Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53876 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Mentalitàs (French konneksiön)

sic cikke a Blog rovatból, 2007. január 3. szerda, 01:40 | 22 hozzászólás

Mentalitás az van. Olyan helyes kis fedő szó, az összes értetlenségünket le bírja takarni, anélkül hogy konkrétan elmerengenénk azon hogy ez miből áll. Ezzel a szóval csak általánosítani lehet, tehát kliséket fogok felidézni, ennél fogva felszínesen, ezekben nincs semmilyen értékítélet, természetesen mindenben túlzok, és remélem e mondattal mindenféle felelősséget elhárítok, így újraolvasva olyannyira hogy gyakorlatilag beszámíthatatlanná nyilvánítom magam, ám legyen. Önmagában nehezen tudnék mentalitásról beszélni, kettőt probálok meg egymàshoz képest felvázolni.

Minden normális magyar embernek egy francia valahogy nem igazán őszinte, kissé álszent. Mikor köszön, rád mosolyog akkor is ha utál. Akkor is ha tudja hogy te is utálod. Mert ha törik ha szakad, arra a kérdésre "hogy vagy" azt fogja vàlaszolni "köszönom jól" és még mosolyog is hozzà. Akkor is ha teljesen rosszul van, és esetleg rengeteg okkal rá. Mert ugye nem fogja a kérdező idejét negativ témákkal terhelni.

A francia. Az egyik legjobb dolog szerinte ha kellemesek vagyunk egymàsnak, pontosabban csiszolatlannak lenni vétek, a beszélgetés az meg egy muvészet (l'art de la conversation sok nagy ironál felmerul). Egy francia szerint nem kell lépten nyomon osszeveszni minden apróságon, de fontos dolgokon sem, amire a legjobb mód hogy elkeruli a kényes témákat, ez amúgy egy tanàcs is (il faut éviter les sujets qui fâchent). Ettől kellemesen el lehet egymással tölteni némi időt, akár éveket is, a még számára is zavaró részletek fölött hallás és memória zavart idéző tünetekkel, meglepően könnyedén átsiklik. Kellemetlen témák említése bunkóság vagy fejlett kötekedési hajlam jele, számára van ebben valami antiszociàlis. A "kinek mi köze hozzá" (pontosabban "mi közöm hozzá") kimondatlan kérdés egy irányító elv, és politikát, gazdaságot leszámítva a "senkinek semmi" implicit válasszal együtt jár, talán Voltaire "műveljük kertjünket" felszólítását értelmezi így.
Am mindennek meg kell adni a módjàt, van ugye a "le fond et la forme", a tartalom és a forma, ami számára két teljesen jól elkülöníthető dolog, és ez utóbbi döntően fontos, ennél fogva az előbbit akár meg is lehet érte bocsàjtani.

Francia szempontbol meg a magyarok olyan huszàrosak. (Egy "à la hussard" megoldás minden diplomáciát nélkülöző hozzáállást jelent.) Olyan érdekesen direktek, akár mindenféle udvariassági szabállyal dacolva. Ha egy magyar utál akár valami számára jó oknál fogva, és hányna tőled, még akkor is ha ez téged nem érdekel, ezt valószinű meg fogod tudni az első együtt tôltött öt perc után, és még ha nem is hány le, esetleg meg sem mondja, akkor is tudomásodra hozza, kiül az arcára.

A magyar. Nem szeret sok időt pazarolni az etikett àltal megkivánt udvariassàgi rituáltáncokra, esetleg bevezetőül mond egy olyan furcsát mint "szíves engedelmükkel" és ezzel el is van intézve a dolog, jöjjön a lényeg. Az eufémizmusok, pille konnyű célzàsok és az azt követő várakozàs, egyéb, számára pongyola megfogalmazás nem kenyere, ha a témát érzékenynek itélve megpróbálják eltéríteni céljától, az időjárásra, vagy bármi remélhetőleg nem sértődés keltő topikra célozva, ő csak megy tovàbb, teljesen konkrétan meg fogja nevezni a dolgokat. Ami néha meglepően pertinens és pozitiv, de néha bizony az udvariatlansággal határos. Az A ponttol a B-hez mint tudjuk a legrövidebb út az egyenes, számára a többi hülyeség. Talán emiatt is mondás egy másik országban hogy a magyar az, aki utánad megy be a forgó ajtón és előtted jön ki.
A tartalom és a forma kérdéskörben egy magyarnak ez utóbbi legjobb esetben egy gondosan, figyelmesen összerakott csomagolást jelenthet, de ha gyűrött zsírfoltos bolti papírzacskó is az, sebaj, lényeg a tartalom, vannak fényes dolgok, arany az aminek az a kémiai képlete.
A műveljük kertünket féle Voltaire-i felszólítàs esetében az "én hàzam az én vàram" kifejezésre fordítható leginkàbb, de ez már valahogy egy dacos válasznak is tűnik arra, hogy valaki már megint belepofàzott.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (22)

1

nyelv-ész, 2007. január 3. szerda, 07:34 (#)

Egy amerikai ismerősöm mindezt úgy fogalmazta meg a szokásos amcsi leegyszerűsítő-lerövidítő módon, hogy a franciák bohócok, a magyarok lelkibetegek.

2

Forsage, 2007. január 3. szerda, 09:19 (#)

Csak így tovább! Kíváncsian várom a folytatást.

Közvetlen munkatársam volt nemrég kétésfél évig egy francia srác, a hónap végére remélem, megértem egy-két utólag is furcsa mozzanatát ;)

3

Author Profile Page ervin, 2007. január 3. szerda, 09:34 (#)

sic, érdekes, hogy amit a magyarokról írsz, azt általában az amerikaiakra szokás mondani: hogy célratörőek, egyenesek, direktek, nem szívlelik a formaságokat. Kíváncsi vagyok - de belülről nem tudom jól megítélni -, hogy tényleg hasonlítunk-e hozzájuk, vagy mi csak a franciákhoz képestvagyunk amerikaiak. :)

nyelv-ész, szvsz a lelkibetegség egy fontos, de másik vonal, nem érdemes idekeverni.

4

gargoyle, 2007. január 3. szerda, 10:28 (#)

ezek szerint en egy lokalis francia vagyok (: soha nem ertettem minek olyan problemakat feszegetni amik nem fontosak hogy feszegetve legyenek, es altalaban eleg keves fontos problemaja van az embernek... jo mondjuk bajologni nem fogok jelentosen azzal akit nem kedvelek, de ha jol ertem annyira ez ott sem divat, inkabb a klasszikus udvariassagi szertartasok moge bujnak

5

katrmandu, 2007. január 3. szerda, 10:41 (#)

Tetszik az elemzés, ül is (ránk) magyarokra :) a francia kifejezéseket a postból már gyakorolom, ha tudnék franciául, még jobban menne, sebaj :)

Ervinnek:
Mi valsz az amcsiknak is túl direktek lennék, odaát vannak határok, témák, amiket nem szokás érinteni, ilyenek talán a postban is említett magánügyek. A különbség (asszem) az, hogy (mint megtudtuk) a francia nem terhel téged a saját negatív ügyeivel, addig az amcsik (jól felfogott érdekből) eltitkolják előled a saját bajaikat, hogy fenntartsák a sikeres, kiegyensúlyozott, stramm imázst - amit a panaszkodás, a frown face aláásna, és így akár hátrányba is kerülhetnének pl. munkahelyen.

Egyes konkrét ügyekben lehetnek direktek, lásd a médiában a kíméletlenül célratörő interjúkat, üzleti, szakmai kérdésekben sem szeretik ott a köntörfalazást, de sok esetben a magyar inkább felszínesnek találja őket. Minden a mosoly (és a jó fogorvos!), a kifogástalan haj, a rendezett ruházat.
And world peace. :)

6

szilvus, 2007. január 3. szerda, 12:30 (#)

Szeptemberben Stockholmban egy norvegiaban elo ir ember tartott nekunk cross-cultural communication orakat ket napon keresztul. A kovetkezot tanultuk a magyarokrol:

The Hungarian culture is not a collectivistic one, rather it is a moderately individualistic culture, however, significantly less so, than Anglo-Western or even German cultures. The West is goal-oriented, the East relationship-riented, i.e. a Westerner gains value from the product, while the Esterner from the relationship. Hungarians fall in the middle, with growing individualistic tendencies. They are becoming more selfish, like the rest of the "successful" world.
...
Be "honest" is a value, but harmony should be maintained (to avoid stress and change) and direct confrontations avoided.
...
Hungarians are big on forming their own, unique, different opinions (2 Hungarians 3 opinions).
...
State is expected to play a balancing role and help out in crisis. Practically, the state is still seen as a pain in the neck and not as an institution that serves our combined interests.
...
Broadly speaking, in Germany a meeting is a vehicle for experts to exchange information. Participants are well prepared and do not expect to be questioned or challenged. For the British, the Dutch and Hungarians, it is a forum for interested parties to debate ideas and come up with a recommendation and an action plan. Everyone is expected to make a contribution. In France, a meeting is for the boss to announce decisions, which have been made elsewhere or gather specific information. It is not a forum for debate. In Spain or Italy, meetings are for making official the decision that has been made in the restaurant or the coffee bar and for sorting out the politics and the personal relationships that the decision affects.
...
Hungarians are typically much more stubborn and proud than success oriented, so if you want us to learn and use your ways, you have to convince us first that your way is the best way to reach our OWN vision.

Satobbi. Lehet vitatkozni =))

7

Ali, 2007. január 3. szerda, 13:08 (#)

A fentiek szerint akkor a franciák a kínaiakkal rokonok kissé lelkileg, ugyanis a kínaiak mondják, hogy "ha nem foglalkoznánk a problémákkal, akkor azok előbb-utóbb maguktól is megoldódnának". :)

8

Author Profile Page ervin, 2007. január 3. szerda, 13:13 (#)

szilvus, én asszem, egyetértek a leírással, bár a legjobban a német t definíciója tetszik.

9

szilvus, 2007. január 3. szerda, 14:02 (#)

Talaltam meg nehany gondolatot:

- Compared to Americans, Hungarians have a significantly stronger tendency to avoid life's uncertainties. What is different, is dangerous.
- Teachers are supposed to have all the answers.

Es ez persze amit mind tudunk:

- Pessimism is a state of mind with Hungarians. Hungarians thinkg that if news is bad, it must be true.

Meg ami fent is emlitesre kerult mar:

- Language is often indirect and imprecise, and purposedly so. Hungarians are almost always less direct than Americans and depend on nuances of meaning in many cases.

- Hungarians very rarely praise you directly "in the eye". You have to learn reading between the lines if you do not want to suffer from love-deficiency.

- Hungary's business culture is really one of a kind as it is very mono chronic meaning that in the business-context they place a high value on punctuality, schedules and deadlines. Visitors are expected to match this. To be late indicates that you do not consider them important.

- Hungarians expect friends to share private and intimate details of their personal lives. Hungarians will even enjoy sharing details of their romantic life with you!

10

attacs, 2007. január 3. szerda, 14:32 (#)

A laborban 3 francia lány volt, ebből 2 a legtársaságibb, legsegítőkészebb, 1 elviselhetetlenül gőgös és opinionated, és első 2nél hajlamos vagyok részben a franciaságuknak is betudni pozitívumaikat, utóbbinál viszont biztosan nem franciaságához rendelem gőgősségét, hanem karrierizmusához és ahhoz a tényhez, hogy lecturer volt egy egyetemen és abból lett egyszerű PhD hallgató és ez betett a státuszérzékenységének, tehát egy vele egyenrangú látogató diák (aki én voltam) az már neki negligálandó volt. Vicces ahogy sic belevág emészthető és korrekt nyelvezettel az igencsak ködös nemzetkarakterológiába. A Holminak volt egyszer egy tanulságos gyűjtése témában. És ennek belföldi változatát műveli Scorsese előszeretettel régebben New York-i olasz, manapság Dél-Boston-i ír tematikával.

11

Ali, 2007. január 3. szerda, 15:34 (#)

Attacs,
kicsit off, de indirekt módon érintettnek érzem magam, ugyanis én is előbb tartottam órát az egyetemen, doktoranduszoknak is (főiskolai végzettséggel), mintsem egyetemi diplomát szereztem volna (a második az volt) és bár én teljesen úgy gondoltam, hogy legfeljebb a korom és a munkahelyi tapasztalatom miatt lógok ki, két év elteltével kaptam vissza azt a kritikát, hogy engem meg sem lehetett közelíteni. =:-o Ezt, aki mondta, abból vonta le következtetésként, hogy a legelső napon megejtett évfolyamgyűlésen több hozzászólásom is volt a hallgatókkal kapcsolatos "ügyrendiekben" és természetesen a megjelent oktatók ismertek, minthogy kollégájuk voltam. Összehasonlítva az általad említett gőgös hölggyel, én állítom, hogy bennem ilyen szándék nem volt -- csakhát nem a szándék számít. Ez nekem eléggé csapdahelyzetnek tűnik. Vajon a szándékoltságot te megérzed a gőg mögött, vagy csak a külső jelekből ítélsz? Itt most nem az érdekel, hogy a példádbeli hölgy jogosan volt-e megítélve, hanem az, hogy én még mire ügyeljek, "milyen színházat játszak"? Mert ha a magyar karakterről esik szó, az is jellemző, hogy ha valamivel megvádolnak, azt le nem mosod magadról, akármennyire is alaptalan. Ráadásul mindenki alapfelfogásban úgy gondolja, a másik nagyít, így nekem egy csomó mindent le kell tagadnom, ha mondjuk az önáletrajzomról van szó, mert a negyedét is beteges dicsekvésnek vennék. (Munkaközvetítőkről eddig csak nagyon rossz, irtózatosan rossz, egetverően rossz és fokozhatatlanul rossz tapasztalataim vannak.)

12

sic, 2007. január 3. szerda, 16:18 (#)

Gargoyle, nem csak hogy mogé bujnak, de gyakran ott is maradnak.

Szilvus, és Katmandou koszi a kiegészitéseket.
Csalàdban tobben vagyunk érdekelve a témàban, és még senki nem tudta rendesen meghatàrozni. Van erre egy képzelt példàm amivel mindenki egyetértett, hogy ha osszezàrnànk egy napra egy teremben 20 franciàt és egy màsikban 20 magyart, az elobbiek egy tobbé kevésbé kellemes napot toltenek el egymàssal, talàn lesz két hàrom aki utàna felhivja a màsikat, de még az sem biztos. A képzelt magyar csoport pedig egy fàraszto nap utàn rengeteg dolgot fog tudni egymàsrol, némelyek oszintén utàljàk egymàst, màsok hosszantarto baràtsàgot kotnek.
Ezzel a képzelt példàval nem érzelmek mélységérol beszélek, és még értelemrol sem, hanem valamiféle intenzitàs kulonbségrol. Evekbe telhet mig megtudok annyit egy franciàrol amit egy magyarrol pàr ora alatt. Ez valamelyest hasonlit arra amit mondasz.
A nyelv leiràsàval nem értek egyet, vagy néhàny kulfoldi elgyalogolt egy részletben de igenis megadott indikàcio mellett, ami esetleg még lefordithatatlan is. Epp tegnap probàlt

#7 Ali ez pàr éve téma volt franciaorszàgban, "s'il n'y a pas de solution, il n'y a pas de probléme" = ha nincs megoldàs, akkor nincs probléma sem. Eleinte felhàborodàs kisérte mivel cinikusan, gazdasàgi kornyezetben merult fel, àm most màr mindenkinek Shadok képregénybol szàrmazo kozmondàst jelent.
A probléma az lehet hogy eltunik, viszont ugy tudom a franciàk eros rekordot tartanak az antidepresszios, anxiolytique = szorongàscsokkento?, hypnotiques = altatok? fogyasztàsàban. Bàr rosszmàju vagyok, valojàban ezt leginkàbb azzal magyaràzzàk hogy kunnyu hozzàjutni. Azzal nem hogy egy véleménykutatàs szerint az emberek 65% gondolja ugy hogy màrol holnapra vészesen elszegényedhet (= tomber dans la précarité). Ez pedig màr off.

#10 Attacs nem àllt szàndékomban nemzetkarakterologiàt nyujtani, a szocializàlodàs nemhogy eltéro mértékegységeirol probàltam beszélni hanem arrol hogy még a mérce is màs, és leirni kurulbeul azt ami egymàsrol elso pillantàsra kiderul mindkét félnek.
A harmadik làny gogjét ugyancsak betudhatod francia mivoltànak, erosen hierarchizàltak :)

#Ali, tobb dolgot emlitesz egyszerre. Egy bizonytalanabb személyiség màr attol is gogosnek tarthat ha 30- 40 centivel magasabb vagy nàla és ennél fogva a tekinteted lefelé irànyul mikor a szemébe nézel. Utàna neked kell eldontened hogy kezeled e a helyzetet valami kozvetlenebb megjegyzéssel vagy annyira nem érdekel :)

13

sic, 2007. január 3. szerda, 16:29 (#)

Lemardt egy mondatom, tehàt, épp tegnap probàltuk meg osszeszedni a sétàlàs iletve a se promener igék lehetoségeit, magyarul sokkal tobb hely iràny és cél indikàcio fuzodik hozzà mint franciàul.

14

Ali, 2007. január 3. szerda, 16:36 (#)

"s'il n'y a pas de solution, il n'y a pas de probléme"

Azért arra a több ezer idős franciára, akik belehaltak a nyári hőségbe, talán fognak emlékezni... Ámbár léteznek fasiszta jellegű megfontolások arról, hogy gazdaságilag az idősek csak szükségtelen terhet jelentenek, erre az útra meg már idehaza is szívesen rálépnének néhányan. :(

15

sic, 2007. január 3. szerda, 17:11 (#)

Jonnek a vàlasztàsok és hamarosan el leszunk àrasztva megoldàsokkal.

off: ràjàr mostansàg az ujjam a magyar é-re, talàn ettol irtam helytelenul: "problème" helyesen.

16

Ali, 2007. január 3. szerda, 17:16 (#)

Ígéretekkel, ígéretekkel...

17

szilvus, 2007. január 3. szerda, 17:32 (#)

sic, #13, nekem nagyon tetszett amit irtal, foleg mert eleg valoszinu, h fel evet Parizsban fogok dolgozni =))) azok a franciak akiket meg jol ismerek mind olyanok akik elmentek kulfoldre (is) tanulni, ugyh messze nem az atlagot kepezik. koszi a hasznossagokat...

18

lili, 2007. január 3. szerda, 18:02 (#)

"(...) il faut éviter les sujets qui fâchent"

au contraire! a kulturális -, szellemi örökségükben...
szeretnek vájkálni a lélek homályos tárnáiban az életről, szerelemről, halálról,
kapcsolatokról

19

methan, 2007. január 3. szerda, 19:56 (#)

sic (#12, antidepresszánsok fogyasztása) és ali (#14): asszem houellebecq-ből elég jól levezethető; az különösen tetszik, hogy a 2005 elején megjelent 'egy sziget lehetőségé'-ben konkrétan megjósolja a nyári időshullást (még ha ez nem is igényel nostradamus-oklevelet: nem tudom, 2004-ben mi volt a helyzet), úgyhogy ugyanitt közölt projektje, miszerint nemzedéke zarathustrájává kivánna válni, egész ígéretesen halad. ja, és kis kárörömmel citáltam ide, mint aki franciaként teljessen kilóg a cikkben ábrázolt képből. ami attól még lehet érvényes.

20

sic, 2007. január 3. szerda, 22:21 (#)

Methan gondolom a Particules élémentaires-re célzol az antidepresszànsok hasznàlatàval, nem, csecsemoknek ilyet a legidegesebb francia is ritkàn ad.
A nagy nyàri "idoshullàs" pedig 2003-ban volt... ez kàbé ossze is foglalaja Houellebecq vàteszi személyiségét.

21

methan, 2007. január 3. szerda, 22:35 (#)

2003-ban? olyan rég? banyek, pedig úgy drukkoltam neki.

22

Adi, 2007. január 6. szombat, 01:02 (#)

Van egy ismerősöm, aki több évig (tudtommal 11 évig) élt Párizsban, a Sorbonne-on végzett jogászként és ~6-7 éve költözött haza. Ő nagyon nem bírta a franciák nagypofájúságát, de szerinte ez elsősorban a fővárosiakra jellemző, a Párizson kívül élőkre már messze nem annyira.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork