Szakszonett I.

Wolf cikke a Blog rovatból, 2005. október 12. szerda, 16:15 | 4 hozzászólás

Balga férfiak részére, véget ért szerelem esetén, jambikus lejtéssel

E versen ümmögök, de semmi kedvem.
Van ennem, innom is. Regényem árván,
poros fedél alá bezárva vár rám
a néma zongorámon ottfeledten.

Hat ezres int felém, a szél ha rebben,
könyörgik: ó, ha őket elpiálnám!
Halomba gyűrve ágyba hív a párnám.
Dohányom égne bár, de perzseletlen...

Ne rőkönyödj e balga skribler álmán,
ki zsongtam éginél szerelmesebben,
s szivem ma száz szilánkra szétdobálván!

Hitemre, semmi furcsa nincsen ebben.
Ülök csak itt – amint kit ütnek állán –
e formazubbonyába holt szonetten.

ses, 2005. október 12. szerda, 16:33 (#)

Ajánlás (helyett:)

Két ujjam most az égbe felrepül, és
hurrát kiált az ajkam önfeledten:
itt az új mű! Bár hosszú volt a szülés...;)

a lee, 2005. október 12. szerda, 16:34 (#)

zseniális :)
haiku versekkel nem akarsz minket kápráztatni?

Halál, 2005. október 12. szerda, 17:05 (#)

Ugyan, ugyan, az életben mindennek vége szakad, ezt illene mindenkinek tudni.

Deansdale, 2005. október 13. csütörtök, 10:53 (#)

Király :)

Kispad