Egy dohányos utolsó naplója
eszpee cikke a Blog rovatból, 2007. február 26. hétfő, 21:16 | 65 hozzászólás
2007. február 18-án, vasárnap délután a kis kilépőteraszunkon elszívtam az utolsó cigarettámat. Legalábbis akkor ilyen teátrális mondatok jártak a fejemben, kergetőzve a bizonytalansággal, lévén dohányzó életem 5 éve alatt eddig még sosem próbáltam meg abbahagyni. Ezeket a sorokat részben utólag, részben folyamatosan írom, egyrészt nem akarom teleszemetelni a kispadot a mindennapi gyötrelmeimmel, másrészt meg azért óvatos duhaj vagyok, ha mégse sikerülne, nem kell publikálnom belőle semmit. Azért az, hogy ezt olvassátok, legalábbis optimizmusra adhat okot - ami furcsa módon még rám is hatással van.
-1. nap
Szombat, reggel durva megfázásra ébredek, azért a napi rutinból nem szakít ki, lemegy vagy 5-6 szál cigi, mire rájövök, hogy ezt talán most nem kéne, hiszen beszélni is alig. Koradélután abba is hagyom, nem is hiányzik, a teli fejemmel és a kaparó torkommal vagyok elfoglalva.
0. nap
Ez a bevezetőben említett vasárnap, náthafronton vagy jobban vagyok, vagy csak vakmerőbb, mindenesetre késődélután elegem van, fél órányi tépelődés után rágyújtok. A legmeglepőbb az egészben az, hogy a 24 óra elvonás ellenére nem is esik olyan jól, persze, még beteg vagyok, de akkor is. Ez adja meg a végső lökést, leállunk. (Egy érv lesz majd a visszaszokás mellett, hogy nem élveztem ki maximálisan az utolsó cigimet.)
1. nap
Viszonylag lazán indul, persze kávé helyett tea a megfázás miatt, sokat nem is dolgozom, csak kattintgatások cél nélkül, így nem nehéz nem rágyújtani. Elhatározom, hogy megpróbálom szinte kívülről figyelni magam, milyen reakciókat produkál a szervezetem az elvonásra. Az első érdekes észrevétel, hogy nem folyamatosan hiányzik a dohányzás, hanem kisebb-nagyobb erősségű hullámokban, szinte a semmiből egyszer csak beüt egy EJJ, DE JÓ LENNE EGY CIGI, ami aztán 1-2 perc kínlódás után elmúlik. Az este a legdurvább, sűrűsödő és erősödő rohamok, közben már kézremegés is, hetvennyolcszor átfogalmazott email, hogy ne olyan nyilvánvalóan küldjem el az ártatlan címzettet a fenébe, de aztán mégis send, kit érdekel.
2. nap
Még mindig nem kell elhagynom az otthon biztonságát, bár már közeleg a kirepülés, lévén náthám múlófélben. Látogatót kapok ervin személyében, így utólag átgondolva nem lehettem valami nagy beszélgetőpartner, az egész társalgásunkból csak arra emlékszem, hogy valamikor a közepén mosolyogva közöltem vele, hogy idáig ötször jutott eszembe, hogy rá kéne gyújtanom. További érdekes felfedezés, hogy a függőség nagyon sunyi, fejben támad: majdnem sikerült meggyőznöm magam, hogy valójában egy szál cigaretta egyáltalán nem jelent semmit, attól még simán lehet folytatni a leszokást. De aztán nem.
3. nap
Vízválasztó, nem lehet tovább halogatni, muszáj bemennem egy megbeszélésre. Az első attak a metró felé menet: igen, kapualjból kilépve pont egy cigi az állomásig, nehéz, de elnyomok egy újabb rágót (sima mentolos, pótszerek nélkül próbálkozom). Bent együttérző mosolyok, én meg minden mindegy alapon, meg persze a kisérletezés is, benézek a dohányzóba. Meglepő módon teljesen elviselhető, sőt, a füst szaga még jól is esik, de azért ezt tíz perc hiperventillálás után csalásnak minősítem, és kimegyek. Este társaság, alkohol és dohányfüst, kaparom az asztalt, de kibírom.
4. nap
Megint bejárós nap, ezúttal egy monstre meetinggel, de már rá se bagózok. (Bocsánat.) Este megint társaság, mégtöbb alkohollal. Rájövök, hogy a dohányzás a világ egyik legcoolabb tevékenysége, de persze a teljes azonosulás előtt azért felismerem, hogy megint csak a függés beszél belőlem.
5. nap
Másnapos ébredés, ami egyrészt jó, mert másnaposan az ember nem akar annyira cigizni, másrészt rossz, mert az akaratereje is sokkal kisebb. Szerencsére az elvonási tünetek az akaraterővel párhuzamosan nőnek, megoldom. Délután programozásba feledkezve reflekszből majdnem rágyújtok - előrelátóan nem takarítottam el itthonról semmit, van még vagy 3-4 doboz cigi a lakás különböző pontjain. Arra jutottam, hogy ha nem lenne bármikor elérhető a cigaretta, akkor az elérhetetlenségre hivatkozva mondanék nemet, ami az akaraterőmben való bizalom arculköpése. Meg különben is, mi van, ha mégse szokom le, nehogy már kidobjam.
6. nap
Reggel elhúzunk vidékre pihenni, újabb próba, két óra vezetés után megérkezve nem rágyújtani. Sikerül, bár annyira ott van a fejemben, hogy inkább kimegyek a verandára levegőt szívni. Persze a szomszéd pont akkor ment ki cigizni. Mosolygok. A mátrai levegőt határozottan tisztának érzem.
7. nap
Csupa pozitívum a nap, egyrészt az első hétforduló, másrészt teszünk egy Mátraszentistván - Galyatető - Mátraszentistván túrát, és levakarhatatlan mosollyal nyugtázzuk, hogy nem kell 500 méterenként megállni, emelkedő lihegés nélkül, ilyenek. Már megérte. Azért van még egy-két erős hullám a nap vége felé, hogy ezt a sok jó dolgot megünnepelhetnénk egy cigivel, de aztán mégsem.
8. nap
Ami Pesten ónos - havas - esős latyak volt, az a Mátrában reggelre 10 centi hó. Ez csak azért érdekes, mert a kis Suzukival azért megpróbáltam a szállásról kivezető emelkedőn pusztán téli gumival felmenni, de csak addig, amíg a hó alól sikerült kikaparni az aszfaltra fagyott jeget. Ami meg csak azért érdekes, mert bár volt hóláncunk, annak törött volt az egyik akasztója, ezért - meg általános rutintalanságunk miatt - vagy fél órát küzdöttünk, mire menetbiztosra sikerült felszerelni mindkét első kerékre a cuccot. Ami meg pusztán azért említésre méltó, mert mindezek után csak vagy negyedórával később, már a békés hóviharban gurulva jutott eszembe, hogy de jó lenne egy cigi.
Ez pedig van annyira bíztató, hogy kockáztatok egyet, és ezt most publikálom. Hiba?
Megosztások Facebookon
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások (65)
, 2007. február 26. hétfő, 22:16 (#)
Anno az egyetemen a pszichológiatanárnőnk azt mondta (saját tapasztalatból is beszélt), hogy nem szabad úgy hozzáállni, hogy az ember leszokott. Magáról is azt mondta, hogy ő dohányzik, csak éppen 20 éve nem gyújtott rá. :)
Én mindenesetre szánlak, hogy ezzel szenvedsz. Számomra a felfoghatatlan, hogy a dohányzás miért jó dolog; köszönhetően egy kisgyerekkori rettenetes rosszullétnek a cigifüstös levegőtől, én egész életemre meggyűlöltem a cigarettát.
, 2007. február 26. hétfő, 22:18 (#)
Én sosem dohányoztam.
De bagós ismerőseim - kik valaha megpróbálkoztak a leszokással - két csoportba oszthatóak: vagy letették, és vége, vagy ciklikusan újra és újra próbálkoztak, akár egy-két évtizeden áthúzódóan is.
Ez utóbbiakra volt jellemző a "már leszoktam, de most egyet el kell szívnom" jelenség.
Hajrá!
, 2007. február 26. hétfő, 22:34 (#)
Sztankay Istvánnal hallgattam egyszer egy riportot, ahol e szenvedélyéről is kérdezték. Egy életnyi időn keresztül volt láncdohányos, majd így 70 körül hagyta abba a bagózást.
Ahogy elmesélte, csak annyi történt, hogy egyik reggel ébredés után azonnal az éjjeliszekrényen levő doboz útán nyúlt, majd minden ok nélkül, tán csak úgy virtusból, úgy döntött 30 percig nem gyújt rá.
Kiment mosakodni, akkurátusan megborotválkozott, s közben élvezkedve játszott a gondolattal, hogyan tüdőzi le majd az első slukkot. Megtörölte arcát, majd a szobában kihúzott a dobozból egy szál cigit, de ekkor befészkelte fejébe magát a kihívó gondolat: kibírna-e még 30 percet.
Úgy döntött, ennyi idő elég a felöltözéshez és a péksütemény elfogyasztásához, így bele is kezdett a szokásos napi tevékenységekbe.
Nem részletezem tovább. Sztankay István elkezdett 30 percekig "nemdohányozni".
A riporter kérdésére, hogy mióta nem szív cigit, jött a válasz:
- Immáron másfél éve.
- És nem hiányzik?
- Dehogynem. Jelen pillanatban ott tartok, hogy már 15 percenként nem gyújtok rá.
, 2007. február 26. hétfő, 23:10 (#)
Nagyatyám is azt mondta anno, amit magam is vallok: leszokni fokozatosan nem lehet, csak abbahagyni, egyik percről a másikra, végleg.
Neki és nekem sikerült, én is egyik percről a másikra dobtam el a cigit a szó szoros értelmében (az épp megkezdett keménydobozos százasokat egy utcai kukába gyűrtem). És kész. Ennek jóval több mint 15 éve.
Egyébként azt is írják tudós források, hogy az általános "kitisztuláshoz" ugyanannyi időnek kell eltelnie, mint amit bagózással töltöttél, a különféle bajok esélyei exponenciálisan csökkennek az idővel, illetve ha 35 éves korod előtt hagyod abba a dohányzást, és nem tartott tovább asszem 6-8 évnél, akkor igen jók az esélyek a teljes regenerálódásra, illetve a kockázatoknak a sosembagósok szintjére csökkenésére.
Ha pedig eszedbe jut hogy "ejj, de jó lenne", akkor nyugodtan idézd fel azokat a sajnálatos következményeket, amikhez a dohányzás vezethet, és gondolkozz el, hogy vajon épeszű dolog lenne-e szántszándékkal rongálni magad... Számomra ma már hajmeresztően értelmetlennek tűnik. Gyakorlatilag éppúgy abszurd számomra rágyújtani, mint mondjuk sarat enni vagy a tenyeremet körzővel lyuggatni.
A saját tapasztalatom az volt, hogy nem a nikotinaddikció a domináns, hanem maga a szertartás, a cigisdoboz ütögetésétől a cigi meggyúrogatásán és körmön kocogtatásán át a rápippantás fellobbanásán keresztül a füst gomolyogtatásáig és az ujjak közt forgatásig.
Ezek mind manuális, orális beidegződések, simán elhagyhatók, illetve helyettesíthetők. Nálam pl. a szertartást nagyon jól pótolta a különféle csoki szeletek bontogatása, elmajszolása :)
Én is hajrát kívánnék tehát.
Füst nélkül kellemesebb.
A whole new and clean world awaits you.
, 2007. február 26. hétfő, 23:22 (#)
Nem utolsó szempont lehet az sem, hogy nem bűzlik majd a hajad, a ruhád, a bőröd a beleivódott füsttől, nem lehelsz olyat, hogy a többi embernek szétcsúszik a választék a hajában, nem ülnek odébb mellőled a metrón, a fogaid és az ujjaid nem lesznek nikotintól mocskosra sárgultak, így aztán tudsz majd emberi kapcsolatokat létesíteni, barátokat szerzel stb.
Tudom, tudom, a bagósok a fentieket tételesen tudják cáfolni, naponta lefürdik a bagó koszát (de akkor minek összeszennyezni másnap?), illetve toll a kifogásolók fülébe, mert ők vállalják önmagukat, és mindig önmagukat adják, és ez annyira őszinte dolog, hogy jutalmat érdemel, arról nem is szólva, hogy a társadalomnak kutyakötelessége tolerálni a statisztikarontó, víztaszító bagósokat, meg fizetni a milliárdokat a kezelésükre :)
, 2007. február 27. kedd, 00:05 (#)
Azért van akinek sikerült. Én pl. 1980. január 29. óta nem dohányzom (csak passzive). Igaz, hogy előtte nagy vergődés volt, egy évig. Hol le, hol vissza.
, 2007. február 27. kedd, 01:33 (#)
ezért is lenne nagy áttörés ha nem lehetne rágyújtani vendéglátóhelyeken, hiszen így max az utcán dohányoznék, vagy a kertben itthon.
és így biza jóval könnyebb lenne leszokni.
, 2007. február 27. kedd, 07:23 (#)
Na, ez mutatja, hogy jobban kéne büntetni a cigit, mint a füvet. Nettó drog, csak tévedésből legális.
, 2007. február 27. kedd, 08:16 (#)
EJJ, DE JÓL LENNE EGY CIGI!
#ez gondolom nem pont így fogalmazódott meg benned.
Amúgy nekem amikor abbahagytam, az első nap rossz, a második szar, a harmadik rettenetes volt. Utána már nem volt gáz. Kifejezetten élveztem, hogy nem dohányzom.
Egy fél év után visszaszoktam.
#nincs
Talán csak hogy mivel most megint dolgozom, valószínűleg megint abbahagyom egy időre. Viszont ezek a "gondolj egy rákos szottyadt tüdőre" dolgok soha nem működtek. Értelmetlen. Egyszerűen el kell donteni, határozni, és NEM rágyújtani. Amikor megjött a hullámhegy, arra gondoltam: kell ez most igazán? Vagy csak megszokás lenne? És mindíg túl tudtam lépni ennyivel.
Mondjuk ez nyilván mindenkinél másképp megy, nekem ez jött be. Kitartást. És még fél év múlva sincs: már-leszoktam-most-elszívhatok-egyet-cigi.
, 2007. február 27. kedd, 08:28 (#)
eszpee,
pár dolgot megjegyeznék, magam is erős.
ha a nyolcadik napig kibírtad, akkor már butaság rágyújtani egy cigire, butaság újra nekiállni dohányozni: azt kell mondanom, hogy a nehezén túl vagy. jön majd még egy erősebb hullám a harmadik héten, és a harmadik hónapban - nekem például majdnem egy évvel az utolsó cigi elszívása után is volt olyan, hogy "ej, de jó lenne most rágyújtani" - persze olyankor az ember ezt már röhögve éli meg, nem pedig szentségelve, mint az első időkben.
van itt még egy fontos dolog, ami közhelyesnek fog hangozni, de saját bőrömön tapasztaltam az igazságát: ez az egész biznic fejben dől el. ha úgy állsz a dologhoz, hogy "én dohányos vagyok, és nagyon nagyon szeretnék még dohányozni, mert a dohányzást imádom, és a hiányát termszetesként élem meg - csak most éppen kipróbálom, meddig bírom." - nos, akkor előbb utóbb el fogsz bukni. ha viszont úgy állsz hozzá, hogy
"a dohányzás nem a normális, természetes állapotom, hanem kitartóan és komoly évekig tartó munkával ráneveltem magam a nikotinfüggésre és a szituációfüggésre." - akkor mire ezt végiggondolod, általában el is múlik az inger...
hajrá és üdvök,
sy
, 2007. február 27. kedd, 09:25 (#)
Hajrá, hajrá! Én február 5.-én kezdtem a leszokást, szintén blog segítségével ( http://olahandras.blog.hu/tags/cigi ), tök jól megy egyelőre.
, 2007. február 27. kedd, 10:11 (#)
Én ezelőtt kb. 7 évvel kezdtem a leszokást, pontosan azért, mert egyszer nagyon nem esett jól. A leszokást én nem a teljes tiltásban definiáltam (azt már próbáltam előtte, sikertelenül), hanem abban, hogy soha nem gyújtok rá "csak úgy". Ez annyira bejött, hogy mostanság kizárólag akkor gyújtok rá, amikor egy társaságban kettőnél több személy is cigizik, így ugyanis nem zavar a füst. Ez 2-3 havonta 1 szál cigi (az se az enyém). Nem látom értelmét annak, hogy ezen szigorítsak.
, 2007. február 27. kedd, 10:28 (#)
karaj,
ha ezt meg tudod csinálni, akkor nyilván nincsen semmi értelme a szigorításnak. van akik ezt nem tudják megtenni. pl. én. én vagy keményen cigarettázgatok, vagy egyáltalán nem. a lengyost kiköpi az úr...:)
, 2007. február 27. kedd, 10:32 (#)
Én 7 éve koca vagyok. Eleinte csak kocsmában, ital mellé szívtam, de az utóbbi időben már odáig jutottam, hogy minden munkanapon elpattant 1-3 szál, természetesen mindig társaságban. Újévi fogadalmam volt, hogy visszábbveszem a dekkfogyasztást.
Egyelőre megy.
A céges haverok pörgéséből nem maradok ki, a napi 1-2 cigiszünetet velük töltöm, csak épp nem cigit és kávét tolok, hanem teát (fekete, zöld, gyógy, menta, csalán, csipke, mittudomén, mikor mihez van kedvem, komoly készlet van a fiókomban)
De nekem könnyű volt, én nem voltam függő.
, 2007. február 27. kedd, 10:35 (#)
Szerintem a működő módszer a "most épp nem gyújtok rá". Sokan pont azért szoknak vissza, mert elhatározták, és ha ne adj' isten rágyújtanak, akkor aztán vége mindennek, jajj, újra dohányos lettem, akkor már mindegy is.
Amúgy szerintem a fokozatos leszokás is megy, nem véletlenül kapnak a heroinisták is metadont egy darabig. Mondjuk ehelyütt jó különválasztani a kemény nikotinfüggőket (ismertetőjegy: napi 1-1,5 doboz piros cigi) és a szertartásfüggőket (lighttabb cigaretta, változó mennyiség), az elsőknek nehezebb dolga van.
, 2007. február 27. kedd, 10:37 (#)
Igazán nem akarlak lelombozni, karaj, de
1) a passzív bagózás bizonyos értelemben rosszabb is lehet, mint az aktív, így az "az se az enyém" rész önbecsapás, és
2) sajnos, mivel nem létezik biztonságos cigimennyiség a 0-n kívül, ezért az alkalmakra csökkentett cigimennyiség sem gyakorol jótékony hatást (egészségileg).
Sajnos, nekem is több olyan ismerősöm akadt, aki a hangulatos beszélgetéseket csak füstös kocsmákban tudja elképzelni. Velük azóta inkább virtualizáltam a kapcsolatot :) Valamit valamiért :)
, 2007. február 27. kedd, 11:15 (#)
a sztankay istvános sztori szerintem pontosan beletrafál a lényegbe. amíg az ember úgy áll, hozzá, hogy most örökre leszokom a cigiről, addig olyan óriási, aránytalan kihívás tornyosul előtte, hogy annak súlya összefogja őt roppantani. viszont ha az ember mindig csak arra koncentrál, hogy a következő cigit ne szívja el, az viszonylag könnyen megy, az egyszerűen egy izgalmas játék. olyan ez, mint amikor úszol vagy futsz (tudom, ez tőlem teljesen röhelyes, de volt rá példa), és már eszméletlenül kimerült vagy, de a játék kedvéért kipróbálod, hogy na még addig a fáig, na még egy perc, na még 50 méter stb.
én fél évig bírtam így. ugyanúgy betegen szoktam le, ugyanúgy télen - illetve tél elején, ami még veszélyesebb, mert télen kevesebbet jár el az ember otthonról. viszont amikor beüt durván a tavasz és már ugyanazon a héten a harmadik estédet töltöd egy kellemes nyitott szórakozehelyen, és iszogatod a harmadik söröd úgy, hogy nem gyújthatsz rá mellé, pedig elvileg éppen mulatsz, akkor gecinehéz lesz. akkor jön majd, hogy megkéred a haverod, hogy hadd szívj bele a cigijébe.
aztán az igazi próba, amikor ér valami nagy stressz. én pl akkor szakítottam a csajommal, és azonnal rágyújtottam. az ilyen emergency szituációkra előre fel kell készülni egy vészforgatókönyvvel, mert improvizálni nemlehet. azokra a helyzetekre gondolok, amikor azt fogod érezni, hogy a nevetséges cigiről leszokós játékod gecire pitiáner gyerekesség most ahhoz képest, hogy mennyire összecsapnak a hullámok, és neked azonnal kikell jönnöd ebből, és ha ezen a cigi segít, akkor a cigi segít, "ne szórakozzunk már!". na erre próbálj felkészülni előre!
, 2007. február 27. kedd, 11:17 (#)
elnézést, röheJJJJes
, 2007. február 27. kedd, 11:35 (#)
köszi mindenkinek a bíztatást és a jótanácsokat. lehet, hogy sorozat lesz belőle, mondjuk ilyen témák járnak még a fejemben, hogy "A leszokás SWOT analízise", meg "Miért rossz fejek a nemdohányzók", stb. :)
, 2007. február 27. kedd, 11:48 (#)
#19 Te is hulyébbnek és kikozositettnek érzed magad azota? :))
, 2007. február 27. kedd, 12:21 (#)
Na én most mentem el tüdőgondozóba.
"Az emberek zöme semmit nem tud arról a tüdőbetegségről, amely 2010-re a negyedik leggyakoribb halálok lesz a világon. Pedig a kór egyetlen egyszerű méréssel diagnosztizálható, és korai stádiumban felismerve még megállítható."
, 2007. február 27. kedd, 12:23 (#)
A link lemaradt: http://egeszseg.origo.hu/cikk/0546/055504/copd_egy_alattomos_print.htm
, 2007. február 27. kedd, 12:25 (#)
re: (21)
Melyik az a betegség?
, 2007. február 27. kedd, 13:29 (#)
katmandu #4: a szertartásoknak szerintem is nagyobb szerepe van egy erős dohányosnál, mint a nikotinfüggőségnek. A nikotinfüggőségből ki lehet gyógyulni fokozatos leszokással, de a berögzült szokásokból nem, annál csak az azonnali abbahagyás működik. A legnagyobb kísértés akkor jelentkezik, amikor olyan helyzetbe kerül az ember, ahol mindig rá szokott gyújtani: evés után, buszmegállóban, stresszhelyzetekben, stb.
Olvastam arról is valahol, hogy a dohányzás az egyik legrégibb és legerősebb reflexünket elégíti ki, a szopóreflexet (nem, nem azt, hanem a csecsemőkorit). Mintha lett volna egy olyan kimutatás, hogy azok közül kerül ki több dohányos, akit nem szoptattak csecsemőkorában. Erre utalhat még a sok beszéd, a sok evés, és más, túlzásba vitt orális műveletek. Mondjuk ez már kicsit olyan angol tudósok kimutatták féle összefüggés, de azért el tudom képzelni, hogy van benne igazság.
, 2007. február 27. kedd, 13:50 (#)
Én például naponta vagy hússzor szokom le a cigiről. Mark Twain után szabadon :))
, 2007. február 27. kedd, 14:03 (#)
a legnehezebb a rágyújtás mozdulatáról leszokni, ahogy az első slukk lecsúszik, az egyszerűen pótolhatatlan. a többi már gyerekjáték.. :)
, 2007. február 27. kedd, 17:57 (#)
Hát igen. Csak szurkolni tudok. Nagyon nehéz, tudom, mert én is végigcsináltam, és sikerült. Már több mint tíz éve. Csatlakozom sy véleményéhez, számomra is a legnehezebben elviselhető a harmadik hét volt. Na meg a megszokott mozdulatok hiánya, kávézni cigaretta nélkül... Mind, mind nehezen elviselhető, de ha nagyon akarod, sikerül.
A végleges leszokásomat megelőző próbálkozások talán azért nem sikerültek, mert rájöttem, igaz utólag, hogy nem is igazán akartam leszokni. Szóval igazán akarni kell.
Azért, hogy őszinte legyek, még most, ennyi év után is előfordul, hogy álmomban rágyujtok, és nagyon-nagyon jólesik mélyen leszívni a füstöt :(
Lehet, hogy tudat alatt még mindig dohányos vagyok?
, 2007. február 27. kedd, 18:33 (#)
Eszpee, drukkolok, h kitarts.
Remélem, a hóláncot azért legkésőbb Gyöngyösnél leszerelted egy parkolóban.
, 2007. február 27. kedd, 23:36 (#)
No, Eszpee, gondoltál erre a teherre?
Vajon hogyan távoznak a szurkolóddá vált tömegek a stadionból?
, 2007. március 1. csütörtök, 12:15 (#)
#20: Kiközösített? Beközösített. Mi, hülyébbek is összetartozunk :-)
, 2007. március 1. csütörtök, 23:31 (#)
#20 FT, hja, a sok nemdohànyos az hidegben àcsorogva épp nem ad egymàsnak tuzet, és nem elegyed beszélgetésbe, stb :) igen, ez is egy kozos nevezo, csak kicsit tàg.
Nnna, OK, legyen igazad, csak még kezdo vagyok ezen az oldalon :)
, 2007. március 2. péntek, 11:54 (#)
Sic, próbáld csak ki mondjuk a következőt:
- Szia, ne haragudj, van tüzed?
- Bocs, de nem dohányzom...
- Jaj de jó, mert én sem!
Látod, ilyen könnyű :-)))
, 2007. március 18. vasárnap, 16:19 (#)
Na sikerült leszokni?
, 2007. március 18. vasárnap, 16:21 (#)
köszönöm kérdésed, egyelőre még nem gyújtottam rá. de 4-5 hónap még kéne azért, hogy biztonságban legyek.
, 2007. március 19. hétfő, 08:44 (#)
Figyelve hozzám közelállók leszokási viszontagságait, az első, még csak bátortalan ünneplésre kb. egy év elteltével lehet sort keríteni, a harmadik évfordulón ellenben már lehet nagyobbat is. Azok vannak nehezebb helyzetben, akik pótcselekvéssel helyettesítik a bagózást, mert nálunk az sajnos könnyen visszaállhat az eredetire.
, 2007. március 19. hétfő, 20:03 (#)
eszpee: azért gratula, szerintem meglesz.
Én meg küzdök, hogy ne szokjak rá, mert sajnos afelé haladok.
, 2007. március 25. vasárnap, 19:46 (#)
Én dohányzom.Sokan tengödtem azon, hogy leszokjak e vagy ne.És rájöttem hogy jo ez igy nekem.Miért akarunk leszokni, ha jol vagyunk ugy, ahogy vagyunk.Egy életünk, egy halálunk.
, 2007. március 25. vasárnap, 19:52 (#)
akkor kell leszokni ha zavar a budosseg, a sarga ujjak, az allando kenyszeresseg es hasonlok. ha nem zavar akkor tenyleg feles. mondjuk ilyen szempontbol miert akarjuk leszoktatni a kokainfuggoket? :D
, 2007. március 26. hétfő, 11:43 (#)
hmmm. és akkor mi a teendő, ha itt vagyok a fent leírthoz hasonlóan a nyolcadik napon, csakhogy még mindig nincs olyan tíz perc, amikor ne jutna eszembe, hogy milyen kurvajó lenne egy cigi? :) meg ott van a folyamatos identitásválság, hogy nade kérem, én dohányos vagyok, aki most kiugrik a többiekkel füstölni, akinek benne van a sörözés közbeni mozdulataiban a cigizés, aki nem rinyál, ha bárhol rágyújtanak a lakásában, mert úgyis ki lehet majd szellőztetni (viszont persze így nemdohányozva kurvára tud zavarni a füst). pedig itt a vállamon a legerősebb nikotintapasz is, anélkül (tegnap és ma egy délelőtt erejéig kipróbálva) egyelőre berzerkerré válok, meg folyamat a kezem ügyében egy toll, ami szerintem lassan el fog kezdeni tiltakozni, hogy inkább gyújtsam meg, mert kezd röhejessé válni, hogy egyszerű írószerszám létére rendszeresen reflexből beleszívnak és lehamuznak vele...
eh, mindenesetre gratula és további sok sikert :) részemről szerintem az lesz a bukás oka, hogy egy ponton elegem lesz belőle, hogy az életem és a fejem jelenleg egy hete tisztán és kivakarhatatlanul a nemdohányzás tölti ki bármi értelmes és hasznos dolog helyett, hiába van embertelenül sok dolgom. küzdés a mindennap, és nem látom, hogy hol javulna :)
, 2007. március 26. hétfő, 11:56 (#)
elmeletem szerint a nem-dohanyzas pont akkora reszt tolt most ki az eletedbol mint eddig a dohanyzas. ugye milyen sok? (:
engem amugy legjobban a szocialis resze zavarna, nemdohanyzokent nem gond kimenni a dohanyzokkal szocialis eletet elni (koztudottan az eloleptetesek legfontosabb helye .) de leszokoban levo dohanyoskent vagy kinlodnek vagy remeteve valnek aki kozrohelyre allandoan az irodaban ul
, 2007. március 26. hétfő, 12:15 (#)
...háát, ha óránként 5 (buliban-sör mellett mondjuk 2-3x5) percre jutna eszembe, hogy derágyújtanék (mint amennyit mondjuk eddig cigizéssel töltöttem ugye), azzal már nagyon simán meg tudnék békélni :) jelenleg a szint az, hogy óránként 2-3x5 percre _nem_ jut eszembe...
na, de nem rinya ez, csak olyan szépen fel lettek sorolva a kommentekben a lehetséges buktatók, hogy ide akartam tenni még ezt is :)
, 2007. április 9. hétfő, 18:15 (#)
Szintén leszokóban, és azt hiszem rájöttem mi hiányzik: az a pár perc nyugalom, amig nem csinálsz semmit, csak dohányzol. Nyugalom, béke, stb. A többi alkalomról, amikor rágyújtana az ember, simán le lehet mondani (najó, legalább meg lehet magyarázni), de ez az egy amiről nehéz: a jól végzett munka után, amikor már semmi dolgod nincsen, csak hátradőlni, és élvezni a sikert, akkor rágyújtani, na ez az igazán pótolhatatlan.
, 2007. július 25. szerda, 17:03 (#)
Hééééé!!!!
Ràklikkeltem oldalt a linkre, hàtha tobbet tudok meg, az àllt az ajànlo alatt hogy "5 év utàn megprobàltam leszokni" - na ez most mit jelent?! Leszoktàl ugye, nem csak probàlkoztàl?
PS & off: Megyek Csikket sétàltatni... :)
, 2007. július 25. szerda, 17:40 (#)
Köszönöm kérdésed, jelenleg körülbelül naponta egyszer nem gyújtok rá, HAlga #3-ban idézett Sztankay-története után szabadon.
Szóval a helyzet határozottan jó, bár amikor épp nem dohányzom, akkor még mindig nagyon hiányzik.
, 2007. július 26. csütörtök, 15:56 (#)
Huh! Ijesztegettél. Furcsa, ugyanugy ahogy az uldozott dohànyosoknàl, mintha a leszokottaknàl is volna valami bajtàrsiassàg, meglep hogy mennyien érdeklodnek rendszeresen arrol hogy birom, stb.
, 2007. július 26. csütörtök, 16:40 (#)
Ezek szerint te is tartod még? Szuper! :)
, 2007. szeptember 18. kedd, 10:14 (#)
hello, tart még az elhatározás? én is kb akkortájt tettem le (vmikor január vége felé egy elég meredek dupla uv előtt), csak hát nekem napi két doboz (+ még ha volt előző napról pár szál...) piros bondot kellett otthagyni. a fura az volt, hogy a következő vizsgaidőszakig semmi gond nem volt. akkor persze lazult a szigor, most nemrágyújtós dohányos vagyok.
a fő motiváció pedig az este ágyban fekvés, tüdőben marós szmötyi felgyűlés (vagy legalábbis úgyérzés), emiatt féléjszaka szenvedés. valakinek volt ilyenje? 4 év cigizés után (ebből az utolsó volt a nagyon meredek) ez normális?
, 2007. szeptember 18. kedd, 10:56 (#)
dani, nekem tart még, bár furcsa módon tényleg nehéz. szmötyicunami nekem nem volt, de többektől hallottam én is.
, 2007. október 11. csütörtök, 09:50 (#)
Novemberben lesz egy éve, hogy nem gyújtottam rá egy szál cigire sem. Náthával kezdődött nálam is, mint oly sok embernél. Igazán már igen régóta motoszkált a fejemben, hogy le kellene szokni, 30 valahány évesen megfogadtam, hogy ha majd elérem a 40 éves kor akkor leteszem a cigitm ami természetesen nem következett be. Igazán nem is próbálkoztam erősen, a cigizés többnyire nagyon jólesett, 1 doboz naponta sohasem fogyott el. Néha azonban kifejezetten rosszul esett a cigi, mégis rágyújtottam a következőre, annak ellenére, hogy utáltam a cigifüstös levegőt, lakásban sohasem gyújtottam rá. Azt hiszem a végső elhatározást legjobban az hozta meg, hogy kifejezetten szégyelltem magam, amikor pl. Svájcban a repülőtéren elkülönített "üvegkalitkában" lehetett csak rágyújtani és mintha az lett volna a cél, hogy az előtte elhaladó nemdohányzó emberek rosszalló tekintetét kellet elviselni. Nagyon ledegradálónak éreztem a helyzetet, nem is szívtam végig a cigimet. Nálam nem a dohányzás okozta tünetek játszottak nagy szerepet a leszokásnál, mivel nem is voltak ilyenek, nem volt a tipikus dohányos köhögés, krákogás stb. Amióta letettem a cigit azóta az önértékelésem teljesen más, és hogy az ember idáig eljusson ahhoz a fejében sok mindent helyre kell tenni. Már az is egy eredmény a leszokáshoz, ha a fejünkben megfogalmazódik a leszokás kérdése. Nem mondom, hogy könnyű volt leszokni 25 év után, de most már úgy érzem sínen vagyok. Most dolgozom a felszedett 5,5 kg leadásán, ami sajnos nem könnyű 47 éves korban, de kitartó leszek.
, 2008. január 17. csütörtök, 14:05 (#)
Sziasztok, két hetes vagyok tisztaságilag, és irtó büszke. NÉha ugyan sirógörcsöm van ha ráállok a mérlegre, vagy ha a kisfiam közli a nemdohányos legújabbparfümös pólómat szagolva hogy Anya de fura szagod van, az előző jobb volt, de kitartok!
azt várom hogy elmúljon a gyerünk egy kávé és egy fasza cigi "filing" valamint ha a kocsiban átnézek a másikba ne irigyeljem hanem sajnáljam őket. Remélem azért ez nem évtizedek munkája lesz.
Amiről viszont még senki nem írt: A nikotinfüggőséget és a szertartást hihetetlenül könnyű kibirni az elektromos cigivel, természetesen a nulla nikotintartalmú patronnal. A lelki függőség a nehéz és a tudat hogy soha többet nem füstölhet a kezemben a "bűzrúd" :)
, 2008. január 17. csütörtök, 14:12 (#)
Cigildi, gratula, csak így tovább!
Én meg akkor elmondom, ha már feljött a téma, hogy azóta is kitartok, így lassan egy évvel a leszokás után. De még mindig eszembe jut néha, hogy jó lenne elszívni egyet...
, 2008. január 18. péntek, 10:42 (#)
köszi eszpee! :)Neked dupla gratula! :)
Azt meg tudod mondani, hogy a hízás kb mikor áll le? tehát mikor regenerálódik a szervezet?
Én ugy szedtem fel a két hét alatt másfél kilót, hogy fitness kajákat eszem, már a fülemen is répa jön ki, és hetente háromszor futok.. :(
, 2008. január 18. péntek, 10:45 (#)
Cigildi, sajnos nem tudom, mert én azóta is túlsúlyos vagyok egy kicsit, de annyira nem, hogy bármit is tegyek ellene. :)
, 2008. január 18. péntek, 16:36 (#)
Nem az számít, hogy mit eszel, hanem hogy mennyit.
Szerintem egyszerűbb normális kajákkal kicsit kevesebbet fogyasztva fogyasztani.
Ha most kezdtél futni, akkor attól is nőhet a súlyod, mivel az izom nehezebb a zsírnál. :)
, 2008. január 21. hétfő, 09:44 (#)
NagyGa1, szerintem pedig nem az a lényeg, hogy mennyit, hanem pont, hogy mit. Most hogy a rágcsa helyett sajtot v parit v répát rágcsálok visszament a másfélből fél. hurrá.
A Te "módszeredet" is meg lehet csinálni, de nem cigit abbahagyva, mert én speciell farkasétvággyal küszködöm, és nincs az az Isten aki lefogja a kezem, ha elkezdtem egy fincsi bármit enni.
A futásban az a jó, hogy lötyög :), tehát fogy. Félek attól a napi három km-ertől nem leszek izmos, ezért nem megyek pld badyzni, mert ott tényleg átalakul izommá.
, 2008. január 21. hétfő, 11:20 (#)
Ha kicsit kevesebbet eszel, pár nap alatt hozzászoksz, a gyomrod sem kívánja majd a sokkal többet.
Vannak mindenféle fogyókúrás "receptek", pl egyél csak ezt meg csak azt, ezek mind abból csinálnak üzletet, hogy az ember hajlamos a felelősségét áthárítani, illetve a könnyebbnek tűnő utat választani.
A kedvenceim a "dehát nem is eszem, mégis hízok" kijelentések. :)
Meg az egyél csak zsíros húsokat hússal körítve, hogy lefogyj... :) Dr Atkins elég szép példánnyá hízott, mikorra meghalt.
, 2008. január 21. hétfő, 15:52 (#)
Kicsit utánaolvastam Atkinsnek, szívrohamban halt meg a szerencsétlen.
Elég sanszos, hogy folyékonyan hazudott, pl az utolsó Larry Kinggel készült interjújában, pár hónappal a halála előtt, egy szívroham után azt állította, hogy semmi baja a szívének, valami fertőzést kapott, de egészségesebb, mint valaha. Rögtön az első bekezdések:
http://wilstar.com/lowcarb/atkins_interview.htm
A végén fény derül a titokra is, hogy miért fogynak mégis, ha csak zsírosat esznek:
"
KING: We're back with Dr. Atkins. one of our crew had an
outstanding question. What about portions? Can you eat all
the steak you want?
ATKINS: Well, the portions should be just enough that
you're not hungry. Because we don't want anybody hungry,
but we don't want anybody to just eat beyond that. So, It
is just perfect. Nobody will be hungry. For a lifetime now,
you never going to be hungry. That's the superiority of our
diet.
"
Hja, ha változtatsz az eddigi zabáláson, és onnantól kezdve csak annyit eszel, hogy pont ne legyél már éhes, akkor tulajdonképpen ehetsz akár zsírt is, mindet fel kell majd használnia a szervezetednek, ergo pont jó súlyra fogsz beállni.
Három hónappal később 182cm-es magasságához 117 kilósan halt meg, halálának körülményei igen takargatásszagúak:
http://www.snopes.com/medical/doctor/atkins.asp
Csak egy adat: a felesége tagadta, hogy kövér lett volna, szerinte csak az utolsó egy hetében hízott meg, amikor kómában feküdt az egyéb bajai (kiszivárgot leletek szerint: szívroham, "congestive heart failure", magas vérnyomás). Az általa bemutatott papírok szerint 9 nappal a halála előtt még 28 kilóval könnyebben vették fel a kórházba.
Lehet ennyit hízni ilyen rövid idő alatt kómában fekve, mesterségesen táplálva?
Boncolni természetesen a család kérésére nem lehetett. 2005-ben csődbe is ment a cég, úgy látszik véget ért az addigi hype.
, 2008. január 22. kedd, 14:22 (#)
NagyGa1: én nem vagyok szélsőségesen gyűlölő és hívő fajta, minden álláspontot elfogadok. Neked ez jött be, nekem az. De szerintem az is egészségesebb ha kevesebbet eszel, és az is ha megválogatod mit. Ha legalább az egyiket csinálod az már fél siker. és ha még mindehhez futok és nem cigizek akkor én vagyok az Isten :-)))))))))))))))))))))))))) kérdés meddig bírom. mert a fogyokurának is és a cigi letételnek is egy titka van, az átállás. agyban testben. különben visszahiznak visszaszoknak.
Amen :)
, 2008. október 13. hétfő, 11:52 (#)
Novemberben lesz 2 éve, hogy a nem dohányzók körébe tartozom. Akkor elkezdtem rendszeresen gyors gyalogolni, jelenleg heti 3-4 szer kocogok 8-10 km-et és nagyon jól érzem magam a bőrömben, mindezt teszem 47 évesen.
, 2009. augusztus 25. kedd, 08:29 (#)
Helló leszokók! Hogy haladtok?
Nagyon nagy a csend, remélem mindenkinek sikerült :)
, 2009. szeptember 15. kedd, 10:11 (#)
Novemberben lesz 3 éve, hogy a nemdohányzók közé tartozom, meg kell mondani, hogy büszke vagyok magamra. A heti három alkalom (10 km ) futás mellett leadtam a leszokás és a kezdődő menopauza miatt felszedett kilókat. Aki még most van leszokás folyamatában vagy csak a gondolatával foglalkozik az csak nyerni fog egészségügyileg, morálisan és persze pénzügyileg is. Sok sikert a leszokáshoz :)
, 2009. szeptember 28. hétfő, 12:52 (#)
Hello, én vagyok a 1 éve és 8honapja leszokott (nem leszokott abbahagyott) cigildi :) nekem még megy, de még mindig nehéz. az agyam kivánja már csak, de kivánja. sportolok, ugyhogy ennek köszönhetően csak pár kiló jött fel, nem tul sok. Azért kitartást és sok sikert mindenkinek!
, 2016. június 21. kedd, 16:06 (#)
Sziasztok!
Ahogy látom, már elég régen írt ide bárki.
Olyan jó volt végigolvasni a hozzászólásokat. Kicsit megnyugodtam. Nekem ez a 4. hetem a leszokásban. Eddig majdnem minden tünetet produkáltam, amit a szakkönyvek írnak. A legerősebb a dühkitörés volt nálam. Szinte mindenkibe belekötöttem már. Tényleg a 3. hét eddig a legborzasztóbb. Szerencsére eddig egy grammot sem híztam, igaz ez nem magától megy, hanem még erre is nagyon keményen oda kell figyelni. Én répát vágok csíkokra és azt eszem, amikor rá szeretnék gyújtani. Sztankai féle mondást én is magaménak érzem. Én most kb. 20 percenként nem gyújtok rá :)
, 2016. június 21. kedd, 16:13 (#)
ja és még szeretném megkérdezni a blog szerzőjétől, hogy sikerült leszokni?
, 2018. április 11. szerda, 19:24 (#)
Sziasztok! Valóban nagyon jó elolvasni a sok hozzászólást igaz már vannak nagyon régiek is de akkor is jók mert adnak egy kis drukkot a kitartáshoz ez a 7.napom cigi nélkül nekem a tegnapi nap volt eddig a legnehezebb kíváncsian várom a folytatást a leírtak alapján kibírhatónak tünnek legalábbis nem akarom feladni pedig 24 évig dohányoztam.Nagyon remélem,hogy ki tudok tartani!
Menü
-
Listák
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók -
Feedek
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Impresszum
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork