Érdekességek a régmúltból

Bodnárék cikke a Blog rovatból, 2006. október 30. hétfő, 17:55 | 8 hozzászólás

Néhány régi kifejezéssel szeretnék megismertetni mindenkit, melyeket több száz évvel ezelőtt használtak.

Az első ilyen kifejezés az ordinaribor. Ennek a jelentése nem más, mint közönséges bor. Azokban az években készített borokra használták, amikor nem termett aszúszem. Az ordinaribor készítését tekintve kétféle bort különböztettek meg, mely egyben két minőségi kategóriát is jelentett. Az első kategóriába a megcsömöszölt vagy kitaposott szőlőből készített bor tartozott. Ezt nevezték szín bornak, melynek ára sokkal magasabb volt a préselt bor áráétól.

Felvetődik még egy kérdés: mi az, hogy csömöszölés? A csömöszölő egy kb. 120 cm hosszú farúd volt, melynek a vége olyan volt, mint a háromlábú szék lába. Ezzel az eszközzel gyakorlatilag szétnyomták a szőlőbogyót a fakádban, melyet aztán megcsapoltak és az így kifolyt mustból készült a színbor. A minőséget még azzal is javították, hogy lebogyózták a szőlőfürtöket, ehhez egy fából készült "ollót" használtak, mely között áthúzták a fürtöt és így arról leperegtek a bogyók, ezáltal a kocsány sem került bele a mustba.

A másik ún. gyengébb minőségű bor a sajtolt bor. Ehhez az előző eljárás során visszamaradt szőlőt használták fel. Érdekesség, hogy az ilyen sajtolt borból nem szedtek tizedet, csak a színborból.

A főbor kifejezést napjainkban is használjuk, sőt reneszánszát éli ez a borkülönlegesség. Először a XVI. század II. felében tűnik fel és a következő évszázadokban is nyomon lehet követni. Mit is takar ez az elnevezés ? Nem mást, mint az aszúszemek kiszedése nélkül készített mustból erjedő, nagyon jó minőségű bort. Napjainkban ez gyakorlatilag ugyanezt jelenti.

A másik ma is élő, sőt egyre nagyobb hangsúlyt kapó borkülönlegesség a szamorodnibor. Minden bizonnyal a szamorodni egykori neve főbor volt. A különbség a kettő között az, hogy a főbor esetében töppedtek voltak a szőlőszemek, amelyekkel együtt feldolgozták az aszúszemeket, tehát egy nagyon magas cukortartalmú mustot kaptak. A szamorodni esetében a fürtön még ép, zöld szőlőszemek voltak az aszúszemek mellett és így történt az együttes feldolgozásuk. Nyilván ilyenkor alacsonyabb mustfokról indult az erjedés, más típusú bor keletkezett.

Mit jelent a fordítás elnevezés? "Fordítás: Ha az aszú törkölyét a zsákból ismét kifordítják, és azt újból musttal felöntik..." Napjainkban az aszútészta másodszori felöntését nevezzük fordításnak.

A múlt századokban a 3 és 5 puttonyos aszúk voltak az általánosak, a 6 puttonyos már ritkaságszámba ment, nem is beszélve az essenciáról, mely a XVIII. század első éveiből ismert. Az essencia, az aszúszemekből saját súlya alól kicsurgó, sűrű lé. Essenciát csak a legkiválóbb években vettek le, és ezt a későbbiekben pl. aszúbor javításához használták. Fontos szerepet tulajdonítottak gyógyító erejének is, melyről nem egy tanulmány született.
(Kép: phototiglis)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon és Google Readerben

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (8)