PAStheLoD, 2006. június 10. szombat, 11:49 (#)

Ijesztő? Egy kicsit talán, de természetes szelekció csak működik...

Sok okosnak kikiáltott gyerek, aki tud judozni meg gitározni és focizni, de nem lesz gyereke, mert sociálisan kb. 0. Vagy ha lesz, akkor meg vagy neki is u. ilyen sorsot szán, vagy visszagondol, hogy ő mennyire rühellte a különórákat.

Valami féle "arany középizét" kéne találni az oktatással kapcsolatban. Ugye az se jó, ha túlterhelik a gyereket, de gyerekkorban fogékonyabb.. akkor hogy is legyen? :o

Gluid, 2006. június 10. szombat, 19:35 (#)

ey abszolút nem egyedülálló, egyik rokonomnak is ugyanezeket kell hogy elszenvedje minden nap, sőt még a suliban is kitűnőnek kell lennie. Ez a tipikus anyuka meg akarja valósítani a saját dolgait a gyereken keresztül, amire neki nem volt lehetősége. Igaza van PAStheLOD-nak valamilyen arany középutat kell megtalálni. Csak az a gáz amikor ebből kitör a gyerek és elkezd a szülei ellen lázadni, és akár rossz társaságba keveredik.

nyelv-ész, 2006. június 10. szombat, 22:06 (#)

Gáz ez akkor is, ha nem kezd lázadni, hanem minden erejével megpróbál megfeleni az elvárásoknak és beilleszkedni a többiek közé.
Általában felnőttkori hiperaktivitás, dekoncentráltság, a kitartás hiánya és az emberi kapcsolatok létesítése körüli problémák a leggyakoribb tünetek. Több ilyen gyermekkort megélt ismerősöm van, és mindegyik hasonló problémákkal küzd.
Sajnos van olyan is köztük, aki (már felnőttkorában) évekig pszichiátriai kezelés alatt állt.

NagyGa1, 2006. június 11. vasárnap, 04:52 (#)

Gyorsan tegyük hozzá, hogy ázsiában nem csak hogy nem ritka az ilyen, hanem konkrétan egy egész generációt hajszolnak mint a versenylovat a szülők.
Sőt, van ahol az iskolarendszer már 14 éves korban besorol, és azt is eldönti helyetted a jegyek alapján, hogy milyen vonalra mehetsz tovább. (Pl: x-y átlag között 'művészeti' vonalra, y-z között természettudományosra, stb.)
Van ahol az érettségi eredményed nagyjából meghatározza az életedet.

NagyGa1, 2006. június 11. vasárnap, 04:55 (#)

Ja, és az én gyerekem nagyjából olyan különórára fog járni, amilyenre kedve lesz.
Velem is ezt csinálták a szüleim, és önszántamból jártam mindenfélére, szinte minden délután 2-3 dologra.

Persze utána a házi feladatokat meg magasról...
(Ezeket máig sem értem hogy miért adják, hiszen ha a tanítási idő az az az (:)) időszak amikor az iskolában vagyunk, akkor azon kívül már ne terheljék baromságok magolásával a gyereket.)

k3y, 2006. június 12. hétfő, 05:45 (#)

az egész cikk a szülőt minősíti. szánalmas.

sic, 2006. június 12. hétfő, 12:20 (#)

Az elso és ennél fogva gyakran a tovàbbi munkahelyek vàlasztàsa és egyéb sikerek vagy buktàk sokaknak azon mulik milyen egyetemrol milyen eredménnyel jon az ember, ami pedig a szulok anyagi helyzetétol és/vagy kozépiskolai eredményektol fugg. Meg persze az ezekkel jàro (félig vagy teljesen kimondott) hàlozatredszerbe tartozàs. Dolgoztam japànokkal, és egy beszélgetésbol az derult ki hogy ez nàluk ugyan igy van, csak tovàbb vitték a logikàjàt a dolognak, gyakorlatilag màr a bolcsode megvàlasztàsakor elosegitik a gyermek jovendo karrierjét (nem orientàciojàt). En is megijedtem. Ezek utàn részletkérdésnek tunt hogy szertném ha jovendo gyermekem magyarul tanulnà a matekot.
A zongora, judo és egyéb tuloràk csak egy "enyhe" konzekvenciànak tunnek.

Deansdale, 2006. június 13. kedd, 10:38 (#)

Hát igen. Aztán majd játszik nyugdíjas korában, mert hogy addig nem lesz rá ideje az tuti.
Nem véletlenül az egyik legbetegebb társadalom a japán. (A másik az USA.)

FT, 2006. július 1. szombat, 08:38 (#)

Deansdale, nem tudom, a magyar társadalmat te hova teszed a te skáládon, én mindenesetre hat év Japán után arra voksolok, hogy a magyar társadalom betegebb, mint a japán.

Bármely társadalomról lehet borzasztó, és csodálatos aspektusokat is mesélni. De ezek így csak szilánkok. Összegező állításhoz az összes aspektust kéne ismerni, és mérlegelni. (Mégpedig mi szerint? Nagyon-nagyon nemtriviális kérdés.)

Ja és még egy szempont: a "szokatlan" az nem "rossz".

Azt javaslom, ne "ijedezzünk" (ld. cikk), és ne igyekezzünk magvas állításokat se tenni. Szemlélődjünk, figyelgessünk, tanuljunk.

katmandu, 2006. július 2. vasárnap, 11:50 (#)

Ázsiai gondolkodásmódot innen elég nehéz lehet megérteni. Sőt valsz még európaiként ott lakva sem könnyű. Évszázadok, mit századok, évezredek óta kialakult kultúrrétegek, társadalmi betagozódások, teljesen más filozófiák (amiknek morzsáit a Nyugat szánalmasan széthordta és újracsomagolta, hogy bulvár lifestyle lapok feng-sui mellékletében, huszadrangú nindzsafilmekben vagy gyorséttermek keleti menüiben köszönjenek vissza, bah), a társadalom elemeként való létezés a nyugati individualizmussal szemben, eh, mit ragozzuk, ismeritek ezeket ti is jól.

Számunkra egy ilyen hajszolt gyerek-napirend sosem lesz megérthető, mint ahogy a vállalati himnuszok nyugati adaptációi is inkább bizarrnak hatnak, a karosiról nem is szólva.

Érdekes lenne egy kutatás, hogy _ők_ hogyan vélekednek a nyugati életstílusokról, gyereknevelésről...
Vajon olvassák-e és megértik-e Keleten mondjuk Siv Widerberger, Ingrid Sjöstrand és Britt G. Hallqvist verseit?
:)

FT, 2006. július 3. hétfő, 08:46 (#)

Dear Ses, csak javasoltam, természetesen nyugodtan ijedezz, ha akarsz :-)))
Csak elhamarkodottnak éreztem az ijedezést.
(Jelenségek helyett egyből az összefüggéseikre próbálok koncentrálni, amikből megérthetőek. Nem futja már nekem jelenségeket jegyezni meg, meg tévutakra engedni a véleményemet sem. Mindkettő túl sok energiába és macerába kerül. Inkább tudjak ill. vélekedjek keveset, de azt korrektebbül.)

FT, 2006. július 17. hétfő, 15:01 (#)

Amiről én beszéltem, abból a szempontból nem szükséges különbséget keresni "benyomás" és "vélemény" között.

FT, 2006. július 26. szerda, 13:56 (#)

Egy zen-mesterhez nem illik a lotyogás :-)
(Továbbá épp családi költözés zajlik, két földrész és három ország között.)