Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53894 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Vettem Reflex Magazint...

Parakovács cikke a Blog rovatból, 2006. február 10. péntek, 12:50 | 64 hozzászólás

...mert szakcikkeket angolul nem tudok olvasni, tudom, hogy ciki, de én legalább bevallom. Ezért is szeretem, amikor közfelháborodást vált ki egy külföldiül megjelent cikk a magyar közéletben, miközben újságíróként pontosan tudom, hogy hányan (de hányan) akadoznak az angol nyelvű cikkek olvasásával. Németül a régi vágású újságírók elég jól beszélnek, az orosszal is elboldogulnak, franciával ugyancsak, míg a fiatalok között tolják az angolt, de közben iszonyatos fehér foltok, szerény, lesütött szemek...

Ezek után elég pontosan elképzelhetjük, hányan olvasták a financial times anyagát eredetiben, még jó, hogy a polgári körök nem tüntettek az ügyben...
A reflexben most lejött az egész cucc, plusz klímaváltozás, legyek és kullancsok...
Persze, meg kellene tanulni angolul rendesen, bár mostanában már avval vigasztalom magam, hogy öreg vagyok, stb...

Fogalmam sincs, más szakmákban milyen a helyzet, de itt még el kell telnie öt-hat évnek, hogy megoldódjanak a nyelvi gondok.

...és akkor még optimista voltam...

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (64)

1

text, 2006. február 10. péntek, 21:08 (#)

Csak a generációváltás. Tapasztalatom szerint kb. a mai 25 éveseknél van a határ. 30 felett minden CV-t, ööö sajnálom, de visszadobok.

2

ses, 2006. február 10. péntek, 21:41 (#)

Ha meghatározott állásokra keresel embereket, ez akár jó módszer is lehet ;)

3

parakovacs, 2006. február 10. péntek, 22:09 (#)

ja, például, ha kuplerájom lenne, én is ezt tenném...

4

BaBe, 2006. február 11. szombat, 00:16 (#)

Uraim, önök súlyosan diszkriminálnak bizonyos csoportokat, szégyelljék magukat. (Pont.)

Izé, kedves Para, Te pedig nyilván nem ismered a mondást, mely szerint bor és nő akkor jó, ha minimum harminc éves :D

(én meg most töröm a fejem, hogy milyen kritériumnak kéne megfelelnie egy hasonló, de ellenkező nemű mondás hímnemű alanyának - ha rájövök, tuti, hogy közölni fogom :D)

5

parakovacs, 2006. február 11. szombat, 00:28 (#)

a nő tényleg akkor jó, de az imént kurvákról beszéltem...

6

BaBe, 2006. február 11. szombat, 00:33 (#)

Aj, daragoj tavaris, ez még diszkriminatívabb... ha komolyan veszem magát.
Amúgyan penig: http://href.hu/x/11mw
:D

7

tekatana, 2006. február 11. szombat, 03:06 (#)

text, gratulálok az alapos és kifinomult szűrődhöz...

8

dolphin, 2006. február 11. szombat, 05:28 (#)

Biztataskent, csak annyit mondanek, hogy csak az elso ~100 cikk a nehez... ;-))

9

Ali, 2006. február 11. szombat, 09:39 (#)

Text csak megy a csordával, sokan mások is kb. ennyit értenek a HRM-hez.

10

Ali, 2006. február 11. szombat, 09:49 (#)

Para,
nekem több szakmám is van, az egyikben angol nélkül gyakorlatilag nem lehet a segédmunkási szintnél feljebb jutni, a másiknál már szélesebb a választék, a német, a francia és mostanában a cseh is előnyt jelent, persze itt is erős kártya az angol. Aztán vannak ismerőseim, akik a keleti nyelvek valamelyikében mélyednek el. Ettől függetlenül pl. nem állnék neki egy angol jogi értekezésnek, mert az nem a szakmám, még magyarul sem lennék biztos, hogy mindent értek.

Szerintem pedig most már nem olyan súlyos a helyzet, legalább is, ami a munkavégzést illeti. A cél persze az lenne, amit Helsinkiben tapasztaltam meg: egyszerűen nem találtam olyan embert, aki legalább alapfokon ne értett volna angolul, utcaseprőket és útkarbantartókat is beleértve. Nekem azt mesélték, valamikor a kilencvenes évek elején volt egy nagy gazdasági válság arrafelé, igen nagy munkanélküliséggel. Ekkor a munkanélküliek közül azokat, akik jól beszéltek angolul, elküldték tanítani, a többi tanulni. Bejött. (Nyilván túlegyszerűsített a sztori, de a lényeg benne van.)

11

ses, 2006. február 11. szombat, 11:00 (#)

És a finnek angoltudása még mennyire haloványnak mondható a svédekéhez képest! Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor egyetlen finnországi kalandozásom során viszonylag nagy számban találtam vidéki fiatalokat, akik szinte egy kukkot nem tudtak angolul. Nem mintha ez itthon meglepő lenne, csak valahogy azt képzeltem, hogy ott kint tényleg mindenki tudni fog.

12

Ali, 2006. február 11. szombat, 11:15 (#)

Helsinkit emlegettem. :)

13

ses, 2006. február 11. szombat, 11:46 (#)

Igen, én meg nem is cáfoltam, hanem kiegészítettem.

14

Ali, 2006. február 11. szombat, 12:01 (#)

Egyébként rémesen ugyanaz a probléma, mint nálunk: túl nagy a kontraszt a fővárosi régió (ott három egymásbanőtt város) és a távoli vidék közt.

15

parakovacs, 2006. február 11. szombat, 12:10 (#)

mondjuk, én is első sorban budapestről beszélek... de méginkább magamról... szeretem magamról beszélni... mostanában, mintha megtaláltam volna kedvenc témámat... én vagyok...

16

Dr. Minorka, 2006. február 11. szombat, 16:16 (#)

Emlékszem, hogy már 18 éves koromban is milyen jót röhögtem azokon, akik szerint "30 felett ne bízz senkiben"...

17

k3y, 2006. február 11. szombat, 17:48 (#)

16 évesen én is vén hülyének hittem a 20 felettieket. 20 felett vén hülyének érzem a 30 felettieket, Már félek mi lesz, amikor 30 leszek :)
Amúgy Dublinban az utcaseprő is tud angolul, ellenben a kebabosok nem annyira :)

18

pollner, 2006. február 11. szombat, 18:06 (#)

k3y (17): "16 évesen én is vén hülyének hittem a 20 felettieket. 20 felett vén hülyének érzem a 30 felettieket"...ma már hülyének érzek mindenkit. (Én ezt a folytatást vártam. (A kebabosokat pedig most nem provokálnám.)

19

parakovacs, 2006. február 11. szombat, 20:58 (#)

hm, ötven felett mindenki hülye...

20

cziczas, 2006. február 13. hétfő, 08:35 (#)

...hmmmmm...várunk még 10 évet:-))...

21

Ali, 2006. február 13. hétfő, 08:47 (#)

Dublinban mondjuk nem csoda, hogy az utcaseprő tud angolul, ha írül tud, akkor már megfelelő állást nem szerzett bölcsésszel van dolgunk. :)

Amúgy pedig, k3y, amit írtál, amiatt nem szoktam senkinek elmondani, hány éves vagyok, ha nem muszáj. :)

22

text, 2006. február 13. hétfő, 21:20 (#)

A diszkrimináció a kiszorítottság érzése. A diszkriminináció, mint szociológiai fenomén megjelenését a mellőzöttség elismerése, megadása (a labda teljes terjedelmében átpattant a gólvonalon, a bíró a kezdőkörre mutat, új helyzetet definiál) szüli. Onnantól van nekik igazuk, mikortól az álláspontjuk _erőt_ és befolyást nyer. Ha hamarabb tudnak szervezetten tiltakozni, minthogy döntenék.

És az leesett már, hogy egyszerre csak az egyik oldalon lehetsz? Vagy eszed a kenyeret, vagy a kezedből tépik? Az emelkedett álláspontra kérek példát!

Konkrét helyzetgyakorlat:
Egy állásra, mely államigazgatási (és csók, de nem megyek ennél közelebb, bocs) két hét alatt 5 olyan CV érkezend, melyek egyetemi végzettséggel és "C-közép" (szintén foci) nyelvvizsgával rendelkeznek. Plusz a többiek. Láttatok ti már 1980-óta született jelentkezőt vörös boás (igen, az, tollból készült sál, és semmi több) fotóval? A médiaszakosok és öltönyös fénymásolófiúk mezőnyében? Hát hová tennétek ti a voksot, erkölcsileg gyönge férfitársak? Kínszenv ítélni. Megértést követelek!

Statisztikus vagyok, mit nekem a mennyiségek maga! És abból élek, hogy következtetésre váltom a tapasztalataimat. A 25 év alattiak rengetegen vannak, és azzal az eggyel van időd foglalkozni. Választék van.

Nehezemre esne, ha meg kellene küzdenem a munkaadó-munkáltatott (!) viszonyon túl azzal is, hogy a drága beó 30 éves munkatapasztalatát arra használja, hogy ne csináljon meg dolgokat. Láttam ilyet, ennyit a korról. Rutinból tenné, mert felkészült ahhoz, hogy megtegye, és megszívnám.

1989 óta _tényleg_ megváltoztak a dolgok, és vagy kitaláljuk, hogy mi van most, vagy belesülünk. Nem tudok mit kezdeni az idősek tapasztalatával, mert más a pálya (s a bíró - lásd fent).

Ezt érzem (szokatlanul vallomásosan és búrjánzóan, ehhh).

Offline voltam sokáig.

23

Dr. Minorka, 2006. február 13. hétfő, 22:52 (#)

Text!
Ha olyan statisztikus vagy, mint amilyennek a nyájas beszélyed sejtetni engedi, akkor tényleg csak az életkorodban bízhatsz:)

24

BaBe, 2006. február 14. kedd, 11:49 (#)

... :) vigyorogva csatlakozva Dr. Minorkához, még szeretnék annyit megjegyezni (egy egészen scpeciális szűrőn átengedve az eddig olvasottakat), hogy ha a text-típusú emberek nem korhatár szerint döntenének arról, hogy vajon ki az, aki szerintük dolgozik is, nem pedig csak úgy csinál, akkor talán nem lennének vörös boás önéletrajzok... S tudni vélem, hogy a boa tulajdonosa igyekszik nem láttatni az ominózus fotón, mennyire bele van fáradva a döntnökök szemellenzősségébe, továbbá merem remélni, hogy a boa tulajdonosa a humorát használva fegyverül készíttette a képet, nem pedig önnön vakságára támaszkodott botként.
Izé. :D

25

text, 2006. február 14. kedd, 17:56 (#)

Ezélt szeletek ide jálni. Az elméleti molálhentesek miatt. No, üsss, balbál, nyúltom a másik olcámat is.

De kész vagyok fejlődni. Ti hogy csináljátok, szemellenzetlenek? Hümm, apróra váltva a nagy érzést: oldjátok meg frappánsan a "felvegyük-e a jelentkező nőivarú jelöltet, ha látszik rajta, hogy pár éven belül elhúz szülni" problémakört. Igazi kihívás. Árnyaltan, jogsérelem nélkül, érzékenyen, humánummal, cetera. Kíváncsi vagyok.

(A boásat kívánságra privátban meg is mutatom, látom felkeltette az érdeklődést. Tőlem vihetitek, nyálcsorgatók, savanyú a szőlő, he?)

Tyúk-tojás probléma, hogy a jövendő beók alakítják-e az alkalmazókat, vagy fordítva, de gyanítom, hogy nem egyirányú az effekt. És maradjunk annyiban, hogy itt és most a tömeg _van_, a demográfia _van_, a lakosság korfája nem hazudik, a nyomulás állásért _van_.

26

Ali, 2006. február 14. kedd, 19:15 (#)

Text,
értem én, nagy a nyomás rajtad, de biztos hogy itt és ennyire ki kell adnod magad?

27

BaBe, 2006. február 14. kedd, 21:17 (#)

text, nem mutathatod meg privátban sem, mert jogot sértesz vele, emberit.
Pedig jó lenne tudni, hogy éppen nem rólam van-e szó :)))
(Őrülten teker az agyam, hogy az elmúlt egy-két évben milyen bemutatkozó fényképeket küldtem el magamról :)))

Amúgy pedig kiváncsi lennék, hogy azt a problémát hogyan oldod meg előre, amikor a felvett, már gyermekáldáson túl lévő jelölt fél év meló után elhúz egy olyan céghez, ahol az emberiességet nagyobb mértékben tapasztalja? :)

28

text, 2006. február 15. szerda, 11:50 (#)

Csak addig van jogod mentazöld poliészter szabadidőruhát viselni, amíg a szemem elé nem kerülsz. (Fran Lebowitz mondta. Alkalmazzátok ide. És dehogynem mutathatom meg, ne viccelj.)

[Ühümm. Felhívom a Nyájas Adófizetők figyelmét, hogy munkásságomban következetesen, de követhetetlenül és elválaszthatatlanul keveredik tény és fikció, csalárdság és jóindulat, szájönsz és fiksön, büszkeség és balítélet, ármány és szerelem, háború és béke, vörös és fekete, egerek és emberek, józsef és testvérei, kút és inga, szegfű és fahéj, eper és vér, bűn és bűnhődés, rómeó és júlia; miképpen a valóság nevű izében általában. (A vér szükségességét mindazonáltal kiemelném.) Tulajdonképpen kedvemre való, hogy a sztori és pillanatnyi szerepem ennyire működik. Javaslom, szórakozzanak jól, tanuljanak játszva, valóságérzéküket hagyják sodortatni új dimenziókba, hisz mégsem beszélek a levegőbe. Köszi az aggódást :]

29

pblue, 2006. február 15. szerda, 12:36 (#)

nekem aza bajom, hogy text teljesen gyakorlatias és életszerű (mégha nemis biztosan valódi) felvetéseire üres közhelyes lózungokon és jópofáskodó anyázáson kívül más nem érkezik. ha tényleg ennyire hülye a srác szerintetek (vegye magára akinek szól), akkor nyilván játszikönnyedséggel lehet darabokra cincálni amit ír. csak látnám már

30

Ali, 2006. február 15. szerda, 13:42 (#)

Mikolaj,
innen eléggé messzire vezet és érzésem szerint határozottabban is tudnál a témában véleményt nyilvánítani, ha text pl. szülőképes korban lévő nőkre alkalmazott diszkriminációját annak következményeivel együtt vizsgálod. Neked jött be az a téma, miszerint cégektől nem lehet mást elvárni, mint a piaci magatartást? Text diszkriminál, mert itt és most ez az érdeke. Viszont a többi hasonló kis halacska is nagyjából egy irányba úszik.

Itt kezdek beleveszni a katyvaszba: a liberális piacgazdaság és a liberális alapérték, az esélyegyenlőség így nem jön össze. Persze maradhat a zasszony otthon a purdékkal, majd eltartja a férje, ez a modell nem csak az arab világban működik. Csak azokat meg állandóan bactatják a liberálisok. Akkor meg a liberalizmus keretében mégiscsak írjunk elő egy rakás törvényt, mint az Államokban, hogy a text-féle urak jogász nélkül az utcára se merészkedjenek ki? Az meg olyan poroszos hozzáállás. A nemzeti oldal kedvenc gumicsontjába, a nemzetfogyásba meg inkább bele se rúgok. :)

Na, szóval akkor hogy is van ez: tolerálni a diszkriminációt, vagy sem? Demegakkor, ha nem, akkor nem dönthetem el, hogy kit vegyek fel? Vagy aggassuk fel a karácsonyfaszerű államra a piac által kezelhetetlen helyzeteket, miközben azt állítólag karcsúsítani kellene?

Nem látok tisztán, de itt olyan magabiztos emberek tudnak egybőlfrankót mondani, biztos nem maradok válasz nélkül... :)

31

BaBe, 2006. február 15. szerda, 14:41 (#)

Mik,
azért is van ez így, mert egyrészt a közhelyek azért váltak közhelyekké, mert majdnem százszázalékosan igazak arra a helyzetre, amiben létrejöttek, amiről szólnak, tehát bátran lehet velük pinpongozni, igaz, sekélyes megoldás. Text sem tett más, elindított egy közhely labdát.

Másrészt meg azért, mert ez a téma tulajdonképpen csontig le lett rágva, talán itt is, más fórumokon is, régebbieken egészen biztosan. Nem biztos, hogy huszan fognak nekiugrani tudományos értekezést gyártani egy olyan tárgyban, ami már ki lett vesézve. Arról nem beszélve, hogy nem feltétlenül ennek a generációnak a kínja ez, gyerekkoromból is emlékszem a szülő nő "problémájának" felvetésére. Ez, hogy képben legyen mindenki, a hetvenes éveket jelenti, nem a rendszerváltás utáni időszakot.

Az is vicces, hogy text azt írta, 25 év felett nem vesz fel senkit - viszont akkor biztos, hogy csak férfiakat vesz fel, mert a 25 év alatti korosztály nőben nagyon szülékeny. Akkor is, ha nincs férje...

Egyszerűen ezt a hozzáállást nem tartom emberségesnek, textet nem hülyézem le, mert tudom, sokan rostálnak így. Engem ez a probléma már régen nem érint, mégsem fogok tapsikolni, ha ilyet olvasok, de köpködni sem. Egyszerűen csak leírom, hogy ez nem emberséges, és hogy az ilyen cégek csak rövidtávon gondolkodnak, és a tervezéseikből pont az általuk emlegetett ráció hiányzik, ugyanis becsukják a szemüket azzal a ténnyel szembesülve, hogy az élet része a szülés is. És hogy az ebben részt vevő embereket érdemesebb lenne inkább minél hamarabb visszavenni, netán a gyes-gyed ideje alatt képezni, távoktatni, stb.

Ja, jut eszembe, mégis érint text rostázási szisztémája: ha netán "kívánatos" is lennék, mint alkalmazott, mert már rendelkezem két, magáról egész jól gondoskodni tudó utóddal, akkor viszont a francnak sem kellenék az életkorom miatt.

Sorolhatnám még azokat a falakat, amikbe egy álláskereső ütközik, van tapasztalatom. Az elmúlt két évem gyakortlatilag álláskereséssel telt, ráadásul nem ott fenn, a magasban, hanem emitt lenn - és talán meglepő, de a periférián is vannak érthetetlen kifogások és félelmek, megspékelve a fentivel, a szüléstől való rettegéssel.

Annak idején pedig hat évet töltöttem itthon a két fiammal, utána nem tudtam másképp elhelyezkedni, csak úgy, hogy elvégeztem három tanfolyamot, képzést... Ha akkor jobban képben vagyok, már a gyes-gyed ideje alatt tanultam volna, hogy ne essek ki a rutinból és az életből.

Bocs, hogy ilyen összeszedetlenül, de te akartál a nyakadba vizesvödröt, hát itt van. :)

32

Dr. Minorka, 2006. február 15. szerda, 14:47 (#)

pblue!
Az történt, amit kívánsz. Ha nem veszed észre, akkor a hiba biztos benned van.

33

Dr. Minorka, 2006. február 15. szerda, 14:52 (#)

re: Ali (31)
"Neked jött be az a téma, miszerint cégektől nem lehet mást elvárni, mint a piaci magatartást? Text diszkriminál, mert itt és most ez az érdeke. "
Nem, neki az lenne az érdeke, hogy a feladatra a lehető legjobbat válassza ki a jelentkezők közül.

34

pblue, 2006. február 15. szerda, 15:22 (#)

Ali, text egy piaci szereplő, nem pedig társadalommérnök. nem hiszem, hogy bármilyen távon végig kéne gondolnia a liberális eszmerendszerben megbújó esetleges, látszólagos vagy valódi ellentmondásokat, amikor el kell döntenie, hogy hogyan vásároljon milyen munkaerőt, hogy a legjobban járjon.

dr.minorka, valóban azaz érdeke, de úgy, hogy a kiválasztás önmagában ne emésszen fel irracionálisan sok erőforrást. ezért talán kénytelen bizonyosfajta heurisztikus jellegű szempontokat is beépíteni ebbe a kiválasztási folyamatba. ezeknek viszont szerintem éppenhogy kiváló talaja a "statisztikus attitűd". másrészt piaci viszonyok közt, mivel az ember pénztárcájára megy a játék, viszonylag gyors és méginkább határozott a visszajelzés. ha piaci viszonyok közt hosszabb ideig fennmarad, nem szorul ki egy olyan amúgy heurisztikus lábakon álló stratégia, hogy "25 év felettieket és potenciálisan szülő nőket nem veszek fel", akkor eléggé biztos, hogy hatékony. ha megjelenik egy olyan hatékonyabb munkaerő-stratégia, ami amúgy kegyesebben bánik az idősebbekkel és a nőkkel, akkor biztos lehetsz benne, hogy kifogja szorítani az előbbit.

az viszont, hogy egy piaci stratégia amúgy milyen hatással van a társadalomra, nemhiszem, hogy a piaci szereplők kompetenciája. az a társadalommérnökök kompetenciája - nekik kell olyan államot rajzasztalon vonalzókkal felvázolni, amely olyan külső körülmények és mechanizmusok alkotta keretbe szorítja a piacot, hogy bizonyos stratégiák ezáltal jobb adaptív faktorral bírhassanak, amennyiben ezen stratégiák össztársadalmi vonzatai, az ún. közjóra kifejtett hatásuk kívánatos, és másképp nem hozható létre.

35

Ali, 2006. február 15. szerda, 15:40 (#)

Mikolaj,
tehát állami ellenőrzés a piac felett, jól értem?

36

Dr. Minorka, 2006. február 15. szerda, 15:44 (#)

pblue!
1.Mennyiben lehet az előítéleteken és restségen alapuló ködképeket heurisztikus szempontnak nevezni?
2. Nincs kétségem, hogy ez a hozzáállás vissza fog szorulni. Csak odáig mérhetetlen emberi problémát és szenvedést okoz.
3. Az mindenképpen hasznos lenne, ha a piacgazdaságról nem egy tankönyvi napsugaras világ idealizált képe alapján gondolkodnál.
4. Senki nem arról beszélt, hogy kegyesebben kell bánni. Az ésszerűség volt szó!
5. Mi a véleményed Pangloss doktorról?

37

pblue, 2006. február 15. szerda, 16:19 (#)

minorka,
1. amennyiben működik
2. nemhiszem hogy text és társai felelőssége
3. akkor segíts, te milyen kép alapján gondolkodsz róla?
4. énis pont arról írtam
5. kedvelem

38

pblue, 2006. február 15. szerda, 16:21 (#)

Ali, soha nemtagadtam, hogy van kisszámú olyan eleme annak a közjónak vagy minek, amiket a piac nemtud kitermelni. de nemírtam, hogy a text-féle stratégia háttérbeszorulása ilyen elem lenne, csak azt, hogy ha ilyen akkor... ettolmég büszke libertariánus vagyok

39

Dr. Minorka, 2006. február 15. szerda, 16:46 (#)

Pblue!
1. Szóval, ha egy téveszmén alapuló cselekvés eredményes, akkor heurisztikus? Ez egy új, érdekes definíciója a heurisztikusnak... Egyébként miből tudjuk, hogy eredményes? Nem rúgják ki egyből text-et? Vagy csak akkor lesz baj, amikor már text is éppen egy text2 előtt parázik reszkető 39 éves vénemberként?
2. Text csak parancsra cselekedett, tisztelt bíróság! Hiszen itt nem az ő előítéleteiről van szó, hanem ilyen a rendszer. Hiszen a liberális társadlom olyan, hogy vaskézzel vannak kijelölve az egyéni és társadalmi cselekvés lehetőségei. Valaki corporate corporate responsibility-t említett? Etikus befektetési politikát? Rajnai, vagy skandináv, vagy japán modellt?
3. Tények? Igazolt állítások? Noch dazu józan paraszti ész?
3.
Re: Dr. Pangloss: Tudtam.!:)

40

Ali, 2006. február 15. szerda, 16:49 (#)

Mikolaj,
visszaszorulásról a 36-osban olvastál, én a 35-öst írtam. Arra a kérdésre akarsz válaszolni?

41

pblue, 2006. február 15. szerda, 18:02 (#)

Ali, szerintem a 35re válaszoltam. azt akartam röviden mondani, hogy az ellenőrzés szót túlzónak érzem. annyi az állításom, hogy vannak dolgok (nagyon nagyon kevés), amiket a piac nem hoz létre, így ez az állam feladata. nemhiszem hogy csak kontrolról és aláfölé rendelésről lehet szó.

42

pblue, 2006. február 15. szerda, 18:11 (#)

minorka,

1. nem új definícióról van szó, hanem te zavarodtál látszólag bele. ha egy előre nem minősített elképzelésen alapuló cselekvés sikeres, akkor maga az elképzelés tekinthető heurisztikusnak. vagy szerinted vannak eredendően téves elképzelések, gyakorlat ide vagy oda? gondolom szerinted text elgondolásai a 25 év felettiekről például ilyenek. de mér?

azt, hogy eredményes, pedig onnan tudjuk, hogy cége profitot termel.

2. ja, sokan szoktak mostanában CSR-t emlegetni. én ezzel kapcsolatban erősen kritikus vagyok, mint ahogy azt már itt több helyen is olvashattad korábban.

a liberális társadalom olyan, hogy bár nincsenek vaskézzel kijelölve az egyéni és társadalmi cselekvés lehetőségei, de a legfontosabb jellemzője, a kapitalista gazdaság viszont olyan, hogy a tőke "kivájja a maga medrét".

3. feltudnád röviden sorolni azokat a tényeket és igazolt állításokat, melyek szertefoszlatják a napsugaras illúziót?

43

Dr. Minorka, 2006. február 15. szerda, 19:17 (#)

pblue!
1. Itt senki nem beszélt "előre nem minősített" elképezésről. Text vázolta előítéletes nézeteit, amelyek alátámasztására semmit nem tud mondani. Ezt te minősítetted heurusztikusnak! Ez az "előre nem minősített elképezelés" nagyon édes, akár egy kormányszóvivő is modnhatta volna.
2. Profitot termel? Mennyit? Mi az időhorizont? Meddig? Az Enron (WorldComm stb.) is profitot termelt! Ja és persze GM és a Ford is profitot termelt , akik úgy vágták ki a munkásaikat, mint text a boás hölgyet. Most már nagyon nem termelnek profitot, viszont a Toyota akkor is a legtermelékenyebb cég volt, meg ma is, az ezzel járó jövedelmezőséggel. Nem tudom szó szerint idézni sajnos azt az udvarias formákba csomagolt megvetést, amivel a Toyota főnöke kommentálta valami hígagyú tőzsdei elemző követelését 20ezer dolgozó elbocsátára, hogy így javítsák a jövedelmezőséget. Detto a Porsche főnökének minapi megjegyzése az angolszász modellről. Igaz az ő cége a világ legjövedelmezőbb autókészítő cége:) Mit is jelent az, hogy profitot termel?:)
3. Én nem illúzióról beszéltem, hanem a tankönyvi idealizált modell versus valós élet ellentétéről.

44

text, 2006. február 15. szerda, 19:32 (#)

Megint kezd elszaladni a ló. Állandóan felhúzzátok magatokat. Nyugi. Próbáljunk már arról leszakadni, hogy 1. egy ügyeletes John Ross Ewingot üttök, 2. puffogtatni a finnugor fülnek egyébként is oly kedves szavakat.
31. körül már egészen jó történetek jöttek ki belőletek. Respekt, naccsága :)

Nincs ellenemre, ha általában tárgyaljátok a konstellációt, de felvetésem az állam kebelén belüli állásról szólt (bocs), lásd. 21. Ez befolyással van az ellenőrzési koncepcióra és a közjóhoz való viszonyra egyaránt, hisz a boás ribanc elméletben azért dolgozna direkt.
A közjóért. Örülök, hogy ez a kifejezés előkerült, esetleg ezen a vonalon, ha lehetne. Please.

45

Dr. Minorka, 2006. február 15. szerda, 20:12 (#)

text!
Maximálisan egyetértek. Folytasd kérlek. Csak a válaszod maradt le!

46

r.a, 2006. február 16. csütörtök, 02:03 (#)

Text, azért te túlságosan rövidre zárod itt a dolgokat: "állam kebelén belüli állás" nem= "közjóért dolgozás". Az állam kebelén belül is lehet: saját érdekeket szolgálni, pártunk és kormányunk érdekeit szolgálni, az ügyfelek életét megkeseríteni és segget mereszteni. De még ha ezektől az anomáliás esetektől el is tekintünk, akkor is ott van a bürokrácia szinte leküzdhetetlen hajlama arra, hogy önmagát minden áron fenntartsa és bővítetten újratermelje.

Viszont az állam (törvényhozó és végrehajtó hatalom) feladata elég világos e téren: tessék megmondani, hogyan kell a közjóért dolgozni, tessék biztosítani ehhez a feltételeket, és ellenőrizni, hogy valóban jól mennek-e a dolgok.

Míg a piac és az állam viszonyában kismillió álláspont van, hogy ez utóbbi hogyan és mennyire terelgessen, adja meg a kereteket vagy avatkozzon be.

47

text, 2006. február 16. csütörtök, 10:18 (#)

Nyilván azért hajtom a témát, mert amit eddig sikerült gondolnom a közjóról, az elég homályos és nem elégít ki. Szánalmasan alulolvasott vagyok. De megjött a felmentő sereg, és itt a nagyszerű alkalom a kismilljomban szertenézni.
(Szertenézett, s nem lelé ...)

Mivel sikerült úgy elhelyezkednem, hogy én vagyok a rosszfiú ... ez roppant kényelmes, nagy szabadságfokú álláspont, ennél mélyebb erkölcsi válságba úgysem taszajthattok, így nem vagyok fegyelmezhető. Tehát kérdezek.

Szóval nagyjából ebben a sorrendben, Ádám & Éva:
- Mi a közjó? Ha ennek maximalizálása a célfüggvényünk.
(Nem definiálni akarom a fogalmakat, inkább használni. Tehát lazítom a kérdést: hogyan gondolunk a közjóra? A kisebbségi megszólaló is kérem csak akkor kezdjen meghatározásba, ha egy poston belül kijön belőle :) (Mielőtt bevágod a durcit, ez egy vicc, érted.)
- Milyen képzetek, megegyezések és mechanizmusok alakítják a közjó tartalmát?
- Beletartozik-e a közjóba az emberi sorsok alakulása? Mi történik a közjó fogalmával, ha ezt belevesszük? Vonatkoztatható-e a közjó szorosan az érintettek körére?
- Mi az állam és a közjó viszonya?
- Hogyan csapódik ez le helyzettanulmányunkban?
- Mire van hatásom, mint döntéshozónak?
- Mik a korlátaim?
- Mikor szolgálom a közjót legjobban?
- Miért ilyen számban jelentkeznek itt és most erre a nyűves állásra, kik ők és mindez miért meglepő?

48

Ali, 2006. február 16. csütörtök, 11:52 (#)

#41
Ajaj, akkor kezdhetünk definiálgatni. Próbálom megkerülni a problémát: van az állam és van a piac. Tegyük fel, a piac nem tud minden olyan problémát megoldani, ami abban a környezetben adódik, amiBEN a piac működik. A bennfoglalást azért kockáztattam meg, mert emberiség létezett piacgazdaság nélkül is, piacgazdaság emberiség nélkül meg majd csak akkor, ha itt is kiváltanak minket a robotok. :)

Tippelgetek, mik lehetnek az opciók, így hiba és hiány is lehetséges:

1) Az állami szerep nulla, amit a piacgazdasággal nem lehet megoldani, az nem lesz megoldva.
2) Az állami szerep moderátori, tehát kiírja a szabályokat és az ezt áthágókat szankcionálja. (Ennek a legfőbb bugja a korrupció.)
3) Az állami szerep szolgáltatói, tehát mindazt, amit a piacgazdaság nem biztosíthat, adja az állam, cserébe besarcol minden piaci résztvevőt. Itt akkor tulajdonképpen csak egy szabály van (adózni kötelező) és az államnak kellene nagyon rugalmasan utánavetődni mindannak, ami a piacból kiesik, de valamilyen szempontból "társadalmi érték". De ki definiálja, mi számít annak? (Az állam persze nem a rugalmasságáról híres és a korrupció itt is megvan.)
4) Az állami szerep szabályozói, tehát nem csak előzetes játékszabályok és utólagos szankciók, hanem aktív részvétel a játékban, de nem vezetői. (Korrupció itt is.)
5) Az állami szerep vezérlői, ezt tervgazdaságnak hívtuk, nem jött be kizárólagos eszközként.
+1) Mérő László által leírt vegyes stratégia, tehát a piac különböző szegmensei és állapotai eltérő bánásmód szerint. De hogyan történne a felosztás?

49

Dr. Minorka, 2006. február 16. csütörtök, 15:30 (#)

Text!
Szerintem azzal volt probléma, hogy te milyen módon tartod a közboldogság felette alacsony szintjét emelendőnek, a saját hatáskörödben.

50

r.a, 2006. február 17. péntek, 16:48 (#)

Text, a közjó-definiálási kísérleteknek általában bicskabeletörés szokott lenni a vége. Klasszikusan azért, mert úgy megy, hogy: a közjó, az jó valakinek, ez a valaki a köz, ami több, mint a polgárok összessége ("puszta" halmaza), nodeakkormi, és innen van a probléma.

Ennek ellenére van számos klasszikus példa arra, hogy a közjó, akármiisaz, különbözik akár a köz minden egyes tagjának egyéni érdekétől (javától) és ezek összegétől. Ludassy Mária az óráin (és talán írásban is) ezt szokta emlegetni: van egy város, ahol sok az autó. Egyénileg mindenkinek az az érdeke, hogy akkor és annyit kocsikázhasson, amennyit kedve tartja. Igen ám, de annyi az autó, hogy ha mindenki ész nélkül (=kedve szerint) kocsikázik, akkor szmog lesz, és az senkinek se jó. Ezért a közjó (ne legyen szmog) azt kívánja, hogy korlátozzuk a kocsikázást.

Adott esetre vonatkoztatva: lehet, hogy az az egyéni érdek, meg a vállalati érdek, hogy ne vegyünk fel nőt, aki lehet, hogy elmegy szülni, de az is könnyen belátható, hogy ha mindenki ennek megfelelően cselekszik, az mindenkinek rossz, mert a nők nem szülnek vagy nem dolgoznak, és egyik se jó.

A probléma a potyautas-paradoxon: ha tehát elég sokan cselekszenek úgy, hogy az a közjót szolgálja (felvesznek nőket is, pedig azok szülnek), akkor az, aki nem teszi, az előnyhöz jut. A klasszikus megoldás pedig a törvények uralma: a potyautas ne jusson előnyhöz, mert büntessük őt meg. De hát nálunk ez nem igazán működik, mert a magyar társadalom kifejezetten rajong a potyautasokért, a magyar hatalom pedig messziről nézve másként bánik a kishal-potyautasokkal és nagyhal-potyautasokkal (ezen belül a mi potyautasunkkal és a másik párt potyautasával megint másként.)

51

text, 2006. február 17. péntek, 17:42 (#)

Tehát, hogy a közjóként a populáció boldogságösszegére is gondolhatunk. Alulról, additive. Pl. mindenki boldog egy 0-100-as skálán és szumma?

Ez tényleg alapból kilőve inkluzíve potyautasok, hisz a rendszer egészen biztosan nincs optimális állapotában, ha a részei mindegyike abban van, ok.

Nem additív megközelítés nincs? Mondjuk elvekből kiinduló. Az adott korszak hitvallásából, a korszellemből? Pl. amikor természetes és nem vitatott volt az erény fogalma, akkor abból vezették le. (Szókrátészre emlékszem, ügye szerintem közel van a kérdéshez, a védőbeszédében emleget ilyesmit, a [nem tiszteli az állam isteneit]=közjó vádnál. Oda lyukad ki, hogy tulképpen jutalmat érdemelne :)

Másrészt nem-e úgy működik a dolog, hogy a jelentkezők számossága relativizálja, urambocsá' magát az erkölcsöt (jujj) (is)? És nem-e úgy működik-e a dolog, hogy ha a demográfia úgy hozza, hogy elegendő nemterhesanya nyújt be CV-t, akkor a szabályozó mechanizmusok meg fogják találni a munka világában mellőzöttek helyét a társadalomban? Leszen nekik szociális háló, nagy számokban eltarthatja őket a papa, stb.

Kell-e ennek ellene dolgozni?

52

Ali, 2006. február 17. péntek, 19:18 (#)

"nem-e"...
Uramatyám és ez dönt emberekről...

Akartam írni, hogy tessenek utánanézni egy kicsit a játékelméletnek (versengő és együttműködő helyzetek, meg hasonlók), de bölcsész-wannabe zöldséges olyat aligha olvasott. :) Vajon meddig tart még ki a szék azok alatt, akik alá apu, anyu tolta be a káderdűlőből?...

53

r.a, 2006. február 17. péntek, 21:35 (#)

Ali, te így harcolsz az előítéletek ellen? És a humorérzékedet csak a saját beírásaidra alkalmazod? Mindenről a bölcsészek és a biciklisták tehetnek?

54

Ali, 2006. február 18. szombat, 10:08 (#)

Elmondok valamit az előítéletekről, ami szintén képlékeny még bennem.

Úgy gondolom, hogy az ember is csak olyan, hogy törekszik az energiaminimumra, kényelemszerető lény, a civilizációja is erről szól. Legfőképpen pedig a gépiesen ismétlődő kellemetlen dolgokat kerüli, ha erre mód van.

Van képessége arra, hogy előzetes tapasztalatait, megszerzett (nem feltétlen ellenőrzött) ismereteit felhasználja, abból "jóslásokat" tegyen. (Az eredmények alapján módosíthatja őket.) Az általánosítás eszköz arra, hogy a saját memóriájával, agyi erőforrásaival takarékoskodjon és ez is kényelmes dolog, ráadásul gyorsítja a döntést, ami életbevágó lehet.

Az előítélet ebből a megközelítésből olyan információfeldolgozás, amely mérlegeli az eddigi ismereteket és tapasztalatokat és a várható kényelmetlenségek kockázatát. Azt kell mérlegre tenni, hogy az általánosításból következő tévedés lehetősége és annak esetleges helyrehozatala, vagy az eddigi tapasztalatok bővítése a nagyobb munka, a nagyobb kockázat. Itt tulajdonképpen három valószínűség találkozik, nem kettő, ugyanis ha előítélet alapján elkerülő magatartást tanusít a cselekvő (bizalmatlanság, elutasítás), akkor viszonylag csekély az esélye, hogy ezt helyre kell hoznia, ehhez ugyanis két dolognak teljesülnie kell: az előítélet téves ÉS az ebből eredő döntés cselekvési helyzetet eredményez.

Arra egyszerűen nincs energiánk, hogy minden egyes esetnek egyedileg utánajárjunk.

Életünk során bele sem gondolunk, olyan gyakran döntünk előzetes ismereteink és tapasztalataink alapján, az adott szituációt "villanásszerűen" felmérve és kategorizálva. Emberi viszonyainkban is.

Harcolni kell ellene? Milyen eszközökkel? A felszólítómódban, tiltással történő "érvelés" diktátum. Az valahogy nem való a liberális gondolkodásmódba. Megérteni kellene az előítéletek gyökereit és mindkét oldal ismereteit bővíteni kell. Ebben viszont az uniformizálódás veszélye rejlik, ha a különböző csoportokat "kompatibilissé" tesszük. Végtére is "ahány ház, annyi szokás". A "hagyni és tűrni" is egy módszer, bár ehhez nagyon jámbor hívő léleknek kell lenni, rendkívül fejlett stressztűrő képességgel, ami megint csak nem egy általános tulajdonság, meg éppen nem arrafelé mutat, ami elvileg az emberiség kényelem-maximalizálási törekvése.

Eddig az elmélet. Az előítéletet természetes dolognak tartom, ami ellen "harcolni" reménytelen. Mederbe terelni, vadhajtásait lenyesegetni, ez lehet reális cél.

55

pblue, 2006. február 18. szombat, 13:31 (#)

[szemelyeskedés]

ali, már neis haragudj, de sokadjára tapasztalom itt, hogy (52)-höz hasonló stílusban nyilvánulsz meg itt. azzalhogy a vitapartneredre úgy hivatkozol, hogy "ez", hogy vagdalkozva becsmérled, és demonstratíve nem szállsz be az érdemi vitába, szándékoddal ellentétben nem fogod azt a benyomást kelteni, hogy te vagy az okosabb, méghozzá jóval, hogy te messze fölötte állsz ennek az egésznek itt, hanem épp ellenkezőleg, azt a benyomást kelted, hogy mindezzel a saját érveid és gondolataid hiányát, azaz a saját ostobaságod próbálod palástolni. legalábbis bennem. nyugodtan mondhatod erre, hogy naés akkor mivan, de fontosnak éreztem mégis, hogy szóljak.

aztánmeg amikor finoman céloznak is neked a fentiekre, akkor válaszolsz egy kilométeres valamivel, amiről hirtelen csak az ugrik be: cartman te mi a faszról beszélsz?!

56

Ali, 2006. február 19. vasárnap, 09:29 (#)

Mikolaj,
úgy látszik, vannak, akik csak arra képesek reagálni, ha a piszkálódásuk bejön. Örömük forrása a felbosszantott ember.

A posttól eltérően a hozzászólások főképp a diszkrimináció körül forogtak, próbáltuk azt megfogni. Nekem is több hozzászólásom volt, ebből a 48-as és az 54-es is kísérlet arra, hogy próbáljunk elszakadni attól, amit unos-untalan ismételgetnek. Ennyit arról, hogy beszállok-e az "érdemi vitába".

Nem játszom színházat se, ha másból nem, abból világosan látszik, mikor sikerül a piszkálódásokkal felbosszantani. Ebből következik, hogy a "fölötte áll" fejtegetés téveszme, aminek forrásán érdekes lenne eltöprengeni, nyilván nem belőlem ered. Ostobaság és gondolattalanság is elhangzott. Nos, közel sem tartom olyan nagyon okosnak magam, de azért gondolatok akadnak. Még az sem biztos, hogy eredetiek, hiszen nem süketen és vakon hoztam össze őket. Nekem nem kell bizonygatnom, hogy különb vagyok másoknál, erre nincs igényem. Az meg, hogy másképp gondolkodom, tény.

Mikolaj,
elég jól kibillentél, dühöd érteni nem tudom. Az, hogy nem mérsz egyenlő mércével, világos, de ennél többre nem jutok. Elég valószínűnek találom, hogy hiába kérdezném. A találgatás meg igen rossz hatásfokú módszer. Próbálkozhatnék azzal, hogy talán az a baj, hogy "szent liberális alapértékekben" kétkedem. Tapasztalatom, hogy bizonyos dolgokra rákérdezve dühöngő liberálisokat szabadítok magamra. Pedig csak kérdeztem és nem fogadok el dolgokat "hozomra". Az "ostoba" nagyon enyhe ahhoz képest, amiket már kaptam.

Erről eszembe jut, hogy amikor (másokkal párhuzamosan) eszembe jutott, hogy a homepage magyar változata lehetne a honlap, azzal micsoda átkozódást váltottam ki amúgy higgadt értelmiséginek tűnő figurákból. (Jó rég volt, mikor ez vita volt, mára a weblap kiszorított minden mást.) A bajuk az volt, hogy a "hon" szócska lapult a szóalkotásban, ami fúj, fúj, nacionalista, fúj, fúj, jobboldali. Én meg néztem, mint borjú az újkapura: mindössze annyit mertem megemlíteni, hogy a honlap, ellentétben az ottlappal, könnyebben ejthető, a kettős zöngés mássalhangzó után újabb mássalhangzó ritkán fordul elő nyelvünkben. Az urakat az érveknél a politikai egységfront alakítása jobban érdekelte. Ugyanígy jártam, mikor egyik webes írásomat a MaNCs elkérte leközlésre. Akkor még hallgató voltam, mellette dolgoztam a megélhetésért, tehát jól jött volna akármi kis pénz, örültem, hogy viszik. Le is jött, egész oldalasan. Aztán a MaNCs listán valaki beböfögte, hogy ez nem eredeti, legfeljebb fordítás. Hiába követeltem, hogy bizonyítsa az állítását, ez nem történt meg, én pedig megcsúfolva maradtam. Holott engem loptak meg. (Azóta is történtek hasonló esetek, tőlem közölt le szélsőjobbos újság is cikket, ők még csak nem is szóltak.)

Azt hiszem, be kell érnem azzal, hogy jófelé keresgélek, felháborodásod alapján valahol itt kelle lennie egy gyenge pontnak a "rendszerben", az elvekben. Engem pedig igazából ez érdekel: hol vannak a hibák és hogy lehetne ezeket kijavítani? Vagy ha kijavítani nem lehet, mivel kellene helyettesíteni.

Az okos alkalmazkodik, a buta változtatni próbál. Ha minden majom okos lett volna, még mindig a fákon élnénk. :)

57

text, 2006. február 19. vasárnap, 14:44 (#)

A 48-ról gondolkodtam, sőt, bizony isten dícsérőleg kívántam rá hivatkozni, mint tárgyszerűre és összefoglalóra. De akkor még a Minorkát akartam elgázolni hólapáttal. Megzavart 2 napra, rajta gondolkoztam és nem a témán, már ezért megérdemelte volna. Aztán a vérszomj elmúlt, ki is tavaszodott és mindez elmaradt. Nézz ki az ablakon. Most meg már csak post hum... post neked (sicc).

De jó, mostmár te se szereted a textet. Egyszer írtam egy phd-kuttervet, helyhez kötött élőlények populáció-dinamikájáról szólt, modellezni kellett növekedést, forrásallokációt, fajok közti viszonyokat, niche-t, kezelési stratégiát meghatározni az optimális a növekedésre és a több generációs fenntarthatóságra; elég elméleti volt és elég játékos is. Kb. játéfákról, na. Gruppentamagocsi. A modell kb. meg is volt, de nem bírtunk hozzá adatokat szerezni. Szóval a zöldséges nem is ment nagyon mellé. Hm, és az Apu is én vagyok (kinnfenteseknek).

A politikai krédód eddig teljesen korrekten működött, azaz fel sem tűnt. Különösebben, gondolom, ezután sem válik be csápolnod vele.

48-cal az volt a bajom, hogy az állam és piac viszonyát rengeteg közgazdasági elmélet tárgyalja, ezekhez laikusként is hozzáférek, de a morálisan érzékenyebb és személyesebb további területeken (a közjó elvileg, a jelen munkavállalói dömping gyakorlatilag, a durva kick off racionalitása ebben a helyzetben) a modellek nem ennyire divatosak, a magam részéről nem ismerem őket és bizonytalanabb is vagyok; se a zsinórmérték nem evidens, se a gyakorlatban alkalmazott normák nem ismertek, hisz céges titkok.

És az a prüdéria úgy általában zavaró, ahogy a HR ügyeket kezeljük.

58

Ali, 2006. február 19. vasárnap, 16:39 (#)

Text,
nekem ez mellébeszélésnek tűnik. Te felvállaltál egy szerepet, szokás mondani, hogy aki kurvának öltözik, az ne csodálkozzon, ha lekurvázzák. Innentől teljesen mindegy, kedvellek-e, vagy sem, de ha ragaszkodsz hozzá: nem.

Politikai krédóm, hümm, ez érdekes. Igaz ugyan, hogy sokszor leírtam, egyik irányzatban sem bízom, mind hiteltelen számomra, de ennek ellenére újra és újra akadnak önkéntesek, akik jobban tudják, mit gondolok és hova tartozom, mint én magam. Egy magát liberálisnak deklarálótól mindenesetre bájosan abszurd a skatulyázás. :) Bárki is legyen az, még mielőtt valaki magára veszi. :)

Mindezek után engem még mindig érdekel, hogy milyen módon kezeljük a magasztos piacgazdaság által bevallottan nem kezelhető problémákat, még ha állítólag csak nagyon-nagyon kevés ilyen akad (különösen szerencsés lévén naponta szembesülök ilyen problémákkal), illetve azon kívül, hogy az előítélet csúnya-rossz-fúj dolog, vajon tényleg elég-e a "ráolvasás", vagy valóban érdemes lenne-e belekotorni, hátha más a probléma és más gyógymódot kíván?

A konkrét személyzeti ügyhöz még hozzá tartozik, hogy szerencsére megszűnt a kötelező katonai szolgálat. A te gondolatmeneted és az utolsó idők gyakorlata szerint ugyanis 25 év alatt kevesen tudták le, így már csak az E kategóriás férfineműek közül választhattál volna, de ott meg hol a garancia, hogy nem döglik meg három hónap munkaviszony után? :)

Merész ugrásnak tűnik, de ide kapcsolódik a munkáltatók hazai irtózása a távmunkától. A legtöbb irodai munka számítógéphez kötődik, annak meg az esetek többségében teljesen mindegy, hogy hivatalban áll-e, vagy sem. Ha tehát attól rettegek, hogy a munkavállalóm "lelép három évre", akkor nem azt kötöm ki neki, hogy nő létére ne szüljön gyereket, hanem azt, hogy amennyire tud, vegyen részt a munkában otthonról is. Ezért persze a teljesítmény arányában kevesebbet fogok fizetni, de mindkét oldalnál jelentkezhet haszon. A munkáltató nem veszít már begyakorlott munkaerőt, a munkavállaló nem esik ki a gyakorlatból. Persze tűnhet ez a megközelítés naívnak és minden technikai részletébe nem is mehetek most bele, mindenesetre volt módom többféle helyzetben kipróbálni, ezek közt kudarc és siker is akadt.

59

Dr. Minorka, 2006. február 19. vasárnap, 16:50 (#)

Drága text!
Állítólag a liberálisok toleránsok! Leszámítva az ellenvéleményt és a pijosbojás nőket...:)

60

text, 2006. február 19. vasárnap, 17:34 (#)

És a kutyádat is megfojtják. Piros bója? Ez egy vitorlázásos szó? És mit jelent? Kérdezem.

(Itt nagyjából bárki tud kezelhetetlen számú elágazást tenni a postjába, szelektálok, elnézést.)

61

Dr. Minorka, 2006. február 19. vasárnap, 17:50 (#)

Text! Ugyanazt, mint a "Ezélt szeletek ide jálni." Lásd: (25)

62

text, 2006. február 19. vasárnap, 18:09 (#)

Ezt értem. De hogy vitorlázós-e? Vagy a jogászcsajokat nem? Azon a kalapon mintha lenne díszbojt.

63

Dr. Minorka, 2006. február 19. vasárnap, 18:54 (#)

Text!
Tökmindegy, abból a szempontból szemlélve, hogy az a szerencse érte, hogy te vetted elfogulatlan kezeidbe az ügyét.

64

text, 2006. február 19. vasárnap, 19:54 (#)

Ja, hogy a vörös boás ... aha. Most esett le. (Veled se könnyű.)

Szerinted épeszű dolog ilyesmit küldeni CV-be? Kivéve, ha az ember (lánya) revütáncosnak jelenkezik. Vagy neked mit árul el egy huszonéves nőstény motivációiról és/vagy realitásérzékéről, ha ilyen stúdiófotót látsz róla?


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork