Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


„Just get the feeling”

Lilaló cikke a Blog rovatból, 2005. december 13. kedd, 04:48 | 16 hozzászólás

Bámészkodom a bérelt autó ablakából. Laliló - szokásától eltérően – békésen poroszkál kijelölt lakásunk felé. A távolban égbe szökő felhőkarcolók, a belváros sűrűje, a közelben fabódék, többnyire lepukkant házak képe fogad. Ezekben laknak?

Itt valahogy minden olyan szokatlanul nagy. Széles utak, terek, hatalmas autók, nagy közlekedési táblák, méretes emberek. (Khmmm… főleg széltében.) Szállásunk nem éppen a legelőkelőbb helyen: a kínai negyed szélén, két forgalmas autópálya kereszteződésében foglal helyet. A környék kihalt, az utcákon egyforma színű és jellegű faházak sorakoznak álmosan egymás után. Ember szinte sehol, csak egy-két autó bukkan fel néha.

Az apartman-komplexum, amit bérelnek itt nekünk, külsőleg - és hát belsőleg is - teljesen felcserelhető, fehérre festett, összetákolt bódékból áll. Leginkább a sümegi nyári diákszálló épületeihez tudnám őket hasonlítani. “Biztos majd többször el fogod téveszteni, hogy melyik a mi lakásunk”- jegyzi meg kuncogva Laliló. (Mi tagadás – ezúttal tényleg igaza lesz.)

A lakásunk bútorokkal teljesen berendezett, és uralkodó, mondhatni egyetlen színe a bézs, aminek különböző árnyalatait mint tojáshéj-, vajszín, világosbarna, kávébarna, drapp, mogyorószín igyekszem fényképeken is minél kifejezőbben megörökíteni. Huhh, micsoda színkavalkád! A mellékelt fotómontázs a színhatás mellett egyben érzékien mutatja a lakás berendezésének némi retro hangulatát:

Beige.jpg

Első napi kimerészkedésem alkalmával, az utcán jártamban-keltemben a bokorból sunyin nekem ugrik egy kóborkutya. Egy *bézs* színű jenkikutya. Hohohohó! Visszahőkölök. Sikoly szalad fel torkomon, szívem nagyokat dobban, de táskámat parittyaként magam előtt lóbálva bátran úrrá leszek az helyzeten. Megmenekülök. ( ld. még Sir Robin…) Nem éppen szép szavakat mormogva, kevésbé kalandéhesen vágtatok tovább a másik irányba, a kínai negyed felé. Ott vajon mi vár rám…?

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (16)

1

ses, 2005. december 13. kedd, 08:35 (#)

A színvilág teljesen meggyőző! :) Mi lesz veletek, amikor újra színeket fogtok látni magatok körül? Átmeneti vakság?

Azt pedig jól látom, hogy a tűzhely úgy van megoldva, hogy át kelljen nyúlkálni a platnik felett a kezelőgombokhoz? A műszerfal tiszta Pirx.

2

p44, 2005. december 13. kedd, 08:55 (#)

ses, gondolom azért, hogy a gyerekek ne tudják beüzemelni

3

eszpee, 2005. december 13. kedd, 09:10 (#)

vagy ha igen, max égési sérüléseken keresztül - majd megtanulja az a büdös kölök, hogy nem kell oda nyúlkálni! :)

4

ses, 2005. december 13. kedd, 09:11 (#)

... amikor pedig mégis megpróbálják, ahogy a gyerekek szokták, akkor kapják meg a méltó büntetésüket. igazad van. :)

5

Lac, 2005. december 13. kedd, 09:23 (#)

Hát ezek az amerikaiak nem normálisak...

6

Ali, 2005. december 13. kedd, 09:49 (#)

These Romans are crazy. (Asterix) :)

7

eszpee, 2005. december 13. kedd, 10:06 (#)

"Mert hát mit is kaptunk mi az amerikaiaktól?!" - Brian élete után szabadon...

8

darthwalk, 2005. december 13. kedd, 11:36 (#)

internetet... :)

9

methan, 2005. december 13. kedd, 13:09 (#)

bár a tűzhely is roppant praktikus, de a konyhabútor fiókjain-ajtajain meg nincs egyetlen gomb, egyetlen megragadható kidudorodás sem, ha jól látom.

10

Ali, 2005. december 13. kedd, 14:00 (#)

#8: ...de a HTML a CERN-ben született! :)

11

lmolnar, 2005. december 13. kedd, 20:55 (#)

Lilaló, van egy olyan tippem, hogy ha ebben a kecóban maradtok, akkor rövid időn belül a szivárvány szükséges színeiben pompázó, kedves és jópofa lakot sikerül majd varázsolnod ebből a prekasztömizált installációból. :-)

12

Laliló, 2005. december 13. kedd, 21:16 (#)

Nos, elárulom hogy összesen 4 napot voltunk ebben a lakásban... de nem a színvilág miatt. Mondjuk a másik lakás sem egy kimondott impresszionista műterem, de itt-ott a bézs helyett felütötte a fejét a fekete és a a sötétbarna is!

13

nyelv-ész, 2005. december 13. kedd, 23:39 (#)

A sz#rgyártó társadalom falanszterei...bézs árnyalatokban...

Floridai haveromék rettentő büszkék voltak a kérójukra, egész addig, míg az itthon villantott képeket el nem kezdtük fikázni: nini, Ti faházban laktok?

T.i. a könnyűszerkezetes házuk kivülről deszkaborítású, mint a kinti házak jórésze. Nekünk viszont egy fehérre festett Erdért-faház ugrott be, amilyet a hétvégi telekre nyomat a jobbmódú honi proletár.
Vége is lett az amerikás aranyéletnek, onnantól kezdve sportot űztünk, hogy az USA-polgár sivár és igénytelen környezetével szembeállítsuk a magyar minőségi építészetet és formakultúrát... Persze ez csak az ő birodalmi öntudatukat rombolta, mi jót röhogtünk az egészen.

Genyók vagyunk.

(Ott viszont nem köll mongyuk minden tél után egy hónapig tömni a kátyúkat, mert utat speciel jobban tudnak csinálni. Mint bárhol tőlünk nyugatabbra.)

14

Alfi, 2005. december 14. szerda, 18:28 (#)

nyelv-ész,
látom a magad módján segíted a külföldre "szakadt"hazánkfiát.
Nehogy elfelejtse a hazai módit.:-)))

15

nyelv-ész, 2005. december 15. csütörtök, 14:40 (#)

Alfi,

Megint sikerült venned a lapot. Nem arról van szó, hogy hazai módi, hanem arról, hogy kinn él valaki 10-20-30 évig, és hazajön akkora mellénnyel, mint egy ólajtó. Naná, hogy előbb-utóbb az ilyen kiveri nálam a biztosítékot...

16

Alfi, 2005. december 15. csütörtök, 17:00 (#)

nyelv-ész,
így már más, így már érthető.:-)))


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork