Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Denver: vadászat

ervin cikke a Blog rovatból, 2006. december 10. vasárnap, 10:51 | 36 hozzászólás

A lapunk szőrös szívű szerkesztői által hosszú időre méltatlanul háttérbe szorított kandúr ismét a reflektorfénybe lép, hogy megállapíthassuk: ő minden esetleges hasonlóság ellenére nem Kittenberger Kálmán.

Előzmény: hierarchia

Több mint két esztendeje már, hogy a macskánk körmönfont módon, lényegében az útonállás módszerét alkalmazva, megszerzett bennünket gazdának. Érdekes, hogy a gazda szóhoz - hozzánk hasonlóan - a legtöbb macskatulajdonos valamilyen érthetetlen okból ragaszkodni látszik, holott a legjobb esetben is inkább csak támogató személyzetről, sokszor pedig egyenesen szolgákról kellene beszélni.

Denver is magától értetődően úgy gondolja, hogy a kényelmes élethez szükséges valamennyi dolgot rajtunk keresztül kell beszereznie. Ez az alapállás vezethetett el odáig, hogy a mai napig nem tanult meg rendesen vadászni.

Tekintsük meg a kiinduló összehasonlításunk alanyainak egymás mellé helyezett fényképeit:

Denver vs Kittenberger

Bár vizsgálatunk tárgyát nem elsősorban a külcsín képezi, azért ne menjünk el szó nélkül mellette. Denver meggyőző esztétikai fölényéhez nem férhet kétség, még akkor sem, ha elismerjük, hogy imázsának kiépítéséhez erős marketingtámogatást vesz igénybe.

Kittenberger fotója bizonyítja ugyan, hogy szúrós szemekkel tud nézni, továbbá a hajmentes koponyájára irányított reflektor is kellőképpen megriaszthatja a nyúlszívű szemlélődőt; mégis látnunk kell, hogy Denver hidegvérű, tömeggyilkos diktátorra emlékeztető portréjához képest, amelyet rafinált fehér szakállka tesz még vérfagyasztóbbá, Kittenberger legfeljebb Kitten lehet.

Amikor viszont a vadászathoz érünk, a verseny állása gyökeresen megváltozik. Kittenberger az előző századforduló után, nagyjából Denver előtt száz esztendővel kezdte meg több felvonásból álló afrikai pályafutását, amelynek során gyönyörű nagyvadak és kisebb állatok sokaságát ölte meg azért, hogy a többi ember trófeaként egy falon vagy kitömve egy múzeumban megtekinthesse őket.

Tettének megítélése nem egyértelmű: nem kevesen vannak közöttünk, akik a "kiváló vadászt, szakírót, Afrika-utazót, valamint nemzedékének egyik legkiválóbb zoológus gyűjtőjét" látják benne. Én nem vagyok kategorikus állatvédő; elfogadom, hogy a csirkének meg kell halnia ahhoz, hogy én curryt főzhessek belőle, és valahogy a pecásokat sem tudom elítélni, amiért rafináltan átverik a halat. Ám a vadászatnak nevezett tevékenységet, amelynek során fegyverekkel, távolról, passzióból megölnek egy másik élőlényt, fajunk meghaladásra érett hagyományai közé sorolom.

Egészen más a helyzet Denverrel kapcsolatban. Ő egy ragadozó állat, amelynek az lenne a természetadta föladata, hogy táplálékszerzési céllal ritkítsa a környékünk állatállományát. Más macskák mélyen átérzik ezt a felelősséget; valahol azt olvastam, hogy Angliában például ők jelentik az egyik legnagyobb veszélyforrást a többi élőlényre, már ha az évente általuk elpusztított több millió egyedből indulunk ki.

Denver esetében azonban még a marketing sem segít - rendkívül szerény eredményekről számolhatok be. Ha a bizonyítható eseteket vesszük figyelembe, akkor ténykedése csak a madárállományra jelent némi veszélyt. Evolúciós nyomást gyakorol például a rákospalotai feketerigó-populációra. Az a csökkent értelmű madárpár, amelyik kitartóan hitte, hogy a macskánk jelenléte ellenére a kerti tuja tetejébe építheti a fészkét, két elfogyasztott fiókával később kénytelen volt átértékelni az álláspontját, majd valószínűleg utód nélkül halt ki, átadva a teret az alkalmazkodóképesebb egyedeknek, akik az utca összes többi kertjében vígan élnek és szaporodnak. A mi rigóink ott szúrták el, hogy azt hitték: a szokásos "sérült vagyok - kapj el - odébb repülök" cselekkel megtéveszthetik a macskát. Denver azonban szokása szerint a többet ésszel, mint erővel elv alapján járt el: hetekig mást se csinált, csak egy bokor alól figyelte a fészket építő madarakat, azután megvárta a fiókák kikelését, és unott arccal felkúszott a tujára reggelizni.

A rigókon túl egyetlen veréb szerepel még a trófeák sorában. Nem valami dicsőséges lista. Azon fölül csak sáskák, cserebogarak, pókok, legyek és egyéb apró lények esnek áldozatul a kezdetleges vadászpróbálkozásoknak, igaz, ők meglehetősen nagy számban.

Lehet, hogy a sikertelenség oda vezethető vissza, hogy Denvert igen zsenge korában vettük magunkhoz, így nem volt kitől megtanulnia a vadászat fortélyait. Én mégse kúszhattam előtte bemutató jelleggel ide-oda a veteményben; nemcsak ő nézett volna hülyének, hanem a szomszédok is.

A reménykedő magyarázat szerint viszont az intelligens macskánk egyszerűen felismerte, hogy a táplálék megszerzésének sokkal egyszerűbb módja is van, mint ködös decemberi hajnalokon a vizes fűben sunnyogni egy álmosan támolygó veréb után. Egyszerűen csak be kell jönni a hidegből, a karmokat kitolni, és a négy jeges tappanccsal elkezdeni szteppelni az édesdeden alvó konyhai személyzet mezítelen hátán. A hatás garantált.

Következik: macskatesztek

(Kép: photoblog.hu és MEK, idézet: Természet Világa)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (36)

1

methan, 2006. december 10. vasárnap, 22:25 (#)

engem az érdekelne, hogy mi volt denverrel, amíg ti kittenbergként afrikában vadásztatok.

2

Author Profile Page ervin, 2006. december 10. vasárnap, 23:28 (#)

addig ő itthon nem vadászott. :)

amúgy külön bejárati ajtaja van neki, úgyhogy kedve szerint járkál ki-be, de mivel vadászni ugye nem hajlandó, az etetéséről no meg a szórakoztatásáról pótszemélyzet formájában gondoskodnunk kellett. Persze nem sikerült tökéletesen, úgyhogy a visszaérkeztünk utáni első héten végig látványosan meg volt sértődve, mostanában kezd fölengedni.

3

Dr. Minorka, 2006. december 11. hétfő, 00:46 (#)

Szerintem csak el van kényeztetve... Mi lenne, ha kísérletképpen ki lenne csapva legelni?

4

sic, 2006. december 11. hétfő, 02:22 (#)

#3 Dr Minorka, szerintem még tobbe kerulne utàna kiengesztelni, nem szàmitva az aggodalmas oràkat aminek alàvetnek mikor buntibe tesznek, a macskàk nagyon szeretik ha hivjàk oket, és ezt sokàig hallgatjàk akàr a melletted levo bokorbol, ha esetleg ugy gondoljàk hogy tàvollétedért a még nem elpakolt utazotàska a felelos, gondoskodnak valami penetràns megjelolésrol, és a legtartozkodobbja is orommel ul egy szàmàra vadidegen olébe mikozben gazdàja, pardon, szolgàja épp hogy csak megérintheti mert bunosnek talàltatott elutazàs vétkében, nem megfelelo ételt pedig csak dràgàbb szonyegekre hànynak, igy mindenki tudja mihez tartsa magàt.
Hidd el, simàbban meg lehet uszni ha egybol megkapjàk amit akarnak, nem jo otlet az a legelo.

5

Author Profile Page ervin, 2006. december 11. hétfő, 07:04 (#)

sic, ehhez nincs is mit hozzátennem, ezek szerint te már mindenen túlvagy. :)

6

Ali, 2006. december 11. hétfő, 08:24 (#)

Jó a cikk, köszönet, hála, virágeső :), bár a Kittenberger szóvicc egy kicsit mintha túl lenne erőltetve. :P Azonban legyél csak büszke Denverre, nagyanyám macskái több generációra visszamenőleg nem voltak képesek egyetlen énekesmadarat elkapni, bár még madáretető is van a területükön. (Nekik az a tévé. Gyakran nézik :)) Nem mintha a vadászösztön nem működne, ezt a lustaságmérő kézikészülékkel (lézerdiódás odamutatóeszköz) többször is ellenőriztem. Még a legtestesebbje is képes ilyenkor a gravitációs jelenségeket figyelmen kívül hagyva mindhárom dimenzióban nagy sebességgel közlekedni. :) De a madarak, azok valahogy nem jutnak el az áldozati szerepig. Persze tudom, két egyforma macska még nem termett a Földön. De pont ezért tartjuk őket megkapónak. Magunkra ismerünk bennük. :)

7

nyelv-ész, 2006. december 11. hétfő, 13:11 (#)

sic,
"ugy gondoljàk hogy tàvollétedért a még nem elpakolt utazotàska a felelos, gondoskodnak valami penetràns megjelolésrol" - ez jól hangzik, de valójában a macskák a szagjelet azért teszik oda, hogy mindenki tudja, ez a tárgy az ő felségterületük része.

Mint ahogy mi, emberek is azok vagyunk. Mint ervin kifejtette, a macskák tulajdonképp felismerték, hogy az ember nem más, mint egy táplálékforrás, csak nem úgy, ahogy a veréb meg a szöcske. A megszerezhető élelem nem a ráfordított lopakodás/lesbenállás, hanem a hízelkedés/törleszkedés/dorombolás függvénye.


8

Author Profile Page ervin, 2006. december 11. hétfő, 16:19 (#)

"ez jól hangzik, de valójában a macskák a szagjelet azért teszik oda, hogy mindenki tudja, ez a tárgy az ő felségterületük része" - ez jól hangzik, de azt mutatja, hogy téged valószínűleg még nem büntetett meg így a macskád. :) az, hogy pont mikor és hova (és hova nem) teszi azt a jelet, félelmetesen tudatos(nak tűnik).

9

Zs, 2006. december 11. hétfő, 16:37 (#)

#8 Lehet, hogy ivartalanítás segít ezen?

10

sanna, 2006. december 11. hétfő, 18:07 (#)

:D Hát ez iszonyú aranyos, nagyon jó kot-komparatisztikai bejegyzés lett. High paw! ("kiváló szaglászt, szagírót, Ágbog-utazót, valamint nemzedékének egyik legkiválóbb bőrtapicska gyűjtőjét" ismerhettük meg Denverben. Film lesz?)

11

sic, 2006. december 11. hétfő, 20:13 (#)

#5 ervin, igen én is, :) bàr még nem adtam fel teljesen, épp egy (hàzilag kivitelezheto) macskaproof madàreteto tervrajzàn toprengek. Szidtam oket cinege ugyben, sot a konyhàba prezentàlt nyultetemet sem értékeltem, bàr mostanàban csak doglott egereket hoznak hàzhoz (àgyhoz) de ez legfeljebb annyit jelent hogy tudjàk hogy a tobbit nem kérem.

#7 Nyelv ész, szerintem lebecsulod a macskàkat, ennél sokkal kevésbé mechanikus modon mukodnek, és manipulàlàshoz, illetve teruletukon lako emberek nevelnéséhez ennél sokkal szélesebb eszkoztàruk van.
Ugy tunik egy jol tàplàlt (nem kovér, és még csak nem is molett!) macska aki "jàtékbol" egerészik sokkal hatàsosabb mint az amelyik erre rà van szorulva, és korgo gyomra kergeti a lassu, figyelmes, majd villàmgyors mozgàssorba, mi tobb, az elobbi nem hagyja abba amikor jol lakott. Amugy a vadàsz készség is csak részben tunik osztonnek.
Szaglepakolàsbol meg van tobbféle, alapvetoen ketto: egyik az emlitett vizelés ami eros szagu kis cseppekbol àll, leginkàbb konkurrensek elijesztésére szolgàl, mindenesetre stresszesebb, vitatott helyzetekben alkalmazzàk. A màsik egy pozitivabb formàja a dolognak, a szàjuk vonalànak folytatàsa tàjékàn képeznek szàmukra pozitiv szagokat, nem ellenséges szituàciokban e "orom" szaglerakattal jelzik meg teruletkre befogadott tàrgyakat, ami lehetne egy utazo tàska is, de nem az. E kétfajta szagjelzés annyira ellentéte egymàsnak hogy az utobbit megprobàljàk szintetikusan eloàllitani, remélve hogy egy ilyen spray meggyozi oket a budos teruletjelzés szukségtelenségérol.

#8 Zs, errol nagyon megoszlanak a vélemények. A legmeggyozobb szàmomra az àllatorvosomé, egy himet ha ivartalanitanak azt nagyon fiatalon kell, egyrészt mert késobb normàlisan alakult szervezeténél ez problémàt jelent, màsrészt szenved tole, harmadrészt amikor a teruletjelzés problémàja fellép màr tul késo, az indittatàs és ezzel a szokàs megmarad, legfeljebb kevésbé budosen. Amugy semmilyen himet nem ajànlanék zàrt helyre, egy nostény àtlag 1,2 hektàrral boven ki van szolgàlva, ivartalanitva egy lakàs is teljesen elég neki, egy eredetileg tizszer akkora teruletszukségletu himnek màr kell legalàbb egy kert. Természetesen ez a teruletszukséglet vàrosban nagyon leszukul, de egy lakàsnyira nem. (Persze ezek csak àltalànossàgok, utàna jon konkrétan a macska személyisége ami meghazudtol minden teoriàt.) A him macskàm nem ivartalanitottam, és szag alapjàn felségterulete hatàra a sovény kornyékén van, tavasszal meg mindenen ami vertikàlis, de hàzban sosem.

12

Dr. Minorka, 2006. december 11. hétfő, 20:14 (#)

re: Zs(9)
Én a helyedben illegalitásba vonulnék!

13

sic, 2006. december 11. hétfő, 20:18 (#)

#12 Dr Minorka, ugyancsak tul fiatalon olvastad a versenylo halàlàt?

14

Dr. Minorka, 2006. december 11. hétfő, 20:42 (#)

sic!
Ha ezt kifejtenéd, mert sajna, nem értem!

15

sic, 2006. december 11. hétfő, 21:35 (#)

#14 Dr Minorka, elnézést a kodosségért. Tul fiatalon - ugy értettem hogy Ajtmatov e konyvében a tàrsadalomkritikàt és egyebeket ebben a korban csak részlegesen ha lehet làtni, viszont a lo kasztràlàsànak jelente mély nyomot hagy az emberben.

16

Dr. Minorka, 2006. december 11. hétfő, 21:57 (#)

De én csak arra utaltam, hogyha Zs ilyeneket tanácsol, akkor Ervin hevesen reagálna erre... Vagyis felejtsük ezt az ötletet.

17

robi, 2006. december 12. kedd, 00:04 (#)

Hamár ennyi gyakorló macskás ember van, kérdeznék egyet: kicsi még a cica, és elég korán lett elválasztva, de a spontán beleharapok/mélyen végigkarmolom a személyzetet kb. mit jelenthet? Ugyanis teljesen kedves cica, békésen üldögél/fekszik, egyszercsak felkel, odajön, és szétharapja vagy felszántja a kezünket. A kis diktátor ezután elvonul (szerintem röhög magában), mi meg ordítunk.

18

Ali, 2006. december 12. kedd, 07:55 (#)

Arról bizony le kell szoktatni. Egy normális alomban is megkapja a többiektől a magáét, ha nem tanulja meg a körmöt behúzni és a harapását kontrollálni. Tapasztalatom szerint jó erősen rá kell _sziszegni_ ilyenkor, azt a hangot egyszerűen gyűlölik a macskák és egymás közt is a legmélyebb nem tetszés kifejezésére tartják fenn. Egyébként játszani szeretne, csak így nem szabad engedni.

19

robi, 2006. december 12. kedd, 08:31 (#)

Köszi, megpróbáljuk.

20

eszti, 2006. december 12. kedd, 09:07 (#)

#11 sic: nálunk egy lábon álló madáretető van a kertben, a macskaproof megoldás a következő: a lábára még felállítás előtt felhúztunk egy kétésfélliteres műanyag flakont (egy henger, jó egy cső is vagy valami hasonló), a macska félig fel tud kapaszkodni, de a műanyagon megcsúszik a karma. Azóta magunkban nevetve hallgatjuk a monoton kaparászást, nem adja fel, de még egyszer sem tudott felmászni...

21

Zs, 2006. december 12. kedd, 09:39 (#)

#16 pedig nem hülyeség. Fiatalon ivartalanítva lett a kandur, nem jelöl semmit, kevesebb verekszik mint a többi kandúr, tovább él , nem kövér, látszólag boldog és pofátlan:)
Persze ez csak az én személyes pár macskás tapasztalatom (6 macska , 6 éve.)

22

Author Profile Page ervin, 2006. december 12. kedd, 10:08 (#)

Zs, mi nem ivartalanítottunk, és valószínűleg most már túl későn is lenne hozzá. Az volt az alapgondolatunk, hogy Denver lehetőleg maradjon tényleg kandúr; aztán ha cseperedve nagyon jelölni kezd, és nem bírjuk tovább, akkor megy a kés alá. valahogy megérezte a tétet, és (legalábbis itthon) nem permetez.

Ezzel együtt értem, hogy főleg lakásban tartás mellett miért választják ezt a megoldást mások. Azért a nem kövérrel mázlid lehet: ha kövér macskát látok, szinte mindig ivartalanított egyed.

23

Zs, 2006. december 12. kedd, 10:14 (#)

Lehet, hogy szerencse tényleg. Bár mindegyik cicánk ivartalanitva de egyik sem kövér, de valószinű az is közrejátszik, hogy folyamatosan ki-be mászkálnak a macsok a házból.

24

sic, 2006. december 12. kedd, 10:16 (#)

#20 eszti, nagyon koszonom az otletet. Mondanàl egy kicsit tobbet a dologrol? Hogy nem ugorja àt az akadàlyt? A legmagasabb ponton rogzitettétek a flakont? Mindenesetre tobb otletet is adtàl, az eteto alapjànak magassàga szàmomra hozzàférheto kell hogy legyen amitol egy macskànak is az, tehàt valoszinuleg a szélére is valami nagyobb àtméroju muanyag csovet rakok, ronda lesz de sebaj, eddig nem tudtam elfogadhato és kivitelezheto megoldàst.

25

pblue, 2006. december 12. kedd, 16:54 (#)

ervin de én nem értem, mit vársz a macskádtól. szerinted más házicicák minden héten elejtenek két gazellát meg egy kafferbivalyt?

26

Author Profile Page ervin, 2006. december 12. kedd, 17:05 (#)

pblue, nincsenek elvárások, sőt még viszonyítási alap se, csak valahogy kevésnek érzem a zsákmányt. :)

27

pblue, 2006. december 14. csütörtök, 15:25 (#)

nekem volt már fiú meg lány macskám is, és kb mindig ugyanez volt a teljesítmény mint amit te írsz. szerintem ezek ilyenek

28

Author Profile Page ervin, 2006. december 14. csütörtök, 18:33 (#)

no de a te macskáid is kitűnő vadászterületen éltek? az is lehet, hogy csak liberálisabb vagy nálam. voltál katona? :)

29

pblue, 2006. december 15. péntek, 11:30 (#)

hát az egyik az elégjó helyen élt, mert a szabadsághegyen egy társasház kertje volt a vadászterület, meg közelben kiserdők, hasonlók.

de valóban, nem voltam katona és liberális vagyok :)

30

nyelv-ész, 2006. december 15. péntek, 13:20 (#)

#26-29: ervin, pblue,

sajnos a macskák evolúciójában a domesztikálás sem hozott áttörést vadászat terén. A fránya kis ragadozók még mindig csak annyi zsákmányt ejtenek el, amennyit az éhségük diktál.

Fényévekre vannak a kittenbergerek kedvtelésből, hobbiból történő öldöklésétől.

31

Author Profile Page ervin, 2006. december 15. péntek, 15:44 (#)

nyelv-ész, szerintem minden mondatod tévedés. :)

Egyfelől, Denver az éhségfoktól teljesen függetlenül vadászik a kisebb élőlényekre. Ha úgy tetszik, hobbiból.

Másodszor, jóízűen mosolyogna azon az implicit föltevéseden, hogy az ember domesztikálta a macskákat és nem fordítva.

Harmadszor pedig - bár ellene vagyok az emberi vadászatnak - azt gondolom, hogy Kittenberger valószínűleg "humánusabban" bánt az áldozataival, mint egy macska teszi: Kálmán csak lőtt aztán kész, Denver viszont játék címén órákig kínoz minden elejtett szerencsétlent, ha közbe nem lépek.

32

Dr. Minorka, 2006. december 15. péntek, 15:44 (#)

Azért láttunk már macskát egérrel "játszani".

33

nyelv-ész, 2006. december 15. péntek, 15:59 (#)

Hát kérem, az tévedés, hogy a macska hobbiból játszik az egérrel. Azért teszi, mert így a szerencsétlen áldozat adrenalinszintje és vérnyomása megnő, emiatt ízletesebb a falat. Ösztönösen játszik akkor is az áldozatával, ha utána nem eszi meg. Szóval ez messze van a "hobbi" kategóriától.

34

Dr. Minorka, 2006. december 15. péntek, 16:18 (#)

Nem hobbiból játszik, sima élvezetből.

35

sic, 2006. december 15. péntek, 16:50 (#)

#33 nyelv ész ezt a teoriàt én is hallottam màr de valami véralvadàs szempontbol. Màrmint egy megolt egeret is dobàlnak pàr percig, és ha megeszik tényleg nincs egy csepp vér se sehol, csak valami epe vagy gyomor marad. A madzagon ràngatott dugo adrenalinszintjérol nem tudok semmit, de néha felmerul bennem Jurassic Park utàn szabadon, hogy a triceratopszok làtàsàbol orokoltek valamit, ami mozog azt jobban làtjàk, és ez ingerli oket. Nem tudom mi lehet a sorrendjuk hozzànk képest (egy ember 80 milisecond alatt eloszor szint làt, utàna formàt, tàvolsàgot és végul mozgàst) de talàn nem ugyan ez.

36

Judit, 2007. november 6. kedd, 10:18 (#)

Enyem macskak (jo 5 perccel az aznapi rendes gyikocska kipreparalasa utan) egy valoszinuleg nem az ereje teljeben levo galambot kergettek be a lakasba a negyedik emeleti erkelyrol. Hova mashova, mint az agy vegebe. Nem dicsertem meg oket.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork