Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53905 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Miért nem inkább Magyarország?

stsmork cikke a Blog rovatból, 2006. szeptember 1. péntek, 22:58 | 33 hozzászólás

Amerikai kollégáimmal ebéd közben arról beszélgettünk, hogy a kilencvenes évek elején milyen nagy divat volt Írországban leányvállalatot nyitni, és hogy azt rebesgetik, Argentína lesz a következő olyan ország, ahová az amerikai nagyvállalatok kitelepítik az olyan tevékenységeiket, amelyeket nem mernek csak úgy a kínaiakra bízni. Ha minden jól megy, Argentína lesz tehát a következő évtized gazdasági csodaországa.

– És miért nem inkább Magyarország? – kérdezte erre tájékozatlanul az egyik kollégám.

Zavartan felnevettem, mint akinek ezer meg ezer érve van rá, hogy szerény hazánk miért nem fog soha betörni a világgazdaság élvonalába, de hamarjában nem tudja, hogy melyikkel rukkoljon ki legelőbb. Azzal kezdtem, hogy „because that country is a joke”, aztán meséltem nekik az adóemelésekről, a vállalkozásokkal szemben támasztott „elvárt adó” fogalmáról, meg a folyton változó jogszabályokról, és egyéb hungarikumokról, amelyek hallatán unott ásítozásba kezdtek.

Azóta gondolkoztam a dolgon, és rájöttem, hogy igazából nem tudok tuti biztos kizáró okot felhozni. Írországról se gondolta soha senki, hogy egyszer majd befut gazdaságilag; az ötvenes évek végén mélyebbről indultak, mint mi, pedig náluk nem volt se második világháború, se szocializmus. Aztán csak összeszedték magukat valahogy. Megpróbálom most összegyűjteni, hogy mely tényezők tették Írországot sikeressé, hátha okulunk belőle valamit:

Írországban mindenki beszél angolul. Ez természetes, de nem jelenti azt, hogy a nem angol ajkú országok már nem is rúghatnak labdába. Argentínáról azt mondják, hogy náluk van a társadalomnak egy nagyon képzett rétege, amelyik angolul kiválóan beszél, és hajlandó az amerikai fizetéseknél jóval kevesebbért dolgozni. Nálunk ebből talán csak ez az utolsó állítás igaz, a nyelvtudásunkon van még mit csiszolni. Ahogy egy ismerősöm, aki egy informatikai fejvadász cégnél dolgozik, találóan megfogalmazta: „az angol nyelv a magyar informatikusok számára még mindig őrületes kihívásnak számít”. A tudomány nem ismer olyan genetikai elváltozást, amely a magyar anyanyelvűek számára lehetetlenné tenné, hogy rendesen megtanuljanak angolul, úgyhogy ez a probléma, ha létezik is, mindenképpen orvosolható.

Az ír diaszpóra. Gyakorlatilag bárki, aki az USA-ban született, pár perces munkával talál a családfáján egy-két ír őst. Ennek történeti okai vannak (a tömegek számára évszázadokon át a kivándorlás volt a boldogulás egyetlen reális módja), és az ír turizmus máig ebből él, nyaranta degesztre tömött repülőgépek hozzák az amerikai nyugdíjasokat „őseik földjére”. Ha egy amerikainak szóba hozod Írországot, egyből rávágja, hogy hát persze, ott született a nagyanyám unokatestvére, míg ha Magyarország neve kerül elő, általában izé...az hol is van? rá a reakció. Furcsa, hogy miért nincs az USA-ban ehhez hasonló magyar diaszpóra, pedig a költővel szólva nekünk is kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk.

EU pénzek. Írországot gyakran éri az a vád, hogy EU-pénzből stafírozták ki az egész szigetet. Gondos vizsgálódás után arra a következtetésre jutottam, hogy ez csakugyan így is van. Amikor a kilencvenes évek közepén először ott jártam, nem akadt egyetlen főút, vasúti csomópont vagy víztározó sem, amely előtt ne büszkélkedett volna egy bazi nagy tábla, „this project received 85% financial assistance from the cohesion fund of the European Union” felirattal. Magyarországon is láttam már ilyen táblákat, szaporodni is fognak a közeljövőben, de mi ugyebár tizen állunk egyszerre a torta körül, nekünk kisebb szelet fog csak jutni. Az mindenesetre jól látszott, hogy a pénzek jelentős részét alapvető infrastruktúrába fektették, abból kiindulva, hogy a jó infrastruktúrán nagyon sok múlik.

Gazdasági kedvezmények. Az ír gazdaságpolitika éveken át adókedvezményekkel és támogatásokkal próbálta a külföldi cégeket az országba becsalogatni, abból a megfontolásból, hogy ha egy cég már egyszer megtelepedett, akkor nem fog csak úgy hipp-hopp megpattanni. (Ha jól emlékszem, az adókedvezmény csak a frissen alapított cégekre volt érvényes, működésük első tíz évében. Egykori munkaadóm ezt úgy játszotta ki, hogy tíz év után megszüntette, majd – kicsit más néven – rögtön újraalapította a céget.) Külön szabály van rá, hogy helyben is kell embereket alkalmazni, nem lehet csak papíron működő pénzmosodákat üzemeltetni.

Politikai stabilitás. Írország, a sziget északi végében változó intenzitással évtizedek óta folytatódó zavargások ellenére politikailag meglepően stabil. Azt, hogy parlamenti választások lesznek, abból lehet csak észrevenni, hogy az utcákat egyszer csak elöntik a magabiztos képviselőjelölteket ábrázoló színes plakátok. Két nagy párt uralja a politikai palettát, ezek időnként egymást váltják a hatalomban, többnyire azért a Fianna Fáil van felül. Ezt a pártot a „kelta tigris” születése idején egy bizonyos Charlie Haughey vezette (sokatmondóan „the boss” volt a beceneve); róla csak nyugdíjba vonulása után került nyilvánosságra, hogy a szép csendben tejelt a zsebébe minden gazdasági szereplő, ha nem akarta, hogy lehetetlenné tegyék. Éveken át tartó különleges vizsgálóbizottság tárta fel Haughey zavaros pénzügyeinek minden apró részletét, és akár még büntetőperre is sor került volna, ha az egykori főnök idén júniusban nem szenderül jobblétre.

Igazából az ír gazdasági csodában éppen az a csoda, hogy ilyen feltételek mellett egyáltalán létre jött. Egy nagy adag véletlen mindenképp szerepet játszott benne. Ha pedig így van, akkor talán még Magyarországnak is van egy kis esélye.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (33)

1

Dr. Minorka, 2006. szeptember 1. péntek, 23:16 (#)

Semmi csoda vagy véletlen nem volt benne. Az uniós pénzek is másodlagos szerepet játszanak, hiszen Görögország is kapott uniós pénzeket.
Alapvetően az volt a lényeges, hogy Íroszág:
* angolszász ország (jogrend, pézügyi/üzleti kultúra, természetesen a nyelvtudás, London közelsége)
* európai (=uniós) ország
* és brutális kedvezményeket kaptak a letelepedő cégek, és összehasonlításban nagyon-nagyon alacsony vállalati adókulcsok voltak
bővebben:
http://en.wikipedia.org/wiki/Celtic_tiger
------------------------
Tekintve uraink (pártállástól függetlenül) és az intellektuális csatlósaik morális és szakmai leépültségét, az lenne a csoda, ha Magyarországnak lenne esélye.

2

Author Profile Page stsmork, 2006. szeptember 1. péntek, 23:40 (#)

Minorka, az ír politikusok semmivel sincsenek kevésbé leépülve szellemileg, mint magyar kollégáik. Éppen ezért írtam, némi éllel, hogy az ír gazdasági csoda a véletlen műve, mert a politikusaikból nem nézem ki, hogy ezt előre kitervelték és megvalósították volna. Amiket leírsz (angolszász ország, stb.) azokról én is írtam, de egyik sem olyan terület, amelyiken ne tudnánk fejlődni, ha kicsit összekapnánk magunkat.

3

lipilee, 2006. szeptember 2. szombat, 00:24 (#)

stsmork, szerintem Mo. az angolszászság terén nem nagyon tud felfejlődni Írország mellé.
és ennek ugyan van egy vicces etimológiai-történeti értelmezése, de Minorkának igaza van, és mélyen iszonyatosan nagy különbség.

4

Adi, 2006. szeptember 2. szombat, 00:57 (#)

No, még két dolgot tennék hozzá.

Az egyik az, amit azt hiszem, hogy az FFII szellőztetett meg a szoftverszabadalmakkal kapcsolatos kampány idején: mégpedig az amerikai adójogszabályok olyanok, hogy a cégek által külföldön realizált nyereséget nem sápolják meg. Az ír adókedvezményekkel együtt így pl. könnyedén érthető, hogy az MS miért rakta Írországba az európai központját.

A második már sokkal burkoltabb. Sajnos URL-t nem tudok rá mondani, talán az Indymédián olvastam pár napja egy közgazdász cikkét, passz. Mégpedig az, hogy az íreknél 1979-től tették lehetővé a fogamzásgátlók használatát. Addig egy ír nőnek 3,9 gyereke volt átlagban, míg a '90-es évek közepén már csak 1,7-1,9 körül. Tehát egy igen népes generáció felnőtt és munkaképessé vált, viszont jóval kevesebb gyereket kell eltartania, mint régebben. Így az állam szociális ellátásra és oktatásra fordított költségei jelentős mértékben csökkentek, ezt másra lehetett fordítani.

Csak ezt a piac mindenekfölöttiségében hívő neolib közgazdászok "valahogy" nem veszik észre.

5

Dr. Minorka, 2006. szeptember 2. szombat, 01:21 (#)

re (2)
1. Én nem hiszem, hogy az ír pártok olyan tolvajbandaként működnének, mint a magyar pártok. (amelyek egyébként "pénzügyekben" kooperálnak!!!) Ez csak folytatása annak a szisztematikus rablásnak, ami 1989 után történt. A mi országunk ebben a rablással egykötött kótyavetyében iszonyatos veszteségeket szenvedett el, és ez a pénz hiányzik.
2. Induljunk el visszafelé. Vesd össze az ír nemzeti fejlesztési terveket azzal a szánalmas, összegányolt szeméttel, amit a mi országunk bürokráciája produkált. Jó, hatásos, alátámasztott fejlesztési tervet nem lehet véletlenül megalkotni. Abban egy ország civilizációs potenciálja nyilvánul meg (bocsánat a nagyképű kifejezésért). Írország az angolszász civilizáció része, ez politikai kultúrát, vezetési, közigazgatási, jogrendbeli ismereteket, készségeket jelent. Ezt csak "szinezik" az ír sajátosságok.

6

Author Profile Page eszpee, 2006. szeptember 2. szombat, 01:28 (#)

Szerintem egyszerűen csak az írek jó időben (előbb, mint mi) voltak jó helyen (nyugatabbra).

Ugyanazt, ugyanúgy biztosan nem tudjuk megismételni - ilyesmire már van egy pár jelölt Ázsiában.

7

Dr. Minorka, 2006. szeptember 2. szombat, 01:36 (#)

Pontosabban nem a részleteit kellene megismételni annak, amit az írek, finnek, japánok, tajvainak koreaiak, stb. csináltak, hanem "csak" a lényegét. Ugyanazt másképpen, a saját egyedei módunkon, a lehetőségeink és adottságaink ismeretében.

8

Ali, 2006. szeptember 2. szombat, 10:10 (#)

Van itt néhány kulcsszó, ami szerintem nálunk alapvető akadály a sikerességgel szemben: kontraszelekció, hatalmaskodás, irigység és gáncsoskodás. Ezek és társaik vezetnek oda, hogy nem csak azért nem valósul meg valami, mert az adott poszton trónoló marharépa az adott témához, hanem mert a legtöbbje életbenmaradásai reflexként fejleszti ki magában azt a képességet, hogy ha bárki _kívülállón_ megérzi, hogy az előbbre menne, azt nyomban eltapossa. (A japán társadalommal való egyik megdöbbentő hasonlóságot épp a "kívülálló" fogalmának ilyen extrém negatív kezelésében látom: ha nem vagy a brancsban, ne ugrálj, mert halott vagy.)

Magam Finnországban szerezhettem valamelyes tapasztalatot, jót is, rosszat is. Az ottaniak szerint a finn gazdaság kicsi, gyorsan mehet utána a változásoknak, sajnos a negatívaknak is -- ez 2001 őszén sok vendégmunkás hazavonulásában is megnyilvánult. A választások ott is szinte észrevétlenek, a korrupció is csak az átlag állampolgártól messze zajlik -- ezt is csak mondogatják, tudni kevesen tudják és a finnek titoktartása legendás. Finnország sikerességét azonban magam abban látom, hogy hiányzik belőlük néhány képesség, késztetés, amúgy lényegesen semmiben nem jobbak nálunk. Bizonyos dolgokra sajnálják az időt és az energiát, mint mondjuk a másik szívatása, pukkasztása, irigykedés, ilyesmik. A finn nem fog három emeletes bungalót építeni, ha a szomszádnak két emeletes van. Ebből adódóan ey finnt nagyon motíválni se lehet pénzzel: ha megvan a lakás és a kishajó, minden megvan, szétszakadni a többség nem akar a munkában -- annak van egy megszokott tempója és kész. (Az adminisztráció ennek ellenére a miénkhez képest villámgyors, mert a szervezése jó és mert az adminisztrátor alapvetően arra hajt, hogy a probléma megoldva legyen, nem abban, hogy elhajtson téged a frászba, tehát ha valami zátonyra fut, együtt gondolkodik veled, mi légyen a megoldás, ahelyett, hogy hazaküldene.)

A magyar csodához gördülékeny, szervezett adminisztrációs és jogi háttér is kellene. Reményt se látok rá. :(

9

Adi, 2006. szeptember 2. szombat, 11:11 (#)

A magyar társadalomnak a fő problémája még mindig az, hogy feudalizmusban él. Mindenki, kivétel nélkül, a magukat übertrendinek képzelő fiatal városiak is.

10

Author Profile Page eszpee, 2006. szeptember 2. szombat, 11:27 (#)

Adi, te is? És nem zavar? :)

11

moskovits, 2006. szeptember 2. szombat, 13:16 (#)

kimaradt még egy elég fontos dolog.

az íreknél a nyolcvanas évek óta a nagy pártok, a szakszervezetek és a vállalatok _konszenzusával_ kidolgozott, hosszútávú, kormányokon átívelő gazdaságfejlesztési tervek működnek (Programme for National Recovery 87-től, stb), világos prioritásokkal, eredményesen. nálunk szerintem pont azt lehetetlen elképzelni, hogy ilyesmi belátható időn belül létrejöjjön.

12

Ali, 2006. szeptember 2. szombat, 13:21 (#)

Adi,
önmagában a feudális jellegű társadalomstruktúra még nem akadálya a sikernek, lásd pl. pont Japánt...

13

Adi, 2006. szeptember 2. szombat, 14:39 (#)

eszpee: természetesen én is. :) Zavar is, még ha csak kicsit. Szerencsére nincsen annyi hatalmam és pénzem, hogy ez igazán rányomódjon az életemre. Ha lenne, akkor valószínűleg én is a brancsomban lévőknek osztanám le a munkákat, pénzeket.

Ali: van egy fontos különbség a japán és a magyar társadalom között: a japánoknál a csoporton belül megvalósul az összefogás, még ha ez felsőbb utasításra is történik és nem önálló kezdeményezésre, mint pl. az angolszász és a skandináv társadalmakban. A magyarok nagy része ezzel szemben teljesen individualista (és emellett még keményen önfejű is). A japán "gazdasági csoda" a II. világháború után pont annak köszönhető, hogy képesek voltak rengeteget és együtt dolgozni.

Itt vissza is utalok az előző bekezdéshez: nálunk a csoportmunkára, együttműködésre, kompromisszumra való hajlam sokszor alacsony, csakúgy, mint az emberek egymás iránti bizalma. Azt viszont nem tudom, hogy melyik az ok és melyik az okozat.


Az ír diaszpórával kapcsolatban pedig eszembe jutott még egy dolog. A leírtakból számomra úgy tűnik, hogy az elszármazott írek még több generáció után is szívesen segítik a (volt) hazájukat, őrzik a kultúrájukat stb. A magyarok között ezzel szemben sokszor nagy divat, hogy aki akár csak egy kicsit is "Nyugaton" élt munka, vagy tanulmányok végett, az az itthoniakat és az anyaország kultúráját csúnyán lenézi. Számos példát lehetne erre találni pl. a magát "vezető értelmiségnek" deklarálók körében; holott ezzel a hozzáállással nem értelmiségi (pláne nem vezető), hanem egyszerűen csak egy szánalmas, gyökértelen ember.

14

Stapke, 2006. szeptember 2. szombat, 19:37 (#)

Vannak akik szerint Írországban a fent említett demográfiai tényező volt a legfontosabb.

http://www.newyorker.com/fact/content/articles/060828fa_fact

http://www.esr.ie/Vol34_3Bloom.pdf

Ha ez igaz, és nekem elég meggyőző az érvelés, Magyarországnak nagyon rosszak az esélyei a hasonló expanzív növekedésre, hisz már most katasztrofális az eltartottak aránya és ez csak romlani fog.
A politika, viselkedés, összefogás csak egy romló tendencián ront még többet.

15

AgentVic, 2006. szeptember 3. vasárnap, 02:16 (#)

Sajnos a magyarok hajlamosak a keserű önvizsgálatra és az önlenézésre. Mitől lenne bármelyik nemzet jobb, több nálunk (elsősorban kulturálisan)??

"Írország az angolszász civilizáció része, ez politikai kultúrát, vezetési, közigazgatási, jogrendbeli ismereteket, készségeket jelent. Ezt csak "szinezik" az ír sajátosságok."

Ember, próbáltál már Írországban bankszámlát nyitni? Követted a politikai eseményeket? Az az ország olyan szinten van elmaradva a kontinenshez képest a tágabb infrastruktúra tekintetében, hogy inkább csak kocsival gyere, orvoshoz egyáltalán ne menj, és legyen sok türelmed a hivatalos dolgaid elintézéséhez. Választások környékén pedig teljesen ugyanaz megy, ugyanis még ebben a felsőbbrendű angolszász kultúrában is mindenki nagyon szereti a pénzt. Az ír sajátosságokon nem tudom, pontosan mit értesz, de engem nem vigasztal, ha 5 euróért ihatok egy korsó Guinesst. Írország tökéletes példája, hogyan lehet képzetlen, tudatlan emberekkel, betegesen lassú közigazgatással és tökéletesen felkészületlen infrastuktúrával jólétet teremteni. Három dolog volt ebben fontos:

- Pénz az amerikai írektől
- Pénz az EU-tól (a mai napig túl sokat kapnak)
- Szégyentelen adókedvezmények

Az angolszászsághoz nem kell "felfejlődni", hanem a befektetőknek vonzó alternatívát kínálni. Néhány szempontból (különösen infrastruktúrálisan) Írország balkánibb ország mint bármelyik.

16

Dr. Minorka, 2006. szeptember 3. vasárnap, 03:45 (#)

AgentVic!
Hozzászólásod meg remek példája a nem-gondolkodó, fekészültelen vagdalkozásnak! azok a francos tények csak megzavanának...:)

17

AgentVic, 2006. szeptember 3. vasárnap, 13:13 (#)

Dr. Minorka, nem vagdalkozásnak szántam... Csak leírtam, amit a kontinentális európai külföldiek (köztük magyarok) gondolnak. Huzamosabb ideje Dublinban élek, és még itt is leszek egy ideig sajnos.

Üdv,
AgentVic

18

nzanga mobutu junior, 2006. szeptember 3. vasárnap, 14:04 (#)

"Gazdasági kedvezmények"
ez mindegyik keu orszagban magvan, nalunk is.

"Politikai stabilitás"
barmennyire is nem ugy tunik belulrol, de magyarorszagon is eros a politikai stabilitas. szal imho ez a ketto nem megkulonbozteto jegy az osszehasonlitashoz s.k.

19

első mohikán, 2006. szeptember 3. vasárnap, 19:55 (#)

Én cseppet sem ismerem az ír helyzetet, ezért meg is lepett az a kijelentés, hogy mennyire gyér ott az infrastruktúra. Viszont, ha valaki utánna néz a google maps-ben, akkor szemmel láthatóan kevesebb az autópálya ott, mint magyarországon (ráadásul itthon azóta épülgettek az utak).

A kitörés egyik ága lehetne például a turizmus. Viszont ehhez nem szabadna mindenben majmolni a nyugatot. Ráadásul itthon hajlamosak vagyunk üldözni a szocialista időkből származó dolgokat (lásd: 2-es metró felújítása).

20

Deansdale, 2006. szeptember 3. vasárnap, 21:58 (#)

Minorka, hozzászólásod meg remek példája a nagy mellénynek :) Jól beszóltál valakinek, hogy mennyire tájékozatlan, aki odakint él :P
Nah mindegy, itt azért nem lesz hazdasági robbanás, mert nem vagyunk olyan olcsók mint a kínaiak és nem vagyunk olyan jó munkaerő mint a németek vagy japánok. Szerintem az írekkel bármikor felvehetnénk a versenyt gazdasági (és emberi) kvalitások tekintetében.
A tragédiánk, hogy megrekedtünk kelet és nyugat között, ráadásul ezt egy rakat vérszívó szégyentelenül ki is használja.

21

Dr. Minorka, 2006. szeptember 3. vasárnap, 23:24 (#)

Deansdale!
Szerintem ebben az országban élünk vagy 10 millióan, és akkor most ebből mi következik?
----------------
re: (15)

Ezt állítottam:
"Írország az angolszász civilizáció része, ez politikai kultúrát, vezetési, közigazgatási, jogrendbeli ismereteket, készségeket jelent. Ezt csak "szinezik" az ír sajátosságok."
Nehéz felfogásomat jelzi, hogy nem értem, ezt az állítást mennyiben cáfolja a rossz ír infrastruktúra.
Nem csak erre gondoltam, de:
Ha egy amerikai cég Írországban települt le, akkor biztos lehetett abban, hogy olyan angolul jól beszélő könyvelők, jogászok, stb. állnak a rendelkezésére, mintha Londonba telepednének le, CSAK az ottani költségekkel szemben sokkal olcsóbban.
Lehet, hogy az ír közigazgatás lassú, de 2 szempontból minden bizonnyal példásan működik: 1. Képes volt értelmes, az ország fejlődését szolgáló Nemzeti Feljesztési Tervek sorozatát kialakítani. 2. Ezek megvalósítása során az összes uniós ország között messze a legsikeresebb pályázóknak bizonyultak. Aki azt hiszi, hogy ez csak véletlen, ami csak úgy bekövetkezik, azt mély tisztelettel kérem, hogy fejtse ki kicsit bővebben, de ne nekem, hanem Bajnai Zordonnak, mert meglehetősen nagy szüksége lenne rá!
Biztos, jól jött, hogy az ír diaszpóra hazautalt pénzt, de ez önmagában roppant kevés a kelta tigrisséghez. Az Intel, Microsoft, japán világcégek sora, stb., stb., stb., stb. nem ír hazafiságból fektet(ett) be Íroszágban.
Ami pénzt az Uinótól kapnak, azért keményen megdolgoznak.

22

Author Profile Page stsmork, 2006. szeptember 4. hétfő, 14:23 (#)

lipilee (3): Nem is azt indítványozom, hogy sajátítsuk el az angolszász kultúrát (naná, hogy mi is penészes lakásokban lakjunk, meg zsírban sült bacon szalonnát reggelizzünk), csak azt, hogy aki diplomás, az tanuljon meg angolul olyan szinten, hogy az írásbeli megnyilvánulásaiból egy átlag angolnak/amerikainak ne ordítson mindjárt az első sor után, hogy külföldivel van dolga. Kemény munka erre a szintre eljutni, de megéri.

Ali (8): Ezt udvariasan úgy hívják, hogy kultúrális differencia. Az írek például sokkal jogkövetőbb természetűek, mint a magyarok; ez nekünk úgy jön le, hogy "az írek birkák". (Ezt egyszer saját fülemmel hallottam egy budapestitől. Konkrétan azon röhögött, hogy az ír sofőrök nem hajtanak bele a buszsávba, csak azért mert tilos.)

Mármost, a mi jó magyar mentalitásunkat ugyan meg lehet magyarázni azzal, hogy évszázadok alatt idegen elnyomás alatt éltünk (érdekes, az írek is, valamiért mégis törvénytisztelőbbek, mint mi vagyunk), de érdekes módon senki nem próbálja megváltoztatni. Miért van az, hogy nem látom a "Jobbik Magyarországért" mozgalom aktivistáit, amint a belvárosban kislapáttal szedik össze a kutyaszart, a tilosban parkoló autók szélvédői alá pedig "Magyar ember nem parkol tilos helyen!" szövegű cédulákat csúsztatnak? Ettől lenne jobb Magyarország, nem attól, ha minden köztér egy-egy ötventhatos mártír nevét viselné.

AgentVic (15): Igazad van, Írország néhány dologban nemhogy balkáni, de még annál is sokkal rosszabb. Dublin tömegközlekedése a legjobb példa rá - ha még újabb ötven évig Demszky marad Budapest polgármestere, se tudná arra a szintre zülleszteni Budapest tömegközlekedését, ahol az ír főváros most tart. (Illetve tartott a LUAS előtt, mert azóta nem jártam ott és nem vagyok teljesen naprakész.) Épp ezért igazi csoda, hogy ilyen infrastruktúrális háttér és ekkora kormányzati dilettantizmus mellett valahogy sikerült összehozniuk a gazdasági növekedést.

Minorka (21): Megfeledkeztem róla, pedig lehet, hogy fontos részlet: a kormány még a kezdet kezdetén leült a szakszervezetekkel és tető alá hoztak egy bizonyos "agreement for fairness and long-term prosperity" nevű egyezményt, ami lényegében arról szólt, hogy középtávon milyen ütemben növekedhetnek a bérek. Ennek köszönhetően aztán viszonylag ritkán került sor sztrájkokra, és az infláció is bőven egyszámjegyű maradt.


23

Ali, 2006. szeptember 4. hétfő, 14:59 (#)

A "Jobbik" éppolyan abszurd vicc, mint az egyéb politikai gagyiáruldák. Maga az ötlet persze ettől nem rossz, gyártani kéne az általad megfogalmazott feliratú fecniket, bár elhullana néhány aktivista kihelyezés közben...

Az évszázados elnyomatásban persze az írek ránk vernek vagy két évszázadot, de egyrészt ez ad néhány kísérteties hasonlóságos a belpolitikai életben a két ország között, másrészt viszont nálunk elég változatosan alakult, mikor ki jött be. De akkor jusson eszünkbe az is, hogy Szerbia és Horvátország sem tekint vissza nyugodt történelemre, ha már párhuzamokat keresgélünk.

A jogkövető magatartáson pedig sokat javítanának az áttekinthető és életszerű jogszabályok. Az még hagyján, hogy műszaki létemre nem igazodom ki, de hogy még két jogi végzettségűt ugyanarról ugyanúgy megnyilatkozni nem hallottam, az jelent valamit. A rendszermártás idején volt egy deregularizálás nevű ténykedés megkezdve, azóta tudtommal még rosszabb a helyzet, mint amikor elkezdték...

24

Author Profile Page stsmork, 2006. szeptember 8. péntek, 07:39 (#)

Ali, van még pár ilyen ötlet a tarsolyomban, és ha egyszer sok időm lesz, csakugyan indítok is egy Jobbik Magyarországért mozgalmat. Ahol lakom, van egy bevásárlóközpont a közelben, ingyenes parkolóházzal, szabadtéri parkolóval, és csendes utcácskákkal a környéken, ahol mindenhol ingyen lehet parkolni. Ennek ellenére mindig akad valaki, aki a bejárat előtt feláll a járdára, mert túlságosan sietős a dolga ahhoz, hogy akár egy percet is elvesztegessen szabályos parkolással. Nos, a Jobbik Magyarországért Mozgalom egy szép napon majd figyelmeztető táblát fog elhelyezni ezen a helyen, "TAHÓK SZÁMÁRA FENNTARTOTT PARKOLÓHELY" felirattal. Szólok majd, ha kezdődik az aktivisták toborzása :-)

25

Ali, 2006. szeptember 8. péntek, 08:41 (#)

Ötletekkel szívesen szolgálok, de futni nem tudok, úgyhogy a reális térben sokra ne számíts tőlem. :)

26

Deansdale, 2006. szeptember 10. vasárnap, 09:31 (#)

Annyiban jó ötlet, hogy az aktivisták rendkívül jól szórakoznának, és talán a járókelők közül is páran, de szvsz a bunkók viselkedésén egy cseppet sem változtatna. Azok úgyis sz*rnak a "pórnép" megvetésére, büszkék arra, hogy olyanok amilyenek.

ui. ha szerveztek valamit, szóljatok nekem is :)

27

Deansdale, 2006. szeptember 10. vasárnap, 09:38 (#)

Egyébként szerintem a "magyar mentalitásnak" semmi köze a történelemhez. Inkább arról lehet szó, hogy kialakult egy divat, miszerint annál jobb neked, minél inkább sz*rsz mások véleményére. Japánban ugye felnéznek arra, aki tiszteli mások véleményét, nálunk felnéznek arra aki bunkó.

28

Ali, 2006. szeptember 10. vasárnap, 11:38 (#)

A divat sokkal gyorsabban változik... Na, most tudnom kellene, melyik könyvben láttam az ábrát a kultúra, a divat, meg a hasonló rétegek egymáson csúszásáról és arról, a fiatalok miért a divatra fogékonyabbak inkább, az idősebbek pedig miért fordulnak inkább a lassúbb folyamatok felé, ezáltal "értékőrzővé" válva...

Szóval nem tartom valószínűnek, hogy a tahóság divat lenne. Inkább egyfajta identitás.

29

gargoyle, 2006. szeptember 10. vasárnap, 14:03 (#)

leginkabb taplonak lenni kevesebb energiat kivan mint figyelni mindenkire (vagy legalabb a kivalasztottakra)

nekem pasikent akad indokom elfelejteni a datumokat, hagyomanyos kulturalis okokbol, de megis tudom, hogy amelyik szuletesnapot akarom valahogy mindig sikerul megjegyezni. es utcan is eleg sok fellokest lehet elkerulni ha el akarom

30

GL, 2006. szeptember 10. vasárnap, 16:52 (#)

#22, második bekezdés: és az írek vajon csak egyszerűen jobban félnek az esetleges büntetéstől vagy tisztában vannak az adott törvény mögötti helyes és jobbító szándékkal, és nem csak a vezetők olcsó szórakozásának gondolják az ilyen előirásokat, amelyek egyetlen célja az állampolgár bosszantása?

31

gargoyle, 2006. szeptember 10. vasárnap, 20:59 (#)

nyilvan ez oda-vissza hatas. ha keves az ertelmetlen szabaly (mondjuk nem hagyjak kinn az utakon a 30as tablakat epitkezes utan 2 honappal, nem 1957es a sajtotorveny, nem kell engedely hogy DJ lehess stb) akkor a maradekot inkabb betartom, mert nem "tanulok meg" mindig merlegelni hogy ez hulye szabaly, ez meg nem annyira de most sietek stb

32

sic, 2006. szeptember 12. kedd, 14:10 (#)

#24-25
Matricàt is ragaszthatsz rà.
Van egy hajdani motoros, most toloszékes baràtom, elég kozel dolgozik hozzàm, igy délben hébe hoba egyutt kajàlunk. Egy ilyen alkalommal, visszauton egy taho rààllt félig a jàrdàra, a toloszék nem fért el, le kellett mennunk az uttestre, a jàrda elég magas volt, visszamàszàsi lehetoség meg sehol. (Hozzàfuzom hogy ez a baràt utàl mindenféle segitséget, csak akkor tolom meg egy kicsit ha fàjoan igaza van.) Tehàt az uttesten mentunk tovàbb, duhtol konnybelàbadt a szemem (baràtom megakadàlyozta hogy visszarohanjak karcolni, amitol én is taho lettem volna), eddig elsétàltam az ilyen helyzetek mellett magamban egy baromàllatot mormolva, eloszor volt hogy tényleg megéltem. Ez a kiéletlen duh elég motivàlo volt, aznap este màr egy nyomdatulaj baràtnàl készitettunk 100 db matricàt; piros korben a szokàsos modon àbràzolt toloszék ugort àt félig jàrdàra parkolt kocsit, a felirat pedig "Eh, le beauf! Comment je passe moi?" (= Hé taho! Es én hogy megyek tovàbb?) Sikere volt, hatan kértek belole, két honap alatt elfogyott. Eleinte szélvédore ragasztottuk, de ràjottunk hogy utas feloli oldalon vagy hàtul hatàsosabb mert nem szedik le azonnal.
Nos, elég hosszas lettem, poéntalan és tul onéletrajzi, de mindezt azért mondtam el mert egy tàblànàl egyszerubb és foleg megvalosithatobb megoldàs, tovàbbà ha diszkrét vagy mindeféle tetlegességet el tudsz kerulni.

Ez nem Magyarorszàgon volt, de van valami észak-dél megosztàs is a mentalitàsokban. Késobb indultak institucionàlis reklàm kampànyok, elég hatàsosak voltak e téren, érezheto volt a vàltozàs.

33

Deansdale, 2006. szeptember 12. kedd, 20:32 (#)

Sic, ha van még ilyen matrica, vagy hasonlóak, küldhetnél egy pár csomaggal...


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork