Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Vissza, s megint oda

Laliló cikke a Blog rovatból, 2006. január 2. hétfő, 15:55 | 10 hozzászólás

„Hosszabb ünnepi hiátus után (öhöm, alkotás helyett különböző hungarikumokkal való feltöltődéssel teltek az ünnepek), a lovak újra jelentkeznek, gyorsan mondandójuk végére ugranak és elbúcsúznak.”

Tulajdonképpen nem is tudok a mondandóm végére ugrani, merthogy nincs is neki. Az elmúlt másfél hónapban fokozott figyelemmel próbáltuk az amerikai társadalom és lét különbségeit feltárni. Bár nem egyszer jártam már e kontinensen, a letelepedés merőben más élményekkel szolgált mint a korábbi üzleti utak, szállodák mesterséges életterében eltöltött idő. Úgy tekintettünk erre a világra, ami most már a mienk is, ezért jobb lesz megszokni. Egyelőre még szokjuk a megszokást. :)

További érdekes adalék az ünnepek alatti hazalátogatásunk élménye. Kontrasztosan jelent meg a két kontinens közti különbség. Az USA hatékony, pragmatikus társadalma, szemben Európa romlott, itt-ott omladozó de sokszínű szépségével.

A mérleg egyik serpenyője: USA. Elképesztően profi üzleti szemlélet. Hatékonyan szerveződő, jogokat tisztelő és jogkövető társadalom. Működő közszolgálat. Itt valószínűleg mindenkinek már az iskolában megtanítják az udvariasságot. Nem hiszem el, hogy az USA-ban minden eladó, pénztáros, rendőr, hivatalnok, egyszerűen mindenki elégedett a helyzetével. Ennek ellenére mindenki szolgálatkészen és udvariasan fordul a másikhoz. Mondják, hogy Magyarországon azért mogorva mindenki, mert rossz anyagi helyzetben van. BS. Nem lehet mindenki rossz helyzetben, mégis alig kapsz egy jó szót a nyilvános helyeken felebarátodtól (akiknek sokszor a te kiszolgálásod lenne a munkája). Ez inkább mentalitás, és nevelés kérdése. Reméljük, hogy a felnövekvő generáció rájön a régi igazságra: amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten: megéri jóindulattal és segítőszándékkal közeledni másokhoz, mert ugyan többet adsz, de sokkal többet is kapsz vissza.

Másrészt nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a hatékonyság áldozata a változatosság. A jogkövetés sokszor ostoba merevséghez vezet: a józan ész szerepe minimálisra csökken, az a lényeg, hogy a törvény szerint ne lehessen belekötni semmibe. De mivel ez lehetetlen - nem lehet mindenre szabályt alkotni - virágzó vállalkozási forma cégek és személyek beperlése. Érdekes olvasmány lenne az USA abszurd, eszement pereinek gyűjteménye. (Ja, a legutóbbi sztori: nem-emlékszem-melyik-államban alig lehet már nőgyógyászt találni, ugyanis az adott állam igazságszolgáltatása szinte mindig a betegnek ad igazat az orvosperekben. Mivel a szülés nem betegség, a felperes logika szerint minden szülési komplikáció csakis orvosi műhiba lehet, amit rendre meg is ítél a bíróság. Következmény: a nőgyógyászok más államokba helyezik praxisukat.) A hatékonyság másik következménye, hogy csak úgy passzióból semmit nem fejlesztenek ki az amerikaiak. L’art pour l’art itt nem történik semmi. Ez egy utilitáriánus társadalom, öncélú esztétikumnak, másságnak nem sok helye van. Azt hiszem emiatt mondhatják azt az USA-ról, hogy egyoldalú a (mások szerint: nincs igazi) kultúrája.

Ezzel szemben Európa (és azon belül Magyarország): arrogáns, nem egyszer barátságtalan emberek. Ugyanakkor a tüskés pajzs mögött ott rejtőzik a változatosság. Az emberek nem játszanak szerepet. A társadalom sok esetben nem törvények, hanem erkölcsök és etika alapján ítélkezik. Nem a hatékonyság egyenes útján haladunk, fölösleges kitérőket teszünk, de ez színesebbé teszi a környezetet, időről-időre nem várt érdekességhez vezet. (Egy példa: lassacskán elmehetnék amerikai pincérnek, ugyanis mostanra elsajátítottam mind a 15 pincérmondatot; gyakorlatilag minden étteremben ugyanaz a koreográfia, ugyanúgy szólítanak meg, ugyanúgy ültetnek le, stb. Nyilván ez a koreográfia a hatékony, udvarias kiszolgálás eredője. Ezzel szemben Magyarországon néhol mogorva, néhol unalmas, néhol udvariatlan, de máshol meg humoros, különc, jópofa a pincér.)

Kézenfekvőnek tűnik a következtetés: az ideális társadalom a kettő keveréke lenne. Nem tudom viszont, hogy lehet-e a kettőt elegyíteni. Azaz lehet-e egy hatékony, jól működő, ugyanakkor színes és változatos életteret építeni? A természetben általában a kellő változatosság a stabil állapot, a gazdaságban ugyanakkor általában a homogén, szabványos megoldások hoznak stabilitást.

Egyelőre nem tudom a választ. Lehet, hogy majd másfél, két év múlva többet fogok tudni, és az is lehet, újra beszámolhatunk tapasztalatainkról a sesblog lapjain.

Addig is: a viszonlátásra!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (10)

1

eszpee, 2006. január 2. hétfő, 16:01 (#)

Köszönjük a tudósításokat, és ha lesz még, gyertek! :)

2

ses, 2006. január 2. hétfő, 16:08 (#)

nagyon feldobtátok az év végét, és - remélem, nemcsak átmenetileg - bekapcsoltátok a vérkeringésbe az észak-amerikai expat-társaság egy részét is. köszi mindent!

3

sehonnani bitang, 2006. január 2. hétfő, 20:06 (#)

Ez jó volt köszönöm. Szivesen olvasnék még ilyeneket, van valami blogcím esetleg?

4

ferenc, 2006. január 2. hétfő, 21:17 (#)

Jo kis szinfolt volt.
Gratula es sok sikert a gyokerereszteshez.
Tapasztalataim szerint valahol 3-6 honap kozott mindenkiben felmerul hogy "kiismerte" amerikat.
Amerikat ilyen es olyan emberek lakjak, akik igy es ugy elnek, igy es ugy mukodnek, igy es ugy reagalnak a dolgokra, es ez igy es ugy viszonyul a pesti allapotokhoz.
Persze otthon meg olyan szemmel nezik ezeket a tudositasokat hgy valaki vegre megmondja a tutit.
Persze nem akarok okoskodni, csak gyakran megdobbenek contextus relativitasan.
let hatarozza meg a tudatot. meg a tudat a letet.

5

stsmork, 2006. január 2. hétfő, 22:39 (#)

Kedves lovak, köszönjük a tudósításokat! Ha szeretitek Vámos Miklóst, akkor a következő írása nektek kötelező olvasmány:

http://www.petting-zoo.net/~deadbeef/archive/3845.html

Búcsúzásul pedig, ahogy az amerikai pincérek mondják: "have a great one!"

6

Laliló, 2006. január 3. kedd, 00:53 (#)

Ja, ez a "Have a great one", ez nekem most új volt, nem emlékszem, hogy korábban (mondjuk 2-3 éve) mondták volna. Ez valami újkeletű szleng?

7

ferenc, 2006. január 3. kedd, 01:38 (#)

"have a good one" variacot gyakrabban hallani, the a mindenutt jelenlevo varialasban a have a great one is eleg gyakori. vegulis ez is mind a have a nice day- bol mutalodott (ti. azt hogy a "one" alatt a day (evening, weekend, vagy barmi amit eppen most have-elni keszulsz) ertendo az trivialis.
a good great meg fokozasa a nice nak.
bigger better crunchier crispier

szoval van valtozatossag, csak elmenyeink alapjan leirni a valosagot az kicsit olyan mintha mikroszkopos targylemezekbol alapjan a faunarol nyilatkoznank.

millio dimenzio alapjan vegtelen sikokba rendezheto a benszulott valosag.

pl. van altalaban rogton megmondjak (megszolalas elott is) hogyha nem a kornyeken elsz.
ha masrol nem, akkor arrol hogy "good morning"-gal koszonsz, holott azt meg korai megitelni hogy egy reggel jo lesz-e. Ezert ok a nonkommittalis "morning"-gal szoktak inditani.

8

ferenc, 2006. január 3. kedd, 01:43 (#)

stsmork- koszi a linkert, jo volt.
a New York BP metro is jo volt, de ez sem rossz.

9

eszpee, 2006. január 3. kedd, 08:47 (#)

>>"have a good one" variacot gyakrabban hallani, the a mindenutt jelenlevo varialasban a have a great one is eleg gyakori.<<

Ezen gondolkoztam egy ideig, mire leesett, hogy a "the" az "de" akart lenni... :) vigyázz, ne menjenek a nyelveid egymás rovására! :)

10

wyfli, 2006. január 9. hétfő, 12:42 (#)

Nemi hatter-info olvahato ezzel a Vamos irassal kapcsolatban az uj konyveben, a Hogy voltban. (Meg az is, hogy mi maradt ki belole es miert :) )


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork