részére készült ) Az ügy a média középpontjába került, mivel Morvai* férje nagy név a magyar televízióban. A magyar médián kívül (keresztül), az európai, kanadai és amerikai sajtó is közölt cikkeket az ügyről. De csak egyoldalúan mutatták be az esetet, a Zaman erről tárgyalt Magyarországon. Ezekben a (magyar) cikkekben szó sincs az apa tragédiájáról, és hogy miért is rabolta el gyermekét.

(* a cikkíró Dr. Morvai Krisztinára céloz, aki a Női és Gyermekjogi Központ Alapítvány vezetőjeként megkísérelt segíteni Pap Edinának gyermeke törvényes hazahozatalában. Dr. Morvai büntetőjogász és Baló György felesége. Nem képviseli Mehmet édesanyját. Bogosné, Papp Edina ügyvédje: dr. Rácz Roland – szerk. Pocakos)........"

A szellem tehát kiszabadult a palackból. Törökország EU tagfelvételi támogatását – szerencsétlen módon - összehozták Mehmet Karcsival, ami a török miniszterelnök magyarországi látogatásával tetőzött. Gyurcsány hozta szóba. De kinek a tanácsára kerülhetett ez a családi probléma a miniszterelnök tárgyalási pontjai közé? Hogyan lett belőle „nemzeti ügy”? Talán az eddigiek ismeretében a média magára ismer. Hogy az egésznek zsarolás jellege, színezete lett, azt a Magyar Hírlap tudósítása is megerősíti:
".....Magyarország támogatja Törökország uniós csatlakozását, Törökország pedig visszaadja Mehmet Karcsikát......"


A jelenlegi helyzet


".....Mehmet Karcsi (8) szeptemberben török állampolgárságot kapott - erről Szabó István, az ankarai magyar nagykövetség tanácsosa levélben tájékoztatta a fiú édesanyja, Pap Edina jogi képviselőjét. A török külügyminisztérium illetékesére hivatkozva közölte, hogy a kis Karcsi édesapja, Tüysüz Mehmet (32) török állampolgár 2003-ban a chicagói török konzulátuson tett apasági nyilatkozatot, amelyben elismerte, hogy Pap Edina fiúgyermekének ő az édesapja. E nyilatkozat alapján 2004. június 26-án, tehát pontosan két héttel az előtt, hogy hamis iratokkal külföldre csempészte volna, Törökországban Mehmet Károly Pap néven - az édesanya családnevén - anyakönyveztette. Mindezek alapján Karcsika 2004 szeptemberében török állampolgárságot kapott. A török külügyminisztérium álláspontja szerint erre az ottani jogszabályok lehetőséget adnak, így nem történt törvénytelenség. A gyermeknek nincs útlevele, annak kiállításához ugyanis az édesanya beleegyezésére volna szükség......." (Népszabadság)

Időközben kiderült, hogy Mehmet Karcsi ügyében az első perctől az Igazságügyi Minisztérium (lett volna) az illetékes, mint azt a MTV Kékfény most júniusi műsorából tudhatta meg az ország.

Sok bába közt elvész a gyerek

Körbejárva a témát, megállapíthatom, hogy a magyar média mindenről beszámolt Mehmet Karcsi ügyével kapcsolatban, mindent megmozgatott, még a két érintett ország miniszterelnökeit is bevonták az „ügy rendezésébe”. Agyunk kódolva van az (édes)anya szent és sérthetetlen szimbólumra. A szülőanya-gyermek kapcsolat mindenek feletti. Ezt használja ki a propaganda is. Mosolygós anya, mosolygós gyermekével a karján: béke, boldogság, biztos jelen és jövő. Síró, szakadt ruhájú anya, síró, koszos gyermekkel a karján: háború, szomorúság, bizonytalan jelen és jövő.

A hétköznapi életben, a mindennapok realitásában azonban ez az anya-gyerek kapcsolat nem mindig olyan harmonikus, mint azt hisszük, vagy szeretnénk kódolt tudatunkkal elhinni, elhitetni. Mégis, törvényeink, a jog, a bíróság mind „anyapárti”. A nők védelmében sorra alakulnak a jog-, élet-, és családvédő civil szervezetek. Nagyon helyesen! A családon belüli erőszak ellen fel kell lépni! De, nem csak erőszak, meg a nő kiszolgáltatottsága létezik a családon belül. Válás esetén elképzelhető, hogy az apánál jobb, nyugodtabb körülmények között helyezhető el a gyermek. Manapság a bíróság már ezt is mérlegelni szokta. Ennek érdekében napjainkra megjelentek az „apapárti” civil szervezetek is. Mindenki küzd az igazáért, - és a gyermek(é)ért. A törvény, a jog, és nem utolsósorban, a bíróság azonban nem vizsgálja (hogyan is vizsgálhatná?!) a gyermek lelkét, a válás előtti időszakban ért, ill. kapott sérelmeket. Az új „családtag” (pótapa, pótanya) elfogadása ugyancsak nem egyszerű. Sőt !

Edina esetében, például nem biztos, hogy Karcsika csakis kizárólag a sok játék és édesség miatt ragaszkodik (jelenleg) édesapjához, - mint azt az anya állítja. Általános iskolai (7-10 éves) osztálytársaimon figyeltem meg, hogy mennyire megviselte őket a szülők válása. És még annál is jobban az új apa színrelépése. Azt még megérti a gyermek, hogy az egyik szülő elhagyta a családot, de azt már ilyen korban (7-10 évesen) nagyon nehezen fogadja el, ha „új” lép a helyébe. Hogy Karcsikában milyen és mekkora nyomott hagyott az „új” papa megjelenése? Karcsikán kívül, azt hiszem, senki sem tudja. Az apa-fia harmónia pedig csak addig lesz tartós, amíg be nem lép egy (közös háztartásban élő) harmadik. Ha az apának sikerül „függetlenségét” fia nagykorúságáig megőriznie, akkor – talán – Mehmet Karcsi lelke sem sérül a mostaninál jobban.

Véleményem szerint, az isztambuli bölcs kádi - szeptemberben - mérlegelni fogja a gyerek (török) állampolgárságát, a tisztességes elhelyezést, hogy több mint egy éve „harmóniában” él környezetével, elsajátította az ország és nemzet nyelvét, szokásait, vallását(!), török apa elsőszülött fia stb. Ezért a kiadatás, a muszlim közösségből való „kitaszítás”, szóba se jöhet. Az apát viszont a nemzetközi jog alapján embercsempészésért, okirathamisításért, emberrablásért stb. el fogják ítélni. Megjegyzem, a magyar bíróság is hasonlóan járna el a magyar anya javára.

Ami számomra feltűnt: az egész Mehmet Karcsi ügy ideje alatt mélyen hallgattak a kettősállampolgárság szorgalmazói, élükön a Magyarok Világszövetsége. Pedig ebből a történetből igen jól lehetett követni és látni a kettősállampolgárság előnyét és hátrányát a legkisebb társadalmi egységben, a családban.

Végkövetkeztetés

Szerintem az apa jobb „észjátékos”, szisztematikusan és következetesen készült elsõszülött fiúgyermeke „megszerzésére”. A gyermekrablást leszámítva, teljesen logikusan és törvényesen építette fel tervét. A gyermeket mindenhol (Mo., US) a nevére íratta. Jól ismerhette a (nemzetközi) törvényeket is (vagy bújta az Internetet) Tudta, hogy ki kell húzni egy évig, és utána már nem lehet megbolygatni, kiszakítani a gyermeket megszokott környezetébõl. Feltételezem, hogy a törökök többsége tisztában van ezzel, ezekkel a jogokkal, törvényekkel, hiszen millió számmal élnek külföldön (pl. Németországban), és Mehmet Karcsi esete nem az elsõ, nem az egyetlen (és nem az utolsó). A magyar civil szervezet is jobban tette volna, ha előbb a hasonló németországi eseteket tanulmányozza, mintsem dörgedelmes levélben fordulni a magyarországi EU biztoshoz és a nemzetközi sajtóhoz. Végül, de nem utolsósorban a magyar hatóságok bürokratizmusa, a hivatalok egymás közti együttműködésének hiánya, fejetlensége, időhúzása, úgy szintén az apa malmára hajtotta a vizet.

Az anya már messze nem ennyire logikus és következetes. Õ az ösztöneire hallgatva és alapozva indult harcba ugyancsak elsõszülött fiáért. A törvényeket, lehetõségeit nem ismerte! (Pedig számíthatott egy szöktetésre, hiszen országon belül is előfordult már nem egy ilyen eset. Ezért erről az eshetőségről már a bíróság is tájékoztathatná a váló feleket!) Edina elveszett a magyar bürokráciában. A hivatalok szerencsétlenkedéseit nem ismerte fel a magyar sajtó, média sem. Úgy látszik a közvéleményt képviselő média, csak akkor mer az állam, ill. apparátusa ellen tenni, vagy legalább felemelni a szavát, ha annak (párt)politikai indítatása van?

Így aztán magyar részrõl elkezdõdött egyfajta mutogatás (Törökország felé), és a média, meg az „anyavédõk” akkora zajt csaptak, hogy annak hangja nem csak a miniszterelnökig, de az EU-ig is eljutott. Miközben a lényegrõl, az állami bürokrácia útvesztõiről egyetlen szó sem esett. Például, a rendõrség jó darabig nem lépett, csak három hét multán adott ki körözést, keresést. Persze, lehet, hogy tévedek és ez az elõírás. Ennyit kell várni, hátha vaklárma az egész, és a keresett személy megkerül. Csakhogy az anya már másnap tudta, hogy Karcsika az apjával Törökországban van! Gondolom, ezt a rendőrségen is elmondta. Aztán a nemzetközi elfogató parancs kiadása vagy öt hónapot váratott magára (lásd január 7.-i civil szervezeti meghívó). A parancsot rossz helyre küldték: az Interpol törökországi irodájába, és nem a török rendõrségnek. (olvasom valahol). Nehezen derült ki, hogy nem a külügy, hanem az igazságügy kompetenciája a „Mehmet Karcsi ügy”. A kétségbeesett anya – szerencséjére vagy pechjére - hamar felismerte a hatóságok, az állam tehetetlenségét, hiszen saját pénzén, költségén magándetektívet fogadott !!! A média, pedig ott tévedett egy nagyot, és dramatizálta el ezt a – különben hétköznapi - ügyet, hogy feljátszotta Edina pánikolását. Mehmet Karcsi esetét és keresését, kerestetését úgy állították be, mint egy (valóban) eltűnt gyermek történetét, akinek tetemének megtalálására indultak el a hatóságok. Pedig ez nem igaz !!! Hiszen – szinte az elsõ perctõl! - az anya is tudta, hogy a fia jól van, jó kezekben van (az apjánál) ! Hiszen az apának „jó és tisztességes” szándékai voltak és vannak saját gyermeke iránt! Azt ugye senki sem tételezte fel, hogy az apa (élet)veszélybe sodorja a fiát? Nem arról szól(t) a történet, hogy Mehmet Tüysüz részeges, brutális, üti-veri élettársát és a gyermekét, és ezért a kisfiú élete (most) veszélyben forog. Mégis, valahogy ez a kép alakult ki tudatalattinkban, a „Jaj Istenem, hol a gyerekem?!” kétségbeesett anyai felkiáltásra - hála a médiának. Pedig az egész egy „piti” hétköznapi ügy: az apa jogellenesen, törvénytelenül, önkényesen megváltoztatta a gyermek elhelyezésérõl szóló (magyar!) bírósági határozatot.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (33)

1

ses, 2005. augusztus 12. péntek, 16:03 (#)

Pocakos, neked oknyomozó anyagokat kell csinálnod, ez a cikk újból megerősített benne. Gratulálok a szálak kibogozásához!

Ami pedig a kérdésedet illeti: úgy van, ne általánosíts.

2

rás, 2005. augusztus 12. péntek, 18:12 (#)

Ez igen alapos munka volt! A terjedelme miatt azonban egy picit nehéz követni. Egy-két dolgot kiemelnék, kommentálnék.
1. Az ügy főszereplője egyáltalán nem Karcsika vagy a mamája, hanem Morvai Krisztina volt; az ő személyes ambíciója (önérvényesítése) nélkül a sajtó nem foglalkozott volna ezzel ennyit.
2. Az, hogy a magyar sajtó így - ilyen slamposan, hiányosan, egyoldalúan - foglalkozott az üggyel, csak újabb példa a média elborzasztó állapotára. Az is jellemző, hogy a Blikk és a Duna TV foglalkozott vele a legtöbbet - mindkettő a maga sajátos szemszögéből.
3. Az természetesen gyermeteg dolog, hogy Mehmet Karcsika ügyének bármi hatása lehet Törökország EU-tagságára, az ezzel kapcsolatos hivatalos magyar álláspontra. Gyurcsány csak domborított egyet a Blikk olvasóinak.
4. Az sem meglepő, hogy a kettős állampolgárság híveit nem érdekelte ez az ügy; a Fidesz-MVSZ-t nem elvont jogi szempontok foglalkoztatták. Őket a határontúliak - a (már sehol se létező) - "15 milliós kárpát-medencei magyarság" eszméje, illetve a potenciális plusz szavazók érdeklik.
5. Még egyszer: én is gratulálok a munkához.

3

Gr0, 2005. augusztus 12. péntek, 18:48 (#)

Húbazz, engem anno egy feleekora postért lefejeltek és felnégyeltek volna, nem beszélve az örökös kitiltásról. Hogy sikerült kibuliznod?

Gr0

4

szabolcs, 2005. augusztus 12. péntek, 20:52 (#)

Gratulálok! Ez szép munka volt! Köszönöm, hogy kihagytad a lovat! :-))

5

Ali, 2005. augusztus 12. péntek, 22:12 (#)

"Ezért a kiadatás, a muszlim közösségből való „kitaszítás”, szóba se jöhet. Az apát viszont a nemzetközi jog alapján embercsempészésért, okirathamisításért, emberrablásért stb. el fogják ítélni."

Amely esetben viszont mi is lesz a gyermekkel? Apu börtönben (ilyenért nem pénzbüntetést adnak), kinél lesz elhelyezve? A török rokonoknál? Ott is élne a hivatkozott "harmónia"? A logika ugye... Ha tegyük fel pont a gyermek érdekei miatt az apa kegyelmet kap, akkor lesz az EU-n belül politikus, aki felveszi a példatárába az esetet, pusztán a maga törökellenes céljaira: "lám, ott még emberrablásért, sőt gyermekrablásért se ítélnek el egyeseket".

A felek belavírozták magukat egy olyan helyzetbe, ahonnan már csak veszteni lehet. Ezúton gratulálok. Az meg nem újság, hogy a magyar "szervek" rekordszintű tehetetlenséget mutatnak minden kicsit is összetett ügyben, hiszen még a napi rutinnal sem boldogulnak. Az meg, hogy a magyar média ezzel nem foglalkozik... hát foglalkozgat, de kímélettel. Hiszen az újságírónak is kell járni hivatalba, nem olyan jó az adminisztráció gépezet lánctalpai alá kerülni...

6

Pocakos, 2005. augusztus 12. péntek, 23:58 (#)

ses, rás, szabolcs és mindenki: köszönöm! ;-)

Ali(5): van felfüggesztett börtönbüntetés is! Aztán, Klaudia szerint magyar útlevéllel lépte át a határt! (már csak azért is, mert a törököknek vízum kell!). Így a török Mehmet nem követte el a vádakat. Az a magyar Mehmet volt! A török Mehmet útlevelében nincs magyar vízum, tehát nem is járt akkor arrafelé. Ha tetszik érteni a kettősállampolgárságban rejlő csiki-csukit.
Az EU-ban egy ilyen családi, egyedi esetből nem vonnak le olyan messzemenőt, mint Morvai Krisztina. Pláne, hogy nem is török követte el! ;-) v. :-(

7

Ali, 2005. augusztus 13. szombat, 09:20 (#)

Pocakos, ha ez a "hol ez vagyok, hol meg az" csiki-csuki működne, egyetlen nagyobb bűnözőt se lehetne elítélni, mert mind vásárolna magának valamilyen állampolgárságot egy tetszőleges banánköztársaságban.

Problémák felvetésében, keresésben, bemutatásban nagyon jó vagy, de megoldási javaslataid gyengék, néha gyermetegek. Biztos van ennek egy rendkívül udvarias, diplomatikus megfogalmazása is, de abban meg én vagyok igen gyenge. Ezt most azért teszem hozzá, hogy ne vedd személyeskedésnek.

8

Pocakos, 2005. augusztus 13. szombat, 11:09 (#)

Ali(7): Jól írod, mondod! „….egyetlen nagyobb bűnözőt se lehetne elítélni….” Nem is lehet, ha kettősállampolgársága van, vagy olyan országban él, menekült, amelynek nincs kiadatási egyezménye azzal az országgal, ahol bűnét elkövette. Lásd legutóbb Bobby Fischert, vagy emlékezz Ronnie Biggs-re. Mehmetünk NEM „nagy”, de még nem is „nagyobb” bűnöző. Ráadásul senkinek sem ártott, főleg az államnak nem - jogilag. Embert, embereket nem ölt, óriási pénzeket, vagyonokat nem lopott, nem sikkasztott: „hazavitte a gyerekét” – és ehhez felkért, megfizetett valaki(ke)t 400 euróért! (piti polgári ügy). Ezért egyetlen ország sem adja ki állampolgárát. Abban meg tökéletesen igazad van, hogy „nem adok megoldásokat”, - én „hírközlő” (eredetileg rádiós újságíró) vagyok, a feladatom a tájékoztatás, a problémákra való figyelemfelhívás, felkeltés. Majd *az olvasó, hallgató maga dönti el* az általam szolgáltatott pártatlan(!) információk alapján, hogy szerinte mit kellene tenni. (valószínűleg innen ered a félreértés és „ellenszenv”, mert Te meg állandóan azt várod el tőlem, hogy „megoldásokat, javaslatokat” adjak – én sem akartam személyeskedni!)

9

Ali, 2005. augusztus 13. szombat, 12:01 (#)

Alighanem megtéveszt, hogy lehetőségeket zársz ki és minősítesz. Azt gondolom, bulvárügyekben nincs pártatlanság, a jogi kérdések meg szakemberekre tartoznak. A logikai ellentmondások meg egy postolás előtti átolvasással háríthatók. Ez nyilván rádiós előadásban nem működik, itt azonban igen.

10

jog, 2005. augusztus 27. szombat, 19:14 (#)

Pocakos!

Néhány észrevétel:
1. Ha az általad is kritizált média híreiből állítasz össze egy változatot, akkor Te sem csinálsz mást, mint egy újabb kis színest gyártasz.
2 A média azért írt össze+vissza, mert a gyalázott szervek száraz, tényszerű nyilatkozataival nem lehetett eladni a történetet, míg az általad is helyesen látott síró anya, odamondogató sztár(?)magánnyomozó(?) jó bulváralap volt.
3. Az oknyomozáshoz meg illik kérdezni a másik felet is.
4. Az ügyből valóban az anya csinált média ügyet, az általad is jól látott segítőkkel.
5. A gyerek kijuttatása nem csak síma elhelyezés megváltoztatása, hanem mellékesen egy 5 évvel fenyegetett embercsempészés és egy 3-mal díjazható közokirat hamisítás is.
6. Igazad van, a gyermek hazahozatala családjogi ügy, kár volt bele politikát vinni.
7. A körözések nyilvánosságra hozatalának ideje NEM azonos a kibocsátásukéval ( nem akkortól körözték őket)
8. A hatóságok végig kapcsolatban voltak egymással, s a Külügy és az Igazságügy a saját eszközeivel dolgozott az ügyön, nem egymás helyett vagy ellen.
9. A gyereket a sztár(?)magánnyomozó nem találta meg Törökországban, nem látta, soha nem volt olyan helyzetben, hogy tények birtokában legyen.
10. A gyerek kijuttatásának módját, az ezt bizonyító bizonyítékokat a "tehetelen" hatóság ( nem a rendőrség, hanem az ügyet illetékességből átvevő határőrség ) szerezte be.
11. Ha tényleg érdekel az ügy, szeptemberben Szegeden már tárgyalják a csempészek ügyét, ami nyilt lesz

11

Pocakos, 2005. augusztus 29. hétfő, 01:25 (#)

folyt.
És itt jutunk el az 5. ponthoz: „….A gyerek kijuttatása nem csak síma elhelyezés megváltoztatása, hanem mellékesen egy 5 évvel fenyegetett embercsempészés és egy 3-mal díjazható közokirat hamisítás is……” Ezzel csak azt érik el, hogy az apa nem lép magyar földre. Ez a pont mutatja legjobban, hogy „jog” BM-es ember. Őt nem érdekli a gyermek pszichéje, arra nem is gondol (hogyan is gondolhatna?), hogy ezzel nem csak az apát, de Mehmet Karcsit is sújtják. Kit érdekel a gyermek pszichéje, hogy két kultúra (pl. vallás és disznóhúsevés) közt jogi, törvényi alapon szakítják el az egyik szülőtől? Ez egy országon belül is megviseli a gyermekek jó részét, hát még határokon túl, egymástól idegen kultúrák között. Persze ez „jog”-ot NEM érdekli, őt csak a „szervek becsülete”, a „malőr” megbosszulása érdekli: a határőrség és a rendőri szervek (belső rendszerének) hibájának eltusolása az elsődleges: „……A gyerek kijuttatásának módját, az ezt bizonyító bizonyítékokat (…) a határőrség szerezte be…”.

A szegedi (ember)csempész pert „figyelemelterelő”-nek érzem, a többi hasonló esetet (amik az osztrák határon történtek és történnek) nem verik ilyen nagydobra a „szervek” és emberei. De itt, és most „ez a buta liba” a „sztárnyomozóval” beleköpött a levesünkbe, világgá kürtölték, hogy nem „olajozott” a rendszer, hogy ilyen egyszerűen túl lehet járni a hatóságok eszén…….” - Képtelenek elviselni a blamát. És ahelyett, hogy kivizsgálnák, hogy hol követtek el hibá(ka)t és tennének valamit ellene, hogy ilyen eset nem fordulhasson elő, inkább nagy paláverrel példát fognak statuálni. Aztán jöhet a pezsgős koccintás………

12

Pocakos, 2005. augusztus 29. hétfő, 01:29 (#)

Bocs! mindenkitől, valamit öszekutyultam! :- (( Újra kezdem! ;-))

13

Pocakos, 2005. augusztus 29. hétfő, 01:31 (#)

jog(10): Tisztelt jog, köszönettel nyugtázom az „észrevételeket”. Szerény véleményem szerint a 11 pont szerzője a „BM embere”, nagyon védi a mundér becsületét, miközben írásaimmal ellentétben egyetlenegy tényt nem közöl, egyetlenegy linkkel nem támasztja alá érveit. Ez sokat veszít a pontok összességéből. Az első pont ( pont 1.) már megadja az alaphangot, ahogy munkámat értékeli, - figyelmen kívül hagyva, hogy azokat mind az Internet segítségével gyűjtöttem össze, hogy célom a hazai média bemutatása volt, hogyan csináltak egy ilyen „piti” családi ügyből „nemzeti ügyet”. És ehhez mit és mennyit asszisztáltak a hivatalos szervek.

Igen tisztelt „jog” 11 pontjával megpróbálja elterelni a figyelmet a történet „hősé”-ről, Mehmet Karcsi-ról, egy 9 éves kisfiúról, és helyette a hatóságokat próbálja tisztára mosni. Ugyanakkor nagyon örülök ennek a 11 pontnak, mert kiviláglik belőle a magyar hatóságok, szervek belső élete, hogyan próbálják a dolog emberi oldalát a jog mögé bújva egymásra kenni, tolni, és „bűnbakot” keresni.

A pontok tanulmányozása alapján úgy tűnik a határőrség „viszi el a balhét”. Kedves „jog” beíró már a második pontban (pont 2.) jelzi „sértődöttségét”, amikor azt írja, hogy „…..a gyalázott szervek száraz, tényszerű nyilatkozatai……”. Emlékeztetném, hogy a „szervek” által az Internet-re feltett és ott található „anyagokból” dolgoztam.

A „sztárnyomozó” kétszer is szerepel (2. és 9. pont). Ebből arra következtetek, hogy „jog” a BM (és a rendőrség) azon tagjaihoz tartozik, akik „nem szeretik” a „Papát”. Ez számomra sok mindent megmagyaráz, pl. a Népszabi híreit. Először pozitívan számoltak be a Papáról (2004 szeptember http://www.nol.hu/cikk/331807/), majd 2005 májusában közölték, hogy időközben per(?) volt ellen, és a bíróság végül is felmentette. (http://www.nol.hu/cikk/363594/)

Értelmetlen (sértődött) felvetés a 3. pont (is). „……Az oknyomozáshoz meg illik kérdezni a másik felet is……..” Nem tudom kire, mire céloz. A két fél itt a magyar és a török média volt. Kérdezősködésről szó sem volt ! Az Interneten található, a témához kapcsolódó (hír)anyagokban szereplő tényekből állítottam össze „oknyomozó”, „tényfeltáró” írásomat. Kár, hogy ennyire figyelmetlen a pontok szerzője.

Majd jönnek a (rendőri) „szak” szövegek, szavak – minden megalapozottság (link közlése) nélkül. (5., 7., 8., 10. pont).

A 7. pont úgy hangzik, mint az „átkos”-ban a sokat sejtető, szupertitkos rendőri nyomozások operatív intézkedései. „…..A körözések nyilvánosságra hozatalának ideje NEM azonos a kibocsátásukéval (nem akkortól körözték őket)……” Kérem a tényeket, a linkeket! Én szolgáltattam a net-ről!

A 8. pont mutatja igazán, hogy „jog” a „BM embere” és mindenáron védi a mundér becsületét. „….A hatóságok végig kapcsolatban voltak egymással, s a Külügy és az Igazságügy a saját eszközeivel dolgozott az ügyön, nem egymás helyett vagy ellen……’” Tündéri szöveg! Egy kormánypárti szóvivő is mondhatta volna. De, akár hányszor is olvasom, újból és újból, csak nem derül ki belőle a sikeres együttműködés. Az, hogy „végig kapcsolatban voltak egymással” – nem jelent semmit! - mint azt az eredmény is mutatja. Hiszen polgári per(ek) lett(ek) belőle.

A 10. pont jelzi számomra a „bűnbak keresést”, és egyúttal az azért (eszerint belső vizsgálat során) felelőssé tett határőrség dicséretével, a jól bevált, régi beidegződéssel mennybe megy az a szerv, amelyet – ezek szerint – felelősség terhel. Hiszen a határon nem tudták megakadályozni a gyerek(ember)csempészését, a rendőrség pedig képtelen volt időben felderíteni az útlevél hamisítási bűntettet. Senki sem hajlandó elismerni, hogy hiba történt a rendszerben! Hogy egy ilyen egyszerű trükköt meg lehet csinálni! Helyette, mit ír, mond „jog” tudorunk? „…..10. A gyerek kijuttatásának módját, az ezt bizonyító bizonyítékokat a "tehetelen" hatóság (nem a rendőrség, hanem az ügyet illetékességből átvevő határőrség ) szerezte be……” Bravó! Utólag! Ez aztán a teljesítmény!. Mónika mikor tünteti ki az utólagos bizonyítékok beszerzőit? Ettől fog Mehmet Karcsi hazatérni!

És itt jutunk el az 5. ponthoz: „….A gyerek kijuttatása nem csak síma elhelyezés megváltoztatása, hanem mellékesen egy 5 évvel fenyegetett embercsempészés és egy 3-mal díjazható közokirat hamisítás is……” Ezzel csak azt érik el, hogy az apa nem lép magyar földre. Ez a pont mutatja legjobban, hogy „jog” BM-es ember. Őt nem érdekli a gyermek pszichéje, arra nem is gondol (hogyan is gondolhatna?), hogy ezzel nem csak az apát, de Mehmet Karcsit is sújtják. Kit érdekel a gyermek pszichéje, hogy két kultúra (pl. vallás és disznóhúsevés) közt jogi, törvényi alapon szakítják el az egyik szülőtől? Ez egy országon belül is megviseli a gyermekek jó részét, hát még határokon túl, egymástól idegen kultúrák között. Persze ez „jog”-ot NEM érdekli, őt csak a „szervek becsülete”, a „malőr” megbosszulása érdekli: a határőrség és a rendőri szervek (belső rendszerének) hibájának eltusolása az elsődleges: „……A gyerek kijuttatásának módját, az ezt bizonyító bizonyítékokat (…) a határőrség szerezte be…”.

A szegedi (ember)csempész pert „figyelemelterelő”-nek érzem, a többi hasonló esetet (amik az osztrák határon történtek és történnek) nem verik ilyen nagydobra a „szervek” és emberei. De itt, és most „ez a buta liba” a „sztárnyomozóval” beleköpött a levesünkbe, világgá kürtölték, hogy nem „olajozott” a rendszer, hogy ilyen egyszerűen túl lehet járni a hatóságok eszén…….” - Képtelenek elviselni a blamát. És ahelyett, hogy kivizsgálnák, hogy hol követtek el hibá(ka)t és tennének valamit ellene, hogy ilyen eset nem fordulhasson elő, inkább nagy paláverrel példát fognak statuálni. Aztán jöhet a pezsgős koccintás………

14

Ali, 2005. augusztus 29. hétfő, 09:55 (#)

Már megint ez a sok minősítgetés, amúgy "pártatlan" módon... De nem baj, van, aki a jog felett álló érveket igyekszik terjeszteni, széles a spektrum a vallási vezetőktől a terroristákig.

Karcsi ügyében fejlemény, hogy első fokon a török bíróság is az anyának ítélte a gyermeket. Ott sem volt fontos Karcsi lelkivilága, tehát jön a jogerős ítéletig tartó sok hónapos bizonytalanság. Esetleg lássunk valamit erről is. Hátha...

15

Ali, 2005. augusztus 29. hétfő, 10:04 (#)

#10-re: Lehetne kérni hasonlóan tisztán, pontokba szedett, nagyon tömören megfogalmazott hozzászólásokat máskor is? Nekem tetszett! Az "újságíró" legnagyobb ellensége a tisztán, logikusan gondolkodó ember, össze is zavarodott a hozzászólásaiban, annyira be akart szólni és személyeskedni, meg találgatni, ki áll a háttérben. :)

16

Pocakos, 2005. augusztus 29. hétfő, 14:14 (#)

Itt a legújabb fejlemények török változata:
http://pocakos.blogspot.com/2005/08/valban-itt-tartunk.html
Kiváncsi lennék Klaudia és Szabolcs véleményére. Vajon melyik "magyar média intézmény"-nyel szerződött az anya? Szívből sajnálom a gyereket, mert ez már gusztustalan cirkusz, amit művelnek!
A ma reggeli tv interjúból azt vettem ki, hogy valamiféle vádalkura készül az anya (vagy a magyar hatóságok? - a blama miatt!), és mintha agyerekért cserébe az apának "szabad elvonulást" ajánlanak fel? (hányni tudnék)

17

jog, 2005. augusztus 29. hétfő, 21:41 (#)

Tisztelt Pocakos!

Bocs, hogy nem szúrok be linkeket, de azért idézek:
NOL 2004.szeptember07;13;november16.
Komplett gyűjtemény a www.torokorszag.lap.hu-n.

A fentiek alapján:
1. Amikor a gyermek láthatására adott idő - vasárnap este 8 óra - eltelt, s az anya a gyermeket el kezdte keresni, az már külföldön, egy óra múlva pedig Törökországban volt. Mit tehettek volna a magyar hatóságok?
2. A NOL cikkei szerint kiadták a körözést Magyarországon, s a gyermekre, eltüntként az INTERPOL-nál is. Máshogyan a gyereket nem lehetett körözni, mivel nem elkövető, ráadásul gyerekkorú.
3. A sztár(?)nyomozót azért írom így, mert nem én tettem azzá, s nem tudom, hogy tényleg az-e. De a cikkek szerint ő pontosan ismerte azt a KECSKEMÉTI családot, aki saját LADÁ-jukon kicsempészte a gyereket. Később azt írták, hogy az apa vitte ki, egy SZÉKESFEHÉRVÁR-i család segítségével. A sztár(?)nyomozó nyilatkozata szerint ő mindent úgy mondott el az eljáróknak, ahogy őt tájékoztatták, s arról nem tehet, hogy az nem volt igaz. Ld. NOL.
4. Az útlevelet oly módon igényelték, ahogy azt a jogszabályok lehetővé teszik / apa-anya fényképpel megjelenik, egybehangzóan, írásban nyilatkozik, útlevelet kér/. Ha ez nem jó, azért ne a végrehajtást, hanem a törvényalkotást okold, de akkor is, ha 3 nap alatt kellene útlevél a gyereked sítáborához, s a "nyomorult" bürokrácia feleslegesen ellenőrizget, húzza az időt.
5. A határőrség szerintem nem hunyó, hiszen a gyereket egy olyan útlevéllel vitték ki, amely formailag hiteles és érvényes volt, csak tartalmában hamis / ún. intellektuális közokirat hamisítás útján létrejött okirat / A határőr nem is tudta volna felfedni, hiszen ott volt az útlevél szerinti apa is. Ld. NOL
6. A hatóságok együttműködése abban nyilvánult meg, hogy mindenki tette a dolgát a saját eszközeivel, miközben folyamatosan kapcsolatban voltak egymással és az INTRPOL magyar irodájával. A Külügy nyomult külügyi vonalon / külügyminiszteri találkozón napirendi pont volt az ügy- megjegyzem, szerintem szokatlan módon / az Igazságügy, mint ügygazda, próbálta érvényesíteni a Hágai Egyezményben leírtakat, a Határőrség nyomozott,s felderítette a csempészés körülményeit
7. Az embercsempész ügy nem porhintés, hanem szakmai sikerként értékelhető. Az ott feltárt tényeket is fel lehetett használni arra, hogy a gyermek megkeresésére szorítsák a török szerveket.
8. Semmit nem akarok elfedni, összemosni, főleg nem akarom a gyerek sorsáról elterelni a figyelmet. Én ugyanis arról egyáltalán nem nyilatkoztam. Nem azért, mert nincs véleményem, hanem mert azt megtartom magamnak. De Te sem döntötted el, hogy a médiáról, a hatóságok tehetelenségéről vagy Karcsi sorsáról akarsz írni. Külön-külön is komoly témák ezek, egyszerre csak eggyel foglalkozz.

jog

18

Pocakos, 2005. augusztus 30. kedd, 12:13 (#)

(17)
Tisztelt „jog”,

köszönettel nyugtázom válaszát, mely csak megerősíti feltételezésemet: Ön a BM embere, vagy legalábbis annak tűnik gondolkodása, logikája, „viselkedése”. Első olvasatra a „the carrot and the stick” metódus jutott az eszembe, (ha netán németben jobb: „Zuckerbrot und Peitsche”), mert annyira elüt két beszólásának hangneme. Persze a „szakzsargon” így is jól felismerhető. Amíg az elsőben sértődötten támadott (és így próbálta védeni a mundér becsületét), addig az utóbbiban megértően, szinte szabadkozva mesél, majd a végén finoman megfenyeget. Ismerős módszer. Az „átkos” hatóságaira jellemző lekezelő tegezésén, az „erő” ilyen fajta fitogtatásán csak mosolygok, - miközben szomorúan állapítom meg, hogy az erőszakszerveknél még mindig dívik ez. A piacon szoktam tapasztalni, ahogy a kínaiakkal, vietnamiakkal és cigányokkal „beszélgetnek” (tegeződnek) a „bm-es urak” (rendőr, határőr, és pm-es vámos). De, mint hallom, az őrszobákon is hasonló a helyzet. Szóval, „jog” alaposan elsajátította a diktatúrából itt maradt kiképzés fortélyait. Az előbbi (jog:10) tizenegy pontjára feltett kérdéseim, kéréseim közül egyetlenegyre sem válaszolt, pl. a 7-es pontra egy linket vártam volna el a „szolgálati szabályzat”-ból. Ehelyett a mostani (jog:17) beírását azzal a magyarázattal kezdi, hogy az általam közölt (és átolvasott!) anyagokból próbál valamit összeollózni. Tisztelt „jog”, ezeket én is ismerem! Sőt, (részben) ezek alapján állítottam össze „tanulmányomat”, úgyhogy érdemben semmi újat nem mond, ír, - csak előző(10) sértődöttségét próbálja „szalonképessé” tenni. A nol cikkeit olvastam, „Papa” „hibáit” (ellenmondásait) ismerem, nem is hivatkoztam rá, hiszen más helyről, megbízható forrásból tudom, hogy „sok tévedés van benne”. De ezt akkor (2004 szeptember) még nem volt ismeretes. Ha Ön („jog”) tudott róla, és nem tette nyilvánossá, akkor csak alátámasztja sejtésemet, hogy Ön (is) „operatív bm-es”. Ha pedig nem tudta, akkor most utólag csak fecseg. Ami pedig a torokorszag.lap.hu-t illeti, ismerem, - azt is végig olvastam! - és nagyon elfogultnak tartom. Azt egyértelműen magyarok írják, szerkesztik. Erre mondják angolul, hogy „phony”. Tehát, nekem újat nem tudott mondani ezzel a beszólásával. Semmi konkrétum, csak (nagyon udvarias) magyarázkodás (ráadásul az általam megjelölt anyagokból!). Kivéve az utolsó, 8-as pontot. Az ugyanis fenyegetés ! Ilyenekkel manapság a szélsőjobbos, antiszemita fórumokon szoktam találkozni. Vagy a bm-nél is (még mindig) alkalmazzák? Bárhogyis van, valamelyikünk rossz oldalra tévedt. Csak megjegyzem: engem ide, hívtak!

19

Ali, 2005. augusztus 30. kedd, 12:23 (#)

Ezt lementettem, mert nagyon jó! :D

20

Gr0, 2005. augusztus 30. kedd, 13:15 (#)

Pocakos,

sztem add fel.

Gr0

21

Tungsram, 2005. augusztus 30. kedd, 13:53 (#)

Mekkora égő már!

22

BaBe, 2005. augusztus 30. kedd, 14:14 (#)

Hehe... :)))

23

jog, 2005. augusztus 30. kedd, 21:18 (#)

Tisztelt Pocakos!

Elnézést a tegező hangnemért, az nem a gyerekszobám hiányának vagy a tehén=radiátor szocializációs környezetnek az eredménye. Egyszerűen csak a net-en a tegezés az elfogadott, de ha ez sértő, magázódjunk.
A 8. pontomhoz: nem fenyegetőzök, csak nem szeretem összemosni a dolgokat.
Sorrendben:
1. A média szerepe.
A média akkor kapott jelentős szerepet, miután a sztárnyomozó hazatért Törökországból. Ez után viszont már az anya is tudatosan tartotta ébren az ügyet. Kommunikációs esettanulmány, ahogy megoldották. A síró anya képe,a segítségére siető, a hatóságok helyett ingyen dolgozó komoly "profi", majd az elhivatott, jó kapcsolatokkal rendelkező jogász alkalmas volt a figyelem ébren tartására. Ha nem volt hír, csináltak. Ez döntően a hatóságok folyamatos, éles támadásával valósult meg. A téma jó, hisz a szegény anya egyedüli küzdelme a jogszabályok által száraz tényközlésekre kényszerített hatóságokkal könnyen bejön. A média vevő volt, jól látszik, egyetlen oknyomozó riport sem készült, csak kis színesek. Az ügy folyamán egyébként változik a sárkány képe: a magyar hatóságok eredményes felderítése és a hőn áhított nemzetközi elfogató parancs után már a török hatóságok lehettek csak célpontok. De annak kisebb a hírértéke. Ekkor terhesen, mindennaposan, újságírókkal és kamerával felszerelve a Bp-i török nagykövetség elé vonultak, sírás, petíció, nyilatkozat a fagyos táj hátterével: hatásos.
Szerintem ők nem tettek mást, mint éltek egy lehetőséggel. A média vevő volt, mert nem objektív tájékoztatást, hanem eladható sztorit akart. Az is igaz, hogy a "szervek" kommunikációs készsége, képessége, - pontosabban ezek hiánya- ezen ügyben is megmutatkozott. Csak reagálni tudtak a médiabeli zűrzavarra, nem hangolták össze a kommunikációs stratégiájukat - ha volt nekik -, s tömör, logikus, de érthetően színes válaszokkal nem próbálták megállítani a médiában folyó, esetenként hecckampányra jellemző folyamatot.

2. A hatóságok szerepe
Az ügy viszonylag egyszerű jogi megítélésű. Bár egymással szorosan összefüggő, de két szálról van szó. Az egyik a büntető eljárás. Ennek célja, hogy felderítse, milyen bűncselekmény történt, ki követte el, mik a bizonyítékok. A gyermek - különösen hogy külföldön van - hazahozatalára ezen eljárásban reális lehetőség nincs. Az apa és társai ellen irányul.
A másik a gyermek hazahozatalára irányuló nemzetközi egyezményben szabályozott családjogi ügy. Ezt a hatóság önállóan nem kezdeményezheti, a sértett szülő nyilatkozatára indulhat meg. Minden országban van egy központi szerv - Mo-ban és Törökországban is az IM - melyen keresztül a gyerek hazajutását rendezni kell. A gyerek hazajuttatásának, keresésének Törökországban nem feltétele, hogy az apa ellen bármilyen eljárás folyamatban legyen. Az a lényege, hogy a gyereket illegálisan elszakítsák abból a környezetből, ahol élt, s más országba vigyék. Vagyis: a gyereket az IM megkeresésére a török hatóságoknak minden feltétel nélkül keresni kellett volna a Hágai Egyezmény alapján. De keresniük kellett volna, hiszen a gyereket eltüntként körözték, s erről ők is kaptak tájékoztatást Ld.NOL. S még azért is kellett volna, mert az anya augusztusban Törökországban is feljelentést tett, vagyis a saját belső jogul alapján is el kellett volna járni. Mégsem sikerült nekik a gyereket megtalálni.
Véletlenek nincsenek. A lehetőséggel rendelkező ,saját és nemzetközi jogi eljárási kötelezettség kényszere alatt álló török hatóságok nem találták meg a gyereket. Vagyis az anyának és segítőinek már szeptemberben tudni kellett, ki az igazi "sárkány", de akkor még az 1. pontban leírtak miatt célszerűbb volt a magyar közvélemény megdolgozása miatt a saját hatóságokra irányítani a tüzet.
A nyomozás eredményes volt, a büntető ügy lezárult. Az IM-en keresztüli eljárás a gyerek hazahozatalára folyamatban van.
3. A gyerek helyzete
Nem lehet róla véleményt mondani, mert a közvetlen környezetet, okokat nem ismerjük. ÖN, Pocakos az anyát elítéli, mert eladta nyilatkozatait / vagy nem, ezt sem tudjuk /. Csakhogy az anya jóval korábban tett pénzt a gyerek hazahozatalába - a sztár(?)nyomozó, a jogi képviselő nem olcsó, a török utak, az ott tartózkodás költségei komoly tétel, milliók lehettek -, mint ahogy médianyilvánosság elé lépett. Lehet, csak kifutott a pénzből, vagy mérsékli az eddigi befektetéseiből származó kárt. Lehet, persze, hogy csak haszonleső, de ennek eldöntésére nagyon kevés az info. Az apa szerepe is hasonló: nem szakíthatta meg a kapcsolatot a fiával - hiszen az anya két év külföld után is odaadta neki 2 napra láthatásra, anélkül, hogy erre a bírósági végzés kötelezte volna -, tehát szerette, ragaszkodott hozzá? vagy csak a mohamedán családban első szülött fiú kiemelt fontossága miatt tartott rá igényt?, s amikor megkapta, Törökországban már nem volt fontos? A Zaman szerint harmonikus volt apa és fia kapcsolata, a pszichológus szerint - vagy amit a média írt róla - nem annyira.
Ezért nem tudok konkrétan állást foglalni, mert itt nem tényeket, hanem ismeretlen érzelmeket kellene megítélni.

Ja, és én nem haragszom ;-)

Üdv

24

Pocakos, 2005. augusztus 31. szerda, 01:54 (#)

(23) Tisztelt jog,

tényleg nem értem mi a célja. Ebben a válaszában, ami elvben a 8. pontra „koncentrál”, valójában azonban röviden összefoglalja közel egy hónapos (kutató)munkámat – az Ön (egyoldalú) szemlélete alapján. „Egyoldalúsága” alatt azt az érzéketlenséget értem, ahogy kizárólag a magyar hatóságok szemszögéből nézi a dolgokat. Ez persze nem baj. De akkor miért nem lép elő valami újjal, mással, pl. miért nem ír cikket „ahogy a magyar hatóságok látják” címmel? Miért azzal kezdte ezt az egész beszólását, hogy „…1. Ha az általad is kritizált média híreiből állítasz össze egy változatot, akkor Te sem csinálsz mást, mint egy újabb kis színest gyártasz…..” (10./1.) Ha valóban elolvasta írásomat, akkor láthatja/láthatta, hogy az nem (csak) a „média híreiből összeállított változat”. Igaza van Gr0-nak (20), már akkor figyelmen kívül kellett volna hagynom (megalapozatlan) bőbeszédűségét. A sesblog szerkesztőit, pedig meg kellett volna kérni, hogy mai beírását (23) külön anyagként, cikként közöljék. Így sokkal fair-ebb lett volna, és mint „vitaanyagra” szíves(ebb)en válaszoltam volna. De lássuk a (23-as) medvét! ;-)

1. A média szerepe.
Gyakorlatilag ugyanazt ismétli el, foglalja össze, amit én írtam.

2. A hatóságok szerepe.
Az első szál – ilyen formában – csak nagy szavak. Ha valóban annyira jól ismeri a jogot, mint nickneve jelzi, akkor itt (példákkal, ill. linkekkel alátámasztva), elmagyarázhatta volna, hogyan néz ki a (magyar) (jog)gyakorlatban, ha egy kiskorú nem megy, vagy nem viszik vissza (időre) a bíróság által kijelölt lakhelyére? Tehát, a magyar jogszabályok szerint – szavaival élve - milyen „büntetőeljárást” alkalmaznak ilyen esetben? Mi a teendő, ha a gyermek a bírói döntés ellenére a másik szülőhöz vonzódik, ott jobban érzi magát? Van-e lehetősége (és joga) a másik szülőnek a fellebbezéshez? Kérheti-e az elhelyezés megváltoztatását? Dönthet-e a bíróság az elhelyezésről az egyik szülő távollétében, ill. tudta nélkül? Köteles-e a bíróság a döntésről értesíteni mindkét felet? Ha az egyik szülő ismeretlen helyre távozik, vagy tartózkodik, akkor mi értelme van az „elhelyezés”-t bírósági úton „rendezni”? Ha ismert a tartózkodási helye, akkor a bíróság miért nem értesítette (hivatalosan, pl. a magyar külképviseleten keresztül) a távolban élő magyar állampolgár apát? Soroljam még?
A második szál.
„…Minden országban van egy központi szerv - Mo-ban és Törökországban is az IM - melyen keresztül a gyerek hazajutását rendezni kell….” Nem *kell*, hanem *lehet*. Direkt megadtam a US külügyminisztériumának honlapján olvasható figyelmeztetést állampolgárai számára a nemzetközi jog „buktatóira”, különös tekintettel a Hágai (családjogi) Egyezményre. Ebből egyértelműen kiviláglik, hogy a családjog, a bírósági döntések csakis az ország határon belül érvényesek. Az államok ebbe nem szólhatnak bele, csak segíthetik a probléma rendezését. A Hágai Egyezmény aláírói erre a segédkezésre vállaltak kötelezettséget. Ha tudják, hol a gyerek, akkor hat hét alatt vissza kell jutatni, egy év után már nem szabad a gyermeket megszokott környezetéből elvinni. A Hágai Egyezményt, és annak „buktatóit” nem találtam meg magyarul, - sem a magyar külügy, sem az IM web-oldalain. (de, ezt is említettem írásomban!). Ezért sajátos a „sárkányozás” tisztelt „jog”, meg az a kitétel, hogy „….
A nyomozás eredményes volt, a büntető ügy lezárult. Az IM-en keresztüli eljárás a gyerek hazahozatalára folyamatban van……” Milyen büntető ügy zárult le? Ha szeptemberre Szegedre invitál? Túlzott optimizmus (de inkább félrevezetés, a realitás hiánya) a „hazahozatal folyamatban van”-ról beszélni, amikor még számtalan bírósági tárgyalás, fellebbezési lehetőség stb. van.
3. A gyermek helyzete.
„…Nem lehet róla véleményt mondani…” – írja. Dehogy nem! Amit ír az is egy vélemény, amely ráadásul nem a gyerekről szól, hanem a „magyar anyáról”, annak védelmében. Ellentétben a 17-es beírása 8. pontjával: „….Én ugyanis arról egyáltalán nem nyilatkoztam. Nem azért, mert nincs véleményem, hanem mert azt megtartom magamnak…..” Ez a szövege vészesen hasonlít a 60-as évek nyomozóinak „emberségére”, amikor kimentek a nagyszülőkhöz a disszidált szülők gyermekéért. Kérdezze meg a kollegáit! Miközben e fejezetben – az anya érdekében, védelmében - váltig állítja, hogy „..a közvetlen környezetet, okokat nem ismerjük..” (ezt különben én is megírtam és hiányoltam írásomban!), addig igen meggyőzően közli, hogy „… az anya két év külföld után is odaadta neki 2 napra láthatásra, anélkül, hogy erre a bírósági végzés kötelezte volna……”. No, ezt honnan tudja ilyen jól, és pontosan? Már mint, hogy mi van a bírósági végzésben? Ugyancsak részrehajló, amikor megkérdőjelezi az apa-fia kapcsolatot. Felhívnám szíves figyelmét, hogy nem a Zaman (a török újság) volt az egyetlen, mely harmonikusnak találta ezt a kapcsolatot, hanem a Duna TV riportere is! Ha valóban olvasta cikkemet. Én a pártatlanságra törekedtem, minél több oldalról igyekeztem bemutatni a történetet, mely sajnos mindenről szól, csak a gyermekről nem.

Ön viszont a „mundért” védi, minden konkrétum nélkül. Szememben semmiben sem különbözik a bulvársajtótól. Ugyancsak az érzelmekre próbál hatni (korlátolt) jogi ismereteivel, anélkül, hogy azokat olyan forrásokra való hivatkozásokkal támasztaná alá, amelyeket *nem én jelöltem meg*!

25

Pocakos, 2005. szeptember 6. kedd, 15:54 (#)

Eszerint "jog" belátta, hogy kekeckedéseivel nem viszi előre az ügyet. A szegedi tárgyalásról sem számolt be, pedig az elsején volt és nyilvános. Viszont ajánlon figyelmében a Schönthal-story-t. Ott követheti, hogy hogyan is dolgoznak a magyar hatóságok, és mi van, ha valaki kettősállampolgár. Jó tanulmányozást! - és tanulást.

26

BaBe, 2005. szeptember 6. kedd, 16:07 (#)

Vagy elment szabira.
:)))

27

Pocakos, 2005. szeptember 6. kedd, 23:29 (#)

Itt lehet tanulmányozni a Schönthal-story-n keresztül, hogy hogyan is működik a magyar (nemzetközi) körözés, elfogatóparancs, kiadatás stb. - ja és a kettősállampolgárság.
http://pocakos.blogspot.com/2005/09/tjkoztatni-csak-pontosan-szpen.html
És mennyire vannak vele tisztában....

28

jog, 2005. szeptember 7. szerda, 20:34 (#)

Tisztelt Pocakos!
Nem volt időm, de azt hiszem, felesleges is ÖNNEL vitatkoznom.
1. Én ERRŐL az ügyről - Tüysüz Karcsi - beszélek.
2. EBBEN állítom, hogy a hatóságok megtettek mindent, amit megtehettek.
3. Nem védek semmilyen mundért, csak nem szeretem, ha valaki zsigerből kritizál, s a tények hidegen hagyják.
4. A tárgyalást Szegeden egyébként napolták- ld. www.delmagyarorszag.hu. Az elkövetők egy része bocsánatot kért.
5. Ja, a végzést meg onnan ismerem, hogy az ügyet a KELETKEZÉSÉTŐL kísérem figyelemmel. Több TV társaságnak az anya megmutatta - jó vágókép volt -, s lehetett látni az egyoldalas végzést, mely csak az anyánál való elhelyezésről rendelkezik / feltehetőleg az ellenérdekelt fél hiánya miatt /.
6. A Hágai Egyezményt pedig bármelyik jogtárban megtalálhatja magyar nyelven az 1986. évi 14. törvényerejű rendeletre klikkelve.
7. Nem vagyok elfogult az anya részére - mindkét félnél kérdőjelbe tettem a médiából érzéseikre levonható következtetéseket

Üdv

29

Pocakos, 2005. szeptember 8. csütörtök, 12:48 (#)

(28)Tisztelt jog,
igaza van: érvek és tények nélkül felesleges vitatkozni. Viszont, csodálom, hogy ennek ellenére milyen jól imitálja ezt. Nem tudom hangsúlyozni (és kérni!), hogy mondókáját támassza alá konkrétumokkal, linkekkel. Csak azért válaszolok, hogy (ismételten) felhívjam figyelmét ezekre a hiányosságokra.

1. Én is a Mehmet Karcsi ügyrõl beszélek, mely eljárási szempontból semmiben sem különbözik más ügyektõl: a magyar (nemzetközi) körözés, elfogatóparancs, kiadatás stb. gyakorlatától - + a kettõsállampolgárság tényétõl.

2. Itt látszik, hogy „sumákol”, mímeli, hogy ismeri a jogot. Emlékeztetném: az állítás még nem bizonyíték! Azt bizonyítani is kell!

3. Pontosan! Én sem szeretem, ha valaki zsigerbõl kritizál, s a tények hidegen hagyják.

4. Néhány idézett Öntől, - időrendben.
"...A gyerek kijuttatása nem csak síma elhelyezés megváltoztatása, hanem mellékesen egy 5 évvel fenyegetett embercsempészés és egy 3-mal díjazható közokirat hamisítás is..."(10/5)
"....Ha tényleg érdekel az ügy, szeptemberben Szegeden már tárgyalják a csempészek ügyét, ami nyílt lesz..." (10/11)
"....Az embercsempész ügy nem porhintés, hanem szakmai sikerként értékelhetõ....." (17/7)
"...A tárgyalást Szegeden egyébként napolták- ld. www.delmagyarorszag.hu. Az elkövetõk egy része bocsánatot kért..." (28/4)
Ez jó! Ez vicces! Ez jellemzõ a hozzáállására. Elõször kemény börtönbüntetésrõl beszél, aztán szakmai sikerrõl, majd az elkövetõk bocsánat kérésével jön. Komolytalan!
Ja, és a pontos link, tisztelt jog!
http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=70&cid=104986

5. Irigylem a sasszemét, ahogy a tv-ben bemutatott végzést Ön (a képernyõrõl) el tudta olvasni és volt ideje áttanulmányozni, megjegyezni a benne foglaltakat. Vagy rokona a hölgynek? Esetleg bírósági írnok? Vagy valóban „bm”-es? Hogy azt „KELETKEZÉSÉTÕL kíséri figyelemmel”? Vagy csak egyszerű szájhős. Emlékeztetném beírására, amit már akkor kétségbe vontam (24/3): „……az anya két év külföld után is odaadta neki 2 napra láthatásra, *anélkül*, hogy erre a bírósági végzés kötelezte volna….” (23/3) Itt az „anélkül”-ön van a hangsúly! Én NEM láttam a végzést! De nem hiszem, hogy van olyan magyar bíróság, amely tiltaná a láthatást, pláne ha a másik fél (külföldön van) ismeretlen helyen tartózkodik (ahogy az anya állította). Hacsak, az anya az elhelyezés sikere érdekében nem mondta azt, hogy férje brutális volt. De, ilyen feltételezések mellett, az anya legalább annyira bűnös, mint az apa – ha nem jobban. (hatóság félrevezetése, okirathamisítás stb.) Ezt Önnek jobban kell(ene) tudnia, hiszen „KELETKEZÉSÉTÕL kíséri figyelemmel”.

6. Ha figyelmesen olvasta (volna) írásomat, akkor abban világosan kifejtettem: „..A Hágai Egyezményt, és *annak „buktatóit”* nem találtam meg magyarul, - sem a magyar külügy, sem az IM web-oldalain….” (24/2/második szál). Tehát nem a jogtárat, ill. a jogtárban, hanem a HE-t, és annak „buktatóit” a hivatalos magyar hatóságok (amikre Ön annyira büszke) web-oldalain. Különben most is csúsztat, mint mindig, mert nem a HE-ről szól a fáma, hanem annak alkalmazásáról. Erről nem akar Ön tudomást venni, csak szajkózza a közhelyeket, minden alap nélkül.

7. Mindenképpen elfogult, akár az anya, akár a magyar hatóságok irányába. Ha pedig egyik sem, ahogy állítja, és amit kétlek, akkor csak okoskodik és kekeckedik. (konkrétumokkal nem szolgál, csak fecseg) De, tökmindegy.

30

Szabolcs, 2005. október 13. csütörtök, 19:32 (#)

Szegény jó Pocakos!

Látod? Még ebbe a munkába is bele tud kötni valaki! Tegyél rá magasról! Amit írtál, mind igaz! Sajnos igaz! Nagyon aprólékosan körbejártad ezt, ám még közel sincs vége!

Sajnos kitöröltem a mailodat, ám szeretnék neked írni! Kérlek küldj egy mailt és arra már tudok válaszolni!

Üdv:

Szekeres Szabolcs

31

Ali, 2007. április 8. vasárnap, 18:35 (#)

A fiú hazaérkezett, de a jelek szerint a három év sok volt.

32

Szabolcs, 2009. augusztus 7. péntek, 13:08 (#)

De jó ezt ennyi év után újból elolvasni... :-) A történet vége érdekel, jó Pocakos? Mert azt már csak mi ismerjük! :-) Klaudia, és én! :-)

33

nick, 2009. december 15. kedd, 04:21 (#)

Helló, ha jól tudom csatlakozás előtt meg kell felelni a koppenhágai kritériumoknak:

* Politikai kritériumok: Stabil demokratikus intézményrendszer; az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, védelme

* Gazdasági kritériumok: Az uniós versenyt kiállni képes működő piacgazdaság

* A jelentkező államnak képesnek kell lennie a tagságból fakadó kötelezetségek teljesítésére. Ebben benne foglaltatik a jogi, intézményi, politikai háttér megteremtése és a monetáris unió

Az Unió kinyilvánította, hogy a jelöltek felkészültségét a kritériumok mentén, de szubjektív mércéje szerint vizsgálja.

Ez tulajdonképpen az Emberi jogok európai konvencójának felel meg, így annak ratifikálása nélkül senki nem lehet az eu tagja.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork