The big bang

stsmork cikke a Blog rovatból, 2006. augusztus 15. kedd, 03:42 | 2 hozzászólás

Simon Singh-re a Code Book című könyve nyomán lettem figyelmes; egyike azon kevés szerzőknek, akik részletekbe menően el tudnak magyarázni bonyolult tudományos dolgokat úgy, hogy azokat a mezei olvasó is megértse. Legújabb könyve ismeretterjesztő és tudománytörténeti munka egyben: az ősrobbanás elméletének történetét meséli el, a rá jellemző aprólékos, mégis olvasmányos és szórakoztató stílusban.

A szerző elég alacsonyra tette a lécet, ami az olvasókkal szembeni elvárásokat illeti (egy lábjegyzetben még az exponenciális számalakot is megmagyarázza), emiatt az első százötven oldalban akadnak unalmas részletek is. Egyetértek abban, hogy az olvasónak pontosan kell értenie a tudományos modell fogalmát és a vele szemben támasztott kritériumokat, de ez a vonal szerintem túl van magyarázva. Didaktikai szempontból egyébként nagyon szép munka, ahogyan a geocentrikus világképről a heliocentrikusra való váltás történetét elemzi, ez a későbbiekben nagyon jól jön neki, amikor az újabb paradigmaváltásról beszél, és párhuzamot húz a két történet között.

A könyv nagyjából a felétől kezd el igazán érdekes lenni, ekkorra jutunk el a huszadik század elejéig, amikoris egy szabadidejében elméleti fizikával foglalkozó szabadami hivatalnok megkeveri a dolgokat. Innentől kezdve felfedezésről felfedezésre ugrálunk, megvakarjuk a kobakunkat és megállapítjuk, hogy a tapasztalatok nem vágnak egybe az elmélettel, így kénytelenek vagyunk új elmélet után nézni. Hasonlóan ahhoz, ahogy eredetileg Kepler is azzal a megjegyzéssel adta közre a bolygók mozgását leíró számításait, hogy persze a bolygók, mint ahogyan az mindenki számára magától értetődik, a föld körül keringenek, de ha pusztán elméleti síkon mozogva feltételezzük, hogy mégis a nap körül kering mindegyik, akkor érdekes módon sokkal pontosabban ki lehet számítani a pályájukat, ki tudja miért?

Szórakoztató anekdoták színesítik a történet menetét; még azt is megtudjuk, hogy mi a galambszar tudományos neve. (White dielectric material - így hivatkoztak rá egy híres cikkben. A "fehér színű szigetelőanyagot" egy mikrohullámú antennáról vakarták le kíváncsi természetű és kitartó kutatók, miközben azt vizsgálták, vajon mi okozza a berendezéseikben megjelenő konstans háttérzajt.) Sztorik szempontjából Bill Bryson könyve talán egy fokkal színesebb, de ő egy fejezetben elintézi azt, amire Simon Singh egy egész könyvet szánt. Ettől még jó könyv mind a kettő, de ez utóbbi azoknak szól, akiket mélyebben is érdekel a téma.

Nem az első eset, hogy egy post írása közben a biztonság kedvéért guglival rákeresek a könyvre, amiről írni készülök és kiderül, hogy már le is fordították. Most is ez történt: a Nagy bumm a Park Kiadó jóvoltából (lesz hamarosan) magyarul is kapható.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (2)